Teljes méretre nyitEgy szinttel feljebbSzabványosított Piramisok

Egy kis személyes bevezetővel kezdem. Régi, hónapokra visszanyúló tervem, hogy a privát honlapomon indítok egy Egyiptommal kapcsolatos részt, ahol szigorúan tudománytalan megközelítésből is megvizsgálok pár dolgot, ami érdekes ugyan, de itteni, hitelességre igényt tartó cikkeink közé nem fér be. Ehhez szükségem volt egy olyan piramiskatalógusra, amely a szokásostól eltérően nem csak helyük szerint rendezve sorolja ezeket a különleges épületeket, hanem tetszőlegesen átcsoportosíthatom azokat az éppen felmerült igény szerint. Elég sok kellett hozzá, hogy rászánjam magam, míg végül egy betegség miatti kényszerpihenő juttatott annyi időhöz, hogy pár kötet szakirodalommal felfegyverkezve nekiállhattam a katalógus összeállításának. Három napba tellett, de kiváló forrásokra támaszkodhattam, így az eredmény is megérte.

Egy katalógus összeállítása három másik alapján - végül is elég unalmas favágómunka: keresztbe ellenőrizni az adatokat, esetleges eltérések esetén kiválasztani a szavahihetőbbnek (pontosabban mondva naprakészebbnek) tartott forrást, ez nem igazán érdekfeszítő feladat. Így amikor először tapasztaltam, hogy bizonyos számok visszaköszönnek, figyelmetlenségre, majd sajtóhibára gyanakodtam. Aztán feltűnt benne a rendszer.

Jellegzetes VI. dinasztia-kori piramis-komplexum rekonstrukciója
Jellegzetes VI. dinasztia-beli piramis-komplexum. Az elrendezésben voltak kisebb változtatások, a mellékpiramisok bizonyos piramisoknál lehettek kisebbek, a halotti templom nagyobb, de a főpiramis arányai és a kísérő épületek tipikusak. - Born rekonstrukciója

VI. dinasztia-beli piramisrekonstrukció látszati képe
A fenti rekonstrukció kelet-délkeleti látszati képe. A rekonstrukció alapja I. Pepi piramisa, elrendezése ennek felel meg. Egyetlen számottevő eltérés, hogy I. Pepi piramisának halotti temploma mintegy kétszerese a rekonstrukción láthatónak.

Nos tehát, ami felkeltette a figyelmemet, az a VI. dinasztia uralkodói által emelt piramisok egyformasága. Valójában az első egyen-piramis még az V. dinasztiához kapcsolódik. A bűvös számhármas ugyanis Dzsedkaré Iszeszi piramisánál bukkant fel először. Ennek magassága ugyanis 52,5 méter volt a szakemberek megalapozott becslése szerint, alapja szélessége 78,5 méter, oldalainak dőlésszöge pedig 53° 7' 48". No ez a 7' 48" volt az, amin megakadt a szemem. :o) Miért nem pont 53°? Az egész leginkább mérési hibának tűnt, mosolyogtam egy jót, és folytattam a munkát. A következő piramissal könnyedén végeztem, Unisz látásból jó ismerős - igaz, csak kívülről. Teti piramisában jártam is, így azt is örömmel üdvözöltem - és mégis furcsa déja-vu fogott el. Milyen különös, egy ismert dologról tudni, hogy csak látszólag ismerős... Aztán rájöttem, hogy a piramis méretei okozzák ezt a furcsa érzést. Teti piramisa ugyanis éppen 52,5 méter magas volt, az alapjának hossza is 78,5 méter, és - milyen érdekes! - itt is ugyanannyi volt az oldalak dőlésszöge. I. Pepi piramisának adatainál nyeltem egyet, és elkezdtem újraellenőrizni a kereszt-összehasonlításokat, hátha a nyomda ördöge játszik velünk. De nem, forrásaim vagy közösen tévednek, vagy valóban összebeszélt pár fáraó, és egyforma piramisokat építtettek. Ráadásul ebben még további követőik is akadtak, Merenré és II. Pepi személyében, akik szintén ekkorára emeltették síremléküket. De hát miért? A nyilvánvaló válasz: a hagyomány. De hogyan alakulhatott ki egy ilyen hagyomány?

Az ókori egyiptomiak általánosan használt hossz-mértékegysége a könyök volt, amit ma 0,42 méternek szokás tartani. Tudunk viszont arról is, hogy az épületeknél egy másik mértékkel, a királyi könyökkel számoltak, amely 0,52 méter volt. Az pedig nagyon közel jár a nevezett piramisok magasságának századrészéhez! Azt is tudjuk, hogy az egyiptomiak következetesen a tízes számrendszert használták, tehát a százas szám nagyon könnyen lehetett kitüntetett szám számukra, erre utalnak az áldozati sztéléken szereplő áldozat mennyiségére utaló számok is - ezek is mindig a tíz hatványai, vagy annak többszörösei. Nagyon is illendőnek tűnik egy uralkodó emlékművének magasságát éppen száz királyi egységre szabni, nem? Csakhogy az említett piramisok eredeti magasságát következetesen 52,5 méterre tartják, az meg éppen egy királyi könyökkel tér el a nevezetes számtól. Elgondolkodtató, nem? Milyen következtetés vonható le ebből?

Nos, nem zárható ki, hogy a "túl kerek" számot vallási, vagy babonás okból nem tartották kívánatosnak. Nem lenne ez egyedülálló dolog, hiszen napjainkban is gyakran előfordul ilyesmi. Politikai vagy "örökbérleti" szerződéseknél jogi megfontolásokból nem lehet végtelen időtartamot megszabni. Ilyenkor mindig a 99 évet szokták alkalmazni - elég arra gondolni, hogy a szerződés szerint Hongkong 99 évig lehetett angol kézen, vagy arra, hogy amikor valaki üdülési jogot vásárol, azt 99 évre kapja. De más területről is hozható példa: Seherezádé vajon miért nem 1000 vagy 1002 éjszakán át mesélt? Hérodotosz is, Sztrabón is beszámol arról, hogy az egyiptomiak jócskán babonás népek voltak. Az ő beszámolójukra azonban mégsem alapoznék. Sztrabón időben távolabb volt Teti fáraótól, mint tőlünk. Durva túlzás lenne az ő beszámolójából kétezer évvel korábbi szokásokra következtetni, mint ahogy a mai szokásokra sem nyújthat támpontot a görög-római utazó meséje!

A másik lehetőség, hogy az egyiptomiak bizony mégis száz királyi könyök méretűre építették a szóban forgó síremlékeket. Lehetnek tévesek a mi ismereteink is. A királyi könyök is lehetett éppen több egy kicsivel az általunk feltételezettnél, egyes források 0,524 méterben adják meg; de még valószínűbbnek látszik, hogy a piramisok eredeti méretének becslésekor számoltak többet. Maradtak ránk olyan mérőrudak, amelyekről az akkori hosszmértéket meglehetősen pontosan ismerjük, és okom van feltételezni, hogy ez a mérték nem sokat változott az évezredek során. Akárhogy is történt, senkit sem illethet elmarasztalás: négyezer év távlatából az egy százalékos tűrés igazán megengedhetőnek látszik. A szóban forgó piramisok elég gyenge minőségű, pontatlanul megmunkált helyi mészkőből épültek, ráadásul az évezredek folyamán még kőfejtőnek is használták őket, így ma a "lepusztult kupac" a legpontosabb kifejezés állapotukra. Némelyiknél, például I. Pepi síremlékénél ez még szépítésnek is hat. Szerencsére vannak olyan támpontok, amelyek alapján hajdani méretek meghatározhatók - és ha ez egy-két százalékos hibahatárral történik, az véleményem szerint igen jó eredménynek tekinthető.

Mérőléc az Óbirodalom idejéről.
Mérőléc az Óbirodalom idejéről.

A harmadik lehetőség, hogy az egészben semmi célzatosság nincs, a számok pusztán számok, és minden mögöttes tartalmat nélkülöznek. Ez egy elég kiábrándító változat, az egyiptomiaknál nem is igazán jellemző, hiszen nagyon gondosan kimunkált szimbólumrendszerükben egy ilyen fontos paraméternek, amilyen a méret, helye kellett legyen. Ráadásul ez a feltételezés még mindig nem ad magyarázatot arra, hogy milyen hagyomány alapján épültek ennyire egyforma piramisok. Talán egy nevezetes építész tervei "öröklődtek" egyfajta kanonizált mértékként? Bár nem ismerek az V. és VI. dinasztia idejéből olyan, környezetére nagy hatást gyakorló építészt, mint a III. dinasztia-béli Imhotep, a IV. dinasztiában Hemiunu, vagy a thutmoszida időkből Ineni és a tanítványa, Szenenmut, de azért ez is egy olyan lehetőség, amit figyelembe kell venni. Egy nagy névtől eredő jó terv, főleg, ha a VI. dinasztia idejének gazdasági decentralizálódása ellenére is látványos eredményt hoz és még (ronda kifejezéssel élve) költséghatékony is - pont jó arra, hogy ilyen szabványszerű tradícióvá érjen egy tradíciókat amúgy is nagyra tartó társadalomban. Jellemző ezekre a piramisokra még a szinte kötelezően alkalmazott, T-alakú kamraelrendezés, ami megerősíteni látszik egyfajta kánon, vagy kanonizált hagyomány létezését. Az a tény, hogy az érintett piramisok többségében találtak piramis-szövegeket, a mi szempontunkból nem tekinthető egyértelműen befolyásoló tényezőnek. Az ismétlődő méretek és a piramisszövegek közötti látszólagos kapcsolat leginkább véletlenszerű lehet, mivel azok felbukkanása nem teljesen esik egybe, és a szövegek felírásának vallási oka is nehezen hozható összefüggésbe a méretekkel. Mégis, a piramisszövegek egy másik érdekes kérdést is felvetnek.

Láttuk azt, hogy az első, száz királyi könyök magasságú piramist Dzsedkaré Iszeszi építtette, utóda, Unisz más méretű piramist rakatott. Utódaik Dzsedkaré példáját követték, így Unisz gyakorlatilag kilóg a sorból. És nem csak ebben. Az V. dinasztia alatt a napkultusz igen erősen virágzott, "mindenki ontotta magából a naptemplomokat" (ahogy egy nagyszerű, és e dolgokban járatos barátom fogalmazott ez ügyben), melyek közül ma már csak a régebben tévesen Reegah-piramisnak titulált, Neuszerré által építtetett abu-gorábi naptemplom maradványai találhatók meg, illetve fellelhetők az Uszerkaf által épített naptemplom nyomai is.

A "Reegah-piramis"
A "Reegah-piramis", Neuszerré naptemplomának benbenet-köve. Romjai valóban emlékeztetnek egy piramis romjaira.

Unisz azonban nem építtetett naptemplomot, és ő az első, aki piramisának falait teleíratta olyan dolgokkal, amit eredetileg a papoknak kellett volna felolvasni számára. Az utóbbira nagyon is egyértelmű az ok: Unisz nem volt jóban a papsággal, nem bízott meg bennük. Nyilván ekkorra már a papok hatalma jócskán a fáraó által elfogadható mérték fölé nőtt, hiszen ez a tendencia végigkísérte az egész V. dinasztiát. Unisz megpróbált tenni ez ellen, nem építtetett naptemplomot, és nem bízta túlvilági pályafutását vélt vagy valós ellenfelei kénye-kedvére. Bizonyára nem is volt könnyű a dolga a Két Ország trónján, amit többek között éhínség is nehezített. Piramisának feljáróján található olyan ábrázolás, ahol az éhezéstől csonttá soványodott embereket látni. A fáraó az ő nagy jóságában enyhítette az éhezők szenvedését, és ez meg is örökíttette - de utódai alighanem a papságtól való eltávolodásának isteni büntetését láthatták a történtekben. Az utána következő fáraók talán e példa révén, ha nem is tekintették eretneknek Uniszt, de nem is az általa mutatott utat követték, hanem visszanyúltak az őt megelőző Dzsedkaré által prezentált mintához - és ebben megint csak közrejátszhatnak a nevezetes számok, kellemes arányok, és mindaz, amit eddig előhoztam a hagyománnyá válás okán. Azért Unisz sem merült feledésbe, és míg Uszerkaf kellemes mocsári vadászjelenetekkel és hasonlókkal dekoráltatta a piramisa belsejét, Unisz után a szent szövegek jöttek divatba, és bizonyára a memphiszi piacon azóta is szépen fogynak a hieroglif mintás tapéták - bár lehet, hogy ez újabb keletű jelenség, és a turizmusban keresendő a magyarázata. ;o)

Arra a kérdésre, hogy végül miért szakadt meg ez a hagyomány, jó magyarázat lehet egyrészt II. Pepi egyedülállóan hosszú uralma, másrészt a halálát követően kialakult gazdasági-hatalmi fejetlenség. Nem véletlen, hogy az Óbirodalmat sokan II. Pepi halálával lezártnak tekintik, és követőit legfeljebb "...és további jelentéktelen uralkodók" címkével süllyesztőbe küldik.

Mindenesetre érdekes lehetőség ez is. II. Pepi kilencvenhat éves országlását egy megbízató szakkönyv úgy kommentálja, hogy piramisának mérete nem támasztja alá e legendásan hosszú uralmat. Ha a feltételezésünk helyes, és a piramisának méretei egyfajta kánont követnek, az megmagyarázhatja, hogy miért nem épült tartós uralkodása alatt nagyobb síremlék. Ezt támasztja alá az is, hogy a VI. dinasztia alatt a hangsúly a piramisról a halotti templomra helyeződött át, már nem annyira a piramis mérete jelentette a hatalmat és pompát, sokkal inkább az egész piramiskomplexum. És azt is nyugodtan számításba vehetjük, hogy II. Pepi piramisa körül négy, viszonylag nagy méretű mellékpiramis sorakozik, és tekintélyes halotti templom szolgálta a fáraó kultuszát.

Az oldalak dőlésszöge egyébként önmagában még régebbi hagyomány lehet, mert előbb alkalmazták, mint az 52,5 méteres magasságot. A nevezetes dőlésszög megjelenik már Uszerkaf piramisán mely "szerényen" Dzsószer lépcsős piramisának árnyékába húzódik, és az abu-szíri piramisokon is. Ennek titka valószínűleg az, hogy ez a hajlásszög meglehetősen kellemes arányokat ad.

II. Pepi piramisa, VI. dinasztia
II. Pepi piramisa - ez sem kerülhette el a piramisok végzetét, a kőfejtést.

Uszerkaf piramisa, V. dinasztia - Born felvétele
Uszerkaf erősen megrongált, félig elbontott piramisa - HoremWeb felvétele

 

E mellett az oldaldőlés mellett az alap oldalainak élhossza épp másfélszerese a magasságnak, ami elég jól közelíti az ókorban is és napjainkban is mértékadónak számító aranymetszeti arányt (ami kb. 5:8 = 1:1,6). Az egyen-piramisokon ez azt is jelenti, hogy ha száz királyi könyök volt a piramis magassága, épp százötven királyi könyök volt az alap élhossza, ami megint csak "nevezetes" számnak tekinthető. Ez a tény abba az irányba tereli véleményemet, hogy nem a véletlen szüleményei a hagyománnyá kövült méretek. Az, hogy II. Pepi uralkodása után ez a tradíció megszakadt, sokkal inkább a gazdasági kataklizma miatt történhetett, semmint azért, mert az arányok kánona elveszett a hosszú uralkodás alatt - bár az sem kizárt. (A hagyomány szerint amikor Viktória királynő meghalt, egész Angliában senki nem akadt, aki tudta volna, hogy egy királyi temetést hogyan kell megszervezni, milyen protokolláris szabályokat kell alkalmazni - a királynő hosszú uralkodása alatt kihaltak azok, akik e tudást birtokolták, és az egész egyetlen emberöltő alatt feledésbe ment.)

Piramisokat ugyan építettek a VII-X dinasztia alatt, az első átmeneti korban is, de ezek az építmények már csak hírből ismertek, szinte nyomtalanul pusztultak el. Az Óbirodalom, a Piramisépítők kora akkorra már végérvényesen véget ért.

A jó minőségű mészkőből rakott, döbbenetes hatalmat hirdető, jól megépített és tartós piramisokat a Középbirodalomban a rekeszeket alkotó kőfal-vázra kupacolt, un. magházas téglapiramisok váltották fel, amelyek gyorsabban és olcsóbban készültek - és gyorsabban is pusztulnak. Az időtállósággal együtt a nevezetes arányok is a múlt nagyságának emlékeivé váltak és nem tértek vissza, ahogy az Óbirodalom szigorú fensége sem. Egy korszak, és a benne megtestesülő tudás egyszer és mindenkorra a múlt "mélységes mély kútjába" veszett.

A piramisokról, méreteikről számos vélemény, fejtegetés, tudományos és teljesen tudománytalan okfejtés lát meg mostanában is napvilágot. Ezért két dolgot szeretnék hangsúlyozni: az első, hogy míg a piramidológia jóformán csak a Kheopsz-piramissal foglalkozik, ebben az esetben későbbi építményekről van szó. A másik, hogy az itt szereplő számok, méretek a tudományosan elfogadott, bizonyított méretek. Épp nemrég olvastam egy könyvet, amelyben a Nagy Piramissal összefüggésben ugyanaz a szerző négyféle különböző átváltást is használt a királyi könyök számítására, ráadásul mindegyik spekuláción alapult. Az itt írt 52 centiméter nem csak elfogadott, de tárgyi emlékekkel bizonyított is

Ha a témával kapcsolatban kérdésed, észrevételed, megjegyzésed van, örömmel fogadjuk, ha megosztod velünk honlapunk Fórumán, ahol mások véleményével is összevetheted azt.

HoremWeb

csík

Egy szinttel feljebb Előző oldal Oldal nyomtatása (többi keret nélkül) Következő oldal Vissza a lap tetejére