Teljes méretre nyitVissza a linkek oldaláraFáraó - a szükséges Prus

Bolesław Prus: Fáraó című regényének filmváltozata

Bolesław Prus Fáraó című regényét ÉSzAH mutatja be, itt a regény alapján készült filmről lesz szó. Ha még nem olvastad a Könyvismertetőben ÉSzAH írását, javaslom, hogy először azzal kezdd, és utána térj vissza ide. (Kattints ide, ha így kívánsz tenni.)

Prus nagy formátumú történelmi regényét nem egyszerű képernyőre vinni. A regény nem mozgalmasságáról és kalandosságáról híres, hanem filozófiai kérdésfelvetése, kettős érvényű (ókori és Prus-korabeli) korrajza, mélysége tette naggyá. Aki a filmváltozatot tűzi programjára, hasonlóra kell számítson. A párbeszédek lassan viszik előre a történetet, bőven hagyva időt a megfelelő átgondolásra, a filozofikus átélést hosszú, pásztázó felvételek segítik. Senki ne számítson pergő, izgalmakban bővelkedő rágógumi-mozira. Aki a képernyő elé telepszik, bő két órás elmélkedést, gazdag gondolatébresztőt választott. Hozzáteszem: nagyszerű, tökéletesen kidolgozott, és a maga aprólékos módján különlegesen látványos gondolatébresztőt, ami nyomot hagy nézőjében - kiváltképp akkor, ha az ókori Egyiptom kedves a számára. Még a humor sem áll távol az alkotóktól, de hasraesések helyett leheletfinom intellektuális humor rejtőzködik az egyáltalán nem vidám képsorok között. Az sem titok: mélyen elrejtve. Így viszont nagyobb értéket talál, aki rálel.

Ez egy igencsak régi film - ha nem is a korát tekintve, hiszen a hatvanas évek derekán  forgatták. (1966-ban mutatták be.) Speciáleffektusok helyett fölényes rendezői és operatőri bravúrok kényeztetik a nézőt, szigorúan a dramaturgia kívánalmai szerint. Az elektronikus vágási trükkök helyett nagyszerűen átgondolt fényképezés fokozza a mondanivaló hatékonyságát. A látószögek kiválasztása, a megvilágítás nagyszerű alkalmazása a hagyományos filmkészítés mesterműve, és kicsit Hitchcock rendezési bravúrjait idézi. Egyetlen pont, ahol az illúzió csorbul, a napfogyatkozás képsorainak fekete-fehér imitálása. De még ez sem megy az összbenyomás rovására. (Illőnek érzem, megemlékezni az alkotókról: a filmet Jerzy Kawalerowicz rendezte, az operatőr Jerzy Wójcik, a producer Ludwik Hager volt.)

A film legnagyobb erénye a hűség. Hűség az írott szó eredeti mélységeihez, hűség a korhoz, amelyben játszódik. Hűség a látványhoz, ahhoz a miliőhöz, amely a trónörököst, majd fáraót a Ramszeszek uralkodásának utolsó pillanataiban körülvehette. A filmet jobbára eredeti helyszíneken forgatták. Az ókori romok megfelelő fényképezéssel minden díszletnél előbb, épebb színteret adnak jeleneteinek. A kosztümök tökéletesek, minden apró részlet egy-egy életre kelt festmény az újbirodalmi sírok ábrázolásairól. Hiteles, az utolsó ékszerig, pántig. A parókák, sisakok, vértek a kor divatjának alapos ismeretében, a teljesség igényével varázsolják elénk a XX. dinasztia végnapjait. Már ezek eleve megérik azt, hogy az ember rászánja a filmre az idejét. Az asszír követ, a föníciai uzsorások, a líbiai katonák szemet kápráztatóan olyanok, mintha a régi kor emlékei elevenedtek volna meg.

A hitelesség továbbmegy, a szereplőválasztásban is szempont volt. A legtöbb szereplőről nyugodt lélekkel elhisszük, hogy egyiptomi. Nagyon szőrszálhasogatónak kell lenni, hogy egy-két szlávos karaktert zavarónak tartsunk - esetleg a női szépségideálban a film készítése óta bekövetkezett változás jelenthet ilyen fennakadást. De abban sem vagyok biztos, hogy nem a film alkotóinak van igaza.

ÉSzAH rámutatott, hogy Prus II. Ramszeszről mintázta a regény főhősét, XIII. Ramszeszt. Elég nehéz megítélni, hogy hogyan nézhetett ki Egyiptom legmarkánsabb uralkodója, hiszen nem maradt róla (legjobb tudomásom szerint) realista ábrázolás. Számtalan szobra erősen idealizálja az istenkirályt, múmiája pedig nem sokat árul el az avatatlan szem számára. Abu Szimbel nagytemploma előtt álló négy kolosszusa állítólag különböző életkorokban ábrázolja őfelségét, ám ezek megkülönböztetése is gyakorlatot igényel. Luxori szobrai, a memphiszi Fekvő Ramszesz, a Ramesszeumból származó Ifjú Memnón, és további szobrai mind-mind kicsit eltérően ábrázolják őt. Arca bizonyára hasonlít, hiszen hasonlítania kell (vallási okokból), igazi arcvonásai mégis rejtve maradnak előttünk. Ennek ellenére a film Ramszesze, Jerzy Zelnik úgy néz ki, mint II. Ramszesz - a szándék feltűnő, a választás átgondolt, muszáj hinnünk tehát. Prus akarata ebben is érvényesült.

Herihór, Pentuer, és a további papok tökéletes telitalálatok! Pentuer az egyiptomi pap mintaképe - ilyennek tűnik fel Karnak hiposztül csarnokának oldalán, ilyen a thébai sírok festményein, ilyen a fantáziánk képeiben. Alakja azonban nem csak ebből a szempontból nagyszerű. Dilemmája, hogy Amont vagy a fáraót szolgálja-e tetteivel, mindkettő iránti, vívódó hűsége, egyszerű származásának nem szűnő emléke mind-mind hitelesen jelennek meg a nagyszerű színészi teljesítmény révén. Herihór szigorú, hatalma tudatában fölényes, bölcsességében önmagát felsőbbrendűnek tartó figurája nem kevesebb, mint az a bizonyos kartus a karnaki Honszu templom gerendáján. Amon szolgája ő, akinél csak istene nagyobb. Az istene, aki csodát tesz érte, ha ő azt kellőképpen megszervezi. És ezek csak kiragadott példák, a teljes lista hosszabb lenne a filmnél is.

Meglehetősen érdekes és nagyon nehezen megközelítő kérdést vet fel a film zenéje. Számos helyen érezhető, hogy az egyiptomi dallamvilágot is megpróbálták valamiféle módon rekonstruálni az alkotók. Adam Walacinski, a filmzene szerzője nagy fába vágta a hangszerét, sőt, szinte lehetetlen vállalkozásba fogott ezzel, ugyanis az ókori egyiptomi zenéről jóformán semmit nem tudunk. Az egyiptomiak nem kottázták le számunkra dallamaikat. Ismerjük egyes dalok (?) szövegét, de kiejtésüket, ritmikájukat, melódiájukat csak találgatni tudjuk. Ismerjük a hangszereket, amiken a dalokat előadták, tudjuk, hogy a lassú, méltóságteljes és a gyors, tomboló, magukkal ragadó táncok egyaránt életük részét képezték. Óbirodalmi sírjelenetekben látjuk, hogy a földeken dolgozó parasztoknak furulyás fújja a kedvcsinálót, olvassuk a falak, papiruszok szövegeiben, hogy a malmot hajtó parasztlány énekkel enyhíti a nehéz munkát. Esetenként még azt is tudjuk, hogy mit énekeltek, de azt nem, hogy hogyan. Kákosy a Ré fiai című könyvében azt írja, hogy legvalószínűbben a kopt egyházi énekekben találunk az ókori egyiptomiak dallamvilágára. Nos, volt alkalmam kopt egyházi éneket hallani. Európai, hét vagy tizenkét fokú skálához szokott fülnek ez legalábbis nagyon különös. Hosszú kitartásokat, hajlításokat, negyed- és félhangokat is sűrűn használó, számunkra idegenül frazeáló dallamok ezek. Walacinski hasonló, nem ritkán bántó dallamvilágot kerített a filmhez, ami azonban annak hangulatához nagyszerűen illik. (Nem ellentmondás ez annak számára, aki a Koyaanisqatsi [Kizökkent világ] című filmet látta, majd megpróbálta önmagában meghallgatni Philip Glass filmzenéjét. Ami a filmben nagyszerű volt és tökéletes kiegészítő az egyébként teljesen néma képsorokhoz, az önmagában hallgatva borzalmas kínok forrása! De nagyon jó!) A Fáraó zenéje is ilyen: a filmhez kiválóan megy, de eszem ágában sem volna "magában" meghallgatni. Sajnos a filmben zavarólag hat, amikor például az egyiptomi papok felvonulás közben lengyelül énekelnek. Ha fontos a szöveg, nem ártott volna legalább feliratozni, ha meg nem fontos... Nos, Karinthy nagyszerű találmánya, a halandzsa sokat segített volna...

A film, akárcsak a könyv, a szent szkarabeuszok miatt betemetett csatorna tragikus történetével kezdődik. A vén, csont és bőr paraszt, ki végül életének árán kap elégtételt, maga a végnapok Egyiptoma. Földszínű, aszott teste a sivatag köve és homokja, kétségbeesése egy nép segélykiáltása, halálával az uralkodóba és az ország vezetőibe, mint Maat akaratának képviselőibe vetett hit hal meg. Ennek homályos érzése indítja meg az ifjú trónörököst, hogy elégtételt kérjen számára atyjától, a fáraótól. Nem is tudja mit, és miért tesz, és amikor az uralkodó szembesíti azzal, hogy a hadgyakorlatán a katonái közül hányan haltak vagy sebesültek meg, nincs válasza. Pedig a válasz nagyon szeretné, hogy kimondják.

Ahogy a könyv komor hangulatú, a film a gyilkos fény és a síri sötétség filmje. A sivatag vakítóan ragyogó napsugara és a Labirintus emberevő feketesége határozza meg hangulatát. A filmvásznon megjelenő Egyiptom haldoklik, hiányzik belőle már az élet: sehol, soha egyetlen talpalatnyi zöld sem bukkan elő, a paraszt a sivatagot próbálja művelni, a harcosok a homokkal mosdanak. A mocsári vadászat nádasa is ellentmondás nélkül olvad bele ebbe a képbe. Tompán, hitelét veszítve kong ebben a terméketlen világban az ifjú fáraó hatalomra áhító szava:

"Nem az a kérdés, szükségesek-e ezek a piramisok. Arról van szó, hogy a fáraó akarata, ha egyszer kimondta, be is teljesedjék. Ezért hát, Pentuer, ez a piramis nem a sírja, hanem az akarata Kheopsznak."

Csoda ezek után, hogy a film végén, az üres ajtóban, a fáraó helyén megjelenő "KONIEC" felirat nem csak a film, de egy nagyszerű korszak: az Újbirodalom végét jelenti?

A film számos erénye nyilvánvalóvá teszi, hogy az alkotók komoly tudományos felkészülés után fogtak XIII. Ramszesz szükségszerűen rövid és tragikus uralkodásának történetéhez. A két tudományos szakértő: prof. Kazimierz Michalowski és prof. Shadi Abdelsalam igazán megérdemli hálánkat.

Nem tudom, hol lehetne moziban látni a Fáraó-t, de ha ilyen lehetőséget találsz, semmi esetre se hagyd ki. Még a múlt évezredben (vagyis évtizedekkel ezelőtt) volt alkalmam mozivásznon látni, és az emléke nem hagyott el azóta sem. Persze a tévé is megteszi, bár elég ritkán fordul elő, hogy valamelyik adó műsorára tűzze. Legjobb tudomásom szerint azonban az Odeon videotékákban fellelhető a film. Feltétlenül ajánlom!

HoremWeb
a.k.a. Born 2B Wide

Szerzői jogi közlemény: valamennyi bemutatott kép szerzői jogvédelem alatt áll, honlapunkon csak oktatási és tájékoztató céllal szerepelnek. Mindennemű felhasználásukhoz a jogtulajdonos engedélye szükséges!

Szkarabeuszok az úton!
Szkarabeuszok az úton!

Herihór és Ramszesz herceg
Herihór és Ramszesz herceg

Ramszesz herceg - Jerzy Zelnik
Ramszesz herceg - Jerzy Zelnik

A herceg és zsidó lány
A herceg és a zsidó lány

XII. Ramszesz
XII. Ramszesz

A fáraó palotájában
A fáraó palotájában

Herihór
Herihór

Papirusz-sivatag
Papirusz-sivatag

Főniciai kufárok
Főniciai kufárok

Szerelem és ármány
Szerelem és ármány

Az asszír követ
Az asszír követ

Egyiptomi katonák
Egyiptomi katonák

Líbiai fogoly
Líbiai fogoly

"Nem az a kérdés, szükségesek-e ezek a piramisok."
"Nem az a kérdés, szükségesek-e
ezek a piramisok."

"Mit csinálsz most, Anubisz testvér?"
"Mit csinálsz most,
Anubisz testvér?"

Amon-Ré temploma
Amon-Ré temploma

A Labirintus útvesztőjében
A Labirintus útvesztőjében

A vég kezdete
A vég kezdete

Epilógus
Epilógus

csík

Egy szinttel feljebb Előző oldal Következő oldal Vissza a lap tetejére