Teljes méretre nyitEgy szinttel feljebbAz első lovagkirály

Az ókori Egyiptom történelmében az egyik lenyűgöző dolog, hogy rengeteg későbbi eszme előképe megtalálható benne. Mégis, a lovagkor eszményeivel egy idegen uralkodónál találkozunk először, aki a távoli délről, Aithiópia vidékéről, különös hódítóként érkezett a Két Országba, egy meglehetősen zaklatott időszakban. A neve Pianhi (más olvasatokban Peye vagy Piye), és a Kr. e. VIII. század második felébe repít minket története, melyhez Témáink között első ízben térkép melléklet is tartozik, az eltérő felhasználói lehetőségekhez alkalmazkodva több változatban.

Pianhi hadjárata az első keresztes háborúk eszmei-ideológiai mintáját vetíti előre. A hódító minden jel szerint tisztelettel és áhítattal érkezett, és legfőbb vágya az volt, hogy az általa nagyra becsült régi fáraókhoz méltó lehessen abban a birodalomban, ami hatalmas és elérhetetlen példaképként állt hazája előtt - az előtt az újólag szerveződött Napata előtt, amely addigi történelme során sokszor gyarmatként, sokszor ellenségként vagy meghódított területként, de mindig magán érezhette Egyiptom árnyékát. A Kr. e. VIII. században azonban Egyiptom líbiai származású királyok és fejedelmek uralma alatt, széttagoltan és gyengén vegetált, Napata pedig ekkor érte el fénykorát. Jól szervezett, erős állam alakult ki, melyben nagyon erősen érvényesült az egyiptomi hatás. Uralkodóik, éppen Pianhival kezdve, meredek oldalú piramisokat emeltek a Napata városhoz közeli El-Kurrunál, templomaikon az ismerős ábrázolási szabályokkal ismerős jeleneteket találni, felirataikat egyiptomi hieroglifákkal, egyiptomi nyelven vésték kőbe. Egyiptom a nagy példakép volt számukra, és annál több is egy kicsit. Pianhi apja (esetleg testvére?), Kasta, aki 742 körül halt meg, felvette az "Alsó- és Felső-Egyiptom királya" címet is, de ez valószínűleg csak óhaj lehetett részéről. Pianhi ezt az óhajt próbálta meg valósággá tenni.

A harmadik átmeneti korban a tényleges hatalom líbiai származású idegen uraké volt, akik alatt az ország gyorsan hanyatlott, a nép elszegényedett. A két országrész erősen megosztott volt, elszigetelődő kis fejedelemségekre esett szét, ahol egyszerre több, egymással nagyjából egyformán erős király kisebb hatalmi feszültségekkel terhelt, ám a VIII. század közepére már alapvetően békés viszonyban uralkodott, egymással párhuzamosan. Az egyensúly biztosításában komoly szerep jutott a családi kapcsolatoknak, politikai házasságoknak, ami szövevényes és bizonytalan szövetségi rendszer kialakulásához vezetett. Ez a pókhálóhoz hasonló szövedék átért Felső-Egyiptomba is, laza és gyenge kötelékekkel jelezve érdekszférákat és csökkentve a megosztottságot. Délen egy ideig a thébai papság tartotta kezében az országot, amelynek erejét a felső-egyiptomi fáraók szintén rokoni kapcsolatokkal igyekeztek kordában tartani, saját fiaikat ültetve Amon főpapjának hadvezéri jogkörrel is felruházó székébe - bár sokszor még ez sem jelentett teljes biztonságot. Fent északon a Deltában több kisebb terület urai ügyelték egymás minden mozdulatát. Itt az erőviszonyok is jobban ingadoztak, de - talán az említett rokonsági pókhálónak és a nagyon hasonló hatalmi helyzeteknek köszönhetően - igazi polgárháborús helyzet, amilyen az előző két átmeneti korban volt, nem tudott kifejlődni. Névlegesen két fáraó is uralkodott, északon a XXII. dinasztia V. Sesonk fáraója, délen III. Takelóth, a XXIII. dinasztiából. A Kr.e. VIII. század közepére a szaiszi Tefnakht a két legnagyobb líbiai származású törzs, a libúk és maswasák főnöke kezdett el megerősödni, és törekvéseit a Delta megfélemlített kiskirályai, fejedelmei már nem tudták ellensúlyozni. Tefnakht igyekezett uralma alá vonni a Delta nyugati részét, és eltökélten terjeszkedett dél felé. Ez az ingatag politikai helyzet jellemezte a Két Országot, amikor Pianhi, uralkodása huszonegyedik évében úgy döntött, hogy összeméri magát a legnagyobb fáraókkal. Nem kifosztani akarta a több mint kétezer éves birodalmat, hanem be akarta írni nevét annak istenkirályai közé, és helyreállítani a maat-ot, az isteni igazság alkotta világrend eszméjét, amely eddig összetartotta Egyiptomot. Hadjáratának furcsa indítéka a tisztelet és megbecsülés volt - meglehetősen ritka casus belli, ha belegondolunk! Ez még akkor is igaz, ha a tényleges okot Tefnakht délre törése szolgáltatta - az események végkifejlete legalábbis erre utal.

Felmerül a kérdés, hogy voltak-e már Pianhinak érdekeltségei Felső-Egyiptomban a hadjárata előtt? Nos, voltak. A kusita birodalom megszervezésében Théba aktív segítséget nyújtott. Pianhi uralkodásának első tíz évében feltehetően diplomáciai eszközökkel kiterjesztette befolyását Thébára, és húgát, I. Amenidriszt helyezte Amon Isteni Felesége tisztjére - ez a rang az akkortájt régóta betöltetlen főpapi poszt fölé emelte viselőjét. Ezt Pianhi még meg is fejelte azzal, hogy Takelóth leányával, I. Sepenupettel örökbe fogadtatta húgát, ami nagyon fontos örökösödési és jogi következményekkel járt. Főembereinek aggodalma, amelyet Tefnakht előretörése keltett, szintén azt bizonyítja, hogy Pianhi érdekelt volt Felső-Egyiptom sorsában.

A hadjáratról Pianhi győzelmi sztéléje részletesen beszámol, és ami történelmi szempontból még érdekesebb, krónikaszerűen, részletekbe menően leírja hadjárata eseményeit is.

Pianhi a sztélén Amon kedveltje ("Meriamon") néven nevezteti magát, majd az "Atum élő szobra" metaforával jelzi isteni mivoltát. Ebben valójában nincs semmi meglepő, ugyanis a kusita udvar magáénak tekintette az egyiptomi isteneket és Amont vallotta fő istenének. Ugyanakkor a király tettrekészsége jeleként úgy jellemzi magát, hogy ő a "király, aki karjával cselekszik" (és nem csak a szájával...), a született uralkodó, aki már kiválasztottként jött a napvilágra.

A sztélé pontosan leírja, hogy a Delta-béli Szaisz uralkodója, Tefnakht elfoglalta a Delta nyugati felét, egészen Memphiszig, sőt, Ity-taui-ig. Ez után behatolt Felső-Egyiptomba, és erőteljesen, megállíthatatlanul dél felé nyomult, és ostromzár alá vette Herakleopoliszt. Pianhi először nem vette komolyan a dolgot, de főemberei aggodalmaskodására sereget állított Tefnakht ellen. Győzelmi sztéléje tanúsága szerint meglehetősen biztos volt a dolgában, és seregeinek olyan utasításokat adott, amelyek a lovagkor harci eszményeit vetítik előre.

"Ne támadjátok meg az ellenséget éjszaka orvul játékos (?) módjára. Küzdjetek, amikor látni lehet. Jelezzétek neki a harcot messziről. Ha azt mondja: 'még várunk egy másik város csapataira és harci kocsizóira', üljetek le, amíg megérkezik a serege. Akkor harcoljatok, amikor mondja. Ha pedig más városban is vannak szövetséges csapatai, hadd várják meg őket."
(Valamennyi idézett szövegrészlet Kákosy László fordítása.)

Csatározásokról csak az után esik szó, hogy elhagyták Pianhi seregei Thébát, és a Níluson lefelé hajóztak. Egy alsó-egyiptomi hajórajjal futottak össze, amely "Alsó-Egyiptom összes erős haderejével megrakodva" ellenük igyekezett. A napatai sereg véres győzelmet aratott, hajókat is zsákmányolt, és a foglyokat királya elé vitte. E győzelem után Pianhi serege a még mindig Tefnakht ostromát nyögő Herakleopolisz ellen vonult, és uralkodója utasítása szerint hadat üzent a városnak. A Delta urai, akiket a sztélé név szerint felsorol, "egy vízben egyesültek", azaz szövetségre léptek a kusita sereg ellen, és megütköztek velük. Újabb győzelmet aratott Pianhi hadserege. A megmaradtak Per-pegnél átkeltek a Níluson, és a nyugati parton táboroztak le éjszakára. (Per-peg helye bizonytalan.) A napataiak, uruk parancsa szerint csak hajnalban követték, és jókora zűrzavarban leverték őket. "A csapatok összekeveredtek a csapatokkal" - áll a sztélén. Szinte látni a harc kavargó nyüzsgését, szinte hallani a csata zaját! Alsó-Egyiptom seregei csúfos vereséget szenvedtek, és megfutamodtak. Az etiópok hajókat és lovakat zsákmányoltak, utóbbiból annyit, hogy "a számot se lehetett tudni". Nemaret király Hermupoliszba vonult, hogy ott ütközzön meg a déli támadókkal, akik ostromzár alá vették a várost, és értesítették Pianhit. Az dühödten fogadta a hírt:

"Hát, maradékot hagytak Alsó-Egyiptom seregéből? Megengedték, hogy menekülő fusson el közülük, és útjáról meséljen? (...) Ahogyan engem szeret Ré, s ahogyan engem szeret az én atyám, Amon, magam fogok északra utazni. Meg fogom semmisíteni azt, amit (Tefnakht) csinált, s arra fogom kényszeríteni, hogy abbahagyja a harcot mindörökre. Ez után pedig elvégzem az újév szertartásait, s áldozok atyámnak, Amonnak az ő gyönyörű ünnepén, amikor újévi szép felragyogását végzi..."

Pianhi ebben a kijelentésében újra a fáraók trónja utáni vágyának adott hangot, mivel az újévi szertartások elvégzése a fáraó feladata. Ugyanakkor hadseregének előrenyomulását lassúnak tartotta, és azt akarta, hogy még az év végéig elérjék céljukat, és meghódítsák a Deltát.

Hermupolisz ostroma elhúzódott, a király itt érte be csapatait. Sátrat veretett magának a városon kívül, és naponta támadták a várost. A falak mentén tornyokat ácsoltak, amiről az íjászok hatékonyabban tudták támadni a védőket, és a hajítógépek is sikeresebben tudták ellátni feladatukat.

"Múltak a napok és Hermupoliszon a kétségbeesés lett úrrá, mert fogytán volt a levegő az orruk számára. Hermupolisz leborult, úgy könyörgött a király előtt."

A hosszú ostrom tehát végül sikerre vezetett, és Pianhi bevonult Hermupoliszba. Nemaret behódolt, "sok napon keresztül szüntelenül könyörgött (Pianhi) koronájához." Az etióp uralkodó állatáldozatokat mutatott be a város templomában, a zsákmány egy részét Thotnak ajánlotta fel. Ezután:

"Őfelsége bement Nemaret király palotájába. Bejárta a királyi palota összes szobáját, kincstárát és raktárait. Elővezettette magának a királyi feleségeket és királyleányokat. Ezek asszonyi módra köszöntötték őt, de nem fordította arcát feléjük. Őfelsége bement a lovak istállójába és a csikók istállójába, és látta, ... hogy kiéheztették őket. Így szólt: 'Ahogyan élek, ahogyan engem szeret Ré, s orrom ifjú az élettől, fájdalmasabb a szívem számára ez, lovaim kiéheztetése, az összes bűnöknél, amelyet elkövettél!'"

Ismét a lovagkor eszményei köszönnek vissza? Ez esetben nem vagyok ebben annyira biztos. A kincsek, asszonyok, foglyok terhet jelentenek egy hadjárat alatt, míg a jól táplált lovak erőt. Ebben a kijelentésben inkább azt látom, hogy Pianhinak jól jött volna az erősítés. Igaz ugyan, hogy az eddigiekben is és ezután is a harcok a vízen folytak, és feltűnik, hogy a hajóhadnak majdnem akkora szerepe volt, mint korunkban a légierőnek. Csakhogy akkoriban egy másik fegyvernem, a harcikocsizóké hasonlóan fontos szerepet kapott, és a harcikocsikhoz lovak kellettek. A kocsik sokkal nagyobb mozgásteret biztosítottak és jobban kiterjesztették a sereg ütőképességét, mint a hajók. A Nílus ugyanis elég különleges, ami a hajózást illeti. Az esése nagyon kicsi, ennek megfelelően lassú folyású. Az uralkodó szélirány az északi, vagyis a folyón felfelé hajózáshoz ideális, lefelé azonban még akadályozza is az utazást. Pianhi pedig éppen észak felé, azaz lefelé tartott, hajóinak haladását a szél bizonnyal nehezítette.

Pianhi gyakorlatilag akadálytalanul haladt Memphisz fehér falai felé. Per-szekhem-kheperu-ré városa, mely felfegyverezve, ostromra készen várta, harc nélkül megadta magát. "Őfelsége serege bevonult oda anélkül, hogy egyet is megölt volna az összes ember közül, akit ott talált." A városban tartózkodott az ifjú Tefnakht is, a ma-k főnökének fia - vagyis feltehetőleg a szaiszi Tefnakht fia, mivel ő viselte a ma-k és libúk főnöke címet. Arról mélyen hallgat a sztélé, hogy Pianhi foglyul ejtette-e, pedig bizonyára értékes túsznak bizonyult volna - azt viszont hangsúlyozza, hogy a városban talált gabonát Amon-Rének ajánlotta fel.

Az etióp sereg továbbra sem ütközött ellenállásba. Mer-tem és Ity-taui is hamarosan követte Per-szekhem-heperu-ré példáját és harc nélkül behódolt. Memphiszig nyitva volt az út.

"Ne zárkózz be, ne harcolj, ó Sú főváros az ősidőben! Az érkező bemehet, a kijövő kijöhet, az erre menők nem lesznek feltartóztatva. Áldozatot (szeretnék) bemutatni Ptahnak s az isteneknek, s meglátni a 'falától délre lévőt'. (Ezután) békességben északra hajózom, (...) s Memphisz lakói épek és sértetlenek maradnak, s a gyermekek nem sírnak. Tekintsetek a déli kerületekre, egyet sem öltek meg ott, csak az ellenségek, akik istent káromolták, kerültek vérpadra, mint lázadók."

E szavakkal szólította fel megadásra Pianhi Memphisz városát. A mítoszok homályába vesző aranykorra, az istenek uralmának idejére emlékeztette, amikor Súhoz, a levegő istenéhez hasonlította, és bántatlanságot ajánlott. Ő csak a "falától délre levő" Ptah istennek akar áldozatot bemutatni, majd továbbhajózni - állította Pianhi.

De álljunk csak meg egy kicsit! Azt állítja ez a buzgó hívő király, hogy csak azokat küldte halálba, akik "az istent káromolták". Melyik istent? Nem tartom valószínűnek, hogy bárki is Amon-Rét, Ptahot vagy bármelyik istent káromolta volna. Főleg nem olyan nagy számban, mint ahány áldozatot Pianhi hadjárata követelt. A líbiai hercegek korábban megpróbálták ugyan Amon egyházára is rátenni a kezüket, de nem Amon ellen irányult törekvésük, hanem az egyházfői hatalomra fájt a foguk. Az a határozott sejtésem, hogy Pianhi magáról beszél, ő az az isten, akit káromló szavakkal illettek! Ismét egy momentum, amelyben Pianhi az újbirodalmi elődök hagyományaihoz nyúl vissza. No de lássuk, milyen eredménnyel.

Memphisz nem nyitotta meg kapuit. Tefnakht lelkesítő szózatot intézett a város védőihez:

"Íme, Memphisz tele van katonákkal, Alsó-Egyiptom minden válogatottjával, árpával, búzával és mindenféle terménnyel. A raktárak (szinte) kiáradnak. Mindenféle fegyver ... (a szöveg itt töredékes) ... fal. Nagy sánc épült, (szakmájukban) járatos mesterek műve. A folyó veszi körül a keleti részt. Nem lehet (ott helyet) találni a harchoz. Az istállók itt tele vannak marhákkal, a kincstár el van látva mindennel. Arannyal, ezüsttel, rézzel, ruhákkal, tömjénnel, mézzel, olajjal. (Most) elmegyek, s adok valamit Alsó-Egyiptom fejedelmeinek, megnyitom nekik a kerületeiket..."

Tefnakht szózata igazán bátorító. Mégis elvesz az erejéből, hogy Tefnakht maga lóra pattanva iszkolt el, "valamit adni" és "megnyitni a kerületeket". Hova sietett ennyire? Hiszen Egyiptomban nem volt szokás lovagolni! Tefnakht barátunk azonban "nem kívánta a kocsiját", sürgősebb volt neki annál, hogy még azzal is bajlódjon. A merész hódító sejtett már valamit... Na persze, a sztélét Pianhi állíttatta, így nem muszáj mindent elhinnünk neki. De az tény, hogy a bátor Tefnakht nem volt Memphiszben, amikor másnap reggel Pianhi serege megérkezett a város északi széléhez.

Az áradás miatt a folyó akkorra elérte a falakat. A vadonatúj, kiválóan védhető erődben Tefnakht nyolcezer katonája állt készenlétben, hogy az ostromot visszaverje. Pianhi haditanácsot tartott, melyben emberei hosszú és körülményes ostromra akarták rávenni. Sáncokat és ostrombástyákat akartak állítani, földhányást akartak építeni az északi fal tetejéig, esetleg megvárni a repülőgép feltalálását - igaz, e legutóbbit a sztélé nem említi. A királynak azonban sürgősebb volt Memphisz bevétele, ő tovább akarta űzni Tefnakhtot, és a halogatás, a késedelem felbosszantotta. Esküt tett, hogy elfoglalja Memphiszt, "mint egy felhőszakadás": gyorsan és megállíthatatlanul. Azt pedig már láthattuk, hogy Pianhi nem esküszik hamisan... A hosszú ostromra berendezkedett várost egyetlen rohammal vette be. Az északiak reménye az áradástól járhatatlanná felázott talajról, sáncokról, tartalékokról illékonyabbnak bizonyult, mint a hajnali pára.

Pianhi zseniális húzással összegyűjtette az összes úszóalkalmatosságot, amit Memphisz kikötőjében talált. Ezeket a kikötő házaihoz köttette ki, és így, hajókról rohamoztatta meg a várost. A sztélé szerint hatalmas öldöklés kerekedett, és rengeteg foglyot hurcoltak Pianhi elé, aki másnap napkeltekor bevonult a városba. Megtisztíttatta a várost "nátronnal, tömjénnel" és ahogy az eredeti szöveg fogalmaz, "a papokat a lábuk helyére adta", azaz szolgálatra rendelte őket. Győzelmének híre a környező városokban is nagy kavarodást és fejvesztett menekülést okozott, Juput király és más főrangúak pedig behódoltak, Pianhi elé járultak, "hogy lássák őfelsége szépségét". A zsákmányolt kincseket és gabonát Pianhi szokása szerint áldozati ajándékul adta Amonnak, Ptahnak és a memphiszi kilencségnek, másnap pedig marhákat és madarakat áldozott Atumnak. A sztélé ezután részletesen leír egy bonyolult beavatási szertartást, amely révén Pianhi Atum szentélyébe is bebocsátást nyert - ami csak a fáraó joga és egy III. Amenhotepre visszavezethető újjászületési rítus nyomait vélem felfedezni benne - majd lepecsételte azt. A szertartás leírása úgy fest, hogy gyakorlatilag elismerték fáraónak az etióp királyt. Sorra behódoltak előtte Alsó-Egyiptom urai, a bubasztiszi Oszorkon király, Juput, Dzsed-amon-juf-ankh herceg Mendészből, Ikanes - és még hosszú a lista.

Tefnakht belátta, hogy veszített, és ravasz megoldást talált maradék tekintélye megóvására. Követeket küldött Pianhihoz, megadásának üzenetével - ez a terjedelmes üzenet hossza miatt itt külön található. Lényegében Tefnakht bűnbánata és gyásza üzenete ez, és kegyelemért könyörgés, amelyben Tefnakht hűséget fogad Pianhinak. Az üzenetet két futár vitte a győztesnek, Tefnakht nem járult személyesen a színe elé. Pianhi azonban így is elfogadta Tefnakht behódolását, Peteamon-neszettaui főszertartáspappal és a hadjáratban nagy szerepet játszó Puarma tábornokkal küldött választ. Nemsokára az egész Delta és Fájjum elismerte a napatai királyt. A győzelem teljes volt, és itt számunkra furcsa fordulatot vett az etióp uralkodó hadjárata.

Egy hódító ekkora győzelem után általában adókat vetett ki a meghódított területekre, és a saját embereit helyezte azok élére, hogy a kivetett adók be is folyjanak kincstárába. Pianhi azonban nem így tett. "Jó lovaghoz méltón" megelégedett azzal, hogy nevet szerzett Amon, az ő isteni atyja minden területén, zsákmányát hajókra rakta, és hazaindult. Erre a tettére csak egyetlen magyarázat lehetséges: megrögzött idealista lehetett, méltó elődje a középkor eszményi lovagkirályainak.

"Őfelsége délre hajózott, a szíve vidám volt. (...) Ujjongva énekeltek, és így szóltak: 'Ó nagyon hős király, Pianhi, ó hős király, megérkeztél, miután uralmad alá vetetted Alsó-Egyiptomot! ... Boldog az anya, aki szült téged, s a férfi, aki nemzett téged ... Te örökkévaló vagy, s diadalod tartós, ó fejedelem, Théba kedveltje!'"

Így ért véget tehát a napatai uralkodó hadjárata, Pianhi feliratkozott Egyiptom fáraói közé, mint a XXV. (etióp) dinasztia első fáraója. Vágya teljesült, Kasta bizonyára örvendezett sírjában, a szaiszi Tefnakht pedig, a két legnagyobb líbiai törzs főnöke, aki ügyes húzása révén kevésbé kompromittálta magát, mint vetélytársai, megszerezte az uralmat, és megalapította XXIV. dinasztiát.

Abban a helyzetben, amikor a líbiai uralom alatt a széttagolt Egyiptom önmaga halovány visszfénye volt, a neveltetése, Thébához fűződő kapcsolata hatására és puritán tisztelete révén Pianhiban testesült meg legtisztábban a Két Országot összetartó eszme, a maat - az etióp képviselte leginkább a birodalmat fenntartó hagyományt. Hadjárata és távozása hatására kialakult egy olyan politikai vákuum, amelyben egy rátermett uralkodó újabb országegyesítőként léphetett volna fel - ám Pianhi, bár igyekezett az egyiptomiaknál is egyiptomibbnak beállítani magát, idegen volt, és ezt a szerepet nem neki írták. Más pedig nem akadt, aki saját érdekein túl tekintett volna.

Pianhi hős volt és igazi lovag, de az etiópok uralma nem ért véget vele - sőt, még csak eztán következett. Öccse és utóda, Sabaka már nem elégedett meg a babérokkal, leigázta és birtokba vette a Két Országot, Memphiszbe helyezte székhelyét, és vetélytársát, Tefnakht utódát, Bohhoriszt pedig megégette. Honlapunk alapján is fogalmat alkothatsz arról, hogy egy egyiptomi hitrendszerében ez mit jelentett: a végső, teljes pusztulást. De ez már egy másik történet.

csík

Ha részletesebben is érdekel Pianhi győzelmi sztéléje, az Ókori keleti történeti chrestomatia című könyvben megtalálod  a szövegét, Kákosy László fordításában. Pianhival kapcsolatban további információkat olvashatsz Bács Tamás: Egyiptomi fáraók című könyvében, ahol Taharkával párhuzamba állítva elemzi Piye (Pianhi) uralkodását. A hadjárata során említésre került helyek egy részét ma még nem tudjuk, hogy hol lehettek, a többit viszont a fent is ajánlott térkép segítségével áttekintheted.

Szokásunk szerint ez az írás is sok személyes véleményt és megállapítást tartalmaz. Hozzászólásodat, meglátásaidat, kérdéseidet várjuk a Fórumunkra.

HoremWeb

csík

Egy szinttel feljebb Előző oldal Oldal nyomtatása (többi keret nélkül) Következő oldal Vissza a lap tetejére