Teljes méretre nyitVissza a Témák lapraŐegérsége III. Thotmesz fáraó

Az Újbirodalom történetének első nagy megrázkódtatása a hükszoszok legyőzése és az új államaparátus stabilizálása után nem sokkal, a thutmoszidák hatalmi harca volt. Ez a polgárháborúval fenyegető, szövevényes és ijesztő időszak három karizmatikus egyéniség trónért és koronákért való vetélkedése jegyében zajlott.

A hükszoszok gyűlöletes uralmát Kamósze és öccse, Jahmesz verte le. Az állam szétzilált hatalmi szervezeteit Jahmesz és az őket követő Amenhotep fáraók idején sikerült korszerűbb formában helyreállítani, I. Thotmesz pedig nagyszabású hadjáratokkal biztosította, hogy a Két Ország erejét külföldön is megismerjék, és hatalmát elismerjék.  E nagy uralkodó eljutott az Eufráteszig (amit, mivel nem dél felől folyik, mint a Nílus, hanem észak felől, ezért Fordított Folyónak hívtak az egyiptomiak), és hatalmát messze délre is kiterjesztette. (Ezekröl a hódításokról azonban biztos forrásaink nincsenek, egyetlen forrásunk azok a sztélék, amelyeket maga a fáraó állíttatott, saját dicsőségére.) Hirtelen halála után azonban vákuum keletkezett - az Első Királyi Feleségtől csak egy lánya született, egy másik feleségétől pedig egy beteges, erőtlen fia. Elmúltak már azok az idők a Nílus völgyében, amikor a legendás szépségű Nitókrisz, vagy a férje és fia között egyensúlyozó Szobeknoferuré királynők uralkodtak, talán feledésbe is merültek, így az a gondolat, hogy nő tegye fejére a Kettős Koronát, sokakban ellenállást váltott ki. Ugyanakkor a papság hatalmi törekvései és az egyes templomok közötti versengés is megfelelő táptalajra leltek az uralkodás rendjét megkérdőjelező vitákban.

Kr. e. 1481 táján II. Thotmesz ragadta magához a hatalmat, ám a beteges uralkodó nem sokáig ült a trónon. Két évre rá elhúnyt, és utóda az egyik ágyasától, Iszettől született fia, III. Thotmesz lett. Ám a herceg apja halálakor még kiskorú volt, ezért régensként ("repat") majd társuralkodóként nagynénje és felesége, Hatsepszut gyakorolta a hatalmat. Ez a szép és intelligens nő, Egyiptom uralkodónőinek legnagyobbika azonban nem csak gyakorolta a hatalmat, de meg is szerette - így történhetett, hogy Kr.e. 1473 körül átvette a koronát unokaöccsétől, és Egyiptom harmadik fáraónőjeként, egy rendkívüli egyéniségű tanácsadójára, Szenenmutra támaszkodva trónra lépett, Hatsepszut Maatkaré néven. Uralma a bölcs mértékletesség jegyében a béke és jólét korszakát, a Maat uralmát hozta el a Két Országra. A felnövő, és trónját visszaszerezni kívánó III. Thotmesznek ez komoly problémát jelentett. Ezt még súlyosbíthatta Szenenmut jelenléte, mivel az egyszerű sorból származó, sziporkázóan intelligens és agilis államférfi számos funkciója mellett a királynő leányának, Nofruré hercegnőnek nevelője is volt, és sok ábrázolásuk azt sugallja, hogy nem csak nevelője, de apja is - így Szenenmut veszedelmes vetélytárs is kellett legyen. (Ld. Szenenmut képét, oldalt.) Hosszú háttérbe szorítottság után Thotmesz Kr. e. 1458 körül ragadta vissza a trónt, mikor Hatsepszut meghalt - hogy hogyan halt meg, azt viszont homály fedi. Megjegyzendő, hogy addigra Szenenmut is eltűnt az udvarból (az ő sorsa ismeretlen, két sírja is fennmaradt, de mindkettő üresen, használatlanul). Nem maradt arra utaló nyom, hogy a királynő erőszakos halált halt volna...

Hatsepszut halálával III. Thotmesz szabad kezet és nyílt utat kapott. Első dolga az volt, hogy Hatsepszutnak még az emlékét is kitörölje a történelemből, és túlvilági életét is ellehetetlenítse. Kartusait kivésette, szobrait összetörette, műemlékeit uzurpálta. Szinte csak csodának nevezhető, hogy néhány töredék fennmaradt. A háttérbe szorított és tétlenségre kárhoztatott katonaság nagy örömére hatalmas hadjáratokat szervezett, hogy I. Thotmesz hódításait, melyeket Hatsepszut (bölcs mértékletességet tanúsítva) feladott, visszaszerezze. Hadjáratai során eljutott a Nílus negyedik kataraktájáig, és tábort vert a Fordított Folyó partján. Hódításai folytán az ő uralma alatt érte el az ókori Egyiptom a legnagyobb kiterjedését. Erőltetett hadjáratai során azonban a Két Ország lakosságának közel egyharmadát elpusztította, a kincstárakat és az ország erőforrásait felélte, és idegen hadifoglyokkal népesítette be a munkáskéz híjján megműveletlen földeket. A hadi dicsőség hajszolása és a hódítások kivívták neki "Az Ókor Napóleona" megtisztelő címet - ám tetteinek hatása a népesség és a kultúra felhígulásával a hosszú és lassú hanyatlás elősegítője lett. (Nem szabad elfelejteni, hogy Egyiptom minden megosztottsága ellenére az első olyan állam, ahol az újkori értelemben vett "nemzet"-hez hasonló egység kialakult!) Hadjáratainak erőltetett volta nélkülözött minden fajta előrelátást, és mellőzte a Két Ország valós érdekeit. Milyen uralkodó lehetett az, aki így bánt saját országaival?

Az egyiptomi ábrázolás sajátossága, hogy nem a valóság ábrázolását, hanem a túlvilági valóság megteremtését tűzte ki céljául. Ezért szigorú szabályok szerinti ideálábrázolás ad képet az egyes uralkodókról, melyeken az arc hasonlít ugyan a királyra, de a személyiséget a maga legtökéletesebb és legideálisabb, istenihez legközelebb álló formájában jeleníti meg. III. Thotmesz szobrai még így is sok mindent elárulnak.

Hatsepszut királynő töredékében fennmaradt szobra - C Egyiptomi Múzeum, Kairó
Hatsepszut királynő szobrának töredéke
Szenenmut blokkszobra - C Egyiptomi Múzeum, Kairó

Szenenmut karjában a kis Nofruré hercegnővel. A fejtetőre helyezett áll szimbolikus jelentése: "ő a gyermekem, aki oltalmam alatt áll" - Lehet, hogy a hercegnő apja Szenenmut volt?

Deir el Bahari, Hatsepszut halotti temploma - C 1995 Born 2B Wide

Hatsepszut halotti temploma Deir-el-Bahariban. A templom az egyiptomi építészet egyik egyedülálló remeke, tervezője Szenenmut (épült Kr. e. 1460 körül)

Ezen a képen III. Thotmesz talán legszebb ábrázolása látható: egy bazalt szobra, melyet a Kairói Egyiptomi Múzeumban őriznek. A szobor valószínűleg életnagyságú: 165-170 cm magas. Ez körülbelül meg is felel az akkori egyiptomi átlagnak. Szépen kidolgozott izomzata enyhe diszharmóniában van az arcával, ami nem tűnik fel azonnal, de mutatja, hogy a szobor erősen idealizált. Nyájas tekintete és jóindulatú mosolya felett uralkodik erőteljes orra, viszont az álla feltűnően kicsi. Mivel a szobornak hasonlítania kellett, az ilyen karakterjegyeket nem változtathatták meg.

Thotmesz fiatalon árván maradt, serdülőkorát erős akaratú, domináns jellemű nagynénje árnyékában élte le, a hatalom névleges birtokosaként, de nem gyakorlójaként. Ez bizonyára kihatott személyiségére is. Maga is karakteres egyéniség lévén nagynénje hatása erős elnyomásként nehezedett rá - erre számos példát ismerünk napjainkban is. Ha lefosztjuk a képről az ideál maszkját, feltűnik a kis áll és az egyiptomi ábrázolásokra egyáltalán nem jellemző kis fülek; e vonások gyakran jellemzik az egyébként erős jellem erőszakosságba hajló megjelenését. Tekintete is ismerős: az enyhén rövidlátók nézését idézi. Erőteljes orra uralkodik az arcon, ami szintén ezt az elképzelést támasztja alá. Az arckifejezése ezekkel a jellegzetességekkel egérszerű megjelenést kap (ezért is tiszteletlenkedünk időnként Őegérségével.) :o) Az orr ilyen hangsúlyos volta (egy római kori mondás: ad nosam conoscitur verga - orról ismerszik meg a vessző tapasztalatára építve) jellemző a nagy természetű emberekre. Ám Thotmesz Hatsepszut árnyékában és saját vágyai nyomása alatt kisebbrendűségi komplexussal küzdött - amit aggresszivitással kompenzált. Elfojtott sérelmei, aggresszív hajlama miatt feltehetőleg nem tudott bánni a nőkkel sem - mint uralkodó és arisztokrata bármit megkaphatott, de helyzetének gyümölcsét nemigen élvezhette. Így hát a harcmezőkön próbálta orvosolni vélt sérelmeit, és elég alaposan is csinálta.

Ezek a jellemvonásai és nagynénje politikai sikere magyarázzák azt a dühöt, ahogy Hatsepszut halálával nénjének puszta emlékét is igyekezett eltörölni - nem is kis sikerrel.  Azok a királylisták, melyek még a gyűlölt perzsa és hükszosz uralkodókat is számontartják, mit sem tudnak Hatsepszut létezéséről. Csodálatos halotti temploma Deir-el-Bahariban (melyet Szenenmut épített) III. Thotmesz dicsőségét hirdette, az oda vezeető szfinx-allé rózsaszín gránit szfinxeinek egy része és más szobrai szándékosan összetörve, megcsonkítva szemétdombra kerültek.

Őegérsége, Thotmesz fáraó pedig országát és népét kizsigerelve Egyiptom legnagyobb hódítójaként vonult be a történelembe. Hogy ez elégtételt jelentett-e neki, az már az ő titka maradt.

"Mert háromszor jaj annak az országnak, amelyiknek királya nagy hadvezérnek születik."

- Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa - Asszony a fáraók trónján

III. Thotmesz bazalt szobra - C Egyiptomi Múzeum, Kairó

III. Thotmesz bazalt szobrának arca. Az arc jellegzetességei az idealizált portré ellenére is sokat elárulnak Őegérségéről.

 

III. Thotmesz illatáldozatot mutat be - C Egyiptomi Múzeum, Kairó

III. Thotmesz illatáldozatot mutat be. A lágyabb arc alapján nem tartom kizárhatónak, hogy ezt a szobrot is Hatsepszuttól uzurpálta Thotmesz.
Hatsepszut gyakran ábrázoltatta magát férfiként, vagy férfi ruhában, hogy legitimitását hangsúlyozza.

marbline.gif (3550 bytes)

Megjegyzés: természetesen ez az eszmefuttatás személyes vélemény, nem tudományos elemzés. Mindenkinek jogában áll cáfolni, elvetni vagy elfogadni. Ha Neked más a (megalapozott) véleményed, szívesen vesszük, ha megosztod velünk - írd meg a Fórumon, vagy e-mailben!

HoremWeb

Hatsepszutról, a Thotmeszekről és a thutmoszidák hatalmi harcáról nagyszerű regényt írt Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa Asszony a fáraók trónján címmel, melyben kiemelkedő szerepet kap az Újbirodalom egyik legizgalmasabb közember-alakja, Szenenmut (más olvasat szerint Szenmut) is.

Egy szinttel feljebb Előző oldal Oldal nyomtatása (többi keret nélkül) Következő oldal Vissza a lap tetejére