Teljes méretre nyitVissza a linkek oldaláraDavid Roberts, a fény-űző skót

1796-ban, Stockbridge-ben, Edinborough mellett született az a festőművész, akinek Egyiptomról szóló rajzai, akvarelljei és litográfiái a mai napig a legkeresettebb egyiptomi szuvenírek közé tartoznak. David Roberts látszólag nem fedezett fel semmit - épp csak Egyiptom fényeit, színeit, és megtalálta azt az ábrázolási módszert, amivel a legjobban lehetett közvetíteni az ókor nagyszerű maradványainak szépségét és hangulatát. Munkássága feltűnően közeli rokonságban áll a francia Dominique Vivant Denonnal. Mivel oly sok embert bűvöl el rajz- és festőtudása, fény- és hangulatábrázolása, szükségét éreztem, hogy bekerüljön ide, a Felfedezők közé.

A szegény családból származó fiatalember még kisgyerekként, nyolc évesen dolgozni kezdett. Már akkor elkezdett festeni, különösen a márvány és a fa imitálásában remekelt. Talán ennek a képességének is köszönhetően később színházi díszlettervezőként dolgozott. Tehetsége ebben a munkában is megnyilvánult, elismerést szerzett neki, így Edinborough és Glasgow után Londonban kapott munkát, nem kisebb színházban, mint a Covent Garden-ben. Mellette rajzolt és festett is, akvarelljei, olajfestményei és könyvillusztrációi nevet szereztek neki - és nem utolsó sorban néhány akkori híresség barátságát. Az író Charles Dickens, és William Turner, a nagy nevű angol tájképfestő külön említést érdemel közülük. Egy barátja, John Wilkie beszélte rá, hogy hagyja a munkáját, és a festészettel foglalkozzon. Képeit kezdettől fogva jól fogadták, így az anyagiaktól kevésbé korlátozva eleinte Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában utazgatott, majd északról délre haladva bejárta Spanyolországot és kirándult Marokkóba is. Spanyolországi utazásának termését négy évkönyvben és egy huszonhét litográfiát tartalmazó kiadványban publikálta, és kiváló fogadtatásra talált - ezzel megteremtette újabb utazásának anyagi hátterét. Tervei voltak: Denon és a Belzonival dolgozó Alessandro Ricchi munkái felkeltették az érdeklődését, és csakhamar felmerült benne, hogy Egyiptomba kéne mennie, ott, a csodák között tudná igazán kamatoztatni rajzkészségét.

Ne feledjük, hogy a fényképezés akkoriban még gyakorlatilag nem létezett, és a nyomatok, metszetek voltak a vizuális közvetítők. A távoli tájakat utazási prospektusok és képeskönyvek helyett az ilyen - nívós kiállítású - albumok segítségével járták be a "karosszékben utazók". Napóleon hadjárata nyomán Egyiptom is - nem egészen örvendetes módon - divatba jött: az európai szalonok múmia kibugyoláló partikat szerveztek, felkapottak lettek az egyiptomi szimbólumok, régiségek, amelyek a XIX század első felében döbbenetes méreteket öltött szabadrablás révén bőségben özönlöttek Európába. Megnőtt az igény a képekre, rajzokra, nyomatokra is, amelyek a mesebeli keletet, így például a Nílus-parti országot ábrázolták.

David Roberts 1838 őszén érkezett meg Alexandriába, és rögtön tovább is indult Kairó felé. Elemében érezte magát, itta a sivatag és a Nílus fényeit, és vázlatok tömegét készítette. "(A Nílus) minden mozdulata a szivárvány összes árnyalatát és az ég csillagait magába szívja, és úgy terül szét, mint egy ezüstkönnyektől csillogó szemfedő." - írta emelkedett hangulatban a hatalmas folyam és környezete keltette benyomását. Egyiptom másokat is elbűvölt már színeinek és fényeinek európai szem számára szokatlan és lenyűgöző parádéjával: Gustave Flaubert az Egyiptomi utazás címmel megjelent úti jegyzeteiben többször is lelkesen ír a szemet gyönyörködtető jelenségekről. Amit David Roberts megfestett, azt Flaubert költészetbe csomagolta, mondhatni szavakkal festette le - mindketten az igazi ihlet hatásáról tesznek műveikkel tanúbizonyságot!

Roberts lelkesen dolgozott Kairóban is: lerajzolta az utcán az arabokat, a bazárt, és mindent, ami ebből a "mesevilágból" megragadta a fantáziáját. De igazán az hozta lázba, amikor az ókori emlékekkel került szembe. A piramisok is elnyerték tetszését, a gizai Nagy Szfinx pedig valósággal lenyűgözte. Annyira, hogy a fantáziája is letépte béklyóit, és a máskor oly precíz művész a korszakra jellemző romantikával átitatott képén a lenyugvó napot dél-délnyugatra helyezte át! Ez a misztikummal telített képe talán az egyik legismertebb a közel háromszázból, amit erről az utazásáról kiadtak.

Máskor, máshol azonban - Denonhoz hasonlóan - az apró részletek hűséges visszaadása, a kiváló megfigyelés és káprázatos rajztudás volt a jellemző rá, így az ő művei is kordokumentumok, amelyek akár kutatáshoz is felhasználhatók.

Kairóban hajót bérelt, amely három hónapra lett az otthona, közlekedési eszköze és műterme is egyben. Felhajózott a Níluson egészen Abu Szimbelig, és útközben mindent lerajzolt, amit látott. Denon rézművesekre emlékeztető részletezése helyett Roberts - bár a részletek finomsága és gazdagsága nála sem hiányzik - sokkal inkább a tökéletes arányérzék és a hangulati elemek nagyszerű hangsúlyával tűnik ki. Gondosan tanulmányozott minden útjába kerülő emlékhelyet, épületet; tisztelettel és áhítattal közeledett a fáraókori műalkotásokhoz, és ez a festményein is érződik. Egy-egy romot többször is körüljárt, alaposan megfigyelte, hogyan változik a fénnyel a különböző napszakokban. Pótolhatatlanná teszi munkáit a precizitás, ami nála a színekre is kiterjedt. Sokszor már csak az ő akvarelljei nyújtanak támpontot, mert az akkor még látható festés azóta az enyészeté lett. A philae-i Ízisz-templom páratlan színorgiája az egyik legfájóbb veszteség ezek közül - hogy mennyire, azt Roberts képeit látva érezni igazán.

Főleg az épületek, romok azok, amelyek szinte új életre kelnek a keze alatt, ráadásul hűen mutatják a műemlékek akkori állapotát. Fel sem lehet sorolni azokat képeit, amelyek ezt jól példázhatnák: Dendera, Edfu, Karnak szépségei, Kom Ombo elmúlást hirdető romjai állnak a lista elején. A csúcs azonban David Roberts számára is Abu Szimbel: "Ez a templom már egymaga megérte a núbiai utazást!" - lelkendezte. Ja, és ne feledjük el: egy skót mondta ezt! :o)))

Utazásából visszatérve Kairóba, egy további hónapot ott dolgozott, és arabnak álcázva, különleges engedéllyel a zsebében, még a mecsetekben is festhetett. Ez akkoriban nagyon nagy dolog volt!

1839 februárjában tevére szállt, és további kalandos úton, a Sínai-félszigetet és a Szentföldet bejárva tért haza Angliába. Hatalmas mennyiségű vázlattal és akvarellel utazott el Egyiptomból, amelyekről egy évig tartó aprólékos előkészítés után Louis Haghe litográfussal kőnyomatokat készíttetett. Ezek nagyon hamar keresetté váltak, és megalapozták Roberts további utazásait, sőt, festményeinek elismeréséül a Királyi Akadémia is tagjává választotta. Ráadásul Viktória királynő és Albert herceg is felkérte, hogy dolgozzon az királyi család számára, így az udvarban többször is megfordult. Egyiptomba viszont sohasem tért vissza - sehová nem utazott el kétszer. Mindig új helyekre látogatott, bejárta Európa újabb területeit és Itáliát, de a legismertebb és legtartósabb sikerű képei mégis az Egyiptomban készültek.

Elismert és keresett művészként halt meg Londonban, 1864 november 25-én. Festményeit egy évre rá a Christie's árverésén értékesítették, ami már önmagában is rangot jelent mind a mai napig is. Két kötetes útinaplója mindmáig kiadatlan, az edinborough-i Skót Nemzeti Könyvtárban őrzik. A Times hasábjain hosszú nekrológban emlékeztek meg róla, mint az épületfestészet legnagyobb alakjáról, de műveinek értékét még jobban példázza az, hogy halála után több mint százharminc évvel is biztos sikert jelent a képeit kiadni.

HoremWeb
a.k.a
. Born 2B Wide

David Roberts
David Roberts önarcképe

Dendera kapuja
Dendera kapuja

Az esznai templomban
Az esznai templom hiposztül-csarnokában

A Kalabsha-templom pronaosza
A Kalabsha-templom pronaosza

Philae látképe
Philae látképe

philae hiposztyl.gif (40544 bytes)
A philae-i templom hiposztül-csarnoka

abusimbel.gif (17138 bytes)
Abu Szimbel

A Szfinx homokviharban
Homokvihar a gizai Nagy Szfinxnél

hiposztyl2.gif (44502 bytes)
A karnaki Nagy Hiposztül-csarnok

Kom Ombo
Kom Ombo maradványai

Trajanus kioszkja Philae szigetén
Traianus császár kioszkja Philae temploma mellett

További képek

csík

Egy szinttel feljebb Előző oldal Következő oldal Vissza a lap tetejére