Teljes méretre nyitVissza a linkekhezNational Geographic Magyarország

Évtizedekig megilletődve vettük kezünkbe a National Geographic egy-egy külföldi (jobbára angol nyelvű) példányát, és irigykedve gondoltunk azokra, akiknek a káprázatos képek a mindennapok szerves részét jelentik. Később már a cikkekbe is bele tudtunk olvasni, és arcszínünk az emblémává lett nevezetes téglalapra kezdett emlékeztetni: bizony sárgultunk az irigységtől! A kép és a szöveg összhangban állt egymással, és a cikkek közérthetően, de pontosan meséltek időben és térben távoli tájakról. Aztán a magyar újságosoknál is megjelentek a szép kiállítású példányok, és a varázs valahogy csökkent, de nem múlt el teljesen. A National Geographic a legtöbbünk számára hiteles forrás, minőségi ismeretterjesztés maradt. Amikor végre a tévé képernyőjén is megjelent a sárga téglalap, örömmel váltottunk a nagy nevű csatornára. Sajnos, a tévé műsorában eluralkodott a nézettség növelését célzó szenzáció, kaland és vér - erről a kellemetlen jelenségről nem is olyan régen már szóltunk. Ráadásul a reklámok szabdalta filmek nem egyszer vettek arra minket, hogy "addig is" máshová váltsunk - így korunk rossz szokása, a szörfözés miatt csonka információk és félig nézett dokumentumfilmek törmeléke maradt meg az emlékezetünkben. Ezért kissé aggódva vettem kezembe a National Geographic Magyarország első számát, és bizonytalanul nyitottam ki - az első, betűzött reklámbrossúránál. Nem voltam tőle elragadtatva.
Mindez hazafelé, a vonaton történt, mert az ember az ilyen szerzeményeit minél előbb szeretné alaposan szemügyre venni. Így némi kényelmetlenséggel, a kicsúszkáló szóróanyagokat igazgatva kezdtem olvasni, és visszatért a régi érzés, amikor még ezt az angol változattal éltem át. Csodálatos képek, személyes hangvételű, szakszerű, de nem szakbarbár szöveg varázsolt el, és kis híján elfelejtettem leszállni a vonatról. Igen, ez egy igazi "NatGeo"!

A National Geographic a neve alapján földrajzzal kellene foglalkozzon, de szerencsére nem korlátozza magát egyetlen szakterületre. A honlapunk olvasói számára érdekes történelem, mégpedig szeretett Egyiptomunk történelme is bőven helyet kap a folyóiratban. Az első szám rögvest csemegékkel köszönt: a Kairói Múzeum raktárainak mélyén, hosszú ideje rejtőző emlékekkel, amelyek a múzeum száz éves fennállásának tiszteletére rendezett kiállítás alkalmából kerültek elő. A cikket nem kisebb név, mint Zahi Hawass jegyzi. Utána pedig, nem kis örömünkre, magyar vonatkozású írás olvasható, hasonlóan káprázatos felvételekkel illusztrálva: a Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményét és néhány darabjának történetét mutatja be. Természetesen a cikk egy rövid, odaillő mondat erejéig megemlékezik a nemrég elhunyt Kákosy László professzorról is, de nem feledkezik meg a jelenről sem.

Az első szám melléklete szintén az egyiptofil olvasóknak kedveskedik: egyik oldalán Egyiptom térképe, a National Geographictól megszokott magas színvonalon, a másik oldalán pedig a Karnak templom késő-újbirodalmi állapotának rekonstrukciója. Ez utóbbi elég érdekesre sikerült, először ugyancsak összevontam a szemöldökömet a beépített obeliszkek láttán, de végül is, egy lehetséges változatot vehetünk szemügyre, és a látvány igazán magával ragadó. A térkép és a rekonstrukció mellé tálalt szöveggel már akadt egy kis gondom. Egyetlen íven összefoglalni Egyiptom történetét előre látható módon kudarcra ítélt vállalkozás, és ez még a NatGeo gárdájának sem sikerült. A feladat hatalmas voltát az is igazolja, hogy egyedül itt találtam jelentéktelen fordítási hibát, magyartalan kifejezést, elírást. Ennyi viszont kell, hogy a minőséget értékelni lehessen! A szándék tiszteletreméltó, az eredmény meg, ha hiányos is, de legalább nem megtévesztő. Sőt, aki jó helyen keresgél, az még egy olyan ritkán fellelhető grafikont is megtalál rajta, mint a Nílus vízszintingadozásai a birodalmak három és fél évezrede alatt - így aztán semmi ok a panaszra.

Aztán akad egy írás, természetesen megint nagyszerű fotókkal, amely a sivatag szerelmeseinek jár kedvében: John Hare társaival a Csád-tótól Tripoliig követte a 2400 kilométeres, ősi karavánutat, teveháton. Igaz, hogy nem Egyiptomban jártak, de a sivatag szépsége és veszélyessége ugyanúgy megragadja azt, akit már megfertőzött. A további cikkekben dinoszauruszokról és a kutatásukról, a déltengeri szigetvilág természetvédelmi kérdéseiről és egy magyarországi ősemlős-lelőhelyről is szó esik - minden írás célratörő közérthetőséggel, tudományos szempontból is hitelességre törekedve szól az olvasóhoz. Számomra a cikkek közül talán a legérdekesebb az, amelyik a National Geographic Society múltját és jelenét, hitvallását tárja elénk, és amely révén érthetővé válik az, hogy miért van akkora tekintélye az újságnak. (Talán nem nagyképűség azt is kijelentenem, hogy hasonló filozófiát vallanak az újság készítői, mint amit mi szeretnénk megvalósítani.)

Minden egyes írás végén újabb csemege található, ezúttal kifejezetten az Internet használóinak: a témához kapcsolódó linkek, hogy a világháló segítségével még többet tudhasson meg az érdeklődő, vagy megvitathassa az olvasottakat az egyes fórumokon.

Természetesen az újság is bőven tartogat hirdetéseket, de óriási előnye a tévécsatornával szemben az, hogy a reklámokat át lehet lapozni, majd visszatérni rájuk akkor, amikor az éppen olvasott cikkel végeztünk. Mert vissza kell térni rájuk! Nem tolakodnak, ellenben gyönyörűek, és magukra vonzzák a szemet, felkeltik az érdeklődést - igazodnak a folyóirat színvonalához. Hatalmas előny ez a dokumentumfilmek közben unos-untalan betolakodó, vég nélkül ismétlődő hirdetésblokkokkal szemben! Sokkal elviselhetőbb, és még a magamfajta, reklám ellen hangolt olvasót is arra ösztönzi, hogy vessen rájuk egy (esetenként hosszabb) pillantást. Nem mennek a tartalom, vagy a befogadó készség rovására. Éppenséggel lehet, hogy a jól elhelyezett reklámok tették lehetővé a bámulatosan kedvező bevezető árat is: az első szám mindössze 490 forint, az éves előfizetés is csak 5880 forint(*). Mindehhez nívós nyomdatechnika is társul. Gyanítom, hogy nem Magyarországon készül a lap, de a külföldi nyomás szokásos hátrányának, a borzalmas elválasztási hibáknak egyetlen nyomára sem bukkantam, márpedig ez nekem, mint hajdani nyomdásznak és a nyelvünk értékeit nagyra tartó grafománnak, sarkalatos pont.

Ha már az előfizetésről esett szó, még egyszer kitérek az újságba tűzdelt hirdetésekhez. Van köztük egy igen fontos: azon lehet megrendelni az éves előfizetést. Kellemes gesztus, hogy a megrendelőlap bérmentesítés nélkül feladható, illetve az is, hogy aki nem akar levelesládát keresni, ingyenesen hívható zöld számon is jelezheti szándékát - sőt, e-mailben is, a ngelofizetes@sanomabp.hu címen. (Az a bizonyos telefonszám pedig +36 (80) 22-66-22. További elérhetőségek is vannak, de azokért tessék megvenni a lapot! ;o)))

Mindössze két észrevételem van, ami a tördelést illeti. Az egyik, hogy a nagyszerű képek között sok az átmenő, amely az oldalpár mindkét felét igénybe veszi. Ezek, a ragasztókötés miatt, a hajtásnál veszítenek az információtartalmukból, és egyes esetekben élvezhetetlenné válnak. Nem annyira zavaró azoknál a képeknél, ahol a téma nem középre van szerkesztve, mint a 18-19. oldalpár bravúros fotója, melynek az elkészítésébe is bepillantást nyerhetünk. Ellenben a 22-23. oldalon a képhez tartozó magyarázat éppen ahhoz a képrészlethez tartozik, amely a kötés miatt alig kivehető - és nagy kár, mert a képek a NatGeo-ban egyenrangú partnerei a szövegnek. Másrészt egyes cikkek a közéjük ékelődő egyéb (bár kapcsolódó) tartalom miatt megszakadnak, több oldallal később folytatódnak, ami szintén zavaró lehet. Tudom, hogy nem fogom megváltoztatni a folyóirat feltehetően egységes és évtizedek alatt kiforrott tördelését, de azért az ilyesmit érdemes lenne elkerülni. Ám ezek apróságok, amelyek az igazán értékes és élvezetes lap erényei mellett eltörpülnek.

Szeretettel köszöntjük a magyar változatot, és jó munkát, sok sikert kívánunk a szerkesztőségnek és a lap munkatársainak - honlapunk olvasóinak pedig szívből ajánljuk a National Geographic Magyarország számait!

HoremWeb

 

* (Az árak és előfizetési lehetőségek csak a magyarországi értékesítésre érvényesek. Külföldre és / vagy külföldről a HELIR-nél lehet előfizetni a +36 (1) 303-3441 telefon- és +36 (1) 303-3440 faxszámon, vagy e-mailben a hírlapelőfizetés@posta.hu címen. Levélcím: HELIR, 1900 Budapest. További lehetőségeket a National Geographic Magyarország impresszuma közöl.)

____________

Vissza az linkekhez Előző oldal Következő oldal Vissza a lap tetejére