Teljes méretre nyitEgy szinttel feljebbAz Exodus

Ez az írás nem vallási, hanem történelmi oldalról közelíti meg a témát. A Bibliára ehelyütt csak történeti forrásként hivatkozunk, nem pedig a zsidó és a keresztény vallás szentírásaként. Az alábbi feldolgozás szabad interpretációja a forrásoknak, nem törekszik arra, hogy bármelyiket a maga teljességében adja vissza. A műnek nem célja, hogy vallási állásfoglalást nyilvánítson, vagy teológiai vitát nyisson. Egyéni ötlet szülte és egyéni vélemény formálta. Semmilyen vallási vagy faji előítélet nem vezérelte az elkészülését, íróját kizárólag az ókori Egyiptom és kultúrája iránt érzett rajongás motiválta, és a vágy, hogy felfedje a világ egyik legismertebb történetét a másik oldalról szemlélve.

___________

Jelenet az Egyiptom Hercege c. filmből (C Dreamworks)Ezeken az oldalakon mindig olyan témákkal hozakodunk elő, melyek az ókori Egyiptom mind a mai napig kérdéses eseményeivel, kultúrájuk homályos vonásaival foglalkoznak. A tudósok szüntelenül vitatkoznak ezek felett a kérdések felett, új kutatási eredményeikkel igyekeznek kitölteni a "fekete lyukakat"; azonban talán nincs még egy téma, ami e kutatások története folyamán annyi vitát váltott volna ki tudós és vallási körökben, mint az Exodus, a zsidó nép élete a fáraók uralma alatt és kivonulása Egyiptomból. A téma persze leginkább vallási vonatkozásainak köszönheti a kiemelt érdeklődést, én azonban most sokkal inkább a történeti hátterét szeretném megvilágítani; bár természetéből eredően a kérdésről nem lehet úgy beszélni, hogy annak a Bibliában - és ebből eredően több nép vallási hagyományaiban - játszott szerepétől teljesen eltekintsünk. A másik ok, amiért ez a történet fokozott figyelmet von magára, az, hogy két, egymástól függetlenül született forrás áll a rendelkezésünkre, amikor a válaszokat keressük. Igen, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen a történelem ritkán ilyen kegyes az őt kutatni vágyókkal szemben. A ránk maradt információk - gyakran csak információ morzsák - általában egyoldalúak és így nem adnak hiteles képet a valós eseményekről, folyamatokról. Minél régebbre nyúlunk vissza az időben, ez annál jellemzőbb. Ezért különösen szerencsés eset, ha egy, a múlt homályába vesző történelmi eseményről több, egymástól független forrás áll rendelkezésünkre.

Melyik tehát ez a két forrás az Exodus esetében? Rendelkezésünkre áll a Biblia, ezen belül is Mózes II. könyve, mely részletesen beszámol a zsidók hányatott sorsáról Egyiptom földjén, a Mózes nevű próféta szökéséről, Isten általi kiválasztásáról, majd visszatéréséről, melyet Egyiptom akkori uralkodójával folytatott vitája követ, a tíz csapás, majd végül a kivonulás. Összefüggő történettel állunk szemben, mely nem hagy helyet a találgatásnak. A másik oldalról sokkal nehezebben értelmezhető információk maradtak fenn. Az egyiptomi történeti források sokkal hiányosabbak, több helyet hagynak a következtetéseknek, de a találgatásoknak is. A kép kirakójátékként áll össze, melynek darabjait királyfeliratok, történelmi párhuzamok, régészeti emlékek alkotják. A történésznek vagy egyiptológusnak, azt hihetnénk, könnyű dolga van. Ezeket a darabokat be kell illeszteni a Biblia által megadott keretbe és máris filmként áll össze szeme előtt a 3200 évvel ezelőtti történet.

A kép azonban, ami végül összeáll a darabokból, nem látszik alátámasztani a bibliai történetet. Ebben az esetben a két forrás a homlokegyenest ellentmond egymásnak. Szegény kutató tehát még nehezebb helyzetben van. Az amúgy sem túl sok információból ki kell bányásznia azokat a részleteket, melyek talán megvilágíthatják a két ellentmondó történet között megbúvó igazságot.

Ez különösen nehéz, ha a két forrást ránk hagyó két fél egymás ellensége volt, hisz mind a kettő vakon hitt a maga igazában, és írásai ennek szellemében készültek. Ilyenkor általában nagyon értékes egy kívülálló fél tanúskodása (pl. ha egy Egyiptomban járó külföldi kereskedő feljegyzéseiben megemlékezne az ott látott eseményekről), de ilyen sajnos nem áll rendelkezésünkre.

További nehézség okozója, hogy mindkét forrást átszövik az ideológiai befolyásolás eszközei; az egyiket a zsidó vallási propaganda, a másikat a király vég nélküli dicsőítése.

A kutatónak mégis vannak eszközei arra, hogy kihámozza az igazságot a propaganda csillogó máza alól. Az egyik módszerrel, miszerint a források egyikét más összefüggésekben vizsgálva teljes egészében hiteltelennek nyilvánítják, most nem kívánok foglalkozni, mert az elkerülhetetlenül sértené egyes olvasók vallási meggyőződését. A másik módszer a kérdések feltétele, a miértek keresése az egymásnak ellentmondó pontokban. Tegyük hát fel a kérdéseket és próbáljuk megtalálni rájuk a választ a rendelkezésünkre álló források alapján!

Elválasztó

Rabszolgák voltak-e a zsidók Egyiptomban?

"Pedig kegyetlenül dolgoztatták az egyiptomiak az Izráel fiait." - mondja Mózes II. könyve (Mózes II. 1.13.).

Jelenet az Egyiptom Hercege c. filmből (C Dreamworks)Mindenki úgy tudja, hogy a zsidó nép rabszolga volt Egyiptomban, pedig ezt még maga a Biblia sem említi, egyetlen egyszer sem. Kemény munkáról, robotról, sanyargattatásról beszél de nem rabszolgaságról.

Egyiptomban nem volt ismeretlen a rabszolgatartás, de a rabszolga, mint munkaerő, sohasem vált a gazdaság létfenntartó tényezőjévé, mint például az ókori Rómában. A rabszolga luxuscikk volt, ajándéktárgy (a király gyakran ajándékozott rabszolgát hűséges embereinek érdemeikért elismerésképpen), és leginkább házi szolgálatra alkalmazták. A háborúk során elhurcolt hadifoglyoknak is csak elenyésző része került szolgasorba. A legtöbbjüket letelepítették, földet kaptak a Nílus völgyében, melyet a kincstárnak fizetett adó ellenében a maguk számára művelhettek meg.

A mezőgazdaságban és az építkezéseken nem rabszolgák dolgoztak, hanem szabad parasztok, akik saját földjüket művelték, az áradás időszakában pedig, amikor a megáradt Nílus lehetetlenné tette a munkát a földeken, a fáraó építkezésein dolgoztak, fizetésért! Több elszámolás is fennmaradt, mely bizonyítja, hogy a fáraó ellátmányt adott az építkezésein végzett munkáért. Kötelező volt és kétségkívül kemény, kegyetlen munka, de nem rabszolga-munka. És kötelező volt mindenkinek: egyiptominak, zsidónak, núbiainak egyaránt.

A zsidó nép Gósen földjén telepedett le a Delta keleti felében, ott kaptak földet, ott építették fel házaikat, ott hajtották ki a legelőikre állataikat. Mindezeket figyelembe véve bennem felmerül a kérdés: Ha a zsidó nép rabszolga volt Egyiptom földjén, akkor hogyan lett volna háza, földje és jószága? Mióta van egy rabszolgának sajátjának nevezhető bármilyen tulajdona?

Elválasztó

Ki volt Mózes ellenfele az egyiptomi trónon?

Kép a Tízparancsolat c. filmből. Yul Brynner mint II. Ramszesz, és Charlton Heston mint Mózes. (C Metro-Goldwyn-Mayer)Erre a kérdésre már nehezebb választ keresni, mint az előzőre, mivel a Biblia maga is inkább csak utal az uralkodóra, és nem nevezi meg. Azt sem tudjuk biztosan, hogy egy vagy két fáraóról van szó. Lehet, hogy a Mózes születésekor és a zsidók kivonulásakor uralkodó fáraó egy és ugyanazon személy volt, a másik változat szerint azonban a király, akinek lánya megtalálja Mózest a kosárban, nem azonos azzal, aki szembeszáll Mózessel és Isten akaratával. Mózes könyve utal rá, hogy a zsidó nép Mózes születésekor egy Per Ramszesz nevű város építésén dolgozott (valójában a Biblia két városról beszél, Pithomról és Ramszeszről, de a városnevek etimológiai vizsgálata - Per Ramszesz > Pit(hom), Ramszesz - feltételezi, hogy ez a kettő egy és ugyanaz volt). Ez volt II. Ramszesz fővárosa, melynek építéséről más források is beszámolnak. Eszerint tehát Mózes mindenképpen II. Ramszesz udvarában nevelkedett és a későbbiekben vagy Ramszesszel, vagy annak utódjával, Merneptahhal került szembe, amikor népének szabadulását követelte. Amennyiben az első változatot fogadjuk el, miszerint a két fáraó egy és ugyanaz, akkor feltétlenül Ramszesszel állunk szemben, hiszen csak ő uralkodott elég ideig (67 évig) ahhoz, hogy ne ütközzünk időbeli ellentmondásba (még akkor is, ha a Biblia alkalmanként túlzó korbecsléseitől el is tekintünk).

Ezt bizonyítja Merneptah fáraó egyik felirata is, az ún. Izrael-sztélé. Nevét onnan kapta, hogy ez az első egyiptomi felirat, mely megemlíti Izrael népét. "Izrael népe elpusztítva, nincsen magja" - így áll a sztélén. Az egyiptológusok ebből azt a következtetést vonják le, hogy ebben az időben Izrael már önálló népként áll szemben Egyiptommal, ami feltételezi, hogy a kivonulás Merneptah trónra lépése előtt be kellett, hogy következzen (itt megint figyelembe kell venni, hogy Merneptah már trónra lépésekor is igen élemedett korban járt és csupán 10 évig uralkodott).

A sztélén olvasható felirat egyik részlete is ezt támasztja alá. A felirat felsorolja a fáraó által legyőzött országokat. Az egyiptomi nyelvben az idegen országok neve után az ún. haszet-hieroglifa áll determinatívumként (meghatározó jel). Jelentése is az: idegen ország. Izrael népének neve után azonban a remet-hieroglifa áll, amely népek neveinek a determinatívuma. Ebből arra lehet következtetni, hogy a zsidók még nem telepedtek le későbbi területükön, még vándorló törzsként tudtak róluk. Ha alapul vesszük a Biblia közlését, miszerint Izrael népe 40 évig vándorolt a pusztában, akkor a kivonulásnak - megintcsak az uralkodói éveket számolva - feltétlenül II. Ramszesz uralkodása alatt kellett történnie.

Egyes interpretációk szerint Mózes I. Széthi (II. Ramszesz apja) uralkodása alatt született - a kivonulás ebben az esetben is II. Ramszesz uralma alatt történt.

Egyik véleményt sem lehet kétséget kizáróan alátámasztani. Bármelyiket is fogadjuk el, egyes részletek mindenképpen ellentmondásosak maradnak.

Elválasztó

Miért nem engedte el a fáraó a zsidó népet?

Ezt a kérdést inkább másképp tenném fel: Mi oka volt őket marasztalni? A korabeli források szerint a zsidók nem voltak többen 2-3 ezernél, ellentétben a Bibliával, ami milliós számokban adja meg a zsidó nép lélekszámát. Akkoriban egész Egyiptomban nem volt milliós lélekszámú lakosság!

Bőségben volt munkaerő mind a földeken, mind az építkezéseken. A zsidó parasztok és munkások helyén heteken belül ázsiaiak vagy núbiaiak dolgoztak volna.

Nem valószínű, hogy a fáraó hagyta volna szeretett Egyiptomát a tíz csapás martalékává válni pár ezer főnyi, könnyen helyettesíthető munkaerő elvesztése miatt. Elképzelhető, hogy a háttérben a fáraó és a korábban családtagjaként szeretett Mózes személyes ellentéte váltotta ki a konfliktust. Az is lehet, hogy a birodalmi propaganda nem hagyta a fáraónak, hogy engedjen, hiszen ha egyszer gyengeséget mutat, akkor semmi sem szab gátat egy esetleges lázadásnak. Ha megpróbáljuk magunkat az uralkodó - kiváltképp II. Ramszesz - helyébe képzelni, akkor nehezen elképzelhető, hogy hitt volna a csapások isteni eredetében (ld. a következő kérdést).

A Biblia erre a kérdésre elég egyértelmű magyarázattal szolgál:

"Azért nem hallgat reátok a Fáraó, hogy az én csudáim sokasodjanak meg Egyiptom földén." (Mózes II. 11.9.)

Ezen kívül az Exodus több helyen is említi az Úr szavait, miszerint ő megkeményíti a fáraó szívét. Ő többször mutat hajlandóságot rá, hogy engedjen, Mózes azonban újabb követelésekkel áll elő. Nem csak a népét akarja vinni, hanem jószágaikat is. Aztán már a jószág sem elég, a fáraótól követel áldozatra valót az istene számára. Hát . lehet, hogy a fáraó helyében én is pipa lennék.

Elválasztó

A zsidók istenének keze hozta-e a tíz csapást Egyiptomra?

Ebben a kérdésben sajnos csak spekulációkra támaszkodhatunk, de ha végigvesszük a csapásokat, látni fogjuk, hogy egyikhez sem volt szükség feltétlenül isteni csodára. A magam részéről nem állítok, és nem tagadok semmit. A lehetőségek azonban a következők:

4.1 "És felemelé a vesszőt és megsújtá a vizet, a mely a folyóban vala a Fáraó előtt és az ő szolgái előtt, és mind vérré változék a víz, a mely a folyóban vala." (Mózes II. 7.20.)

Mi sajnos már nem láthatjuk áradni a Nílust Egyiptomban, hála az asszuáni Nagy Gátnak. Korábbi utazók tapasztalataira vagyunk kénytelenek támaszkodni, ha meg akarjuk tudni, milyen látványt nyújtott az áradó Nílus. Gaston Maspero, a századforduló egyik egyiptológusa a következőket írja "Az Ókori Egyiptom története" című művében:

"A víz egész tömegében homályos, sötét-piros színű volt, és inkább hasonlított a vérhez, mint bármi más anyaghoz."

A Nílus vas-oxidban gazdag, homokos üledéket sodor magával az Etióp-felföldről az áradáskor. Ettől kapja jellegzetes vörös színét a víz, és ez teszi vérfolyamhoz hasonlatosság az áradás első - csupán pár napig tartó - időszakában.

4.2 "És kinyujtá kezét Áron Egyiptom vizeire, és békák jövének fel és ellepék Egyiptom földét." (Mózes II. 8.6.)

" . és megtelnek az az Egyiptombeliek házai ártalmas bogarakkal és a föld is, a melyen ők vannak." (Mózes II. 8.21.)

A kártevők és azok a fajok, melyeknek eledeléül szolgáltak, szükségszerűen elszaporodtak az áradás hónapjaiban, a nedvesebb környezet és az elárasztás miatt leszűkülő élettér hatására.

A marhavész sem volt egyedülálló esemény (még manapság is előfordul). Az egyiptomiak igyekeztek elkerülni, hogy a vándorló vadcsordák érintkezzenek a háziállatokkal, mert a vadállatok olyan betegségeket hordozhattak, melyek őket nem bántották, de a háziállatok napokon belül elpusztultak a fertőzés következtében (egy korábbi forrás szerint egyszer a fáraó szinte teljes lóállománya elpusztult, mert a fáraó karámjai mellett vonult el a gnú-csorda).

Az emberek között is pusztíthatott járvány. II. Ramszesz uralma alatt rengeteg hadifoglyot telepítettek le Egyiptom földjén. Az idegen népcsoportok gyakran hoztak új hazájukra új betegségeket, melyekre az ott élők immunrendszere nem volt felkészülve (ld. indiánok és a influenza Amerikában). A járványt az elszaporodott rovarok is terjeszthették az országban.

Jégeső vagy tűzeső? A Biblia azt mondja, hogy lángoló jégeső esett Egyiptomra derült égből. Ami a jeget - mint csapadékot - illeti Egyiptom éghajlata az ókorban nem volt még ennyire száraz, mint manapság. Eső akkor is csak nagyon ritkán esett, de a jégeső sem volt egyszeri és egyedülálló jelenség, még ha rendkívül ritkán is fordult elő.

A tűzeső sem valószínűtlenebb, de magyarázható egy meteor-rajjal - tudomásunk szerint ez sem csak egyszer fordult elő bolygónk történetében.

Sáskák sem csak egyszer taroltak a birodalom fennállása során. Több példa is volt rá, hogy elszaporodtak és kirajzottak a Delta mocsaraiból dél felé és végighullámzottak a völgyön, felfalva mindent. Hatásuk valóban isteni csapáshoz hasonló, a pusztítás, amit végeznek tökéletes.

4.3 "És kinyujtá az ő kezét az ég felé, és lőn sűrű sötétség egész Egyiptom földén három napig." (Mózes II. 10.22.)

A háromnapos sötétség is természeti jelenség, ezt állíthatom, mert magam is szemtanúja voltam. Márciustól májusig tart a Völgyben a szelek időszaka, amikor rendszeresen megfigyelhető az arabok által khamszinnak nevezett jelenség. A szél finoman felemeli a homokot és úgy tele lesz vele a levegő, hogy a nap sugarai néha napokig nem jutnak át rajta, egészen addig, amíg a homok újra le nem ülepedik. És, hogy Gósen földjén miért nem volt sötétség? Én láttam Kairót délben, amint esti félhomály ült rajta. Harminc kilométerrel délebbre ragyogott a nap.

4.4 "Mert általmegyek Egyiptom földjén ezen éjszakán, és megölök minden elsőszülöttet ." (Mózes II. 12.12.)

Napjainkban sem tudjuk még gyermekeinket megóvni a fertőző gyermekbetegségektől. Az orvostudománynak kimerítő szakirodalma van arra vonatkozólag is, hogy melyik a legveszélyeztetettebb korosztály az egyes betegségek esetében. Az "elsőszülöttek" meghatározás szerintem ebben az esetben metaforikus, és egy adott korosztályra utal. Ha ez nem így lenne, akkor nem csak a gyermekek haltak volna meg, hiszen a felnőttek között ugyanannyian lehetnek "elsőszülöttjei" szüleiknek. Valószínűleg a fáraó gyermeke is abban a korban lehetett, amely a legjobban ki volt téve a pusztító kór veszélyeinek.

A csapások lesújthattak Egyiptomra. Hogy ki vagy mi volt, ami előidézte őket, annak megítélését mindenki saját hitére és belátására bízom, de a fentiek alapján a kérdés legalábbis okot ad az elgondolkozásra.

Elválasztó

5. Miért nem találunk konkrét említést az Exodusról az egyiptomi feliratok között?

Kép az Egyiptom Hercege c. filmből (C Dreamworks)Ennek okát egyrészről az egyiptomi propagandában, másrészről pedig a vallásban kell keresnünk. Az istenkirályság ideológiája - mely a szóban forgó XIX. dinasztia idején reneszánszát élte - elvárta, hogy a király csak győzedelmes lehessen, csak dicsőségéről szólnak az írások, csak az eredményeiről. Másrészről Egyiptomban a leírt szónak mágikus hatalmat tulajdonítottak. Ha valakinek az emlékét el akarták törölni, akkor egyszerűen kitörölték a nevét minden feliratról. Ha a felirat eltűnt, azzal az esemény vagy személy is semmissé vált, akiről szólt. (III. Thotmesz is így próbálta eltüntetni elődje és nagynénje, Hatsepszut királynő emlékét.)

Ezek tudatában nem meglepő tehát, ha egyetlen egyiptomi írásos emlék sem említi Mózes nevét vagy népének kivonulását (ami a "tömeg" lélekszámát tekintve önmagában még csak említésre sem nagyon lehetett méltó a birodalom szempontjából), sem az országot sújtó csapásokat.

___________

Kérdéseim persze további kérdések egész sorát vethetik fel, lehetnek olyan részletek, melyek az én figyelmemet elkerülték. A válaszok a kérdések természetéből eredően nem kielégítőek, hiszen oly kevés az adat, ami alapján megformálhatjuk véleményünket és kialakíthatjuk álláspontunkat. Talán a válasz még ott nyugszik valahol az egyiptomi sivatag homokja alatt, vagy Per Ramszesz romjai között.

___________

Természetesen a téma ez alkalommal is vitára van bocsátva, de ezúttal arra kérek minden kedves olvasót, hogy a felmerülő érvek és ellenérvek korlátozódjanak a tárgy történeti vonatkozására. Sokat vitatkoztam erről a témáról már egyiptológus diáktársaimmal, zsidó ismerőseimmel és hithű római katolikus családtagjaimmal egyaránt, és mindig bebizonyosodott számomra, hogy ha a témáról annak vallási vonatkozásait érintve nyitunk vitát, akkor már az indulatok és érzések vitatkoznak a józan érvek helyett.

Mindenkinek joga van hozzá, hogy a fent leírtakból azt fogadja vagy vesse el, amit jónak lát, és úgy lássa ezt a történetet, ahogy azt meggyőződése diktálja.

ÉSzAH

Egy szinttel feljebb Előző oldal Oldal nyomtatása (többi keret nélkül) Következő oldal Vissza a lap tetejére