Teljes méretre nyitVissza az előző lapraÚjbirodalmi piramis Núbiában

Gleb Golubjov: Hiren piramisának titka

Gleb Golubjov: Hiren piramisának titkaSzovjet régészek érkeztek Núbiába, hogy az asszuáni Nagy Gát építése során veszélybe kerülő ókori emlékeket számba vegyék és gondoskodjanak megmentésükről. A csoport vezetőjének vesszőparipája Hiren különleges piramisa, amelyet egy bogaras, és misztikával fertőzött honfitársa tárt fel a XIX. század végén. A piramis üres volt, egyetlen usébti várt a "nagy felfedezésre". Pedig Hiren ismert volt már a kutatók előtt: Tell el-Amarna romjai között megtalálták egy portréját, és a realizmusba hajló amarnai domborművön látható arc megegyezett a piramisban gúnyosan mosolygó usébti arcával.

A csoport vezetője meg van győződve arról, hogy Hiren Echnaton után uralkodott, talán még Tutankhamon előtt, vagy közvetlenül utána, mielőtt Ay trónra kerülhetett volna. Szerinte Hiren zseniális építész-feltaláló volt, mellesleg tollforgatáshoz is értett, és egy pesszimista hangú, de valójában szatirikus pamflet szerzőjeként is őt véli felfedezni - mint kiderül a számítógépes elemzés során, jogosan. Így hát Hiren valódi sírjának nyomába erednek, és ez a kutatás a líbiai-sivatagi szurdokok mélyéről az Ermitázson át a moszkvai és leningrádi címnyilvántartóig elég sok egzotikus helyre elveti hősünket. Többek között egy fizikus lakására is, aki történetesen a piramist elsőként feltáró régész házasságon kívül született fia. E fizikus révén jut (1966-ban!) komputeres elemzés lehetőségéhez régész barátunk, sőt, különös feltevéseket hall a piramist feltáró kollégája haláláról. Az ugyanis, miután több, mint egy évet töltött el Hiren piramisában, sugárfertőzés áldozata lett. Ez új utat és új módszereket ad a kutatók kezébe Hiren sírjának felkutatásához.

Az ügyesen szőtt történet során persze GM-számlálóval felfegyverkezve megtalálják Hiren sírját, és sok kaland közepette meglelik a núbiai származású fáraó vaskoporsóját is. Kobrák és jajgató Hóruszok, mély aknákat rejtő csapóajtók és a betolakodókra zúduló homok tonnái nehezítik munkájukat, de elérik céljukat. Körülbelül ennyi a történet.

Ami miatt igazán érdekes ez a regény, az az, hogy Golubjov kitűnően ismeri a kutatóexpedíciók életét, és ért az egyiptológiához is. Ennek eredményeként az olvasó állandó kétségek között van, mert nem tudja eldönteni, hogy kitalált történetet olvas-e, vagy egy valódi tudományos feltárás érdekesen megírt beszámolóját. Van egy-két dolog, ami sehogyan sem illik bele a képbe, szenzációhajhász hírverésnek, a "hős szovjet nép nagyságát" fitogtató propagandának tűnik - amíg rá nem jövünk, hogy mesét olvasunk. Szó sincs propagandáról, olyannyira, hogy a kutatócsoport tagjai Dodge terepjárókon közlekednek, Witchcraft repülőgép segíti munkájukat, amikor baj van - a nyugati technika ilyen bemutatását elég kevés akkori orosz író engedhette meg magának. A látszatot nem is ezek adják, hanem Hiren maga. Az ő személye, története, piramisának puszta léte sehogy sem akar beleilleni az Újbirodalomról kialakult képbe.

Az Amarna-családot számtalan kutató vizsgálja, így ha a valódi rokoni kapcsolatokat nem is, de a főbb szerepekhez jutó személyeket elég jól ismerjük. A núbiai származású Hiren sehogyan sem akar beleilleszkedni ebbe a képbe. Teje királyné, III. Amenhotep anyja ugyan núbiai eredetűnek tűnik, de úgy látszik, hogy nem sokan voltak hozzá hasonlók Akhetatonban. Valójában ő se, hiszen Thébában, vagy tőle nem messze élt, bár arra vonatkozóan akadnak bizonyítékok, hogy ellátogatott Echnaton városába. Hiren azonban nem csak núbiai, de ráadásul megrögzött Aton-hívő, minden lépését a Gömb ábrázolásai jelzik. Igaz, a sivatagi sztéléit, sziklába vésett feliratait az ilyen dolgokban rendkívül szorgalmas II. Ramszesz uzurpálta, hőseink mégis ezek alapján jutottak el abba a hasadékvölgybe, ahol a sírjára rátaláltak. Mivel az Amarna-kor irodalma rendkívül nagy, az olvasás közben furcsává válik, hogy Hirenről nem szólnak más írásokban is. Mit keresett egy núbiai magas poszton, majd a királyi trónusokon abban a korban?

A másik furcsa dolog a piramis. Egész egyszerűen azért, mert az egyiptomiak nem építettek nagy piramisokat az Újbirodalom idején. Amiket pedig az azt megelőző időkben építettek, azok majdnem mind jóval északabbra vannak. A legközelebbiek az elephantinei és az el-kúlai kis lépcsős piramisok, amiket a III. dinasztia idején emeltek, egy évezreddel előbb, és nem is királyi sírok voltak. A másik irányban, Asszuántól délre akadnak piramisok, de azok meg félezer évvel fiatalabbak: Kús etióp uralkodói építették őket, Kr. e. 850 után. Ezek a furcsa, nagyon meredek falú piramisok el-Kurru környékén, a mai szudáni Khartoumhoz közel ma is láthatóak.

A radioaktív sírkamrával, Hiren piramisának radioaktív kamrájával, a sírokban háromezer év múlva is nesztelenül megnyíló, majd visszazáródó csapóajtókkal nem igazán kívánok most foglalkozni, mert rengeteg spekulációra adnak alkalmat, és az könnyen elvezethet a tárgytól. Mindenesetre a jelenlegi ismereteink szerint nincs jel arra, hogy az egyiptomiak ismerték volna a radioaktív anyagok hatását. Műszaki ismereteikre, találékonyságukra igazán felnézhetünk, de a háromezer év múltán is működőképes csapóajtók számomra hihetetlennek tűnnek. Amúgy viszont a sírok védelmére alkalmazott óvintézkedéseket eléggé szemléletesen mutatja be a könyv.

A legfurcsább Hiren történetében alighanem a koporsója - ennél a pontnál válik teljesen nyilvánvalóvá a regény fiktív volta. A koporsó ugyanis vasból van. A vas pedig ritkább és valószínűleg drágább volt az aranynál is. A szerző szerint a könyv írásakor összesen harmincnyolc egyiptomi vastárgy található a világ múzeumaiban. Ezzel is a lelet fontosságát emeli ki - egyúttal nyilvánvalóvá teszi a nagyszerű regény valódi természetét. Ha valóban találtak volna vasból készült koporsót, a világsajtó még most is zengené a hírét, és ritkasága miatt minden könyvben külön helyet kapna, akárcsak Tutankhamon sírja. De ilyenről nem hallani.

A halovány, de szórakoztató bűnügyi szállal megszínesített történet kétségeket ébresztő hatása többek közt abban rejlik, hogy annak idején az Univerzum Könyvek sorozatban jelent meg, amely egyébként főleg útleírásokat, dokumentumregényeket, esszé jellegű műveket és hasonló, tudományos ismeretterjesztőként is értékelhető témákat tartalmazott. Az olvasó eleve a dokumentarista vonalat próbálja meg követni - és a végén csodálkozik. Mindenesetre annak, aki szereti a nyugodt, mai szemmel nézve kissé lassú tempójú, de hitelesen megírt könyveket, azoknak nagyszerű szórakozást jelent. Érdemes belevágni!

HoremWeb

csík

Egy szinttel feljebb Előző oldal Oldal nyomtatása (többi keret nélkül) Következő oldal Vissza a lap tetejére