Egy szinttel feljebbTeljes méretre nyitA ramszeszi mosoly

II. Ramszesz egyik kolosszusa Luxorban

Előre is elnézést kérek tőled, Kedves Olvasó, azért, hogy az alábbi írás talán több személyes élményt és érzést tartalmaz, mint az egy rövid összefoglalótól elvárható lenne. Ennek oka az, hogy a választott témáról nagyon nehéz bármit is érzelmek nélkül mondani, objektíven meg szinte teljességgel lehetetlen, mivel a szépség a befogadó szemében létezik, és mindenki szeme másképp látja és ítéli meg a művészetet. Én igyekszem anélkül megmutatni Neked, hogy mi a szép a ramszeszi mosolyban (az én szememben), hogy szükséges lenne az egyiptomi művészet sajátosságainak behatóbb ismerete.

Vonal

"Életében először értette meg a 'királyi' jelző valódi értelmét. Egy újabb szó is az eszébe ötlött; meglehetősen ritka, ám annál helyénvalóbb. Üdeség. Egyszeriben ráébredt arra, hogy a férfi nem kis részben arckifejezésének köszönheti szépségét. Bámulatosan okosnak, mégis érdeklődőnek tűnt, ugyanakkor egyszerre higgadtnak és hidegvérűnek is. Túlviláginak, mégis tökéletesen normálisnak, hatalmasabbnak az embernél, mégis kétségkívül emberinek."

(Anne Rice: Múmia)

Közeli kép az előző szoborról
II. Ramszesz ülő szobra a Luxori templomban - ÉSzAH felvétele

Vonal

A ramszeszi mosoly fogalom az egyiptomi művészettörténetben és jellemző vonása a ramesszida kori (XIX - XX. dinasztia) nagyplasztika királyábrázolásainak. Régóta foglalkoztatja úgy az egyiptológusokat, mint a művészettörténészeket, mert nem csak hatását tekintve megfoghatatlan de technikailag is nehezen leírható. Nem hasonlítható az óbirodalmi királyszobrok merevségéhez, de ugyanakkor nem nélkülözi ugyanazt a méltóságot, minek láttán az ember fogalmat nyer arról, hogy miért tartották ezeket az uralkodókat isteneknek a maguk idejében. A későbbi korok szobrászai próbálták utánozni, de ha megnézzük a ptolemaida királyábrázolások mosolyát, inkább csak magunk is megmosolyogjuk a művészek igyekezetének eredményét. A későkori mosolyok már nem hordozzák a ramszeszi mosoly méltóságát, sokkal inkább egyfajta kedves bárgyúságot kölcsönöznek a megformázott fáraóknak.

Mitől lett hát akkor fogalom a ramszeszi mosoly, mitől ismerjük fel első látásra?

Kicsit szomorkás, misztikus mosoly ez, ritkán látható élő emberi arcon, éppen ezért nehéz beazonosítani a mögötte rejlő érzelmeket, és elhelyezni az emberi mimika rendszerében. Nem is igazi mosoly, inkább amolyan félmosoly csupán.

csík

Joggal merül fel a kérdés, hogy mi szolgálhatott mintául a szobrásznak, aki először igyekezett uralkodója arcát ezzel a módszerrel megmintázni. Ha körül nézünk a korábbi alkotások között, akkor kiderül, hogy a kezdeményezés nem volt egészen eredeti. Vessünk egy pillantást a Szfinx arcára! Az ajkai már lemállottak 5 méter széles arcáról, mégis látjuk megmagyarázhatatlan kifejezését, és ugyanazt a mosolyt, melyet a XIX. dinasztia művészetében tér vissza.

A Nagy Szfinx mosolya

Az ókori egyiptomiaknak volt egy szavuk arra, hogy mi is áll ennek a megfoghatatlan arckifejezésnek a hátterében. Ez a szó a nefer. Jelentését Sir Alan Gardiner a "The Egyptian Grammar" c. munkájában a következőképpen adja meg: szép, boldog, jó, tökéletes. A nefer azonban nem csak ezt jelenti. Nem csak egy szép arcra, egy pompás alakra vagy egy pazar gúnyára vonatkozik. Jelentése sokkal elvontabb, sokkal mélyebb, mint a mi nyelvünk (vagy bármely modern nyelv) "szépség" szava. A nefer magában foglalja a harmóniát, mely a szépséget megteremti. Az isteni szépségre vonatkozik, mely ott lakozik valamennyi teremtményben, és az egyiptomi ember számára az volt szép, amin ez a szépség átragyogott, amiben a nefer új értelmet kapott. A nefer a "lényeg"-ben lakozik, nem a "látszat"-ban. Sokak hangoztatják azt a véleményt, hogy az egyiptomi szobrok mind egyformák, mert minden szobor az ideálist, a tökéleteset igyekezett megformálni. Az anatómiailag tökéletes test és arc, a befejezett (perfect - ahogy az idegen nyelvek mondják) mozdulatok megjelenítése iránti törekvés által létrehozott ideálábrázolás ritkán tűrt meg újítást vagy bármiféle eltérést a fáraó megformálásában. Az ideálábrázolás mögött álló ideológia is erősen kötődik a neferhez. A szobrász nem a látszatot akarta ábrázolni, amikor királyának mását kiszabadította egy kőtömbből. A fáraó lényének belső esszenciáját akarta megmutatni, és ebből a szempontból vajmi keveset számított, hogy fáraó esetleg pocakos, X-lábú, vagy bandzsa. A lénye tökéletes volt. Nefer. Ha az ábrázolás a lényeget akarta megragadni, akkor az ideálist kellett, hogy megformázza.

Ez a nefer ragyog át ramesszida szobrok mosolyain, a megfoghatatlan szépség és isteni harmónia, melyet a földön a királyok hivatottak megtartani.

Ezek után talán válaszolnom kellene a nyilvánvaló kérdésre: Milyen is ez a ramszeszi mosoly? Talán csalódást okozok a válasszal: nem tudom megmondani. Én tudom, hogy nekem milyen. Ha érdekel, akkor Neked magadnak kell megtalálnod, hogy Neked milyen. Ha ezek után úgy érzed, hogy érdekel, és miután alaposabban megnézted a mellékelt képeket II. Ramszesz luxori ülő szobrairól, és megkérdezed magadtól, hogy "mit is mond nekem ez a mosoly?" akkor az írásom elérte célját.

ÉSzAH

 

II. Ramszesz "Az Ifjú Memnon" szobra - C British Museum

II. Ramszesz, az "Ifjú Memnón" - Belzoni szállította a Ramesszeum egyik kolosszusának felső részét Londonba. Ma a British Museum büszkesége.


Ramszeszi mosoly

záróvonal

Egy szinttel feljebb Előző oldal Oldal nyomtatása (többi keret nélkül) Következő oldal Vissza a lap tetejére