Teljes méretre nyitVissza a linkekhezA Tízparancsolat

Cecil B. De Mille filmje (1956)

Számomra nem volt kérdéses, hogy melyik lesz az első, játékflmről szóló "filmismertetőm" a rovatban, hiszen Cecil B. De Mille monumentális alkotása, a Tízparancsolat a legelső helyen áll a kedvenceim között. Mégis talán meglepő, hogy elsőként pont ezzel hozakadom elő. Ahogy a cím is utal rá, a film központi témája az Exodus, és természetesen itt is a Biblia szemszögéből nézve. A honlap rendszeres olvasói, akik a fórumunkat is nyomon követik, azt hiszem tisztában vannak vele, hogy mi elég erőteljesen képviseljük a másik szemszöget. Az egyiptomiakét és a fáraóét. Ennek ellenére mégis a kedvenceink közé soroljuk ezt a filmet. Három órás szájtátott szórakozás után aztán persze mindig újra és újra jól kidühöngjük magunkat! : )

A film a klasszikus Mózes-történetet meséli el a Mózes-kosártól a Sínai-hegyig. Persze a történetet Hollywood ismét átformálta kissé a saját szájízének, a történelmi tényeken alapuló valóságnak azonban annál kevésbé megfelelően.

Ten Commandments - Cecil B. de Mille filmje - (c) MGM
A Tízparancsolat
Cecil B. de Mille filmje
Metro-Goldwyn-Mayer, 1956

Ebben történetben I. Széthi Mózest - hugának fiát - szánja Egyiptom trónjára utódaként, és Ramszeszt - testének fiát - árulással vádolja. Ramszesz ármánnyal és összeesküvéssel szerzi meg a trónt és ítélteti el Mózest. Mózes építteti fel Per Ramszeszt amit aztán később Ramszesz a saját műveként tüntet fel. Nefretiri, Ramszesz legendás felesége valójában Mózest szereti és akarata ellenére kényszerítik Ramszeszhez. A filmben Ramszesznek egyetlen gyermeke van csupán - az az elsőszülött, ki a tizedik csapás áldozata lesz. A helyzetek még a valóságnál is jobban ki vannak hegyezve és a realitás áldozatul esik a drámai hatás oltárán. Mind a történetet, mind pedig a jellemeket illetően. Ez persze korántsem szokatlan. Csak a szokásos torzítás, hogy a szegény-zsidók vs. szemét-egyiptomiak kontraszt még élesebb legyen.

Mégis...

A film legnagyobb érdeme az én szememben az, hogy tökéletesen adja vissza az ókori Egyiptom atmoszféráját. Az épületek, a díszletek, a jelmezek, a színek... azt mondhatnám, tökéletesek. Persze nem tudhatjuk, hogy valóban így nézett-e ki, ugyanis ez az a területe Egyiptomnak, amiről a legkevesebbet tudunk: a mindennapi élet. Ezért ha azt mondom "az ókori Egyiptom hangulata" akkor arra az elképzelésre gondolok, ami már a mi fejünkben sem mentes a regények és filmek romantikus hatásaitól. Mindenesetre az építészeti megoldások, a bútorok, a monumentális oszlopokkal határolt, hatalmas függönyökkel árnyékolt tágas, nyílt terek látványa kétséget sem hagy a nézőben afelől, hogy az egyiptomi királyi város valóban úgy nézett ki, mint ahogy a film készítői megálmodták. A jelmezek, a parókák és az ékszerek mintha csak egy újbirodalmi sír faláról léptek volna le. A jelenetek egytől egyik magukon viselik az igen népes és neves tudományos konzultációs stáb munkájának keze nyomát. Itt nem láthatunk rozsdamentes acélfegyvereket (a bronzkorban járunk, amit a filmek kellékeinek megtervezői gyakran figyelmen kívül hagynak), selyem is csak egyetlen vég, amit egy távoli titokzatos országból érkezik ajándékként a királyi pár számára; az udvarba érkező külföldi követek a kor politikai hatalmait képviselik, olyan uralkodókat, melyek valóban kortársai lehettek II. Ramszesznek (pl. a trójai Priamosz). Nem tagadom, hogy egyiptológus-palántaként minden Egyiptommal foglalkozó filmre úgy ülök be, hogy keresem azokat a bakikat, melyeknek hiányát az imént felsoroltam. A filmipar legtöbbször nem veszi a fáradságot, hogy akár a legalapvetőbb dolgoknak is utánajárjon. A hitelesség sajnos nem szempont a látvánnyal szemben. A Tízparancsolatban azonban nem sajnálták az időt és a fáradságot (és persze a pénzt) arra, hogy a kiszúrjanak a hozzám hasonló, "rosszindulatú" nézőkkel: bármennyire igyekeztem, nem tudtam belekötni semmibe. : ) Minden apró részletre ügyeltek a fáraó uralkodói jelvényeitől a lószerszámig, az oszlopfőktől a határkőig. És nem csak a kellékekre és díszletekre. A fáraó szavaiból a királyfeliratok szófordulatai köszönnek vissza, az építkezési jelenetekben a munkások pontosan úgy munkálják meg a követ, emelik fel az obeliszkeket, ahogy az a forrásokból ránk maradt. Még az olyan apróságokra is ügyeltek, hogy a fáraó sohasem hajol le. Ha nem egyedül van, akkor bizony szolgája veszi fel a lába mellől a leejtett pálcát. Neki, magának eszébe sem jut mozdulni érte.

Ramszesz (Yul Brynner) és Mózes (Charlton Heston) - (c) MGM
II. Ramszesz (Yul Brynner) és
Mózes (Charlton Heston)

 

 

I. Széthi fáraó (Sir John Gielgud) - (c) MGM
I. Széthi fáraó (Sir John Gielgud)

Brilliánsak a színészi alakítások is. A remekül eltalált szereposztásban olyan neveket látunk, mint Charlton Heston (Mózes), Yul Brynner (Ramszesz) és Sir John Gielgud (Széthi), illetve a női főszereplő, az itthon talán kevésbé ismert Anne Baxter (Nefretiri).

Charlton Heston magas, méltóságteljes alakja hitelesen formálja meg azt a képet, melyet a keresztény ember a bibliai Mózesről elképzel. A film elején hódítóként tér vissza Etiópiából és szövetségesként - nem fogolyként! - hozza a fáraó elé az etióp királyt és családját. Egyiptomi főnemesként is bölcs és könyörületes ember képét mutatja, aki apja, a fáraó teljes kegyét és apai szeretetét, továbbá Nefretiri odaadó szerelmét élvezi. A film azt sugallja, hogy ha Mózes nem csatlakozna vérszerinti népéhez, akkor a később II. Ramszeszként ismert fáraó soha nem ült volna Egyiptom trónján és nem lett volna férje a korona-hercegnőnek, Nefretirinek.

Rivalizáló testvérek (Yul Brynner és Charlton Heston)
Rivalizáló testvérek
(Yul Brynner és Charlton Heston)

Nagyon éles a kontraszt a jóindulatú és becsületes, de az egyiptomi udvar fényűzésében felnőtt egyiptomi herceg és a zsidó népet a rabságból kivezető próféta között. Heston egyfajta vallási fanatizmussal jeleníti meg a "megtért" Mózest. Olyan ember tér vissza Egyiptomba, aki látszólag teljesen megfeledkezett mindenről és mindenkiről, ami és aki valaha odakötötte. Ez persze elsősorban a szépséges Nefretiri szempontjából tragikus, akit hideg viselkedésével Mózes ostoba módon maga és ügye ellen fordít, pedig a leghasznosabb szövetségesévé tehetné. A szerelmes ifjú hercegnő bosszúszomjas királynővé változik, aki tisztában van vele, hogy milyen befolyással bír a férje felett, és ezt ki is használja. Mózes magának köszönheti, hogy ezt a befolyást Nefretiri ellene és nem mellette használja fel. A film végére aztán szerető és aggódó anya lesz, aki gyermekét félti a csapástól. Nem hiszi, hogy Mózes képes lenne bántani a gyermekét, és amikor az ifjú herceg meghal, azzal adja át a csatába induló férjének a kardot, hogy Mózes vérével beszennyezetten hozza vissza neki.

A szépséges Nefertiri (Anne Baxter) - (c) MGM
A szépséges Nefertiri
(Anne Baxter)

Az én szememben a legsziporkázóbb alakítást Yul Brynner nyújtja Ramszesz szerepében. Az ő alakításában a karakter árnyalt, nem szorítja be Ramszesz alakját a "rossz" sztereotipikus korlátai közé. A Tízparancsolat Ramszesze nem egy becstelen, alávaló gazember. Sokkal inkább egy ambíciózus politikus, aki megragadja a kínálkozó lehetőséget. Sohasem állít valótlant. Minden, amit Mózesről mond igaz, az utolsó szóig. Csak ügyesen tudja tálalni. Tudja, hogy mit akar. A trónt, a birodalmat, a hercegnőt. És bízik benne, hogy meg is tudja szerezni. Hiszen mindez neki jár! Az Ő öröksége. És így is viselkedik. Higgadtan és nyugodtan, mint az az ember, aki biztos benne, hogy eléri a célját. A Brynner által megformált Ramszesz egyszerre törekvő korona-herceg, férfisoviniszta férj-jelölt, teljhatalmú - és intelligens! - fáraó, aggódó apa és vérszomjas, majd legyőzött hadvezér. Nem éppen szeretetreméltó alak, de mindenképpen tiszteletet érdemlő. Még vesztesen, összetörten is sugárzik róla a méltóság.

A trükkök hagynak némi kívánnivalót maguk után de ne felejtsük el, hogy az 50-es évek közepén készült a film. A kígyóvá változó botok, az egyiptomi hadsereget visszatartó tűzoszlop alig több kópiára pingált rajznál. Ellenben a szétnyíló tengert remekül megcsinált trükkfelvétel varázsolja a szemünk elé.

Ramszesz herceg - (c) MGM
Ramszesz herceg

II. Ramszesz, a fáraó - (c) MGM
II. Ramszesz, a fáraó

A film egy közel négy órás monumentális alkotás, melyhez a bibliai hátteret szépen fogalmazott narráció egészíti ki. Minden perce fogva tartja a néző érdeklődését. Akinek lehetősége van, annak ajánlom, hogy eredeti nyelven nézze meg a filmet, ne mondjon le a brillírozó színészi alakítások tökéletes élvezetéről.

ÉSzAH

____________

(c) A képek a Metro-Goldwyn-Mayer tulajdonai

Vissza az linkekhez Előző oldal Következő oldal Vissza a lap tetejére