Egy szinttel feljebbAmon Amon

Amonról köteteket írtak már tele az egyiptológusok és vallástörténészek, éppen ezért nem törekedhetek arra, hogy itt, pár bekezdésben mindent elmondjak róla. Mégis megpróbálok egy tömör, de átfogó összegzést adni, érintőlegesen kitérve a lehető legtöbb vonására és jellemzőjére. Talán egyes olvasók túl vázlatosnak fogják találni az írásomat, azonban - mint, ahogy már annyiszor hangsúlyoztuk - célunk a figyelem és az érdeklődés felkeltése, nem pedig tudományos monográfiák publikálása. Ennek ellenére ez a bemutatás egy kicsit hosszabbra sikerült elődeinél.

Ezen istenség tárgyalásakor szükségszerű némiképp eltérnem a többi isten bemutatásánál már megszokott szerkezettől, mert úgy érzem, hogy Amon sokrétűsége megkívánja a kicsit bővebb lére eresztett tényszerű bemutatást, még egy összegzés esetében is. Azért hagyományainktól nem térünk el, lesz sztori is. Olvass tovább!

Amon az egyik legáltalánosabb és leguniverzálisabb istene az egyiptomi panteonnak. A XVIII. dinasztiától a birodalmi teológia sok vonással ruházta fel annak érdekében, hogy, mint birodalmi isten minél egyetemesebb legyen, és minél több isten szerepét olvassza magába, ezért eredeti funkciója elég nehezen megfogható.

Amon több attribútumában is felfedezhető a teremtő funkció, de nem ez az egyetlen szerepe. A cél az volt, hogy kultuszát minden más isten kultusza fölé emeljék, ezért igyekeztek minél több isten szerepét beleolvasztani, és őt tenni meg minden istenek atyjának, a teremtő istennek, akitől minden élet ered. Így jöttek létre olyan, Amonnal azonos lényű istenek, mint Amon-Ré, vagy Amon-Min-Kamutef. Arra is történt kísérlet, hogy Ozírisz helyét átvegye az alvilágban, de a túlvilághit és a halotti kultusz túlságosan mélyen gyökerezett az egyiptomi hagyományokban ahhoz, hogy ki lehessen tépni.

Az istenség már az Óbirodalom idején is ismert volt (a Piramisszövegek már megemlítik) de csak az Első Átmeneti Kor idejétől követhető nyomon a kultusza, mely ekkor még csak Thébára koncentrálódott. Théba lokális főistene még a Középbirodalom idején is Montu volt, Amon csak a XVIII. dinasztia uralma alatt vált Théba - és a birodalom - főistenévé. Ekkor került az egyiptomi panteon élére, és kultusza gyakorlatilag összefonódott a királyság intézményével és az állam vezetésével. Ez az istenség - és a köré rendeződött isteni család, a thébai triász - fénykora. Kultuszának fellegvára, a karnaki templom-komplexum a Középbirodalomtól a Későkorig rengeteg fáraó keze nyomát viseli magán. Papsága olyan hatalommal bírt, mely még a fáraó uralmát is veszélyeztette. A XXI. dinasztiától Amon fizikailag is "államfővé" vált. A birodalmat érintő döntésekben őt magát kérdezték meg, és ő az orákulumain keresztül válaszolt. Ezen alkalmakkor az istenség szobrát kérdezték meg, és az bizonyos mozdulatokkal jelezte egyetértését vagy ellenvetését. A döntése szent volt. Hogy maga az isten válaszolt-e, vagy esetleg a szobrot tartó papok keze remegett meg? Ami azt illeti, a döntés elég gyakran képviselte Amon papságának érdekeit a központi hatalommal szemben. Kultusza még Nagy Sándor hódításának idején is igen nagy hangsúllyal bírt. A nagy makedón hadvezér áhítattal és tisztelettel fordult a meghódított országok kultúrája és vallása felé. Ez Egyiptomban sem volt másképp. Tisztában volt vele, hogy ha el akarja fogadtatni uralmát az egyiptomi néppel, akkor tisztelnie kell hagyományaikat. A Síwa oázisba ment, Amon egyik kultuszhelyére, hogy hatalmát elismertesse az istenséggel. Amon fiává fogadta Nagy Sándort, így a hadvezér isteni legitimációjához nem férhetett többé kétség. Vagy itt is inkább Egyiptom domináns papi rendjének jóváhagyására és politikai támogatására volt szükség? Az mindenesetre tény, hogy egyetlen istenség kultuszát sem hatotta annyira mélyen át a politika, mint Amonét.

Nevének eredeti formája "Imen" ami annyit jelent, hogy "Az Elrejtett", "Aki Rejtve Van". Amont sem csak egyetlen néven és egyetlen formában tisztelték. Hívták "Az Egyetlen"-nek is. A vallástudomány ezen a ponton vél felfedezni hasonlóságot a monoteista vallásokkal. Amon körül olyan fogalmak sorakoznak, melyek az egyetlen, nem látható, meg nem nevezhető istent tisztelő vallások istenei körül. Lehet, hogy a számunkra ismert, nyíltan gyakorolt politeizmus fölött létezett egy titkosabb, misztikusabb vallás Egyiptomban?

Amon Noferhaut sztéléjén - A Budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdona
Amon és III. Thotmesz
Noferhaut rendőrfőnök sztéléjén, mely a Budapesti Szépművészeti Múzeumban található.

Amon kéttollú koronája, egy jobban kivehető ábrázoláson
Amon koronáján a díszítés általában elég nehezen kivehető, előszeretettel stilizálták, és magának a koronának a kiképzése sem egyértelmű. Ezért érdekes ez a kép, amelyen jól látható minden szükséges részlet, és az is egyértelmű, hogy a koronát tollak díszítik.

Amon leggyakrabban ember alakban látható az ábrázolásokon, fején kettős tollkoronával. Kos képében is tisztelték. A karnaki templomának bejáratához vezető utat több száz kosfejű szfinx kettős sora őrzi mind a mai napig. A kos a termékenység, és ezen keresztül a teremtés szimbóluma volt az egyiptomi vallási gondolkodásban. Azt a teremtő erőt szimbolizálta, mellyel csak a legidősebb, a legősibb istenek rendelkezhettek. Ezek az istenek jelen voltak a világ keletkezésénél és a kezdetektől fogva ismerik a sorsát. Ezért fordulnak hozzájuk - mindenek előtt Amonhoz - jóslatokért. Liba alakban is megjelenik, ami a Nagy Gágogóval való azonosításnak köszönhető. Ré nemzőinek őseként is emlegetik, a szentek szentjének (Imen Dzseszer Dzseszeru).

Évenként, az áradás második hónapjában megrendezett fesztiválja, az Opet-ünnep Egyiptom legpompásabb ünnepei közé tartozott.

Társa eredetileg Amaunet volt, aki végigkíséri Amon kultuszát, azonban helyét egyre jobban átveszi az istenség új családja, a thébai triász másik két tagja, Mut és Honszu.

Amon családjának persze voltak földi tagjai is, a fáraók (erre utal a már említett eset Nagy Sándorral). Az Újbirodalom uralkodói mind Amon fiainak tekintették magukat, egyes fáraóknál azonban ez az ideológia kiemelt szerepet kapott. Hatsepszut például arra használta fel, hogy ingadozó legitimációját megerősítse. Mert ki látott már olyat, hogy nő üljön Egyiptom trónján? A királynő ezért különös hangsúlyt fektetett arra, hogy Amontól való származását hitelessé tegye és így próbálja meg elfogadtatni magát fáraóként. Felirata szerint Amon álmában meglátogatta a királynő édesanyját, és akkor nemzette vele Hatsepszutot. A felirat pikáns részletességgel írja le az éjszakát, amikor az isten saját magjából származó gyermekkel áldotta meg a királynőt. Ezek után persze kétség sem férhetett hozzá, hogy Hatsepszut legitim uralkodója a Két Országnak.

Amon kultusza évezredekig jelen volt az egyiptomi vallásban. Ez hosszú idő egy kultusz számára. A keresztény isten kultusza sem "öregebb" 2000 évnél. És milyen érdekes! A köré szerveződött egyházi apparátus legalább olyan szerepet kért és kapott a politika színpadán, mint Amon papsága. Legalább akkor gazdasági hatalommal is bírt; és a Vatikán ugyanúgy Isten városa, mint ahogy Théba Amon városa volt az i.e. XI. - IX. században. Azt hiszem nem túlzás, ha azt mondom, Amon kultusza azt jelentette az ókori Egyiptomban, amit napjainkban a kereszténység.

Amon kos fejű szfinx alakjában a karnaki templom előtt. - ÉSzAH felvétele

Amon kosfejű szfinxként ábrázolva, a karnaki temploma előtt.

Visszatérés a linkekhez

Egy szinttel feljebb Előző oldal Következő oldal Vissza a lap tetejére