Teljes méretre nyitVissza a Témák lapraPorból vétettünk, s mivé leszünk?

Belzoni és az Ifjú Memnón (II. Ramszesz) - Born grafikája

Belzoni és az Ifjú Memnón, II. Ramszesz szoborkolosszusának felső része. E szobor Londonba hurcolásával alapozta meg egyiptomi jövőjét az erőművész kalandor.

Amikor a figyelem az ókori Egyiptom kincsei felé fordult, először valóban a kincsek: nemesfémek, műalkotások vonzották azokat a felfedezőket, akikre sokkal inkább illett a "kincsvadász" megnevezés, mint a "kutató". Egyiptomban nem az elődök tudása és fantasztikus kulturális szintje bűvölte el őket, hanem az arany, és általában a vagyon, amit a leletek révén meg lehetett szerezni. Kevesen voltak közöttük, akik tényleges tudományos munkát is végeztek - ők kevesen azok, akikre ma is büszkén emlékezünk. A viszonylag kis számú tudósra rengeteg szerencselovag jutott, és keveseknek adatott meg, hogy szerzési vágyuk a tudomány hasznára is váljék. "Egyiptom erős embere", a mutatványos erőművész Belzoni feltárásait is főleg az vezette, hogy a British Museumtól és Henry Salt főkonzultól milyen jutalmat kaphat, ez a cél szentesítette módszereit. Így lehet, hogy az "ifjú Memnón" néven ismert gyönyörű II. Ramszesz-szobornak egyik felét a Ramesszeumban hagyta félrevetve, vagy hogy az ősi muszlim forró ecetes kőtörő módszerrel hatolt be a Kephrén piramisba, faltörő kossal a Királyok Völgye sírjaiba. És ő még azok közé tartozik, akik nagy szolgálatot tettek az egyiptológiának! Még a tiszteletre méltó Auguste Mariette is, aki az egyiptológia számára létfontosságú intézmények létrehozásában is jelentős szerepet játszott, dinamittal nyitott fel bikaszarkofágot, amikor a Szerapeumra rálelt!

A szerencselovagok ideje, ha nem is teljesen, de leáldozott. Vagy mégsem? Mariette lelet- és értékmentő munkássága, amely a Kairói Múzeum és az Egyiptomi Régészeti Hivatal létrehozásában érte el csúcspontját, mennyire járt eredménnyel? Mennyire egyedi jelenség, mennyire tűnt le a mi korunkra a leletek olyan fokú elszivárgása, mint amilyen Maspero-t a deir-el-bahari-i cachette: királyi múmiákat rejtő verem megtalálásához vezette? A híres Nofretiti-fej kémtörténetekbe illő csalás révén hagyta el Egyiptomot, hogy Berlinben büszkélkedhessenek vele. Sheikh Abd el Gurna, ahonnan a cachette-eket fosztogató család is származik - az a település, amelyik gyakorlatilag a thébai nekropoliszra épült rá, és még ma is a "sírrablók falva" jelzőt viseli, járatok, alagutak egész rendszerével kapcsolódik különböző sírokhoz. Az egyiptomi kormány fel akarja számolni a települést, ezért építési tilalmat rendeltek el, sőt, a házak helyreállítását sem engedélyezik. Ennek csak annyi az eredménye, hogy mire egy fal ledől, addigra ott áll helyén a belülről, titokban felhúzott új fal. A környék lakói valamiért a szokásosnál is jobban ragaszkodnak lakhelyükhöz.

sphinxside.gif (39572 bytes)

Számtalan probléma nehezíti a dolog megítélését. A műalkotások állapotának megóvására és a közönség számára bemutatására elvileg a múzeumok nyújtanak jobb körülményeket. De csak elvileg. Gyakorlatilag azonban a tárolási lehetőségek még a nagy nevű múzeumokban is gondot jelentenek. Ez szinte kiabál Kairóban, az Egyiptomi Múzeumban, de problémák mindenhol vannak. Sok esetben a szakember által gondosan megtervezett kiállítás kivitelezésekor követnek el komoly hibákat. Egy ismerősünk számolt be arról, hogy egy jó nevű angol múzeumban (nem nevezem meg, mert az eset nagyon sok helyen előfordulhatott volna) az egyik múmiát fordítva helyezték el a szarkofágjában. Amikor szóvá tette, csak vállvonogatás volt rá a válasz... Máskor az állagmegóvásra tett kísérletek fulladnak csúfos kudarcba. Erre akár a Nagy Szfinx is példa lehet, ahol a nyolcvanas években felhasznált konzerválószer és a védőburkolatot rögzítő malter végül nagyobb kárt okozott, mint az erózió, amitől védenie kellett volna az egyedülálló szobrot. Az akkori burkolat még a szobor sziluettjét is megváltoztatta. Elkészítése előtt gondos tanulmányok készültek a legmegfelelőbb eljárás kidolgozására, ám ezeket nem vették figyelembe. Most komoly erőfeszítéseket tesznek ennek a burkolatnak az eltávolítására és új, a Szfinx alapkőzetével rokon burkolat felhelyezésére, de az eredmény már nem lehet olyan, mintha rögtön az ajánlott módszert alkalmazzák. A jelenlegi rekonstrukciót dr. Zahi Hawass felügyeletével végzik, ami talán garanciát nyújt e felbecsülhetetlen érték megfelelő kezelésére. Az ő lelkesedése, elkötelezettsége és befolyása megítélésem szerint sokat nyom a latban.

Egyiptomi obeliszk Vatikánban, a Szent Péter téren

Egyiptomi obeliszk Vatikánban, a Szent Péter téren. Felületén jól láthatók a bizonyos barokk rátétek.

Sok műalkotás a saját környezetéből kiragadva már nem érvényesül igazán, másoknál etikai kérdéseket vet fel megbolygatásuk, elszállításuk. Nagyon szép a párizsi Concorde téren az obeliszk, de szívfájdítóan hiányzik a luxori templom elől, ahol eredetileg állt. És az csak egyetlen egy a sok elszállított obeliszk közül. Rómában tizenkét egyiptomi obeliszk van, ha információm helyes. Legtöbbjük barokkos rátétekkel, "díszítésekkel" elcsúfítva, melyek révén az obeliszk eredeti funkciója is csorbul. Az obeliszk ugyanis a Fényhegy egyik megjelenítése, akárcsak a piramisok, és a naptemplomok benben-kövei. Bármi, ami a csúcsára kerül, megtöri szimbolikáját, mely a nap, az ég és a föld egyetlen pontban való összekötésére irányul, és mágiájának érvényesülését is megakadályozza. Bár az ilyen megközelítés nem illik honlapunk alapfelfogásához, itt most mégis megemlítésre érdemesnek tartom, hogy az obeliszk egyik, bár nem biztos, hogy tudatosan alkalmazott funkciója, környezete energiáinak harmonizálása, és ez által egy vallásos elmélyülésre alkalmas pozitív tér létrehozása (ezért is fontos az, hogy egyetlen darabból faragják ki az oszlopot). Azzal, hogy egy obeliszket elszállítanak eredeti helyéről, és csúcsára bronz förmedvényeket biggyesztenek, egyrészt az obeliszk eredeti helyét is megfosztják e hatástól, másrészt az új helyén sem töltheti be ezt a funkcióját. Gyakorlatilag az obeliszk meggyilkolását látom minden ilyen cselekedetben.

A karnaki Nagy Hiposztül Csarnok - Born felvétele

A karnaki Nagy Hiposztül Csarnok fennséges nyugalmat árasztó oszlopai

Akik jártak már a karnaki Nagy Hiposztül Csarnokban, bizonyára emlékeznek arra, micsoda nyugalmat és fenséges méltóságot áraszt az a csodálatos építmény. Ott az oszlopcsarnok tökéletesen eltalált harmóniája nyújtja hasonló mechanizmus révén azt a hatást, ráadásul még erőteljesebben, mint amit egy megfelelően méretezett obeliszk-pár tud létrehozni.

A műalkotások sorsa azonban csak egyik része a kérdéskörnek. Az építmények - bármennyire nagyszerűek és fenségesek is - csak rideg kövek. Az alkotás legyen bármilyen élő és vibráló, pusztán a kőből, a holt anyagból készült. A szív kigondolta, a száj kimondta és nevet adott neki - a teremtés elvégeztetett, és a kar létrehozhatta az anyagi formát. Életet az ember adott neki, aki annak idején "szépre faragta, magasra rakta" - "életszerűen megalkotta", ahogy az óegyiptomi feliratok mondják. Az alkotó maga nem károsult, csak mi, akik az alkotását csodáljuk. De amikor nem más, mint a nagyra becsült és valóban múlhatatlan érdemű Jean-François Champollion akarta azokat a feliratokat Párizsba szállítani, amelyek I. Széthi nyugalmát és túlvilági boldogulását hivatottak biztosítani - amikor a múmiák nyugalmának megzavarása nem csak önmagában jelentkezik, de a halott hite szerinti túlvilági életet teszi lehetetlenné, az ember új szerepben jelenik meg a színen. Már nem áldozat, hanem elkövető. Nem olt ki életet, de elveszi a halál utáni lét puszta lehetőségét is. Az ásó és a finom szőrű ecset már nem a tudomány alkalmazásában álló szerszám, hanem a gyilkos fegyver. És ezzel már egy másik fontos és kritikus kérdés merül fel, éspedig az, hogy mennyi ideig tart a kegyelet?

Ezt számtalan fórumon, számtalan érv ütköztetésével próbálták tisztázni. Úgy látszik, hogy jó válasz nincs. Mindenesetre komoly megfontolást igényelne ez a szempont, és ehhez szükséges az is, hogy ne az anyagi érdekek játsszák a főszerepet.

Talán jelent valamit, hogy amikor Maspero a királyi cachette-ből kihozott uralkodói múmiákat Kairóba szállította, hajóit végig a Nílus mentén gyászoló helybeliek sorfala fogadta. Bár felmerülhet az a kérdés is, hogy vajon azok az arab fellahok, akik a part mentén sorakoztak, a letűnt idők nagy uralkodóit, vagy a jól jövedelmező megélhetési forrást siratták-e?

Iufaa szarkofágjának fedele

Iufaa szarkofágjának fedele, itt még abu-sziri sírjában

Iufaa kanopuszedényei az elhunyt arcmását viselik.

Iufaa kanopuszedényei az elhunyt arcmásával

Most arra kérlek, hogy gondolkozz el azon, hogyan fogadnád a következőkben leírtakat, ha a saját hozzátartozóidról lenne szó!

Abu-szirben egy kiváló cseh szakemberekből álló kutatócsoport különleges aknasírt talált. Az érintetlen sír Iufaa (Khufa) sírja volt, akit valamikor a Kr.e. V. században helyeztek örök nyugalomra. Sírját (dr. Zahi Hawass, a feljebb már említett, nagy tudású, és páratlan műveltségén túl hatalmas lelkesedéséről is ismert egyiptológus, a gizai terület régészeti igazgatója felügyelete mellett) szakszerűen tárták fel, dokumentálták, múmiáját hosszas viták után és nagy nehézségek árán egy laboratóriumba szállították és megröntgenezték. Majd, hogy állapota ne romoljon tovább, visszaszállították a sírjába, mivel legjobban ott lehetett megőrizni épségét. Minderről a National Geographic dokumentumfilmben számolt be. Korrekt eljárás, nem? Mindenki szakértelme legjavát adva arra törekedett, hogy a tudomány adatokhoz jusson, és a lelet minél kevesebb károsodást szenvedjen. Az már a sors szomorú fintora, hogy a hajdani főrang múmiájának feje leszakadt, végtagjai megsérültek, gyönggyel kirakott gyönyörű szemfedője szabályosan megsemmisült. Vagy mégsem a sors a hibás? Azok lennének a hibásak, akik valamikor a Kr.e. V. században ilyen mostoha körülményeket hagytak korunk (vitathatatlanul felkészült és jó szándékú) kutatóira? Hát nem! Ők az örökkévalóságnak helyezték sírjába uruk testét, és ahhoz képest kétezer-ötszáz év kicsit kevés...

Szennedzsem és felesége, Iineferti

Szennedzsem és felesége Iineferti

Szennedzsem sírjának részlete

Túlvilág-kép Szennedzsem sírjában: íme, ahol mindig épp megfelelő az áradás és ünnep a munka is.

Izisz kisasszony koporsója

Izisz kisasszony koporsójának részlete
(a rákattintással kinagyított képen a teljes koporsó látható)

Másik példa Szennedzsem és családja esete. Szennedzsem egy deir-el-medinei munkavezető volt, aki a XIX. dinasztia idején élt. Gyönyörűen díszített sírjában magam is jártam - akkor még nem ismertem ezt a történetet. Ha ismerem, valószínűleg más gondolatokkal lépek sírkamrájába, és legalábbis kenyeret és sört áldozok neki.

Morris Bierbrier a "Fáraó sírépítői" című könyvecskéjében így ír érintetlenül talált sírjáról:

"Megtaláltuk múmiáját, koporsóit és temetkezési tárgyait, csakúgy, mint a feleségéét, Iinefertiét, a fiáét Honszuét, menyéét Tameketét, és Izisz kisasszonyét, aki vagy unokája volt, vagy menye, esetleg mindkettő, ha hozzáment a bácsikájához. A család más tagjainak koporsóját és temetkezési tárgyait is megtaláltuk. A sír nyilvánvalóan két generáción át szolgált a családnak temetkezőhelyül. Valamennyi tárgyat Kairóba szállították, ám szerencsétlen módon szétszóródtak, mielőtt a megfelelő dokumentálást el lehetett volna végezni. Szennedzsemet és feleségét, akik békésen feküdtek egymás mellett több, mint két évezreden át, most durván elválasztották, ahogyan fiukat, Honszut is feleségétől Tamekettől. Iineferti és Honszu fia a new yorki Metropolitan Museum of Arts birtokába kerültek, ahol a koporsójuk ma is található; a múmiáikat viszont a Massachusetts állam-béli Cambridge-be, a Peabody Museumba szállították. Tameket a

 Berlin Museumba utazott, míg apósa, Szennedzsem Kairóban maradt. A kisebb jelentőségű leletek egy része szintén Kairóban maradt, de a többit szétterítették Párizsban, Koppenhágában és Moszkvában."

Szóval, ha szeretett Szennedzsem bácsikádról lenne szó, hogy fogadnád mindezt? Izisz kisasszony koporsóján virággal kezében, gyönyörű fehér ünnepi ruhában ábrázolva várta ka-lelkének visszatérését. De így lelke hogyan talál majd rá? Valóban jogunk van arra, hogy valakinek az örök nyugalmát így megzavarjuk, pusztán azért, mert évezredek óta halott? Figyelmen kívül hagyhatjuk hiedelmeit, végakaratát, pusztán azért, mert mi már más hiedelmek rendszerében élünk? Valóban fontos a megismerés, de mi mindenre jogosít fel a tudásvágy? Sőt, felmerül egy olyan lehetséges megközelítés is, hogy a kétezer év múlva élő utódainknak hagyunk-e esélyt, hogy megismerjék Kemet titkait?

HoremWeb

Véleményed, válaszod szeretettel várjuk a Fórumra!

csík

Egy szinttel feljebb Előző oldal Oldal nyomtatása (többi keret nélkül) Következő oldal Vissza a lap tetejére

csík

[A kövek emlékezete]

Testünkbe vájtak
Szépre faragtak
Magasra raktak
Elmúltak

VisszatérésJ.R.R. Tolkien