Egy szinttel feljebbSzóthisz (Szopdet) Szopdet / Szóthisz

Szóthisz / Szopdet
Szóthisz istennő, Ureusszal díszített atef-koronával a fején. Ez a későkori bronzszobrocska a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében látható.
(HoremWeb felvétele)

A budapesti Szépművészeti Múzeumban van egy elég érdekes bronzszobrocska a Későkor idejéről, amikor egyébként ontották (sőt, szó szerint öntötték) az ilyesmit. A szobor érdekessége, hogy a Szóthisz istennőt, mint önmagát ábrázolja.

Az istennő a legismertebb csillagisten, meghatározója az egyiptomi mindennapoknak, ezért ábrázolása nagyon gyakori. Csakhogy az istennő az esetek legnagyobb részében Izisz-Szóthiszként jelenik meg, a fennmaradó részben pedig más istennőkkel társítják. Önálló ábrázolása meglehetősen ritka.

Szóthisz a Szíriusz csillag istennője, azé a fényes csillagé, amely az Orion csillagkép mellett "balra lent" ragyog, és az égbolt egyik legfényesebb csillaga. Könnyen felismerhető volta mellett attól örvendett nagy népszerűségnek, hogy egy hetven napos olyan időszakot követően, amikor egyáltalán nem volt látható, a nyári napforduló után épp akkor jelent meg - heliakusan, azaz napkelte előtt egy órával - a hajnali égen, amikor az egyiptomiak számára legfontosabb esemény, az áradás megérkezett. A négy, Egyiptomban használatos naptárrendszerben a négyévenkénti szökőévek hiánya miatt adódott egy ciklikus eltérés, és az általában használatos naptár és az úgy nevezett Szóthisz-naptár 1461 évente találkozott. Ez az 1461 év a Szóthisz-ciklus, amely kronológiai támpontot szolgáltat, ugyanis datált feljegyzések maradtak fenn bizonyos egybeeséseiről.

Mivel az Orion (Szah) csillagkép összefonódott Ozirisszel, a hűséges kísérője Íziszhez kapcsolódott. Egyes asztrológiai ábrázolásokon Szah kinyújtott kezében tartja, mintegy felmutatja a Szopdet csillagot. De a Piramisszövegekben Szóthisz Néith-tel azonosítva is előfordul, sőt, időnként férfialakban is! Férfiábrázolása II. Ramszesz halotti templomának, a Ramesszeumnak egyik gerendáján is megjelenik, mint Hor-Szoped, avagy Szóthisz-Hórusz, Hórusz egyik formája. Azt gondolnánk, hogy ebben az alakban is, mint az Ízisz-Szóthisz azonosulásban is, Szóthisz a bőség jóindulatú istensége, hiszen Hórusz a legpozitívabb megítélésű istenek egyike, de nem így van. Szóthisz-Hórusz ellen oltalmat kértek az istenektől, mert ő - Hórusz harcias aspektusát kidomborítva - a nyári forróságot és a rossz áradást hozta. Ráadásul kettő is volt belőle, egy keleti és egy nyugati Szóthisz-Hórusz - amint azt a rontást hozó istenségek elleni védekezést taglaló papiruszokból megtudhatjuk. Mitológiai síkon ez a két isten vezette azt az öldöklést, amit az isteni kilencség rendelt el - vagyis Szóthisz itt is az Égi Tehén mítoszához kötődik. És nem csak itt, hanem számos helyen!

Az áradáson nagyon sok múlott, ha késett, vagy ha túl alacsony volt, vagy éppen túl magas, az katasztrófát jelentett Egyiptomnak - főleg a köznépnek. A rossz áradásoktól való félelem nem csak a Szóthisz-Hórusz alakjában jelenik meg, de a Szóthisz-Szakhmet és a Szóthisz-Hathor párban is. Nem szabad megfeledkezni ugyanis Hathor bosszúálló-megtorló szerepéről sem, ami szintén az Égi Tehén mítoszában látható legerőteljesebben. Az Égi Tehén mítoszáról Hathor kapcsán részletesen írtunk már.

Szóthiszt a Hathorral azonosítás révén nem csak az Íziszre utaló nőalakban, hanem tehén alakjában is ábrázolták. Már láttuk, hogy Szóthisz-Hóruszként férfialakja is lehet, újabb hímnős istennel bővítve az amúgy is változatos panteont. E férfi-alakban Rével is összefüggésbe kerülhet, ilyenkor sólyomfejjel is megjelenik. A Szépművészetiben látható önálló ábrázolásán az Ozirisszel való rokonságra (végső soron pedig Íziszre) utaló, két tollal ékített atef-koronát viseli. Szahmettel kapcsolatban oroszlánfejjel is szokás volt ábrázolni, a görög-római korban pedig a rendkívül népszerűvé váló Ízisz-kultusz hatására kutyán álló nőalakként jelenítették meg - így látható a szombathelyi Iseum homlokzatán is. Még később, a kutya motívumból a Kutyacsillag elnevezés és egy kutyafejű Szóthisz-Anubisz párosítás is létrejött, de ez már a császárkori hanyatlás időszakához tartozik. Érdekes, hogy a Kutyacsillag név a magyar tájnyelvben még talán ma is előfordul.

No de várjunk csak, hogy kerül a kutya a képbe? A görögök szerint a Szíriusz a Canis Major csillagképben volt található, vagyis a Nagy Kutyában. Ennek az elnevezése a mai napig megmaradt. A Canis Major nyári felbukkanása pedig a kánikula beköszöntét jelzi. No és mi is az a kánikula? A "kiskutyácska", a Canis Major legfényesebb csillaga. Ennek hátán lovagol be az Új Évet hozó istennő, és a Kutyacsillag elnevezésben ismerhető fel, hogy Szóthisz, ha nyelvészeti szinten is, de még a mi korunkra is hatással van.

Visszatérés az Istenek oldal tetejére, vagy a linkekhez

Egy szinttel feljebb Előző oldal Következő oldal Vissza a lap tetejére