Teljes méretre nyitVissza a linkek oldaláraSzinuhe (5. rész)
Vissza az 1. részhez | Vissza a 2. részhez | Vissza a 3. részhez | Vissza a 4. részhez

Midőn megvirradt hajnalok hajnalán, tíz ember jött, hogy jövet elhívjon, menet a palotába vezessen. Földre borultam a szfinxek között, a királyi gyermekek pedig már a bejáratnál álltak, hogy találkozzanak velem. Az udvari méltóságok bevezettek az oszlopcsarnokba és a fogadóterembe vezető útra irányítottak. Őfelségét a nagy trónon találtam, tiszta arany fülkében. Hasra borultam és magamról sem tudtam, mikor ez az isten barátságosan megszólított. Olyan voltam, mint a férfi, kit a homály elragadott, ba-m elhagyott, végtagjaim elnehezültek, szívem nem volt a testemben, azt sem tudtam, élek-e vagy meghaltam.

Őfelsége így szólt ezen udvari méltóságok egyikéhez: "Emeld fel őt, hadd beszéljen velem!"

Majd Őfelsége így szólt hozzám: "Ím, megjöttél miután bebarangoltad az idegen országokat, visszatértél, amikor felülkerekedett rajtad az öregség. Elérted az agg kort. Temetésed nem lesz semmiség, nem az íjászok[23] fognak (nyughelyedre) kísérni. Ne tedd, ne tedd, hogy nem beszélsz, mikor a neveden szólítanak!"

Félvén a büntetéstől egy megrettent szavaival válaszoltam: "Mit mondott nekem az én uram, amire (bár) válaszolhatnék? Nem én teszem (amit teszek), bizony az isten keze az! A testemben lévő félelem az (ami teszi ezt), ugyanúgy, mint ahogy a sorsszerű menekülést. Itt vagyok hát színed előtt. Tiéd az élet! Cselekedjék Felséged, ahogy jónak látja."

Bevezették a királyi gyermekeket, majd Őfelsége így szólt a királynéhoz: "Íme, megjött Sza-nehet ázsiaiként, az íjászok teremtményeként." Ő erre hangosan felkiáltott, mire a királyi gyermekek is mind felsikoltottak és így szóltak Őfelségéhez: "Ő nem lehet az, királyi uram!" Mire Őfelsége így válaszolt: "De bizony ő az!" Ekkor pedig előhozván nyakláncaikat, csörgőiket, szisztrumaikat és átnyújtották azokat Őfelségének.[24]

"Emeld karod a szépség felé, örökkévaló király, az Ég Úrnőjének ékessége. Az arany lehel életet orrlyukaidba[25], a Csillagok Úrnője legyen veled. Felső-Egyiptom koronája észak felé hajózik, Alsó-Egyiptom koronája dél felé, hogy csatlakozzanak és egyesüljenek Felséged szava által. A Kobra[26] szemöldököd fölé helyeztetett, megszabadítottad a szegényeket a nyomorból. Ré, a Két Ország ura adjon neked békét. Üdv néked, ahogy a Mindenség Úrnőjének[27] is! Oldd ki íjadat, lazítsd meg nyiladat, adj levegőt annak, ki levegőre szomjazik. Add nekünk ezt a mi jó ajándékunkat, add nekünk északnak ezt a fiát, ezt az íjászt[23], aki Egyiptomban született. Tőled való félelmében szökött el, tőled való rettegésében hagyta el az országot. Nem rémült az arc, amely a te arcodat látja, nem retteg a szem, mely megpillant téged."

Őfelsége így szólt: "Ne féljen ő, ne rettegjen! Barát legyen az előkelők között, helyeztessék az udvari méltóságok közé! Menjetek (mind) a palota belsejébe, hogy hivatalába bevezettessék!

Elhagytam hát a fogadótermet, a királyi gyermekek karjukat nyújtották nekem. Áthaladtunk a nagy kettős kapun és a király fiának házába vezettek. Tele volt az minden drágasággal. Volt benne fürdő helyiség (is). Voltak benne a kincstárból való értékes, szent istenszobrok, királyi vászonból való ruhák, mirha, valamint a király, és kedvelt udvari méltóságainak kedvenc olaja volt az összes szobában.[28]

Minden szolga tette a dolgát. Az évek nyomát eltüntették rólam. Megborotváltak, kifésülték hajamat, így a (rajtam lévő) mocskot visszaadták az idegen földnek, a ruhákat a sivataglakóknak[29]. Finom vászonba öltöztem, finom olajjal kentem magam. Ágyban aludtam. Visszaadtam a homokot azoknak, akik benne élnek, a fa olaját azoknak, akik bekenik vele magukat.[30]

Adtak nekem egy házat kerttel, ami korábban egy udvari méltóságé volt. Építőmesterek sokasága építette újjá, és minden fáját újraültették. A palotából hoztak nekem ételt, háromszor, négyszer naponta, azon kívül, amit a királyi gyermekek adtak nekem folyamatosan[31]. Építettek nekem egy piramist kőből a piramisok között. A sírépítő kőművesek készítették az alapját, a festők elöljárója festette ki, a szobrászok elöljárója faragta ki, a nekropolisz felügyelői hozták a földet hozzá[32]. Minden dolog, amit szükség szerint a sírba helyezendő, el lett készítve. Adtak nekem halotti papokat. Temetkezési birtokot biztosítottak nekem, kertet és szántóföldet a város szélén, ahogy az egy Első Barátnak[33] jár. Szobromat arannyal borították, kötényét elektrummal. Őfelsége rendelte el, hogy ezt tegyék. Nincs olyan közember, kinek hasonlót rendeltek. A király kegyében vagyok, míg halálom napja el nem jő.

Úgy van minden, ahogy (itt) leírva találtatik.

VÉGE

csík

Egy szinttel feljebb Előző oldal Következő oldal Vissza a lap tetejére

csík

Jegyzetek

23

Egyiptomi szóhasználatban: nomádok, ázsiaiak.

Vissza a szöveghez
24

Valószínűleg itt a szöveg nem konkrétan az ékszerek és hangszerek bemutatására kíván utalni, hanem arra, hogy a következő sorokban szereplő himnusz-szerű szöveget ékszerekbe (talán jelmezekbe) öltözve, hangszeri kísérettel adták elő Őfelségének. Egyes nyakékek, ékszerek maguk is lehettek ritmushangszerek.

Vissza a szöveghez
25

Nem tudjuk, hogy pontosan mire akar utalni ezzel a szöveg, de szinte biztos, hogy a fáraó – mint isten – és az arany közötti félig szakrális kapcsolatra vonatkozik.

Vissza a szöveghez
26

Kobra = A szent Ureusz kígyó, mely az uralkodó és családja védőjeként a koronákon és egyéb királyi fejdíszeken megjelenik.

Vissza a szöveghez
27

Mindenség Úrnője = Általában Hathor vagy Ízisz.

Vissza a szöveghez
28

Valószínűleg itt az olajra, mint illatszerre utal.

Vissza a szöveghez
29

Ezzel a megjegyzéssel nyilván azt kívánják kiemelni, hogy az ázsiai ruhák helyett egyiptomi ruhákat(!) adtak rá, mely, ellentétben az ázsiai ruhákkal, finom vászonból készült. (Ld. tovább a szöveget!)

Vissza a szöveghez
30

Az egyiptomi olaj esetében általában lótusz-olajról van szó, mely azonban Egyiptomon kívül nem nagyon volt hozzáférhető. Az ázsiai olaj valószínűleg az oliva (azaz a "fa olaja"). Itt is azt igyekszik a szöveg kiemelni, hogy Szinuhe maga mögött hagyva mindent, ami az idegen földhöz köti, újra egyiptomivá válik.

Vissza a szöveghez
31

A fáraó kegyét elnyert közember ellátására a Westcar Papirusz is utal, ahol szintén a király fiának (Dzsedefrének) a feladata Dzsedi, a varázsló ellátása, illetve ott is a királyfinál szállásolják el a nagyra becsült vendéget. Talán egy bevett udvari protokollról van szó?

Vissza a szöveghez
32

A kőből épített piramis, amihez földet kell hozni, egyértelműen az ún. magházas, kifejezetten a középbirodalmi piramisokra jellemző szerkezetre utal. Ennek a piramis-típusnak az első példája éppen a Szinuhe-történet fáraójának, I. Szeszósztrisznak a piramisa, El-List mellett. E piramis mellett tíz mellékpiramist találtak, melyből csak hétről tudjuk, hogy kinek készült. Talán a másik három közül az egyik éppen Szinuhénak épült volna?
Itt ismét visszakanyarodunk ahhoz a kérdéshez, hogy vajon fiktív történettel, vagy dokumentummal állunk-e szemben a Szinuhe-történet esetében. Akármelyik elméletet fogadjuk is el, azt meg kell jegyezni, hogy a piramisok között épült piramis még nem feltétlenül jelenti azt, hogy Szinuhe valóban piramist kapott, és nem csak eufemizmusként használja a piramis szót egy bármilyen temetkezési helyre; és azt sem jelenti feltétlenül, hogy hősünk Ity-taui mellett temetkezett. Bár a föld szükségességére való utalás valószínűbbé teszi, hogy ténylegesen piramisról és nem masztabáról van szó.

Vissza a szöveghez
33

Udvari rang

Vissza a szöveghez