Egy szinttel feljebbAmmit Ammit

Ammit eredetileg nem isten, ahogy eredetileg Bész sem az. Ha nevének írásmódját megnézed, ugyanúgy az állati gerezna determinatívumot látod a végén, mint a ház békéjére ügyelő "ördögfiókánál". Ammit alvilági démon, de a szív megmérettetésénél játszott szerepe miatt érdemesnek láttuk, hogy felvegyük az isteneket bemutató rovatunkba. Ammit ugyanis nem más, mint a rettenetes Halottfaló, aki a szív mérlegelésénél a mérleg alatt kuporog, és reménykedik. Hogy miben? Az sem marad sokáig titok.


Ammit itt Hunofer papiruszán ücsörög, és éhesen, esdekelve néz az éppen nem látható Thotra.

Ez a démon színtiszta elegye minden borzalomnak, amit egy egyiptomi egybe tudott sűríteni: a feje krokodil, sörénye és testének mellső része oroszláné, hátsó része vízilóé. Tipikus egyiptomi kiméra tehát, talán csak azért maradt ki belőle a skorpió és a kígyó, mert az már azért túlzás lett volna az újbirodalmi felfogásnak - ennyire összetett lények kiagyalásához legalábbis a Későkorra van szükség! ;o)

Ammit ábrázolása először a XVIII. dinasztia elején jelenik meg, nagyjából egy időben a Halottak könyve Szív mérlegelése jelenetével. Főként Thébában volt elterjedt, leggyakrabban a thébai nekropolisz sírjaiban találkozunk vele. Ábrázolásai leginkább azokon a papiruszokon maradtak fenn, amit az elhunyt mellé (vagy a feje alá) helyeztek, és amelyek a Halottak könyvének passzusait tartalmazták, hogy útmutatóként szerepeljenek a túlvilágba vezető úton. Korábbi említéséről nem tudunk, így azt sem tudjuk, hogy része volt-e régebbi korokban az egyiptomi hitvilágnak. Mégsem lehet teljes mértékben kizárni ezt a lehetőséget, mivel a túlvilági ítélet elképzelése még az Ozírisz-hit igazi térnyerését is megelőzi, és a Piramis-szövegekben is említést nyer. Ekkor ugyan még Ré bíráskodott az elhunyt felett, de maga az ítélet nem kapott akkora hangsúlyt, mint az Újbirodalom idején, és a résztvevőit sem sorolják fel olyan gondosan. Heti intelmei is felhívják az olvasó figyelmét arra a nem felejtendő tényre, hogy a túlvilági bírák mindent tudnak, és megvesztegethetetlenek - csak épp azt nem részletezi, hogy kik azok.

A léleknek, ha Ozírisz színe elé akart jutni, számos akadályon és megpróbáltatáson kellett átjutnia. Ennek egyik, talán legfontosabb állomása volt a Kettős Igazság Csarnoka, ahol az utolsó ítélet óegyiptomi megfelelőjére került sor: a szív megmérettetésére. Anubisz és Thot kapcsán már ejtettünk erről szót: a halott szívét mérlegre helyezték, a mérleg másik serpenyőjébe Maat tolla került. Anubisz kezelte a mérleget, Thot pedig feljegyezte az eredményt, és jelentette a műveletet a távolabbról, szentély alakú baldachinos trónusáról figyelő Ozírisznek és a negyvenkét bírának. Ha a szív többet nyomott Maat tollánál, az elhunyt útja véget ért, nem juthatott tovább. Szívét Ammit kapta, aki epekedve várta, hogy végre megebédelhessen. Az ábrázolásokon izgalmában rendszerint Thot felé fordul, és lesi, hogy az mikor ad végre engedélyt a táplálkozásra - így nem veheti észre, ha (a megfelelő áldozati ajándékok, varázslatok és amulettek érveinek súlya alatt) Anubisz bizony ellene dolgozik, és időnként az elhunyt javára matat a mérleggel. Így már talán érthető, hogy miért olyan éhes mindig!


Ammit itt még sörény nélkül, ám megtévesztő mosollyal hasal a Nebked-papiruszon. Ne dőlj be neki: épp a Te szívedről álmodozik!

Ne tévesszen meg az a képe, amit a XVIII. dinasztia idejéből való Nebked-papiruszon mutat: korántsem valami mosolygós, vidám játékállatkára kell számítani. Óvakodj tőle, és élj úgy, hogy ne valljon ellened a szíved!

HoremWeb

Visszatérés a linkekhez

Egy szinttel feljebb Nincs előző oldal Következő oldal Vissza a lap tetejére