Ami az útikönyvekből kimaradt
(vagy legalábbis elsikkadt)...

I.

Közlekedés Egyiptomban I: Vonattal a Nílus-völgyben | Gyalogos a nagyvárosban | Tömegközlekedjünk? | Taxi
Közlekedés Egyiptomban II: Autóval a városban | Autóval az országúton | Autópályán Egyiptomban | Autóval a sivatagban | Konvojozás
Étkezés

Közlekedés Egyiptomban I.

Ha esetleg úgy hozza a sorsod, hogy autóval indulsz útnak Egyiptomban, igazán érdekes élményekben lehet részed. De akkor is kalandos közlekedni, ha például Kairóban indulsz neki gyalogosan. Kairó forgalma egészen elképesztő, de a magyarok számára nem annyira idegen. Egy jó alapos csúcsforgalom a budapesti belvárosban majdnem olyan, mint egy lazább, nyugisabb időszak a kb. 15 milliós metropoliszban. Az a furcsa, hogy az utóbbiban mégis folyamatos mozgásban van minden, ha lassan araszolva is, de haladni lehet. De kalandokat, izgalmakat rejt a villamos, busz és vonat is, úgyhogy érdemes szót ejteni arról, mire kell figyelni úton-útfélen.

Következő szakaszAutó nélkül

Vonattal a Nílus-völgyben

Azért épp a Nílus-völgyben, mert óva intek mindenkit attól, hogy a Kairó - Luxor - Asszuán vonalon közlekedő gyorsvonaton kívül bármilyen vonatozást megkockáztasson. Komoly kultúrsokk! Csak kívülről láttam helyi vonatokat, de az is épp elég volt. A zsúfolt kocsikban egymás hegyén-hátán halmozódtak az utasok, csomagok, és birkáig bezárólag a lábasjószág. A szerelvények enyhén szólva mocskosak, ha nincs az ablakban üveg, akkor legalább ki lehet látni. Az empátia elég érdekesen működik Egyiptomban: senkit nem zavart különösebben, hogy az egyik ülés-soron elnyúlva aludt valaki, míg a másikon másfélszer annyian voltak, mint ahányan elférnek. A tolerancia itt, úgy látszik, azt jelenti, hogy elfogadják, ha a közülük való (!) nincs tekintettel a többségre. Ez a vonaton elég sok mindenben megnyilvánul.

 


Első osztályon, Asszuánból Luxor felé

A gyorsvonatok azonban főleg a külföldiekre szakosodtak. Tiszták, legalábbis a maguk módján (az, hogy annak idején a festéskor lecsöpögött a festék, az nem kosz és senkit nem zavar), és kényelmesek, tágasak. A másodosztály is elfogadható, de az első osztály szinte tékozlóan az. Kifejezetten gondoltak a sok csomaggal utazókra is, szélesek az ajtók, a peronok és a folyosók, nagy a csomagtartó polc fölött a hely. A csomagtartó azonban elég magas, kosarasoknak jó edzéslehetőség. A kényelemre egyébként nagy szükség is van, mert hosszú távokat kell elviselni rajtuk. Az első osztály kifejezetten tágas, az üléssorokat a kocsikísérő készségesen menetirányba vagy visszafordítja, ha szükséges, és még az ablakokon is ki lehet látni. A szerelvények légkondicionáltak. Ez a veszélyük is: rettenetesen lehűtik az utasteret, ezért hosszabb útra mindig legyen kéznél valami melegebb felső, vagy legalább egy törülköző. Számítani kell arra, hogy a vonat kitűnő futóműve miatt elég simán tud menni, de vannak olyan egyenetlen pályaszakaszok, ahol igen erőteljesen hintázik. Mozgóbüfé is van, nem is túl drága a máshol látott árakhoz képest sem, de nem mindig friss az áruja. Hogy is mondjam csak… szóval a kenyéren lengedező zöld szakáll Egyiptomban sem a fogyaszthatóság jele.Következő szakasz

Gyalogos a nagyvárosban

 


Gyalogos övezet a Khan el-Khalili bazár mellett

Ha gyalog indul el a turista Kairóban, nem árt, ha alaposan figyel a lába elé. A járdák rendszerint nagyon rossz állapotban vannak, ki vannak töredezve, régebbi felbontások nyomai tessék-lássék elegyengetve, kiállva-besüppedve éktelenkednek az úton, és igen könnyű megbotlani rajtuk. Szinte mindenhol bőven akad építési törmelék, ami még tovább nehezíti a dolgot. Egy másik sajátosság Egyiptomban, hogy a járdaszegélyek szokatlanul magasak, harminc-negyven centi körül is lehetnek. Nem is parkol senki a járdán! Viszont a járdáról lelépni - főleg idősebbek számára - időnként tornamutatványba illő feladat. Az utcasarkoknál nem ritka, hogy lépcsős kialakítással vagy téglákkal, kődarabokkal segítik az alászállást és felkapaszkodást. Az úttest széle gyakran könnyebben járható, de a szeméthalmok, törmelék és a nagy forgalom miatt az sem egy kellemes dolog.

A kávézók előtt sok helyen kint ülnek az utcán a férfiak, beszélgetnek, sisát szívnak, esetleg valamilyen táblásjátékot játszanak. Nem ritka, hogy kerülgetni kell őket. Máshol a késő éjszakáig is nyitva tartó boltok előtt kell a várakozó, beszélgető embereket, vagy épp az árut kerülgetni. Vendéglátóhelyeknél az sem ritka, hogy a járda közepén, magas oszlopon álló miniatűr kemence-szerűség kerül elénk - ezek a fém alkalmatosságok a sisa meggyújtásához szükséges parazsat biztosítják a vendégeinek.

Tudok egy viccet.

Egy ember tehetetlenül téblábol a hihetetlenül forgalmas főút szélén, de sehogy sem tud átjutni. Végül megszólít egy járókelőt:
- Ne haragudjon, maga hogy jött át erre az oldalra?
- Én, kérem, itt születtem!

Ez elég régi, de tökéletesen illik szinte minden nagyobb egyiptomi város főbb útjaira. Leginkább azonban Kairóra áll. A gyalogos szinte esélytelen az autóáradattal szemben. Az átkelés nagyfokú eltökéltséget igényel. Jóformán az egyetlen módszer az, hogy az ember összeszorítja a fogát, esetleg behunyja a szemét, és megindul. Az autósok veszettül dudálnak (de hát egyébként is), és megpróbálják kikerülni. Meg lehet találni a helyet, hogy átfurakodjon közöttük, de igencsak próbára teszi az ember idegeit és ügyességét. Ennek ellenére a gázolás viszonylag ritka. A gázoló autósnak, főleg, ha helybelit üt el, szerencséje van, ha a rendőrség ér oda előbb, és nem a sértett rokonsága, mert utóbbi esetben elég jó esélye van rá, hogy meglincselik. Gyalogátkelőhelyek elvétve vannak ugyan, de senki sem törődik velük. A gyalogosok sem. Ennek ellenére a közlekedési anarchia meglepően jól működik, és a folyamatos dudálás nem az agresszivitás, hanem az "itt vagyok, ugye tudsz rólam?" egyezményes jele. Pontosítsunk: az "itt vagyok, előzök, megállok, elindulok, jövök, megyek, repülök, sávot váltok (közlekedési sávot vagy rádión hullámsávot, mindegy), birkát kerülök / birkát árulok" (tetszés szerint folytatható), vagyis minden közlendő egyezményes jele, bár lakott területen állítólag tiltja a KRESZ. Minden zajongás és furakodás ellenére tapasztalható valami szolidaritás is, talán ez a kulcsa annak, hogy el lehet jutni bárhova.Következő szakasz

Tömegközlekedjünk?

A tömegközlekedés nem drága, de a gyalogátkeléshez hasonló kultúrsokkot jelent annak, aki itthon már a hetes buszon is rosszul érzi magát. A járművek jellemzően rossz állapotban vannak, többnyire zsúfoltak, fürtökben lógnak rajtuk az emberek. Érdekes dolgot figyeltem meg: egy késő éjszakai órán, amikor már csendesebb a forgalom, egy buszról feltűnt, hogy belül szinte üres, az ajtóban azonban egymásra kapaszkodva lógtak az utasok. Valószínűleg a légkondicionálást oldották meg így!

Külön történet a fel- és leszállás. Jellemző, hogy a busz nem áll be a megállóba, sőt, egyáltalán nem áll meg. Akkor ugyanis igencsak meg kellene küzdenie azért, hogy újra elfoglalhassa a helyét az autófolyamban. A megállónál az úttesten várakoznak az utasok, és a busz csak lelassít. Egészen lassan gurul, amíg mindenki le- és felszáll, ahogy éppen tud - az sem ritka, hogy nem az ajtón, hanem az ablakon keresztül. Ugyanez érvényes a kis fehér iránytaxikra is. Ezek többnyire ezeréves, léghűtéses Volkswagen mikrobuszok, de mostanában kezdik kiszorítani őket a jól bevált japán márkák: Toyoták, Mazdák, Nissanok. Általában nyitott ajtóval cirkálnak a forgalomban, és valamilyen, teljesen misztikusnak tűnő rendszer szerint ugrálnak fel-le az utasok. Természetesen az ajtó mindig nyitva áll! Fogalmam sincs, honnan lehet tudni, hogy melyik hová megy, bizonyára a sofőrt kell megkérdezni, ugyanis többször láttam, hogy valaki felugrik egy ilyen járműre, és pár méterrel arrébb leszáll.

A 400-as Busz balladája

Ez nem egy ókori szövegemlék, tulajdonképpen nem is létezik, mint ballada. ÉSzAH mesélte, hogy második egyiptomi útja alkalmával gazdaságossági megfontolások arra vették rá csapatukat, hogy a "helyi BKV" járatával, A 400-as Busszal menjenek be a repülőtérről Kairó belvárosába. Balladává attól válik a dolog, ahogy ÉSzAH időnként megénekli... Sajnos nem tudom úgy prezentálni, legalábbis így, írásban nem, hogy minden tökéletesen fedje az ő előadását. Maga a történet olajos padlóról, kilógó és időnként szikrázó vezetékekről szól, és a buszvezetőről, aki a padlógáz és a satufék között semmilyen átmenetet nem ismert. Mellékesen kiderül, hogy a kairói közlekedési vállalat járművei motorikusan elég jó állapotban lehetnek - ahhoz legalábbis feltétlenül, hogy az utas mélységes együttérzéssel legyen a shake-ek és koktélok iránt.

Villamos vonal kevés van Kairóban (Alexandriában jobban hozzátartoznak a városképhez a jobbára Európában már kiselejtezett, többnyire német vagy holland járművek). Zsúfoltnak ezek is zsúfoltak. Más eset a metró. Két vonal van, és a számunkra alacsonynak tűnő viteldíjért kulturáltan és gyorsan lehet velük utazni.Következő szakasz

Taxi

A taxi sokkal elterjedtebb, és ha ésszel használja az ember, akkor nem is túl drága. Célszerű előre megállapodni az árban. Ha van is taxaméter, nem kell foglalkozni vele. Rendszerint misztikus értékeket mutat, és folyamatosan ketyeg Ré ideje óta. Na persze, ha működik. Egyébként kell némi rafinéria a taxizáshoz. Egyrészt jó előre tisztázni kell, hogy a viteldíj személyenként vagy útra szól-e? Másrészt legyél nagyon határozott az úticéloddal kapcsolatban, különben megpróbálnak megdumálni, hogy olyan nincs is, menj arra, amerre a taxisnak is dolga van. És még egy: ne alkudj túl nagyot. Engedni fog a taxis, csak hogy vele menjél, de útközben megáll valami védett (értsd: taxiktól mentesebb) helyen, és közli, hogy az összeg, amit mondtál, csak eddig elég, fizess többet. Ha már a kocsijában vagy, és, mint mondtam, a környéken nem nagyon találsz másik kocsit, ő van helyzetben. Az sem ritka (főleg, ha nem alkudtál eleget! - szóval nem játék a dolog), hogy menet közben elkezd baksisért nyaggatni. Kajára, cigarettára, a kocsi karbantartására, a gyerekei ruházására, bármire. (A tevehajcsár a tevének, a konflisos a lónak kér pénzt, ha ő már kapott!) Mielőtt felháborodnál a dolgon, fontold meg, hogy valóban nagyon sok helye van minden piaszternek, és a szokásaik szerint nem koldulás, amit csinál, hanem segítséget kér tőled.


Kairó belvárosa Iftárra készül

A zakhat, az iszlám egyik alappillére, az alamizsna, amellyel minden igazhitű segíti nehezebb sorsú embertársait. Ahogy az európai számára tolakodás a baksis, az igazhitűek valószínűleg a szívtelenség, a segítség megtagadása jelének tartják ennek elmaradását. Persze nem minden muszlim a baksissal tesz eleget ennek a kötelességnek. Nem ritka, hogy például a vendéglősök - jellemzően Ramadan idején iftárkor, amikor "törik a böjt" - gazdagon megterítenek az üzletük előtt az utcán, és ingyen ehet-ihat náluk, aki akar. Csakhogy ezt a fajta jótékonyságot nem mindenki engedheti meg magának. És gondolj bele abba, hogy amíg egy muszlim szinte egész életében gyűjtöget arra, hogy vallása egy másik alappillérének, a mekkai zarándoklatnak eleget tegyen (ez a hadzs, vagy, ha nem a megfelelő időben teszik, az umra), azt látja, hogy a sok idegen özönlik hozzájuk, mindenféle romok meg tengerparti pancsolás, vagyis hiábavalóságok kedvéért. Szerintem tutira veszik, hogy minden külföldi Krőzus (helyesebben mondva Kroiszosz), és érthetetlen, miért nem gyakorolják a zakhat-ot rendesen. Szóval, baksist kérni, adni nem bűn, csak az utóbbi egy idő után már drága. Hozzáteszem, hogy a baksis és a tisztességtelen üzleti viselkedés két különböző dolog, és az utóbbira a zakhat sem mentség. De térjünk vissza a taxikhoz, mert nagyon elkalandoztam.

Minden városnak (minden taxi-vállalatnak) megvan a maga taxi-színe. Kairóban a fekete taxik sárhányóit fehérre fényezik, gyakori a roppant teherbírású, erősen betonvas-kinézetű tetőcsomagtartó rajtuk. Teljesen meghatározó elemmé váltak a városképben - mint Budapesten a sárga villamos. Asszuánban a taxik teljesen fehérek, Marsza Matrúhban fehérek, de a sárhányójuk égszínkék, stb. Némi ismerettel könnyedén meg lehet mondani, hogy melyik városban vagyunk, csak egy taxira kell nézni. Luxor azonban becsapós: ott is fehér taxik járnak, mint Asszuánban. Tehát van még tere a fejlődésnek! :o)

Nem ritkák a harminc-negyven éves járgányok, némelyiket csak a bemattult fényezés tartja egyben, de akad olyan is, amelyik tökéletesen karbantartva, tipp-topp állapotban bármelyik veteránautósnak becsületére válna. Még mindig sok a hatvanas évekből származó Renault, Simca, Fiat és Alfa Romeo, de a sláger a Peugeot 404 és 405. Ez utóbbit, ha igaz, nem is olyan régen még gyártották Algériában, és mindkettőről az járja, hogy a sivatagi éghajlat alatt, ahol gyakorlatilag nincs korrózió, elnyűhetetlenek. Azonban, ahogy némelyiket elnéztük, az egyiptomiak nem ismernek lehetetlent... A legnagyobb meglepetést az szerezte, hogy néhány Peugeot 203-ast is lehet látni (ennek a kabrió változatával rontja Los Angeles városképét Colombo hadnagy), és még ezek között az ötven évesnél vénebb csotrogányok között is akadt jól karbantartott, szép állapotú autó. Nem véletlen: a kocsi drága Egyiptomban, az üzemanyag azonban vérlázítóan olcsó (legalábbis a mi szemünkkel), ezért azzal járnak, ami van, és addig, amíg csak lehet. Az autóállomány kora és általános állapota aztán magyarázatot ad a kairói szmogra is, ami talán még Calcuttán is túltesz, de az európai elme számára elképzelhető szmogon biztosan. De hát… Navigare necesse est (vivere non est necesse).


Kairói szmog, reggel negyed hétkor

folytatás a következő lapon

marbline.gif (3550 bytes)

Vissza a linkek oldalára Előző oldal Oldal nyomtatása Következő oldal Vissza a tetejére