Teljes méretre nyitVissza a linkek oldaláraSzinuhe (4. rész)
Vissza az 1. részhez | Vissza a 2. részhez | Vissza a 3. részhez | Ugrás az 5. részre

Minden szív értem izzott, a nők (egymás közt) suttogtak. Minden szív értem aggódott, mondván: "Van-e más hős, ki harcolhat ellene?" Felemelte csatabárdját és pajzsát, ölnyi dárdája felém tartott. Midőn hagyta, hogy fegyvert rántson ellenem, hagytam, hogy nyilai célt tévesztve elsuhanjanak felettem, egyik a másik után. Akkor ő kihívott engem erővel és én lelőttem, nyilam beleállt nyakába. Felkiáltott, orra esett és én levágtam őt csatabárdjával. Diadalmas kiáltásra emeltem hangom a hátán, az összes ázsiai üvöltözött. Montut dicsőítettem, miközben háza népe őt gyászolta. Amunenshi, a fejedelem magához ölelt.

Akkor én elragadtam vagyonát, elraboltam nyájait. Azt tettem vele, amit ő szándékozott tenni velem. Elvittem, ami sátrában volt, kifosztottam táborát. Így naggyá lettem, tehetős a javaimban, gazdagabb nyájaimban. Mert ezt tette az isten, hogy megbékítse azt, kivel haragosan bánt, akit idegen földre vetett. Ma elégedett az ő szíve.

A száműzött, ki elhagyta hazáját, lám, híre most eljutott a Székhelyig is. A földönfutó, aki a földön csúszott az éhségtől, lám, most ő ad kenyeret a szomszédainak is. A férfi, ki nincstelenül hagyta el országát, lám, most fehér vásznat visel. Az embernek, aki maga futott, nem volt kit küldjön, lám, most sok alattvalója, szép háza, tágas lakhelye van, és még a palotában is emlegetik.

Te isten, bármelyik is légy, ki ezt a száműzetést számomra kiszabtad, békülj meg és juttass vissza a Székhelyre. Engedd újra meglátnom a helyet, ahol szívem lakozik. Mi fontosabb van annál, hogy testem szülőföldemben nyugodhasson? Oh, jöjj hát, tégy engem boldoggá[17], légy te isten kegyes hozzám! Tedd boldoggá alkonyát annak, kit megbüntettél! Enyhüljön meg a szíved az iránt, akit arra kárhoztattál, hogy idegen országban éljen! Ha valóban kegyes vagy ma, hallgasd meg azt, ki ily távolról könyörög hozzád! Engedd, hogy visszatérjen az, kit vándorlásra ítéltél oda, ahonnan kiszakítottad!

Legyen kegyes hozzám Egyiptom királya, hadd éljek az ő kegyében! Hadd üdvözöljem az ország úrnőjét, ki a palotában van! Hadd halljam, miként parancsol gyermekeinek! Hadd fiatalodjanak meg tagjaim, mert az öregkor már közeleg, a gyengeség már ledönt! Pilláim elnehezültek, karjaim elerőtlenedtek, lábaim már nem visznek tovább. Szívem megfáradt, a halál szele megérint. Hadd kísérjenek át az öröklét városába! Hadd kövessem a Mindenség Úrnőjét! Bár mondana rólam jót gyermekeinek és őrizne engem az örökkévalóságig!

Mikor beszéltek Őfelségének, Felső- és Alsó-Egyiptom királyának, Kheperkarénak a helyzetemről, Őfelsége üzenetet küldött nekem királyi ajándékokkal, hogy idegen fejedelemhez méltón megörvendeztesse a szívét alázatos szolgájának. A palotában lévő királyi gyermekek is elküldték nekem üzeneteiket.

A rendelkezés másolata, mely e szolga Egyiptomba való visszatérésével kapcsolatosan elrendeltetett:

"Az Élő Születésű Arany Hórusz, az Élő Születésű Két Úrnő, Felső- és Alsó-Egyiptom királya Kheperkaré, Ré fia, Szen-Uszeret (nevében) királyi rendelet Sza-nehetnek, a kísérőnek.

Íme, az alábbi rendelet hozatott téged illetően, hogy tudd: bejártad a távoli országokat Qedemtől Retjenuig, országról országra utaztál szíved szavát követve. Hát mit tettél te, hogy bárki is ellenedre cselekedne? Nem szóltál átkot, így nem is ítélik el beszédedet. Nem szóltál a nemesek tanácsa ellen, így szavaidat nem találnak elutasításra. Mégis ez vitte szívedet messzire, bár az én szívem nem volt ellened. Mennyországod még mindig tartós és virágzó itt a palotában, az ország királysága vigyázza azt, gyermekei a trónteremben vannak. Halmozni fogod a kincseket, melyeket ők adnak neked, jól fogsz élni adományaikból. Gyere vissza Egyiptomba! Lásd meg (újra) a Székhelyet, ahol éltél! Csókold meg a földet a nagy kapuknál és vegyülj el az udvaroncok között! Az öregkor hajnalán vagy, erőd már elhagyott. Gondolj temetésed napjára, az átkelésre a megbecsült létbe.

Temetés rendeltetik neked olajokkal és finom vásznakkal egyenesen Tait[18] kezéből. Gyászmenet rendeltetik neked a temetés napján, a szarkofág aranyból, teteje lapis lazuliból. Az ég borul majd föléd, mikor a koporsóba helyeznek, ökrök húznak majd[19], és táncosok vezetik a menetet. A -táncosok[20] a sírod bejáratánál várnak majd, a neked szánt felajánlásokat felolvassák előtted a listáról, és áldozatot mutatnak be az áldozati oltárod előtt. Fehér kőből készült oszlopaidat a királyi gyermekek oszlopai közé állítják.

Nem halhatsz meg idegen földön! Nem kísérhetnek ázsiaiak! Nem tekerhetnek kos bőrébe, hogy az szolgáljon koporsódként! Túl sokáig jártad már a világot! Gondolj a holttestedre és gyere vissza!"

Törzsem körében voltam, mikor ez a rendelet elért hozzám. Mikor felolvasták nekem, hasra borultam. Megérintettem a talajt és a mellemre szórtam. Körbejártam a táboromat és így kiabáltam: "Mi van ahhoz hasonló, ami most egy szolgával történt, akit szíve idegen országokban vándorolni űzött? Mily jóságos a kegy, mely megment engem a haláltól! Lelked megadja hát nekem, hogy otthonomban találjon a vég!"

A rendeletre feleletként küldött üzenet másolata:

"A Palota szolgája, Sza-nehet mondja: Minden jót és elégedettséget! Ami a menekülést illeti, melyet ez az alázatos szolga tett tudatlanságában. A te lelked, oh, jóságos isten, a Két Ország ura, Ré kedveltje, Montunak, Théba urának kegyeltje. Amon a Két Ország Trónjának Ura, és Szobek-Ré, Sumenu Ura, Hórusz, Hathor, Atum és az ő Kilencsége, Szopdu-Neferbau-Szemszeru a Keleti Hórusz, és Yemet Úrnője, az Ősvizek élén álló isteni testület, és Min, az idegen országok Hórusza, és Wereret, Punt Úrnője, Nut, Haroérisz-Ré valamint a Szeretett Föld[21] és a tenger minden szigetének istenei adjanak neked életet, jólétet, halmozzanak el adományaikkal, és áldjanak meg véget nem érő örökléttel, határ nélküli örökkévalósággal. Félelmetességed járja be az idegen országokat, mivel leigáztad mindet, mely fölött Ré körbejár. Így imádkozik ez az alázatos szolga az uráért, aki megmenti őt az Alvilágtól.

A tudás ura, ki ismeri az embereket, tudta, hogy ez az alázatos szolga fél beszélni, mert túl nagy dolog ez ahhoz, hogy ismételjék. A hatalmas isten, Ré mása ismeri a szívét annak, aki készségesen szolgálta őt. Ez az alázatos szolga annak a kezében van, aki gondol őrá. Az alá tartozik, aki törődik vele. Felséged a győzedelmes Hórusz. Karjaid győzedelmeskednek minden ország felett. Ám parancsolja meg Felséged, hogy hozassák fel Mekit Qedemből, a hegyi vezetőket Henet-Keshuból és Menust a fenhuk országából. Fejedelmek ők, akiknek érdemes a nevük, akik irántad való szeretetben nőttek fel, nem is említve Retjenut, mivel hozzád tartozik az, mint saját ebeid.

Ím, ez az utazás, melyet szolgád tett, nem volt ez eltervezve. Nem fontoltam meg szívemben, nem készültem rá. Nem tudom mi vezérelt el hazámból. Olyan volt, mint egy álom, mintha a Delta lakosa Elephantine-ban találná magát, vagy mocsárban élő Núbiában.

Nem féltem, senki sem üldözött. Nem hallottam gyalázó szót, hírnök nem vitte híremet. Tagjaim mégis reszkettek, lábaim sürgettek szívem vezetésének engedve. Az isten, aki menekülésemet eltervezte, messzire űzött engem. Pedig nem vagyok én gőgös. Fél az ember, aki ismeri az országát, mert Ré elhelyezte a te félelmetességedet szerte az országban, és minden idegen országban. Legyek bár a Székhelyen, vagy itt, ezen a helyen, te vagy, ki uralja a horizontot, a napkorong a te kedvedre kél, a folyó a te kívánságod szerint ad vizet a szomjazónak, az ég akkor ad levegőt lélegezni, ha te azt mondod. Ez az alázatos szolga gyermekeinek adja át minden tulajdonát, amit ezen a helyen szerzett. Tegyen felséged, ahogy kívánja! Élet csak abból a lélegzetből ered, melyet te adsz. Mint Ré, Hórusz és Hathor szereti nemes orrodat, Montu, Théba ura kíván neked örök életet.

Megadatott, hogy még egy napot töltsek Yaa-ban, hogy átadjam tulajdonomat gyermekeimnek. Legidősebb fiam gondoskodik törzsemről. Törzsem és minden vagyonom az ö kezébe került, minden rabszolgám, szarvasmarhám, minden gyümölcsöm és termő fám.

A szolga dél felé indult. Megálltam Hórusz útján[22]. A parancsnok, aki a helyőrség élén állt, küldött egy követet a Székhelyre, hogy tudassa ezt. Ekkor Őfelsége elküldte a királyi birtokok nagybecsű felügyelőjét megrakott hajókkal együtt, melyek királyi ajándékot hoztak az ázsiaiaknak, aki velem jöttek, hogy Hórusz útjáig kísérjenek. Mindegyiket név szerint szólítottam, miközben minden szolga a kötelességét teljesítette. Amikor elhajóztam, dagadt és feszült a vitorlám, míg elértem Ity-taui városát.

Folytatás a következő oldalon

csík

Egy szinttel feljebb Előző oldal Következő oldal Vissza a lap tetejére

csík

Jegyzetek

17 Innentől istent itt egyes szám harmadik személyben szólítja meg Szinuhe. Az egyes szám második személyű megszólítást a magyar stilisztika szempontjai miatt választottam, mivel az nem tolerálja az ilyen váltást egy monológon belül.
Vissza a szöveghez
18 A szövés istennője.
Vissza a szöveghez
19 "...ökrök húznak majd" - A ló még ismeretlen volt Egyiptomban a Középbirodalom idején.
Vissza a szöveghez
20 Mú- (mww) táncosok: Oziriszéhoz hasonló alakú, sásból font koronát viselő személyek, valószínűleg papok. Szerepükről elég keveset tudunk
Vissza a szöveghez
21 Egyiptom.
Vissza a szöveghez
22 Katonai felvonulási út, mely a Delta keleti határától indul Ázsia felé.
Vissza a szöveghez