Teljes méretre nyitVissza a linkek oldaláraÉlet az ókori Egyiptomban

Rosalie David áttekintő történeti munkája

 

Nem ez az első könyv Rosalie David angol egyiptológus tollából, ami a könyvesboltok polcaira kerül, sőt, még a Gold Book kiadásaként sem újdonság. Nem is olyan rég volt, hogy a gondozásukban megjelent a Vallás és mágia az ókori Egyiptomban, ami korrekt és alapos munka ugyan, de fő erénye inkább az összefoglaló jellege - tartalmi mélységét tekintve még mindig nem veheti fel a versenyt Kákosy László vallási témájú írásaival. Igaz, a mérce nagyon magas, de méltó is. Rosalie David ugyanis komoly szakember, igényes, színvonalas szakkönyvek szerzője. A Vallás és mágia... is komoly, igényes és színvonalas munka, csak hát... Kákosyra alkalmazhatjuk a nevezetes sort : "Most látom, mily óriás ő".

Valahogy az Élet az ókori Egyiptomban más, nem árnyékolja be annyira sem a Ré fiai (mely utóbb Az ókori Egyiptom története és kultúrája címmel jelent meg), sem az Ian Shaw szerkesztésében, és szintén a Gold Book gondozásában megjelent Az ókori Egyiptom története. Talán azért nem, mert a szerkezete egészen más, és, bár esetleg szokatlannak tűnhet, de nagyon hasznos. Ez a könyv ugyanis szakít az időrenddel, és témakörök szerint tekinti át az ókori élet, és az ókorkutatás felvetődő kérdéseinek vonatkozó aspektusait. Első látásra talán furcsa lehet ez a rendezőelv, de nagyon praktikus! Hányszor tapasztaltam már, hogy egy-egy kérdés miatt végig kellett mazsoláznom néhány mű teljes terjedelmét? Ebben sokszor az sem segít, ha felütöm a tárgymutatót, mert az áldozatul esik a takarékosságnak. (Egy jó tárgymutató rengeteg munka, és sok-sok ív papír, nagy odafigyelést igénylő, de meglehetősen unalmas szedési feladat, és akkor még egy csomó problémáról nem is beszéltem.). Nos, kezdjük a végén: a Gold Book - hadd higgyem, hogy a mi kritikáink eredményeként is - felvállalta a tisztességes tárgymutató "nyűgét s nyilait", és ettől a könyv az lett, aminek a szerzője is szánta: kézikönyv, használható munkaeszköz. Említettem már, hogy az eredeti címe is az: Handbook to Life in Ancient Egypt?

Ha már az eredeti kiadás szóba került: amikor kezembe vettem a könyvet, rossz szokásom szerint - de már csak ilyen különc vagyok: ha valamilyen műszaki eszközt veszek, annak használatba vételét is a használati utasítás átrágásával kezdem... - elolvastam a belső címlapot, meg az előszót, és megdöbbentem. Eddig ugyanis úgy tudtam, hogy a mű most jelent meg először magyarul. Erre mi áll ott: "átdolgozott kiadás", meg "Előszó az átdolgozott kiadáshoz". Tellett egy kis időbe, amíg rájöttem, hogy a fordítás alapjául szolgáló eredeti volt az átdolgozott kiadás, nem a magyar... :o) És ez jó hír is egyben, és jó, hogy hirdetik. A könyv ugyanis igazán naprakész tudnivalókat tartalmaz, és ezzel valóban el kell büszkélkedni.

Lássuk hát, hogy a nagyon elegáns külcsín alatt (amihez gratulálok!) milyen belbecs rejtőzik?

Nos... Először is tudni kell azt, hogy Rosalie David a Manchesteri Egyetem munkatársaként egyik fő alakja a Manchesteri Múmiakutatási Programnak. Vallanak a múmiák című könyve magyarul is megjelent, és kétséget sem hagyhat afelől, hogy a hölgynek mi a szakterülete. Ezért érthető, hogy az előszó és némi tudományos háttér bemutatása után belemélyed a múmiázásba. Nincs a helyén a dolog, az az olvasó érzése, hogy rossz könyvet kötöttek a borítóba (pedig nem is). Nyugalom, ez elmúlik! Ráadásul az az összefoglalás, amit Rosalie David ezen a szűk keresztmetszeten nyújt, alaposabb és áttekinthetőbb, kevésbé szenzációéhes, mint az említett Vallanak a múmiák. Úgyhogy nagyon jó, hogy van ez a fejezetrész - csak nincs a helyén.

Ami viszont utána jön, az a helyén van, de valahogy egyenetlen a színvonala. Egyes témákban kellemesen precíz és informatív, más témában, pár oldallal arrébb meg felületes és kissé szétszórt. Ennek két oka is lehet: az egyik, ha szabad egy kicsit igazságtalanul csúfolódnom, hogy senki sem érthet mindenhez. A másik, ha szeretném korrigálni az előbbi igazságtalanságot, a könyv szokatlan szerkezetéből adódik. Mivel témakörök, és nem időrend a könyv csoportosító elve, bizonyos dolgok többször is meg kell jelenjenek. Ezért van az, hogy a szerző "többet ismétel, mint az HBO", és ezért is van az, hogy egy előzőleg már bemutatott altéma később (néha előbb) csak nagyon felületesen tűnik fel. Erre aztán van, ahol utal a szerző, van, ahol nem. Ugyanakkor előfordul az is, nem is egyszer, hogy Rosalie David valóban felesleges ismétlésekbe bocsátkozik. Előfordul, hogy ugyanazt az adatot egy témán, sőt, egy oldalon belül is többször ismétli, ami egy idő után meglehetősen zavaró. Bizonytalanságot sugall, pedig szakmai múltja, hozzáértése aligha kérdőjelezhető meg. Még akkor sem, ha egy-két zavaró hiba is előfordul. Csak egy példa: Rosalie David következetesen azt állítja, hogy Tutankhamon Akhet-Atonból Thébába helyezte át a székhelyét. Ez így nem igaz. A királyi székhely ugyanis Memphisz lett, az államvallásként újra megerősödő Amon-kultusz fő székhelye lett Théba, így az csak vallási fővárosként értelmezhető. Az állítás tehát végül is majdnem helytálló, csak nem ebben a formában.

Egy másik zavaró jelenség, amellyel nem tudok mit kezdeni: időnként olyasmiket állít a szerző, ami ellentmond eddigi ismereteimnek, sőt, korábbi forrásaimnak is. Ezek között olyan (fontos!) "apróságok" tűnnek fel, mint a kerék és a szekerek megjelenése Egyiptomban, vagy a lakóépületek kialakítása, bizonyos, datálásra is használt szokások első felbukkanása. Vagy az olyan apróságok, hogy lovagoltak-e az Újbirodalom idején Kemet lakói. Nagyon hiányzik, hogy ezeknél nem jelöli meg, hogy mire alapozza az állítását. Az ilyen megállapítások ugyanis éppen annyira alapulhatnak tévedésen, mint újabb kutatási eredményeken – bízom benne, de biztos még sem lehetek, hogy az utóbbiról van szó.

Van egy-két gyermekien bájos bakija is. A kedvencem az, ha már az előbb a lovaknál tartottunk, hogy azért lovagoltak ritkán, mert talán nem voltak elég erősek a lovak. Ha erre odatett volna egy megjegyzést, hogy a fennmaradt csontvázak elemzéséből jutottak erre a következtetésre, akkor máris komoly tudományos érvről van szó – így, ebben a formájában azonban az író naiv találgatásának tűnik a következtetés. (Ettől még lehet, hogy tényleg nem voltak elég erősek a lovak…)

A könyv további erényének tartom a képanyagot. Bár a képek fekete-fehérek, ez az olvasó előnyére válik. Így a rájuk vonatkozó szöveg mellett maradhattak, és sokkal jobban betöltik a feladatukat. A képanyag ráadásul nem a szokásos, ezer albumban ezerkétszáz helyen látott művészfotókból áll, hanem kuriózumok is akadnak, például egy, görög-római korból származó gyapjúzokni. Gondoltad volna, hogy ilyet is hordtak Egyiptomban? Vagy arról volt fogalmad, hogyan is néz ki egy pilincka? A színek és látványosságok helyett itt is az ismeretek átadása és a szöveggel való egység dominál.

Ja, igen, a vesszőparipánk, a fordítás... Aki régóta ismer minket, tudja, miért nem vettem elő eddig. Az viszont külön öröm, hogy ebben a kötetben már nyoma sincs a fordító kezdeti bizonytalanságainak. Míg a Vallás és mágia... elővillantott egy, szerintem indokolatlanul nem lefordított kifejezést (debris, avagy törmelék), itt már nem találkoztam ilyennel. A lektori munka is jobban sikerült, egyetlen helyen lett Pszeszennész Pszuszennészből, és az egyéb elírások is sokkal ritkábbak. Néhol a központozás lehetne következetesebb, de igazán értelemzavaró esetekre nem figyeltem fel. Az idegen szakkifejezésekkel is sokkal következetesebben bántak, az előfordulások helyén mindig ott van zárójelben a közérthető és célratörő magyarázat. Még csak lapozgatni sem kell! Igazából a mostani tapasztalatokkal kellene nekiállni a Shaw-könyvnek...

Kár lenne túl sokat szaporítani a szót, elvégre nem a kritikát, hanem a művet kell olvasni. Nagyon hasznosan forgatható, alapos és a legfrissebb kutatási eredményeket is tükröző kézikönyvet adott ki a Gold Book. Szerencsére azt is merte vállalni, hogy ez bizony kézikönyv, és a roppant hasznos függelékek sem maradtak el belőle. Azt ugyan a mai napig nem teljesen értem, hogy a térképek és illusztrációk listája miért a könyv elején van, de nem sokat zavar, legyen ott. Arra viszont fel kell készülni, hogy ha valaki folyamatosan, úgymond regény (horribile dictu: krimi) helyett akarja olvasni, elég nehéz (fizikai értelemben is), és sokszor ismétli magát. (A tudás kedves mamája, ugyebár...) Szakaszonként olvasva azonban érdekes, szórakoztató is tud lenni, és végre nem kell buta hibák miatt bosszankodnunk.

HoremWeb
horemweb kukac kemet pont hu

csík

Egy szinttel feljebb Előző oldal Oldal nyomtatása (többi keret nélkül) Következő oldal Vissza a lap tetejére