Teljes képernyőre nyitEgy szinttel feljebbHogyan építsünk piramist?

 

Kedves olvasóm, még mielőtt nagyon megneheztelnél rám, szeretném tisztázni, hogy sok mindenről szó lesz ebben az írásomban, de a legizgalmasabb technikai részletekről véletlenül sem. Aki egy ilyen ingoványba téved, egészen biztos lehet benne, hogy elsüllyed; és még ha ki is kaparják a jó szándékú segítő kezek, sárosnak mindenképpen nyakig sáros lesz. Nos, ennyire bátor azért nem vagyok! ;o) Sokkal inkább arról lesz tehát szó, hogy mi kellett egy igazi piramiskomplexumhoz, és hogyan változtak a piramiskomplexumok egyes részei az idők folyamán. Hidd el, hogy ez is éppen elég érdekességet hordoz magában, de legalább kevesebb indulatot szít. Hadd hívjam fel arra is a figyelmedet, hogy az itt leírtak nagy része fikció, a maradék pedig feltételezés, egyfajta lehetséges (és egyáltalán nem biztos) válasz olyan kérdésekre, amelyekre többféle választ ismerünk, és nem tudjuk, melyik az igazi. Játék egy lehetséges igazsággal, olyan játék, amely meglehetősen messze áll a tudományosság igényétől, de reményeink szerint nagyon közel állhatott az óegyiptomi felfogáshoz. Komolyabb témáink mellett legyen ez most könnyebb, nyári frissítő.

No de lássuk a kezdeteket...

Kr. e. 2630 körül kezdődhetett a történet, egy szép, napos szerda délután, fél négy körül. Igazság szerint nem is biztos, hogy szerda volt, de a szerda délutánok egyeseknél a kreativitásra igen jól hatnak. Ja, és lehet, hogy már háromnegyed négy is volt, vagyis hát a nap már nem perzselt annyira, mint fél órával azelőtt.

Imhotep magában töprengett Szakkara egyik dombján, ha jól emlékszem, akkor éppen ott, ahol ma a Mariette-ház áll. Esetleg két méterrel arrébb, de ennek nem sok jelentősége van, legfeljebb annyi, hogy tartózkodási helye kellőképp távol és kellőképp közel volt az épülő masztabához, aminek gondjai éppen foglalkoztatták.

Az Arany Nap, vagyis Netjeri-khet király olyan síremléket érdemelt, amilyen addig még nem volt. Csakhogy az elődök már elég jól felhasználták a masztabaépítésben rejlő lehetőségeket, így Imhotepnek valami újat kellett hoznia. Már kitalálta, hogy kőből fog építeni, és most az új építőanyag nyújtotta lehetőségeken törte fejét. Ujjával vonalakat rajzolt a homokba, vázlatokat, aztán elégedetlenül elsimította őket. A távolból oda hallatszottak az építkezés hangjai, és a figyelme állandóan elkalandozott. A homokba markolt, és rászórta a legutóbbi vázlata hűlt helyére, majd fészkelődött egy kicsit. Enyhén zsibbadt a lába a guggolástól. Öntudatlanul újabb maroknyi homokot vett fel, és lassan csorgatta az ujjai közül. Épp csak enyhe szellő mozdult, alig vitt el valamit a homoksugárból, ami pedig lepergett, takaros halomba gyűlt a lába előtt. A harmadik marék homoknál már felkeltette valami a zseniális polihisztor érdeklődését.

A távolból egy dal foszlányai kúsztak felé, és amíg keze a homokkal, szeme a homok pergésével szórakozott, maga is dúdolni kezdte:

aX, aX sp pA r qAw, jr grt hrw=j HAq pt nfr!

aX aX sp pA r qAw
jr grt hrw=j HAq pt nfr

(A fordításhoz kattints ide - ez még egy nagyon korai változat)

 

Jól ismerte a dalt, egy népszerű templomi kórus szokta énekelni, és nagy sikert arattak vele. Papiruszra festett képük ott lógott számos (persze kellőképp jómódú) ifjú papnövendék falán. "Hát ez az... a hang, a dal hangja felszállhat az istenekhez, mint a füstölők füstje is, de a léleknek nehezebb dolga van... Mennyivel egyszerűbb lenne, ha egy létrája lenne legalább, amin felmehetne!" - gondolta, és azon lett figyelmes, hogy minél nagyobb a takaros homokkupac a lába előtt, annál szélesebb is. Imhotep a homlokára csapott:
- Megvan! Piramis!

- Dehogyis, ez az egész csak mese, te találtad ki! - tiltakozna most Imhotep, - Ne hidd, hogy ilyen egyszerűen ment bármi is, ráadásul egy magában álló piramis csak kőhalom, semmi értelme! Rengeteg dolog kell még ahhoz, hogy a kőrakásból piramiskomplexum legyen! Nem elég ám masztabákat egymásra pakolni!

- Miért, mi szükséges még hozzá? - kérdezhetnénk, ha már szóba elegyedett velünk az istenként tisztelt bölcs.

- Nézd, - mondhatná ekkor (mert az egyiptomiak kedvelték az ilyen hangulati elemeket, amint azt nyelvleckénk ötödik és hatodik részében, a partikuláknál is láthatod), - amit Netjeri-khet királynak építettem, egy összetett rendszer. A piramis a központi épülete ugyan, de nem az a legfontosabb. A piramis ugyan őfelsége lelkének létrája az égbe, de odáig el is kell jutnia. Az egész épületegyüttes azt a célt szolgálja, hogy a király nagyságát, isteni lényegét felmutassa az isteneknek, és lelkének megfelelő áldozatok jussanak ahhoz, hogy elfoglalhassa közöttük a helyét.

A lépcsős Piramis a déli sír templomáról - előtérben a heb szed udvar - HoremWeb felvétele
A Lépcsős Piramis a déli sír templomától - előtérben a heb szed udvar

Mivel európai gondolkodásunknak már ez is magas kissé, valószínűleg megrökönyödötten hallgatnánk egy sort, elvégre nem szoktunk hozzá, hogy közel ötezer éve elhunyt szaktekintélyekkel csevegjünk. Ő azonban elértve hallgatásunkat, bizonyára így folytatná:

- Először is, Ineb Hedzs, a székhely közelében kell keresnünk egy megfelelő nagyságú és szilárdságú, sík területet, amely elég magasan van ahhoz, hogy az áradások sem érhessék el, és elég közel ahhoz, hogy a papok eljárjanak oda, az áldozatokat bemutatni. Mindenképpen a nyugati parton kell lennie, azt talán mondanom sem kell! A nyugati parton, mert Ré nyugat felé hajózik át a Duat birodalmába. Ha a hely olyan, hogy a piramis onnan impozáns látványt nyújt, az csak még jobb, mert a népet emlékezteti az isteni királyra, és az embereknek is, isteneknek is eszükbe juttatja nagyságát. Aztán biztosítani kell, hogy őfelsége jó erőben és egészségben, tartósan uralkodjon, úgyhogy kell egy megfelelő hely, ahol a heb szed ünnepséget meg lehet tartani. Úgyhogy ki kell alakítanunk egy jókora teret a rituális futáshoz, és megfelelő pavilonokat az ünnepség további részeihez. Ezeket látod az épületegyüttes keleti falánál, az oszlopos csarnoktól jobbra.

- Miért kell az oszlopos csarnok? - kérdezhetnénk.

Az oszlopos csarnok - HoremWeb felvétele
Az oszlopos csarnok - a piramiskörzet egyetlen bejárata

Az oszlopos csarnok növényi motívumai - HoremWeb felvétele
Az oszlopos csarnok növényi motívumai az akkor hagyományos építőanyagokat idézik.

- Azért, hogy aki belép, érzékelje, hogy szent helyre tért. A kettős oszlopok között félhomály uralkodik, amely először elbizonytalanítja a belépőt, aki ettől kicsinek és sebezhetőnek érzi majd magát. Az oszlopok és a mennyezet kő ugyan, de a jól megszokott nád- és faépületek mintázatával barátságosabbá válik, így ez az érzés nem válik fenyegetettséggé, hanem az oltalom érzését kelti. Ebből a bizonytalan, de barátságos térből lép aztán ki a hatalmas fénybe, ahol úgy csap le rá a nagyság fensége, mint egy sivatagi zápor.

Dzsószer piramiskörzetének alaprajza
Dzsószer piramiskörzetének alaprajza - kattints rá, és nagyobb méretben, magyarázatokkal is megtekintheted.

A Lépcsős Piramis és a heb szed pavilonok
A Lépcsős Piramis az oszlopos csarnok felől. Előtérben a heb szed pavilonok.

A fáraó futása - relief a déli sírból
A heb szed egyik szertartását, a fáraó futását ábrázoló dombormű a déli sír egyik álajtajáról

- Valóban, a nagyszerű arányok emberfeletti harmóniája lélegzetelállító... - bókolnánk, nem is olyan nagy túlzással.

- Ugye? - mosolyodna el Imhotep szerényen, - Ptah volt velem, amikor ezen dolgoztam! Övé a dicsőség.

Bólogatásunkra aztán így folytatná:

- Amikor kilépsz az oszlopos csarnokból, a heb szed udvarra érsz. Előtted a hatalmas tér közepén a sarokkő, amely a rituális futás helyét kijelöli. Ha követed tekinteteddel az irányt, szembe kerülsz az óriási piramissal, amekkorát még nem látott emberi szem! Jobbra a pavilonok végeláthatatlan sora előtt tágas tér áll az ünnepségekhez rendelkezésre. Itt áll az Észak Háza és a Dél Háza is, hogy a két ország istenei megfelelő módon, külön-külön is megkaphassák a nekik járó tiszteletet és áldozatokat. A pavilonok egy része az isteneknek és az eltávozottaknak készült, ezért, ha jól megfigyeled, nincs élő ember számára használható bejáratuk, csak álajtajuk. Így ők is nyugodtan, megfelelő körülmények között vehetnek részt a szertartásokon. Ha elsétálsz a pavilonok mellett, a piramis északi oldalához érve ott áll az épületegyüttes legfontosabb része, a halotti templom. A papok itt mutatják be őfelségének a mindennapi áldozatot, hogy lelke minden jóban, istenekhez méltó ellátásban részesüljön Ré oldalán. Cserében ő majd ellátja minden szükségessel a Két Országot, és gondoskodik róla a túlvilágon is. Azt szeretnénk, hogy ezt bármikor figyelemmel kísérhesse, ezért itt áll a szerdábja is, ahol helyettese, vagyis élettel megalkotott szobra láthatja az áldozatokat. Innen nem messze, nyugatabbra van a piramis alépítményének bejárata is.

- Mi az az alépítmény? Mi célt szolgál az?

- Lásd, amikor Netjeri-khet (élet, üdv, egészség!) megbízására nekiláttam az építkezésnek, masztabát akartam neki emelni. Egyúttal azt is elhatároztam, hogy olyan emléket állítok neki, amilyen nem volt még Hórusz ideje óta. Kőből akartam építeni, mert olyat még nem tett előttem senki. A kő pedig lehetővé tette, hogy a kellőképpen szilárd talajra megépítsem a lélek lépcsőházát, a létrát, amelyen feljuthat az égbe. Egymásra helyeztem több masztabát, sőt, meg is nagyobbítottam, így alakult ki a piramis. A masztaba azonban csak amolyan dísz, jel a sír aknája fölött. Mert őfelsége nyughelyét el kell rejteni, ahogyan azt az Óidőktől szokás. Lám, a piramis alatt mély akna található, hatalmas gránittömbbel lezárva, ahogy bölcs őseim a masztabáknál megalkották ennek rendjét; és mindenféle tárolóhelyiségek egész rendszere, az uralkodót túlvilágra kísérő tárgyak számára. Az egész úgy van kialakítva, hogy Őfelsége lelkét evilági palotájára is emlékeztesse, de kitartson az idők végezetéig. Szép fajansz csempék és meghittséget sugalló ajtónyílások vannak, álajtók, a megfelelő helyeken őfelségét segítő, megerősítő domborművekkel. Hasonló alépítmény alkotja a déli sírt is, amit az oszlopcsarnokkal szemben láthattál, ott, ahol az Ureusz-frízzel díszített falszeglet van. Az a fal a déli sír templomának fala, közvetlenül a sír mellett. Ott is mély aknát építettünk, hogy az is kellően rejtve legyen. Mert amikor Őfelsége ah-há lesz, a ka-jának is biztosítani kell a megújulást, megfelelő helyet kell nyújtani neki, és annak hasonlítania kell a test sírjához. A déli sírnak is külön temploma van, és az egész legalább olyan fontos, mint maga a piramis, és a halotti templom.

 

(Ennél a pontnál azonban bizonytalanná válik képzelt beszélgetésünk menete. Sajnos nem lehet pontosan tudni, hogy mit mondana Imhotep a déli sír szerepéről, mivel nem tisztázott annak eredeti funkciója. Amit itt olvashattál, az az egyik lehetséges magyarázat, talán a legvalószínűbb is, de semmiképpen sem az egyetlen. A sírban található ábrázolások alapján az építmény nagyon szoros kapcsolatban áll a heb szed ünnepséggel. De elképzelhető az is, hogy a déli sír a kanopusz-edények számára készült, bár nincs kézzel fogható bizonyítékunk arra, hogy a harmadik dinasztia idején már használtak ilyet. No és természetesen további elképzelések is lehetnek - ettől válik a régészet és az egyiptológia a detektívmunkához hasonlatossá.)

- Megfeledkeztél még néhány dologról, tiszteletreméltó Imhotep. - szólhatna közbe egy újabb hang. - Igazad van, hogy a léleknek el kell jutnia a piramisig, a felemelkedés helyéig, de mégsem gondoskodtál mindenről.

Imhotep csak mosolyogva bólintana az újonnan érkezettnek, és így mutatná be: - Tanult barátom más elveket követett, de érdemes figyelni szavaira. Hemiunu a neve. Az Igaz Hangú Hnum-Khufu király test szerinti fia és piramisának építője, talán hallottál már róla.

Hemiunu portréja
Hemiunu, a Nagy Piramis feltételezhető építője

- Természetesen! - felelhetnénk, gyorsan ellenőrizve a Ki kicsoda rovatunkban, hogy mit is lehet tudni Hemiunuról. - Nevét tisztelet övezi a mi távoli korunkban is!

- Ez igazán megnyugtató. - válaszolhatná Hemiunu. - Számunkra örökéletbe vágó kérdés az, hogy az emlékünket megőrizze az utókor.

- Akkor hadd kérdezzem meg, hogy miért nem szerepel Khufu neve a Nagy Piramisban?

- Mert nincs szükség rá. Az egész piramiskomplexum az ő dicsőségét hirdeti, minden egyes kőtömb neki állít emléket. Vajon elfeledhet-e az utókor egy olyan uralkodót, akinek ilyen emléket állítottak?

Akaratlan torokköszörülésünk ekkor annak szólna, hogy bizony Kheopsz neve szinte csak véletlenül maradt fenn, és ma már egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy a Nagy Piramist neki építették. Nagyon kevés nyom maradt, bár azok viszont olyanok, hogy tipikus összeesküvés-elméletet kell felállítania annak, aki azokat cáfolni akarja. De megbecsülésünk jeléül csak annyit mondanánk: - Valóban, Khufu az egyik legismertebb uralkodó ma is. De mondd el nekünk, bölcs Hemiunu, hogy mit hiányolsz Imhotep művéből?

- Amit én építettem, az korántsem olyan eredeti ötletből fakadt, mint amit a nagy Imhotep állított Netjeri-khet számára. Az Igaz Hangú Sznofru király kísérletezte ki a tökéletes piramist, és azt is, hogy mi kell annak megfelelő működéséhez. A Szilárd Piramis (vagyis a Hamis Piramis Meidumban) nem bizonyult eléggé stabilnak, már az építés során cédrusgerendákkal kellett megerősíteni. Neve mágikus hatása sem lehetett elég erős, bár amikor megpróbálták lépcsős piramisból valódi piramissá alakítani, úgy látszott, hogy sikeres lett a művelet.

A meidumi Hamis Piramis
A Hamis Piramis Meidumban - rácáfolt ókori nevére (Szilárd Piramis)

- Sajnos nem, - szólhatnánk közbe, - és a ráépített burkolat leomlott róla.

- Szomorú hír ez, de nem lep meg. - szólhatna közbe Imhotep. - Emlékszel a kis mesére, amit a beszélgetésünk elején mondtál? Az a homokszórás-dolog bizony fontos, és ezt nem vették eléggé figyelembe Sznofru építészei. A Szilárd Piramis túl meredek lett volna a magasságához képest. Ráadásul fura dolgokat műveltek az alépítménnyel is!

- Nem is olyan fura dolgokat. - szállhatna vele vitába Hemiunu. - Mert nézd, mit is csináltak? A piramis belsejébe emelték a kamrát, és csak egy egészen kis aknát építettek alá, amelyen keresztül be lehet jutni oda. Az oda vezető folyosó is a lehető legszűkebbre épült, és csak részben került a föld alá. Egy ekkora piramisnak hatalmas súlya van, és ha az alapot túlságosan megbolygatják, az gyengíti annak teherbírását. Ha a kamra a piramis testébe kerül, és ott megfelelően eloszlatják a rá nehezedő tömeget, akkor az alapkőzet szilárdabb maradhat, jobban elviseli a terhet. Ezt Sznofru piramisai közül mindegyiknél sikerrel alkalmazták.

- Az alapkőzet erősebb maradhat, de a piramis teste gyengül! - vethetné ellen Imhotep. - Hallottad, mi lett a Szilárd Piramissal?

- Nagy Imhotep, - szólhatnánk közbe, - a piramis eredetileg épített váza ma is ott tornyosul Meidum fölött.

- Hol? - vonná össze szemöldökét Hemiunu.

- Ma így hívják Per Dzsed-Sznofru-Maa-Heru helyét.

A Hamis Piramis kamrájának galériás mennyezete - HoremWeb felvétele
A Hamis Piramis kamrájának galériás mennyezete. Jól látható a cédrusgerenda, amivel a piramist meg kellett erősíteni.
(A létra már velünk egykorú természeti jelenség!) :o)

- Különös név... - csóválná a fejét Hemiunu, aztán így folytatná: - Mindenesetre az, hogy a piramis magja még mindig áll, bizonyítja az elgondolás helyességét. És azt is, hogy a kamra mennyezetének kialakítása helyes volt. Az, hogy az egyes kősorok egyre beljebb kerültek, és ezáltal egy sátortetőhöz hasonló alakzat alakult ki, elvezette a kamrát egyébként terhelő nyomást, akár csak az a... Hogy is nevezitek azt az íves szerkezetet? Boltív! Csak egy lényeges dologban különbözik: a boltív terhét középen a zárókő viseli, míg a galériás mennyezet nem ébreszt ilyen feszültséget. Ha a boltív egyik felét elvennéd, a másik fele ledőlne, de a galériás mennyezet, ha jól építették, önhordó, vagyis megtartja saját magát. Márpedig egy olyan bonyolult építményben, mint egy piramis, nagyon fontos, hogy minél kevesebb feszültség ébredjen.

- Érdekes ötlet! - bólogathatna Imhotep. - A kő sok mindent lehetővé tesz. De akkor miért építtetett Sznofru ilyen sok piramist? Úgy tudom, hogy két másik is van neki.

- Valóban! És az is jól nyomon követhető, hogyan fejlődött a piramisépítés koncepciója. - helyeselne Hemiunu. A Szilárd Piramisnál egyszerre jelentek meg új elemek, és olyanok is, amelyeket te, Imhotep barátom, elvetettél. A Déli sírt már ott is mellékpiramis váltotta fel, ugyanakkor halotti templom helyett csak egy kis méretű áldozóhely készült, amelyet két sztélé fog közre. A piramishoz viszont pompás feljáróút vezet. A Délen Ragyogó Piramisban már két kamrát építettek, amelyek eredetileg külön álltak volna, de aztán mégis összekötötték őket egy átjáróval. Csakhogy a homokszórás elvét itt sem követték eléggé, és a piramis repedezni kezdett, ezért változtatni kellett az oldalai dőlésszögén. Pedig itt már a főkamra szellőzését is sikerült megoldani!

A dahsúri piramisok, háttérben Sznofru piramisai - HoremWeb felvéte
A Tört Piramis és a Vörös Piramis Szakkarából, Teti piramisa mellől nézve.
(Kissé közelebb Sepszeszkaf masztabája és Merenré piramisa látható.)

A Tört Piramis madártávlatból
A Tört Piramis madártávlatból - a homok alatt kirajzolódik a piramiskomplexum szerkezete, még a feljáróút is jól kivehető.

 

- Igen, ezt a piramist ma Tört Piramis néven emlegetjük, mert az oldalai megtörnek. - szólhatnánk közbe. Imhotep pedig a fejét csóválná, a meggondolatlan tervezés hallatán. Azt a kérdésünket, hogy a kamrának miért kell szellőzés, Hemiunu mintha meg se hallaná.

- Mivel a piramis nem sikerült, újat kezdtek építeni, a Ragyogó Sznofru Piramist, amit jövőből jött barátunk bizonyára Tökéletes Piramisnak nevezhet.

- Nem, ma Vörös Piramis a neve, mert a burkolata elpusztult, és a piramis testét alkotó kövek vöröses színűek.

- Érdekes. Pedig Sznofru idején a burkolat kialakítását is tökéletesítették. Ebben a piramisban már három kamra volt, valamennyi a piramis testén belül. A déli sír után a szerdáb is ide került. A Délen Ragyogó Piramisnál még csak két kamrát építettek, és egy mellékpiramist, külsőre hasonlót, mint a Szilárd Piramisnál. Még a mellékpiramis is galériás mennyezetű kamrát kapott, és annak is megvolt a megfelelő áldozatokhoz a szentélye! A piramishoz is áldozószentély, felvezetőút és még egy völgytemplom is épült, csodálatos díszítéssel. A halotti templomban, a megtisztulás helyein készítették fel az uralkodót a túlvilági utazásra, majd díszes menet kísérte a feljáróúton a piramishoz. Az áldozóhelyen pedig a mindennapi áldozatokat adhatták volna meg az Igazság Urának, az Igaz Hangú Sznofrunak. A Ragyogó Sznofru Piramis azonban már nem készült el, azt az Igaz Hangú Khufu király fejeztette be.

- Mesélj arról, hogy Khufu piramisa miben volt más, mint az előző piramisok?

- Az Igaz Hangú Khufu Fényhegyét úgy kellett megépítenem, hogy az Thot termeinek számát mutassa. Gondolhatod, hogy egy egyszerű halandónak ez milyen feladat! Először egy, főbb vonalaiban hasonló elrendezést akartunk kivitelezni az alépítményben, mint amilyet az Igaz Hangú Netjeri-khet piramisánál gondolt el barátom, Imhotep. Mély aknát, és megfelelő járatrendszerrel összekötött tárolóhelyiségeket, szentélyeket. De aztán megváltozott a terv. Sokkal nagyobb piramist kellett építenünk, így Sznofru (élet, üdv, egészség!) építészeti megoldásait alkalmaztuk, amelyek a Sznofru Ragyogó Piramisnál már beváltak. A legnagyobb terem, történetesen a feljáró, galériás mennyezetet kapott, és egymás fölé helyeztem el a kamrákat. A legfelső terem fölé pedig amolyan párnát tettem. Láttál már embereket, akik nehéz zsákjaikat egymásra halmozzák?

- Igen, láttam, de hogy jön ez ide?

- Láttad bizonyára azt is, hogy pálmaleveleket vagy zsákvásznat tesznek a zsákok közé, vagy egy-egy zsákot a többihez képest elfordítva úgy helyeznek el, hogy a halom szét ne csússzon?

- Igen, mifelénk erre azt mondják, hogy "kötésbe rakják" a zsákokat. Ezt a célt szolgálják a tehermentesítő kamrák?

- Nagyon találó! - örvendezhetne Hemiunu. - A legfelső kamra fölé én is ilyen - hogy is mondtad? - kötést terveztem, hatalmas gránittömbökből. Nem az öt kamra a lényeg, hanem a közöttük lévő gránittömbök. Nem engedik, hogy a kamrára nehezedő nyomás szétnyomja a falakat, és szétrobbantsa a szerkezetet. A levegő pedig azért maradt közöttük, mert attól azt reméltem, hogy a szerkezet az egyenetlenségeit így kis elmozdulásokkal ki tudja egyenlíteni. A másik nagyon fontos dolog az volt, hogy követtük a Sznofru Ragyogó Piramis építőinek példáját, és a piramis kőtömbjeit nem egymásnak támaszkodó, középpont felé lejtő sorokba, hanem teljesen vízszintesen raktuk. A korábbi piramisoknál a kősorok, amit leraktak, egy befelé mélyülő medencéhez voltak hasonlatosak. Amíg az egymásnak feszülő kövek által a piramis önmagát támasztotta, a kamrákat is nyugodtabban lehetett beleépíteni. Jó stabil megoldás, alkalmaztam én is a piramidion felhelyezésére, ahol még nem jelent túl nagy terhelést.

- Úgy tartja magát a szerkezet, mint a kártyavárnál az egymást támasztó lapok...

Megjegyzésünk egy rövid időre megzavarná Hemiunut, de aztán mosolyogva bólogatna: - Igen, igen, pontosan úgy! De mekkora ilyen... hogy is hívtad? Kártyavárat tudsz megépíteni? Csak egy bizonyos méretig növelheted, mert aztán a lapok szétcsúsznak, nem bírják el egymást. Nagyobb kártyavárhoz már mindenféle cseles fogásokra van szükséged, nem igaz? Különben a lapok súlya szétnyomja azt, amit addig építettél. A piramisnál is hasonló a helyzet: az egymásnak támaszkodó kövek súlyától feszültség ébred a szerkezetben, és a piramis megrepedezik, majd szétrobban, rétegekben leválik róla az, aminek bizonytalanná vált az alapja. Úgy számítottuk, hogy ez lesz a Délen Ragyogó Piramissal is. Sznofru építészei azzal, hogy megváltoztatták a dőlésszöget, csökkentették a piramis magasságát, de úgy látszik, hogy ezzel megmentették az épületet az összeomlástól. A Sznofru Ragyogó Piramisánál már ők is vízszintes rétegeket raktak, és a homokszórás elvét is jobban figyelembe vettük, így alacsonyabb lett az épület, de szilárd. Khufu Fényhegye megfelelő, gondosan elegyengetett alapra, kiváló kőből épült, így számításaim alapján kibírta azt is, hogy meredekebb oldalakat tervezhessek. Ehhez azonban az is kellett, hogy nagyon pontosan kövessük az istenek által megszabott tájolást. Te mit tapasztaltál, helyesek voltak a számításaim?
- Mindenképp, hiszen az Akhet Khufu a legépebben maradt piramis. És mikre kellettek az egyes kamrák?
- A legalsó kamrát félbehagytuk még akkor, amikor a kezdeti tervről, hogy a piramis alatt építsük meg a kamrarendszert, lemondtunk. Elkezdtünk egy aknát is fúrni belőle, ahogy azt az őseink a masztabáknál elrendelték, de aztán őfelsége úgy kívánta, hogy Thot termeinek számát tükrözze Fényhegye, ezért meg kellett valósítanunk mindazt, amit tudtunk. Sokáig törtem a fejemet, hogyan lehetne a kérését teljesíteni, mert valójában senki sem ismeri Thot termeinek számát. Ekkor úgy határoztam, hogy ha a piramisba beleépítjük minden tudásunk legjavát, akkor tükrözi majd Thot termeinek számát, ezért az alépítményt magában a piramisban építem meg, minden eddiginél tökéletesebben. A középső kamrában elkészítettük őfelsége ka-jának helyét, ahol a szobra is áll.

- Szobra? Nincs ott szobor... - kottyantanánk közbe, elég meggondolatlanul.

- Nincs? Ez érdekes. Pedig ott, a kamra fülkéjében egy szobornak kellene lennie, hasonlónak ahhoz, mint amit Imhotep barátom az Igaz Hangú Netjeri-khet király szerdábjába állított. Életnagyságúnál is nagyobb szobrot faragtattam oda, amely megelevenítette őfelsége vonásait, hogy ka-ja békét leljen. De nem lep meg, hogy nincs ott... Kár érte!

- Sajnos a piramist nagyon rég óta fosztogatják, a burkolata is Kairó házait erősíti.

- Kairó?

- Tudod, az új székhely Iunu helyén. - legyintene rosszallóan Imhotep. - Így bízz az utókorban...

- Szomorú a szívem, hogy ezt hallom.

- Nincs is már szíved, rég elveszett a kanopuszaiddal együtt. - zsörtölődne Imhotep. - Micsoda idők!

- A mai emberek már mások, - mentegetőzhetnénk, - lám, mi is azon dolgozunk, hogy a neveteket és bölcsességeteket minél többen megismerjék, és az emléketeket megőrizve biztosítsák a túlvilági életeteket! Fáradozásotok nem volt hiába!

- Még szerencse. - felelné elkomorodva Hemiunu. - És a büszkeségem, a nagy halotti templom megvan még?

- Sajnos az sincs, kőtömbjeit széthordták, de az alapját megtalálták nemrég.

- Pedig micsoda épület volt! Bazaltból építettem, fekete volt, mint a termékeny nílusi iszap, termeiben őfelsége szobraival, amik az áldozatokat fogadták! Öt kamrája volt a misztérium rendelése szerint, őfelsége szent szobraival, amelyek mint alsó-egyiptomi királyt, és mint felső-egyiptomi királyt ábrázolták, Ozírisz és két kísérője társaságában. Feljáróútját pedig csodálatos faragott képek szólaltatták meg, amelyek őfelsége nagyságát hirdették folyamatosan. A völgytemplom pedig, lent, az áradó Nílus partján... Azt feltétlenül nézd meg! Áradáskor csodálatos látvány a gondosan keletre tájolt piramiskörzet, ahogy szépségesen tükröződik a folyó vizében!

- Sajnos, a völgytemplomnak már nyoma sincs, a környékére ráépült Kairó egyik külvárosa. Pár kövét ugyan megtalálták, amikor szennyvíz-csatornát építettek, de más nem maradt belőle. A feljáróútnak is bő száz éve már, hogy eltűntek a kövei.

- Ej, a végén még azt mondod, hogy a Nílus se árad már!?

- Látod, barátom, - szólna ekkor közbe (éppen jókor) Imhotep, - mindig mondtam, hogy rosszul tájoltad az egészet! Déli irányba kellett volna, nem keletre, akkor több marad belőle!

Imhotep közbeszólása megmenthet minket attól, hogy Hemiunu tudtára kelljen hoznunk: bizony, már a Nílus sem árad. A kettejük között kibontakozó akadémikus vitát azonban meg kellene előzni valamivel, ezért rákérdezhetnénk arra, hogy milyen részei voltak még a piramiskerületnek.

A Nagy Piramis mellékpiramisa
A Nagy Piramis mellékpiramisának pár arasznyi maradványai - alépítménye T alakú, ami a mellékpiramisoknál meglehetősen gyakori elrendezés.

- Nos, beszéltünk már a völgytemplomról, ahol a napi áldozatokat bemutatták, és a feljáróútról, amiről egyszerűen nem tudom elhinni, hogy csak úgy eltűnt. Az én kedves halotti templomomról is szóltunk, aminek legalább a helye megvan. Beszéltünk már a mellékpiramisról is...

- Arról még nem beszéltünk!

- Megvan?

- Meg! - felelhetnénk, kegyes csalással meglévőnek minősítve azt az építményt, ami az alépítményét nem számítva, alig pár arasznyi magasságig maradt ránk.

- A mellékpiramis nagyon fontos! Sznofru (élet, üdv, egészség!) már a Szilárd Piramishoz is építtetett egyet, a déli sír helyett. Ő még a piramis déli oldalára emeltette, én azonban a délkeleti sarokhoz, mint az utódaim is.

Ankh-haf mellszobra
Ankh-haf, Kephrén piramisának feltételezhető építője

- Én bizony nem! - szólalhatna meg egy újabb hang. Intelligens, nyílt arca, elevenen csillogó szeme egyből elárulhatná, hogy Ankh-haf az, Kephrén építésze. Egy kicsit javítva a helyzetünkön, nevén szólítva köszönthetnénk őt, hiszen szép szobra révén jó ismerős a művészeti albumok fotóiról.

- Persze, te maradi módon a Hafré Nagy Piramisa déli oldalába építetted azt a ványadt kis mellékpiramist! Még a mérete sem megfelelő, el sem érte az Igaz Hangú Hafré piramisának egyötödét!

- Nem érte el. Nem is tudom, miért nem építettük nagyobbra? Talán az idő sürgetése miatt. De hát más szerepet is szántunk neki, mint te. Őfelsége, az Igaz Hangú Hafré király szobrát helyeztük oda, hogy lelke rátaláljon, bármi történjen is.

- És a királynői piramisok? Én Khufunak hármat is építettem, lépcsős piramisokat is, meg valódit is. Nem csak Henutszen és Meritetisz úrnők kaptak helyet a király mellett, hanem a király anyja, Hotepheresz királyné is. Ő az Igaz Hangú Sznofru király (élet, üdv, egészség!) felesége. - fordulna hozzánk magyarázólag. - Így mindazokban az áldozatokban, túlvilági javakban részesülhetnek, amelyeket a királynak bemutatnak, és az velük megosztani kíván. Körülöttük pedig szolgáik százainak masztabái sorakoztak, hogy mindig készen legyenek, ha a királyi család barmit is óhajt.

Kephrén piramiskörzete a Kheopsz-piramis tetejéről
Kephrén piramiskörzete a Nagy Piramis tetejéről - jól látható a keleti oldalon elhelyezkedő halotti templom és a feljáróút felső vége. A halotti templom lényegesen nagyobb, mint a korábbi piramisoknál.

Kephrén halotti temploma madártávlatból
Kephrén halotti temploma a feljáróúttal. A kép felső szélén a völgytemplom és a szfinxtemplom is kivehető (legalábbis ha megnyitod a nagy méretű változatát).

- Lásd, az Igaz Hangú Hafré számára épített piramiskörzet mégis jobban megmaradt, a völgytemploma ma is áll, feljáróútja is megvan még, és a halotti temploma falai is állnak. - szállhatnánk Ankh-haf védelmére. - Még a Nagy Szfinx is ott őrködik a völgytemplom mellett. Valóban Kephrén, bocsánat, Hafré számára faragtátok a Szfinxet?

- Úgy tudom, hogy a Szfinx viták tárgya köztetek. Én nem akarok a vitáitokba avatkozni, mert a túlvilági nyugalmam fontosabb. De gondolj csak utána, ha nem lett volna ott a Nagy Szfinx, oda tettük volna? De az adott volt, és mi elfogadtuk az istenek döntését. A völgytemplomot dél felé el kellett tolnunk a piramis tengelyétől, megtörve így a tökéletes arányokat. Hmm... Pedig olyan szépen elterveztem...!

- És mi az igazság a Feljegyzések Csarnokával?

- Találkoztatok Edgar Cayce-szel? - nevetne fel Imhotep. - Én nem tudok ilyenről, hogy Feljegyzések Csarnoka.

- Én sem, - csóválná a fejét Ankh-haf, - de vannak dolgok, amiket mi sem tudhatunk. Ha igaza van a bölcs Igazlátónak, akkor a Feljegyzések Csarnoka sokkal régebbi, nem a mi időnkből való.

- Csakhogy az a Cayce azt állítja, hogy a piramisainkból titkos folyosók vezetnek oda, és a Feljegyzések Csarnoka a Szfinx alatt helyezkedik el! - vetné közbe Hemiunu. - Akkor pedig neked is, nekem is tudnunk kellene róla, tiszteletre méltó Ankh-haf!

- Ha titkosak azok a folyosók, akkor talán tudunk is róla, de meg akarjuk őrizni a titkot, nem? - mosolyogna vidáman a megszólított. – Senki sem beszél arról, amit titokban akar tartani – legalábbis nem beszél róla, ha elég bölcs hozzá. Egyet azonban biztosra veszek, jó Hemiunu. És pedig azt, hogy neked tudni kell a Feljegyzések Csarnokáról.

- Csak nem már megint arra a mesére gondolsz? - vonná fel a szemöldökét Hemiunu. - Azzal a varázslóval, meg a szakhebui pappal? Az a Feljegyzések Csarnoka, ahol a Thot termeinek számát tartalmazó ládát meg kellett volna találjuk, Iunuban, Ré őfelsége templomában van, nem a méltóságos piramisok alatt. De ennek elég kevés köze van a piramiskomplexumokhoz.

- Nem a Westcar papiruszon szereplő Feljegyzések Csarnokára gondoltam, hanem arra, amiről Cayce beszélt. – vethetnénk közbe.

- És honnan tudod, hogy a kettő nem egy és ugyanaz? - nézne ránk elgondolkodva Imhotep.

- Hűha, ez már tényleg távol esik az eredeti témánktól. Nézzük inkább, hogy mi kell egy jól működő piramiskomplexumhoz?

- Egy áldozatok bemutatására alkalmas hely, papok, áldozatok, és ha van ott egy piramis is, az határozott előny. De valójában nem feltétel... - foglalná össze Hemiunu. - Nézd, az Igaz Hangú Dzsedefré piramisa, amely a Szehedu csillagról kapta nevét, sohasem készült el, ahogy az Igaz Hangú Haba király piramisa sem. - sandítana Imhotepre. Imhotep kezdte Haba piramisát építeni, Hemiunu pedig Dzsedefréét, és mindkét piramist használatba vették, bár nem fejezték be az építésüket.

- Azért egy dologról ne feledkezetek meg. - szólna közbe Ankh-haf. - Lehet kőből rakott piramisod, nagyobb, mint bármi más, és lehet szentséggel teli halotti templomod, isteneknek tetszőre díszített feljáróutad, tökéletesen illesztett kövekből rakott völgytemplomod, ahol őfelsége testét bebalzsamozzák, szobrai pedig a járandóságaikat fogadják. Lehet cédrusból való hajód egy egész flottára való, hajóárkod tucatszám, jól megépített szerdábodban ott állhat a szobrod, ami éppen csak meg nem szólal, lehet külön terme a te ka-dnak és lehet a kanopuszaidnak külön piramisa is, lehet hármas szarkofágod kvarcitból, alabástromból vagy akár bazaltból, és mindezeket elrendezheted úgy, ahogy Thot termei állnak. Körbe veheted magad királynőid, főembereid piramisaival és masztabáival, hogy a túlvilágon is szolgálatodra lehessenek. Mindezt bekerítheted nyerstégla körfallal egészében vagy külön-külön, vagy, ahogy Hemiunu is tette, turai mészkővel, a legfinomabb fajtával, akár húsz könyök magassal is, elválasztva gondosan a hétköznapit a szenttől, templomot a piramistól, mellékpiramist a feljárótól, ahogy csak az istennek tetszik. De az igazi piramiskomplexumhoz még egy nagyon fontos dolog tartozik: a síradomány.

- Bizony, erről még nem beszéltünk! - bólogatna Hemiunu. - Ahhoz, hogy az áldozatokat minden nap be lehessen mutatni, síralapítványra is szükség van! Kell egy birtok, amelynek javaiból fedezni lehet a kultusz költségeit, és kell a hentiu-se, vagyis azok a parasztok, akik a piramishoz tartozó földet gondozzák.

- De hát a hentiu-se az egyfajta rang, nem? - lepődnénk meg.

- Nézd, a mi időnkben még a síradományokhoz tatozó parasztokat neveztük henti-se néven. Egyébként vigyázz, mert rosszul használod a szót, a hentiu-se a többes száma. Százévekkel később már papi rang lett, ha nem is túl magas rang; még később pedig, amikor nagy tisztességet jelentett a bizonyos kiváltságokat élvező síradományok munkásainak lenni, megnőtt a henti-se becsülete. A sok száz év alatt már az a megnevezés is ranggá vált, ami eredetileg egy egyszerű földműves csoport neve volt.

(A henti-se elnevezés ilyen eredeztetéséről ez csak egy elég bizonytalan elképzelés, közel sem bizonyított. Alacsony papi rangként a henti-se csak az V. dinasztia táján jelenik meg. A III-V dinasztia idején még más volt a piramistemplomok papi hierarchiája és más elnevezéseket is használtak - ld. a Kislexikon megfelelő részén.)

- De még mindig nincs meg minden. - mosolyogna Imhotep. - Nem elég a birtok, nem elég a földműves, ha csak az iszapot dagasztja és a csatornákat kaparássza. Az áldozatokhoz a hemu-netjer-re, vagy hentiu-se-re, vagy ha úgy tetszik, a ka-papokra is szükség van, akik azt bemutatják őfelsége, a király (élet, üdv, egészség!) nevében. Mert, bizonyára tudod, minden áldozatot a király ad.

- Persze ez egy elég alacsony rangú papi szolgálat, nem szükséges hozzá tanult pap, még uab sem, akár egy-egy rátermettebb paraszt is megfelel a célra. - tenné hozzá Ankh-haf.

- Mint például én - szólalna meg egy zsémbes öregember hangja, - de hát ki törődik velem? Még a családom sem, dúskálnak, és ifjú feleségem ellen acsarkodnak, amíg én utazásokra kényszerülök, és közben éhezem! - az utolsó szót olyan hangsúllyal mondaná, hogy szinte látjuk, hogy piros tintával veti papiruszra.

- Ez meg ki volt? - néznének össze. Itt az alkalom, hogy megcsillantsuk ismereteinket:

- Ő Hekanahte, Ipi vezír halotti papja. Egyszerű ember volt, de ránk maradtak zsörtölődő levelei, és sokat segítettek korának megismerésében.

- Sosem lehet tudni, hogy Thot kire bízza a titkait. - jegyezné meg Imhotep.

- A hajók mi célt szolgálnak?

- A túlvilág hasonló, mint az itteni, és mi bizony a legtöbb helyre hajóval megyünk, legfontosabb országutunk a folyó. Az a világ, ahol leéltük életünket, a Duat mintájára teremtetett, tehát a Duatban is kell legyen egy nagy folyó, amely annak partjait öntözi. Ezért hát a hajó mindenképp jó szolgálatot tehet a Duatban is. Ugyanakkor szükség lehet rá, hogy Őfelsége a Napbárkához jusson, mert a Napbárka nem állhat meg az útján.  Lám, Ízisz is csak akkor bírhatta megállásra, amikor a fia végveszélyben volt. Ha az előttünk élt bölcsek szükségesnek látták, hogy hajót biztosítsanak királyuk utazásához, helyes dolog, ha mi is így teszünk! Kétféle hajót is használunk, azt ugye tudod? Az egyik a felvilágon csak jelképes, lehet, hogy modell, lehet, hogy csak egy hajóárok - de a szimbólum révén a túlvilágon nagyon is valóságossá válik, és ezt a ka-lélek használja. De ha gondoskodni akarsz arról, hogy az Ozírisszé lett uralkodó semmiben sem szenvedjen hiányt, akkor valódi hajót is kell biztosítani neki.

- Igaz, hogy a bárkákat a piramis építéséhez használták? - kérdezhetnénk Hemiunut.

- A kövek egy részét a Nílus túloldaláról hordtuk, arról a helyről, amit te ma Moqattam-hegynek ismersz, ha jól tudom. A másik részét a turai kőfejtőkből, ami szintén a túloldalon van, de délebbre. A gránittömböket még messzebbről, Szvenet közeléből hoztuk. Nem boldogultunk volna bárkák nélkül.

- De azt mondják ma, hogy elárasztottátok a piramiskörzetet, és az így kialakult mesterséges tavon, bárkákkal mozgattátok a köveket, és a bárkák bólintó mozgását használtátok ki a terhek emelésére is.

Imhotep elgondolkozva tűnődne az ötleten, majd megjegyezné: - Hm. Érdekes elképzelés.

A másik kettő széles mosollyal összenézne. Végül Ankh-haf szólalna meg:

- Bizonyára láttad az Igaz Hangú Hafré piramiskörzetét. Akkor azt is látnod kellett, hogy az nem teljesen sík, hanem enyhén lejt a Nílus felé. Sőt, azt is látnod kellett, hogy mekkora területen helyezkedik el, és azt is, hogy csak a piramis közvetlen kerületét egyengettük vízszintesre - alig pár könyökkel nagyobb területet, mint amit a piramis elfoglal. Tehát a piramiskörzet nagy része lejtős. Most képzeld el, hogy egy hajó, amely elbír egy átlagos méretű kőtömböt, mekkora merülésű? Úgy egy könyök lehet, de ha meg van terhelve, akkor kettő, vagy talán három is. Ki lehet számolni, hogy a szükséges terület elárasztásához mennyi vízre lenne szükség még akkor is, ha az teljesen vízszintes. De ezt még talán meg is tudnánk oldani, csakhogy az építkezéseken az áradás idején tudunk csak dolgozni, amikor a földeken nincs sok tennivaló, és a Nílus oda húzódik az építési területek közelébe. Vagyis időben korlátozva vagyunk, és, mivel az évnek ez az egyik legforróbb időszaka, a párolgás miatt rengeteg vizet kellene pótolnunk. Egy tanítványom egyszer kiszámolta, hogy a Moirisz-tó egy hónap alatt kétujjnyi vizet veszít, és ezt csak az áradás tudja pótolni. Nem ellenőriztem a számítását, mert nem tartottam érdekesnek, de a problémánkat jól mutatja. Ne felejtsd azt sem, hogy a piramiskomplexumok a plató peremén vannak, legalább harminc-negyven könyökkel magasabban az áradó folyó szintjénél. Az elárasztással ráadásul az is probléma, hogy a követ lehet akár egész évben bányászni, és az építkezés idejére hagyni a szállítást, de hogyan bányászol vizet, hogy előkészítsd a területet - és főleg: hogyan tárolod?

- Ne felejtsd el, hogy a mi időnkben még sem a sadufot, sem a vízkiemelő kereket nem ismertük. - tenné hozzá Imhotep. - A kő ott marad, ahova leteszem, de a vízhez még edények is kellenek, amiknek nehézkesebb a tárolása is. Ez, no és a víz platóra juttatása, az elpárolgott vízmennyiség pótlása túl sok többletmunkát jelentett volna.

- Aztán ott van még egy probléma. - mondaná Ankh-haf. - Viszonylag kevés hely alkalmas arra, hogy piramis épüljön oda, ezért egy-egy területen több piramiskomplexum is épül. Az újabb piramisoknak rendesen a Napbárka útja szerint, nyugatabbra kell elhelyezkedniük, mint a közvetlen közelükben álló, régebbi piramisoknak, legalábbis, ha azok még működnek. Ez azt jelenti, hogy egyre messzebb kerülnek a plató peremétől, tehát egyre távolabbra kellene a gyorsan párolgó vizet eljuttatni.

- Ez azért nem teljesen így van, hiszen van piramis, amely keletebbre van a mellette álló, korábbi piramistól. Ott van például a Megtisztulás Helyének Piramisa, amit az Igaz Hangú Uszerkaf számára építettek, Netjeri-khet piramisának északkeleti sarkánál.

Uszerkaf piramisa, háttérben a Lépcsős Piramissal
Uszerkaf piramisa, a Lépcsős Piramis közvetlen szomszédságában - az elhelyezkedése nagyon emlékeztet a királynői piramisokéra, és olyan, mintha Uszerkaf Netjeri-khet oltalmára számítana.

A Szentinel, Dzsedkaré Iszeszi piramisa
A Szentinel (Őrszem) Dzsedkaré Iszeszi piramisa Szakkara platójának egyik kiszögellésén. (Olyan, mintha őrt állna a szirt tetején, innen a neve.) Királynői piramisának külön mini-piramiskomplexuma van, halotti templommal, mellékpiramissal.

- Érdekes elhelyezés... Mintha a piramis építője az Igaz Hangú Netjeri-khet oltalmába akarta volna helyezni az Igaz Hangú Uszerkaf királyt, mint rokonát... A királynői piramisokat juttatja eszembe. - tűnődne el Imhotep. - Hm... Még a halotti temploma is a déli oldalon van. Elég furcsa dolog ez. De lásd, az utódaink néha bizony különös dolgokat tettek, hogy a Duatban segítségükre legyünk. Ott van az Igaz Hangú Unisz király piramisa, amelyben a falakra írták azt, amit a papoknak kellett volna elmondani. Unisz azonban még divatot is csinált belőle, hogy nem bízott meg a papjaiban, és utódai követték is a példáját. Aztán ott van az elődje, az Igaz Hangú Dzsedkaré Iszeszi király piramisa, amelynek királynői piramisa olyan, mint a királyé, csak kisebb méretben. Saját halotti templomot, és saját mellékpiramist is építettek hozzá. Bezzeg a felhasznált anyagokon meg takarékoskodtak. Kíváncsi lennék, hogy áll-e még a Szép Piramis. Még a neve sem vall nagy fantáziára.

- Áll még, - válaszolhatnánk, - bár elég rossz állapotban van. Az anyagválasztás megbosszulta magát.

- Látjátok, úgy vész el a bölcsesség, hogy először a tudatlan rátartiságnak adja át helyét, majd lassan a babonás vallásőrületnek. - mondaná elkeseredetten Imhotep. - A maiak miből építik a piramisokat?

Erre a kérdésre nem számíthattunk. Mit is felelhetnénk? Azt, hogy vasbetonból, üvegből és acélból, hogy aztán egy-két röpke évszázad alatt tönkre menjenek, és le kelljen bontani őket? Valljuk be, hogy már nem az ország létének biztosítására, az istenek tiszteletére és a királyok túlvilági boldogulására (amelyek összefüggő, egymásra ható dolgok!) építenek piramist azok, akik egyáltalán ilyen épületet építenek, hanem a saját gazdagodásukra? Áruljuk el, hogy az a néhány piramis, ami a mi (tágabban értelmezett) korunkban épült, már magában áll, nincs se halotti templom, se szerdáb, nincs déli sír és mellékpiramis, de még egy völgytemplom se, csak reklám és turistalátványosság az egész? Nincsenek síradományok, nem mutatnak be áldozatokat, a hentiu-se mai megfelelői pedig kizárólag a saját családjuk eltartásáért dolgoznak, és a munkájukból nem a túlvilági jólétet akarják biztosítani uraik, hanem az evilági kényelmüket és gazdagságukat? A pillanat kedvéért hajszolva magukat a jövőről - az örökkévalóságról is lemondanak?

Hirtelen hallgatásunk szemet szúrna a három hajdani hírességnek. Először Ankh-haf tűnne el, hirtelen, ahogy érkezett, majd Hemiunu is búcsút mondana, derűs arcán azzal a nyájas félmosollyal, amit a szobrán is megcsodálhatunk. Telt alakja szertefoszlana, mint egy álom, amikor megszólal az ébresztőre állított vekker. Imhotep pedig leguggolna a homokba, belemarkolna, aztán lassan kipergetve ujjai között a szemcséket, nézné, ahogy ívesre hajlítja, messzire sodorja csorgó kis erüket a szél, és csak ennyit mondana:

- Percemberkék, a ti neveteket majd ki jegyzi meg?

 

HoremWeb
horemweb kukac kemet pont hu

Egy szinttel feljebb Előző oldal Oldal nyomtatása (többi keret nélkül) Következő oldal Vissza a lap tetejére