Teljes méretre nyitVissza a linkek oldaláraPiramisépítők, piramisrombolók, piramidióták

Kevin Jackson & Jonathan Stamp: Piramis - Túl a képzeleten - A gízai Nagy Piramis

 

Jackson & Stamp: Piramis

Kicsit meglepetés volt ez a könyv, és ráadásul kellemes meglepetés. Piramis-ügyekben meglehetősen rosszhiszemű vagyok, főleg, ha számomra nem ismert a szerző. A kiadó neve sem ígért túl sok jót, főleg az után, ahogy Mark Lehner könyvével elbántak (Piramisok Nagy Könyve, eredetileg The Complete Pyramids). Újabb ómenként értékeltem a fülszövegben olvasva, hogy a szerzők nem régészek vagy egyiptológusok, hanem tulajdonképpen újságírók. Ebből mi sülhet ki?

Ebből akár jó is kisülhet. A simára polírozott mészkő felületet imitáló borító alján ugyanis egy ismerős, és nagy tiszteletet kivívott embléma is látszik, hirdetve, hogy az említett két úriember a BBC újságírója (egyes vélemények szerint ez csak hangalakjában emlékeztet a sima, mezei újságíróra), a könyv pedig egy BBC-műsor alapján készült. A BBC józan, mértéktartó médiaként vált ismertté. Ez a könyv sem változtat ezen a megítélésen.

Sajnos azt kell írnom, hogy mégsem hibátlan a mű. Számos olyan apró elcsúszás szerepel benne, ami a források felületes ismeretéből ered. Nem jelentős dolgokról van szó, legfeljebb annak számítanak, aki régebben és mélyebben foglalkozik Egyiptom ókori történetével és az óbirodalmi piramisokkal. Valószínűnek tartom, hogy a tudálékosság elkerülése vezette a szerzőket, és a zömében bizonyára felületes érdeklődést mutató, laikus közönség igényeinek tiszteletben tartása. Mert, ne felejtsük el, a BBC tömegeknek, és nem csak a téma szerelmeseinek készítette a filmet, és az abból írt ismeretterjesztő könyvet. A részletekkel így nem foglalkoztak túl sokat, inkább arra ügyeltek, hogy az összefüggések főbb vonalai kiderüljenek. Ez nagyszerűen sikerült is. Nem szakkönyvről, tudományos igényű elemzésről van tehát szó, hanem egy tisztességesen összeállított, de inkább csak figyelemfelkeltő célú műről. Ezt nem árt rögtön az elején tisztázni.

A könyv szerkezete világos és jól követhető. A bevezetés az ókor csodáinak bemutatása, figyelemfelkeltés; majd a gizai piramisok időbeli és térbeli környezetével ismerkedhetünk meg. Sorra veszik a szerzők az előzményeket is, és több-kevesebb precizitással, de elfogadható módon mutatják be Dzsószertől Sznofruig a piramisépítés előzményeit és a technikai fejlődést, amit Khufu építkezéséig elértek. A következő rész a piramisokat építő munkások életébe próbál bepillantást nyújtani, majd a piramis építéséről olvashatunk mértéktartó ismertetést, amelyben a tudományos elméletek és eddig előkerült bizonyítékok dominálnak. E két fejezet összképét legfeljebb csak az zavarja meg, hogy "rekonstrukció" felirattal megjelentet néhány olyan fotót, ami legfeljebb egy alacsony költségvetésű film jeleneteiként értékelhető - igaz, a célközönség számára lehet, hogy még ez is sokkal hitelesebb, mint amivel eddig találkozhatott. Ez után a piramis belseje következik, majd az egésznek a szerepe, vagyis, hogy milyen célt is szolgált az építmény, és milyen hiedelmek, vallási megfontolások tették szükségessé az építését.

A hatodik fejezetnél amolyan témaváltással szembesül az olvasó. Itt kerülnek igazán nyeregbe a szerzők, és a helyenként kicsit (de csak kicsit) bizonytalan ismertetések helyett az olvasót szórakoztatni szándékozó, és ebben igen jártas zsurnaliszták olvasmányos leírásai következnek. Először a hajdani utazók, és a piramisokkal szembeni viselkedésük, azokról alkotott véleményük kap helyet, szép ívben áttérve a XVIII - XIX. századi műkincsvadászatra, majd az egyiptológia lassú, és botlásokkal teli kialakulására. A szerzők nem elfogultak, érdemeik szerint értékelik Napoleont, Denont, vagy éppen honfitársuk, Henry Salt tevékenységét is. Hibáik ismeretében is (és azok ellenére) tisztelettel emlékeznek meg Maspero és Mariette munkásságáról, elismeréssel adóznak Lepsiusnak, és csak akkor fedezhető fel soraik között némi hazafias büszkeség, amikor Petrie kerül szóba - de akkor is csak a megengedhető mértékben. Angol humornak is tarthatnánk, de a szerzők még azt is rutinosan megoldják, hogy éppen Petrie révén sikerül átkötést találniuk a "piramidióták" jellegzetes alakjainak bemutatásához, és rövid, de célravezető ismertetőkben bemutatni a legjelentősebbeket, Charles Piazzi Smith-től (aki ugyan az egyiptológia számára hiteltelen alak, sőt, sarlatán, de a csillagászat területén megbecsülést érdemlő tudós volt) Madame Blavatsky-ig, Ouspensky-ig, sőt, az önjelölt Antikrisztus Alister Crowley-ig. Vitatható érdemei szerint említik Erich von Dänikent és Peter Lemesurier-t is, jelezve, hogy a piramidióták nem haltak ki. Ez jó alkalmat ad a szerzőknek arra is, hogy felhívják a figyelmet a felelőtlen példányszám- és hatásvadászok módszereire, és arra, hogyan ismerhetik fel az ilyen műveket. Megkockáztatom, hogy ez a könyv legnagyobb érdeme!

A könyv végén nem túl mély, de használható szómagyarázatok, tárgymutató is található, no és természetesen a köszönetnyilvánítások. Az előző kettő leginkább az egyiptomi kultúrával most ismerkedő olvasóknak lehet hasznos. Az már csak érdekesség, hogy a kötet egy-két tényszerű megállapítása annak ellenére idejét múlta, hogy a kolofon szerint a BBC 2002-vel jegyzi a könyvet. A benne szereplő tudásanyag körülbelül az 1997-es szinten lehet. Ez azonban inkább a lassan megjelenő publikációk és a még lassabb hírük következménye, semmiképpen sem a szerzők vagy a BBC hibája.

Nos, térjünk rá a magyar kiadás jellegzetességeire. Az Alexandra Kiadó az utóbbi években ugyan mutatott már valami fejlődést, de még mindig homlokráncolásra késztet. Legutóbbi elborzadásomat a már említett Lehner-könyv borzalmas fordítása és szerkesztése váltotta ki. Ez a könyv határozottan jobb! Csak az a baj, hogy ez még az égadta világon semmit nem jelent.

A legnagyobb gondom a fordítás mindenfajta szakmai igényt nélkülöző volta. Annyit mindenképpen a fordító Babits Péter javára kell írni, hogy tud angolul és magyarul (lehet, hogy ez természetesnek tűnik, de sajnos tapasztalhattuk már, hogy mennyire nem az!), és a szöveg legalább nem magyartalan. A legkisebb mértékben is szakmai jellegű kifejezésekkel azonban rendszeresen hadilábon áll, és lerí a műről, hogy hiába is próbál ezen változtatni, a kiadótól nem kap megfelelő segítséget. A kisebb, bár bosszantó hibák mellett üvöltően durva az, hogy Atum nevét következetesen lefordítja Atonra(!), a kopt népnévről pedig azt feltételezi, hogy az Egyiptom teljes mai lakosságát fedi. Kiadói igénytelenségnek tűnik az is, hogy például Petrie nevét vagy háromféleképpen írták el. Érdekes élmény az is, amikor egy-egy ismert szövegrészlet vagy név teljesen új (és nem is feltétlenül az eredetinek megfelelő) alakban bukkan fel. Igazán kellemeset derültem, amikor a "fáraó fodrászáról" olvastam, aki a lábára ejtett "valami kultikus jelentőségű tárgyat", de épségben maradt... Aki az eredeti, életrajzi sírfeliratból származó történetet ismeri, annak valószínűleg a Jereváni Rádiós viccek közül a "nem Moszkvicsokat osztogatnak, hanem moszkvaiakat fosztogatnak" sztori jut az eszébe.

Akik az Alexandra régebbi kiadásait ismerik, most akár vállat is vonhatnának, hogy ugyan mit vártam. Azért nincs igazuk, mert a kiadó az utóbbi időben igyekszik emelni a gondozásukban megjelenő művek színvonalát, így ez a kötet is szép igényes nyomat, kiváló minőségű papíron, szép, jól olvasható tipográfiával, nagyszerű képekkel. A könyv ára is ennek megfelelő: a 4500 forintot nem a tartalmi mélység és szakmai hibátlanság indokolja, hanem az alkalmazott, színvonalas nyomdatechnika. Sajnos nem hazai nyomda remekelt: a nyomás Nagy-Britanniában készült.

Összevetve a könyv előnyeit és hátrányait, azt mondhatom, hogy az előnyök vannak többségben. A könyv nem túl mély első fele is tisztességes, tárgyilagos munka, a második fele pedig kifejezetten élvezetes, érdekes olvasmány. A két szerző jól követhető szemlélete sokaknak segítséget nyújthat, hogy rátaláljanak azokra a szempontokra, melyek segítségével a meglehetősen változatos színvonalú könyváradatban rábukkanhatnak a hiteles könyvekre, amelyeket akár komolyabb célokra, forrásként is alkalmazni lehet. Határozottan érdekes a hajdani műkincsvadász-felfedezők bemutatása, bár Cavaglia kapitányról meglehetősen szűkszavúan írtak, Belzoni pedig közel sem olyan színes egyéniség a könyv lapjain, mint amilyen valójában volt. A legtöbb olvasó számára hiánypótló lehet Athanasius Kircher bemutatása (akit, számomra kicsit furcsán, az "első egyiptológus" megtisztelő címmel illetnek a szerzők - no persze, nálunk ez a tiszteletteljesen hatásvadász cím II. Ramszesz fiát, Haemwaszet herceget illeti meg), és hasonló a helyzet Howard Vyse-zal is, akinek rémtetteit nagyjából ismerjük ugyan, de sohasem olvashattunk arról, hogy milyen ember követte el őket. Mindez a szép, ajándékképes kiállítással párosulva többet nyom a latban, mint a fordítási és az egyéb hibák. Érdemes személyesen is megismerni a könyvet.

HoremWeb
horemweb(a)kemet.hu

csík

Egy szinttel feljebb Előző oldal Oldal nyomtatása (többi keret nélkül) Következő oldal Vissza a lap tetejére