Teljes méretre nyitEgy szinttel feljebbA Puszták Fejedelmei

"Hekau-haszut", azaz a "puszták fejedelmei". Így nevezték az egyiptomiak azt a népet, mely a Második Átmeneti Korban majdnem kétszáz évig bitorolta Egyiptomban a trónt. Ma egyiptomi nevük görög változatát követve hikszoszoknak (vagy hükszoszoknak) nevezzük őket.

Ma sem tudjuk biztosan, hogy kik voltak ezek a hódítók, honnan jöttek, hogyan tudták leigázni a kor egyik legfejlettebb civilizációját, és hová tűntek, miután a XVII. és XVIII. dinasztia fáraói kiűzték őket a Két Országból. A semmiből tűntek elő, szerepet kértek a történelem színpadán, majd eltűntek ugyanoda, ahonnan jöttek: a semmibe. Morzsákat hagytak csupán nekünk, melyeket gondosan összerakva is csak homályos és titokzatos képet nyerhetünk róluk.

Hykszosz tőr markolata a XV. dinasztia idejébőlMiért tudunk róluk ennyire keveset? Először is azért, mert eredendően nomád népcsoportról van szó, és mint nem-letelepedett kultúra, jelentősen kevesebb tárgyi emléket hagytak maguk után. Másodszor, maguk az egyiptomiak sem tudtak róluk sokat, ráadásul a birodalmi propaganda a későbbiekben még az emléküket is igyekezett kitörölni, tehát ami esetleg kiderült róluk a kor embere számára, azt is hagyták eltűnni a feledés homályába (a későbbi királylisták közül nem egy teljesen kihagyja a hikszosz királyokat). Elképzelhető, hogy a későbbi fáraók tudatosan pusztították a hikszosz-uralom emlékeit, ami fennmaradt, az sem vetekedhet az egyiptomi épületekkel, sem kivitelezésben, sem tartósságban.

Szerepük több szempontból is jelentős a Két Ország történelmében, hiszen amellett, hogy ők voltak az első olyan idegen hódítók, akik sikerrel léptek fel a fáraók birodalma ellen, ők hozták be Egyiptomba a lovat és kocsit. Joggal merül fel a kérdés: hogyan tudott egy nomád nép leigázni egy olyan birodalmat, mely kétség kívül korának legmagasabb civilizációját képviselte a térségben?

A Második Átmeneti Korban vagyunk, Egyiptom második zűrzavaros időszakában. Az ország kettészakadt, északon és délen párhuzamos, rivalizáló dinasztiák vannak hatalmon. Az erőt biztosító központi hatalom romokban hever. A királyok gyorsan váltják egymást a trónon, a trónöröklés rendje megbomlott; az egyiptológusok nem tartják valószínűtlennek, hogy a katonai arisztokrácia által választott királyok uralkodtak. Az istenkirályság intézménye is válságban van, a királyság szakrális jellege meginog - hiszen hogyan lehetne ember által választott király az istenek hírnöke, Hórusz megtestesülése?

Ilyen viszonyok uralkodnak Egyiptomban a Kr.e. XVIII. század elején, amikor a hikszoszok elkezdenek Szíria-Palesztina felől beszivárogni. Békés bevándorlóként érkeztek és telepedtek le a Delta keleti részén. Innen terjeszkedtek aztán tovább, nem csak területileg, de társadalmilag is. Nem rohammal foglalták el Egyiptomot. Lassan beszivárogtak a befolyásos hivatalokba, egyre nagyobb hatalom került a kezükbe, mígnem szilárdan megvetették a lábukat az északi országrészben. Csak a végső megmozdulás volt erőszakos - de mielőtt belemennénk a hikszosz-uralom történetébe, vessünk egy pillantást arra, hogy kik is voltak ezek a pusztai fejedelmek.

Eredetüket tekintve a történészek megosztottak. Sémi származásuk mellet szól a hátrahagyott régészeti leletanyag (fegyverek, házhelyek), valamint az ismert hikszosz uralkodók nevei. Indo-európai eredetüket látszik alátámasztani a ló és a kocsi használata, mely akkortájt még jellemzően indo-európai kulturális vonás volt, és ismeretlen volt Egyiptomban. Uralkodásuk olyan, a kezdeti feudális társadalomra jellemző vonásokat mutatott, mely megintcsak indo-európai örökség. Ezen kívül a Közel-Kelet történelmi párhuzamai is elgondolkodtatóak. A hikszosz uralom kezdete egybeesik a nagy indo-európai dinasztiák (hettiták Anatóliában, kassúk Babilonban, mitanniak) felemelkedésével és megszilárdulásával.

Vitatott továbbá az, hogy milyen hatás következtében kerültek Egyiptomba. Ha indo-európai népről van szó, akkor az ő vándorlásuk részét képezhette a korra jellemző általános és nagyszabású indo-európai vándorlási hullámnak. Amennyiben sémi népcsoport, akkor pontosan ez a vándorlási hullám "nyomhatta" őket dél, dél-kelet felé. Talán pont egy indo-európai nép űzte el a hikszoszokat eredeti lakhelyükről és kényszerítette a menekülésre.

Az sem kizárt, hogy eredetét tekintve indo-európai népcsoporttal állunk szemben, ami azonban vándorlása során többször került érintkezésbe sémi népekkel és a kulturális kölcsönhatás során (melyben a hikszoszok valószínűleg sokkal inkább befogadó, semmint alakító szerepet játszottak - ahogy Egyiptomban is) magára szedett és megőrzött egyes sémi vonásokat.

Nyelvük sajnos nem ismert, így nem nyújthat támpontot az eredetük megállapításában. Mindkét álláspont támadható, az egyiptológusok mégis hajlanak a sémi eredet elfogadására.

Adott tehát egy harcias, hazát kereső, nomád népcsoport, mely egyre inkább asszimilálódik az egyiptomi társadalmi viszonyokhoz, várost is alapít a Deltában, és hatalomra tör. Másik oldalról egy megosztott birodalom: délen a XIII. dinasztia uralkodik Thébában, északon a XIV. dinasztia Memphiszben.

Az első erőszakos cselekedet, amiről tudomásunk van, az Szalitisz hikszosz fejedelem hadjárata, mely során megtámadja és beveszi Memphiszt és előrenyomul egészen Ity-taui városáig (Fájjúm oázis). Ekkor a hódítók már szilárdan megvetették lábukat a Deltában, fővárosuk, Avarisz bevehetetlen erődként magasodott a síkság fölé. Ilyen háttérrel nyomultak tovább dél felé, hogy elfoglalják az egész országot. Egyiptom uralkodói nem tudtak összefogni az idegen uralom ellen. A hikszosz fejedelem valószínűleg egyetlen hadjárattal birtokba tudta venni Alsó-Egyiptomot. Ebben az esetben - ahol a győzelem már csatákban dőlt el - figyelembe kell vennünk a hikszoszok haditechnikai előnyeit is. Mint említettem, az egyiptomiak nem ismerték sem a lovat, sem a kocsit, valamint a visszacsapó íjat sem. Ezeknek az eszközöknek birtokában a hikszoszok nem csak félelmetes ellenfelek voltak, de a babonás egyiptomiak szemében démoni erőkkel támogatott sereget képviseltek.

Kissé letérve a tényszerű bemutatás útjáról itt megemlíteném Wilbur Smith "A Folyó Istene" című regényét, melyben az író remekül jeleníti meg az egyiptomi sereg vereségét a hikszosz sereg ellen. A történet persze valószínűleg fikció (bár az író forrásául eredeti egyiptomi papirusztekercsekre írt történetre hivatkozik), de a katonák reakciója a soha azelőtt nem látott lényekre, és a hihetetlen távolságra ható lőfegyverekre a valóságban is legalább ennyire drámai lehetett:

"Döbbenten meredtem az első kerékre, amit életemben láttam, és egyszerűsége meg szépsége oly hirtelen világosodott meg fejemben, mintha villám csapott volna belém. . Egyszerűen zseniális volt és ekkor jöttem rá, hogy ez a csudás találmány elpusztít minket, éppúgy, ahogy megsemmisítette az Alsó Királyság vörös trónbitorlóját is. . Akkor már tudtam, hogy sorsunk megpecsételődött. Hogyan is állhatnánk ellen ezeknek a sebes szekereknek, meg visszahajló íjaknak, melyek oly könnyedén túlszárnyalják seregünk legkitűnőbb íjászát. . Ezer éven át hadseregünk legyőzhetetlen volt és kardunk diadalmaskodott az egész világ felett. Itt, az abnubi csatamezőn egy korszak véget ért."

A hikszoszok tehát meghódították Egyiptomot és megalapították dinasztiájukat, mely Manethón listája szerint a XV., majd a XVI. uralkodóház volt a Két Ország trónján. Úgy tűnt, az abszolút monarchia idegen volt ettől a nomád hagyományokkal rendelkező néptől. A XV. dinasztia fejedelmei ugyan Avariszból irányították az országot, a forrásokból úgy tűnik, hogy a XVI. dinasztia velük párhuzamosan uralkodott Egyiptom-szerte a vidék fontosabb központjaiban, egyfajta helyi fejedelmekként, a XV. dinasztia tagjaiként számon tartott uralkodóknak alárendelve. Ez a tisztség azonban több volt, mint egyszerű városi elöljáró. A politikai berendezkedés sokkal inkább mutatta egy kezdetleges feudális rendi társadalom vonásait, semmint az abszolút monarchiát.

A hikszoszok kulturálisan szinte teljesen asszimilálódtak a helyi szokásokhoz. Az egyiptomi vallást is elfogadták. Megdöbbentő módon a legjelentősebb kultusza Széth-nek volt, aki az egyiptomiaknál a káosz, a terméketlenség, a sivatag és a pusztító viharok istene. Bár nem egyértelműen gonosz istenség (ld. "Istenek" fejezetünk) de mitológiai szerepéből következően is - mely szerint ő Ozírisz gyilkosa és trónjának követelője - ellenfele a királynak, aki szakrálisan Ozírisz megtestesítője. Ez valószínűleg tudatos ideológiai fellépés volt az egyiptomi fáraókkal szemben, akik, mint tudjuk, személyükben Hórusz isten megtestesülései voltak, és mint ilyenek, Széth mitológiai ellenségei. Az is ezt bizonyítja, hogy több hikszosz király is viselte az Apophisz (Apopi) nevet, mely megint a Széth-kultusz favorizálására utal (Apophisz az égi kígyó, aki Nyugaton minden este megpróbálja feltartóztatni a napbárkát égi útján, de Széth estéről estére legyőzi).

A hatalom visszavételének és hikszoszok kiűzésének körülményei nem kevésbé homályosak, mint az invázió, mely az idegenek uralmához vezetett. Manethón XVII. dinasztiaként jelöli azt a thébai fejedelem-családot, mely először ugyan még hikszosz vazallus volt, de hamarosan a kiéleződött ellentétek következtében (melyek természetéről mit sem tudunk) szembefordult a hikszosz uralkodóval. A háborús konfliktust ennek ellenére az akkori hikszosz uralkodó, Apophisz Auszerré provokálta ki. Egy korabeli papirusz tanúsága szerint üzenetet küldött Szekenenré Dzsehuti-aa thébai fejedelemnek, melyben panaszkodik, hogy nyugalmát zavarja a thébai vízilovak bömbölése (Avarisz kb. 600 km-re van Thébától!). A sorok között olvasva itt is megtalálhatjuk a már említett Széth-kultuszt és ennek felhasználását propaganda-fegyverként. A víziló Széth szent állata volt, ugyanakkor az egyiptomi fáraók vadászatainak egyik kedvenc célpontja. A thébai ház vízilóvadászatai ideológiai hadviselés részét is képezhették, melyre Apophisz Auszerré agresszióval válaszolt.

Ezt az első háborút a thébai ház elvesztette. Szekenenré nagy valószínűséggel a harcmezőn veszett oda. Múmiáját megtalálták. Nyomorúságos állapota azt mutatja, hogy összeroncsolt testét még a balzsamozók szakértelme sem tudta újra teljesen összerakni. A koponyáján és a nyakán lévő roncsolások nyomaiból jól azonosíthatóak a hikszosz fegyverek.

Szekenenré fia, Kamósze már nagyobb sikereket ért el. A fáraó tanácsadói javaslata ellenére lép fel fegyverrel a hódítók ellen.

"Szeretném tudni, mire való az én erőm. Egy idegen fejedelem van Avariszban, egy másik Núbiában, én pedig itt ülök, és együtt vagyok egy ázsiaival és egy négerrel; mindegyiknek kiszakított része van Egyiptomból és megosztja az országot velem."


Majd később így folytatja:

"A vágyam megmenteni Egyiptomot, és elűzni az ázsiaiakat".

Sőt! Mi több:

"Én fogom meginni szőlőskertjeid borát, miután azok az ázsiaiak préselik ki számomra, akiket fogságba ejtettem. Feldúlom lakhelyedet, kivágom fáidat; miután asszonyaidat hajókra raktam, és elzsákmányoltam a harci szekereket..."

Az egyiptológusok több sztélét is találtak, melyek Kamósze sikeres hadjáratairól számolnak be. Annyit biztosan tudunk, hogy ő volt az, aki visszaűzte a hikszoszokat Felső-Egyiptomból a Deltába, ezzel azonban nem törte le uralmukat teljesen, Avariszt nem tudta bevenni, és ami ennél is fontosabb, Memphiszt sem, ami pedig pozícióját eredően a Delta feletti uralom kulcsa volt. Apophisz a núbiaiakkal próbált szövetséget kötni, követét azonban út közben elfogták Kamósze emberei, így a szövetség meghiúsult.

A hikszosz uralom utolsó éveinek eseményei nem ismertek, valószínű azonban, hogy a hős Kamósze nem érhette meg a hikszoszok kivonulását, ahogy ellenfele, Apophisz sem. Bár a győzelem körülményei nagy részben ismeretlenek, az azonban nyilvánvaló, hogy Kamósze öccse, Jahmesz (Amósze) volt az, aki végső meghátrálásra kényszerítette a puszták fejedelmeit. Nem csak Avariszból és a Deltából űzte ki őket, de átlépve a határt messzire visszaszorította őket a mai Palesztina sivatagaiba.

Jahmeszt harmadik országegyesítőként tisztelte a történelem, nevét egyszerre emlegették Ménésszel és Nebhepetré Mentuhoteppel. Manethón új dinasztiát kezd vele, és új birodalmi korszakot: azt az Újbirodalmat, mely a thutmoszidákat és a ramesszidákat, az Amarna-reformot, a Királyok Völgyét és nagyhatalmi pozíciót adott Egyiptomnak.

A hikszoszok 200 éves uralma nem sok nyomot hagyott maga után a Fekete Földön - kivéve a már említett ló- és kocsihasználatot. Épületek nem maradtak fenn utánuk. Ugyanolyan rejtélyesen tűntek el Egyiptomból, mint ahogy érkeztek, bár etnikailag még sokáig jelentős hányadát alkották a népességnek. Hiába kutatják a történészek, hogy mi történt velük, semmilyen nyom nem maradt - legalábbis ezidáig nem került elő - ami árulkodna további sorsukról. A Két Ország népe mindig gyűlölettel emlékezett rájuk - már ha egyáltalán emlékezni akart - a történelem pedig volt oly mostoha ezzel a néppel szemben, hogy csupán az egyiptomi feliratok alapján ítélkezik róluk. A hikszoszok egyetlen írásos emléke sem került elő, ezért a róluk alkotott kép szükségszerűen egyoldalú.

Szinte biztos, hogy a ránk maradt források nem adnak hű képet a puszták fejedelmeiről, szerepük és koruk tág teret hagy a történészek számára a szabad értelmezésnek.
Befejezésképpen ismét Wilbur Smith lebilincselő regényét idézném. Főhőse az alábbi jóslattal bocsátja el úrnőjét a túlvilágra:

"Láttam a keselyűt meg a kobrát, amint a folyó két partján állnak és a víz elválasztja őket egymástól. Láttam, amint a vizek százszor megduzzadnak, és százszor leapadnak. Százszor láttam a gabonaszemeket megtelni és száz madár repült át a folyó felett. Alattuk csaták porát és kardok villogását láttam. Láttam, amint az égő városok füstje összekeveredik a porral. Végül láttam, amint a kobra és keselyű teste összeér. Láttam nászukat, láttam, amint egy tiszta, kék selyemlepedőn összefonódnak. A városfalakon kék zászlók lengtek, és kék lobogókat fúj a szél a templomok pülonjain. Kék zászlócskákat láttam azokon a szekereken, melyek átszelték a világot. Oly hatalmas és szilárd emlékműveket láttam, melyek még tízezer év múltán is állni fognak. Láttam, amint ötven különböző nép tagjai hajolnak meg előttünk."

A jóslat valóra vált. Az idegen uralkodókat elűzték és Egyiptom belépett történelmének legdicsőségesebb időszakába.

ÉSzAH
eszah kukac kemet pont hu

Egy szinttel feljebb Előző oldal Oldal nyomtatása (többi keret nélkül) Következő oldal Vissza a lap tetejére