Teljes képernyőre nyitVissza a linkek oldaláraGiovanni Battista Belzoni

Giovanni Battista Belzoni

Giovanni Battista Belzoni
Giovanni Battista Belzoni, a padovai óriás, Egyiptom "erős embere" egykorú metszeten és festményen.

 

"Egyiptom erős embere" mesékbe illő személyiség, igazi kalandor. Elég nehéz róla elfogulatlanul beszélni, mert felfedezései ugyan nagyban hozzájárultak az Ókori Egyiptom megismeréséhez, de az a mód, ahogy elérte azokat, a mai kor jóérzésű emberét legalábbis felháborítja. Az olcsó kalandfilmek mindenen keresztülgázoló kincsvadászát mintha egyenesen róla mintázták volna. Vállalkozó kedvű amatőrként kezdte pályafutását a Nílus partjain, mindenféle előtanulmányok nélkül, pusztán a nagy üzlet és az anyagi előnyök lebegtek szeme előtt. Lehet, hogy megvolt benne a XIX. századra jellemző romantikus lelkesedés, de cselekedetei ennek nem sok nyomát mutatják, legfeljebb írásaiban mutatkozik jele.
(Egy jó tanács: ha esetleg azt hallod tőle, hogy "ide nekem a oroszlánt is!" - a saját érdekedben is, és az oroszlán érdekében is add oda neki... A ketrecnek meg úgyis mindegy...)

Ellentmondásos hősünk római nemesi család sarjaként született Padovában, 1778-ban. Papnak szánták, ám valami homályos politikai intrika miatt börtönbe akarták vetni, ezért inkább Angliába menekült. Volt cirkuszi erőművész akrobata, vásári mutatványos, aki hatalmas, két méteres termetével és testi erejével kereste kenyerét. Az egyik műsorszámáról fennmaradt feljegyzés szerint egy vasrudat olykor tíz-tizenkét ráfüggeszkedő emberrel együtt emelt fel. Később találmányokkal, maga szerkesztette hidraulikus gépekkel házalt - így jutott 1815-ben Egyiptomba is. Máltán ismerkedett meg egy Ismael Gibraltar nevű egyiptomival, aki a pasa szolgálatában állt, és tőle megtudta, hogy Egyiptomban épp talajjavító és öntözési lehetőségeket, módszereket keresnek. Nosza, Kairóba hajózott. Jellemző kitartására és lendületére, hogy keresztülvitte, hogy vízkiemelő kerekét a rettegett hadúrnak, az Oszmán Birodalom igáját később lerázó Muhammad Ali pasának is bemutathassa. Meggyőznie ugyan egy incidens, és az udvari intrika hatékony működése miatt nem sikerült, de ez az eset lehetett az, ami az egyiptomi értékek felé fordította az olasz szerencselovagot. Johann Ludwig Burckhardt svájci utazótól és orientalistától, az abu-szimbeli templomok megtalálójától szerzett ajánlást Henry Salthoz, az egyiptomi brit főkonzulhoz. (Azt nem tudni, hogyan.) :o) Mr. Salt felkérésére hihetetlennek és lehetetlennek tűnő feladatra vállalkozott: az "Ifjú Memnón" szobrot, II. Ramszesz egyik kolosszusának felső részét kellett a Luxortól nyugatra lévő Ramesszeumból Alexandriába szállítania, hogy onnan továbbvigyék Londonba. A hatalmas feladatban, amibe Napóleon embereinek is beletört a bicskája, Belzoni sikerrel járt, és a hét tonnás, több mint két és fél méter magas szobor ma is a British Museum egyik legszebb darabja. Egyúttal ez a legnagyobb egyiptomi szobor, amely külföldön található. A szobor másik fele azóta is a Ramesszeumban hever, úgyszólván félredobva.

Belzoni ezzel a sikerrel megalapozta jövőjét Egyiptomban. Először Henry Salt megbízásából, majd saját szakállára gyűjtött válogatás nélkül mindent, amiben fantáziát látott. Eltökéltsége és erőszakossága előtt nem volt akadály. Egyik obeliszkje a Nílusba esett? Kihalászta! Kephrén piramisát egy jó öreg mohamedán kőfejtő technikával, a forró ecetes, repesztéses módszerrel nyitotta fel, máshol faltörő kossal "kopogtatott" a sírkamrák lepecsételt ajtaján. Módszerei a mai szem számára kifejezetten barbárnak tűnnek. Az "erős ember" melléknév nem csak testi erejére, de erőszakosságára is utal. Nem válogatott az eszközökben, csak abból a szempontból, hogy mivel érheti el legkönnyebben célját - más szempontot nem ismert. De ne legyünk vele teljesen igazságtalanok: korszakára még ennél is rosszabb hozzáállás volt a jellemző. Tulajdonképpen a szabad rablás lehetne a legmegfelelőbb kifejezés arra a harácsolásra és fosztogatásra, ami Egyiptomban a XIX. század elején zajlott. A "kutatók" és "gyűjtők" csak a saját érdekeiket vették figyelembe. Így már érthetőbb, hogy Howard Carter (a Tutankhamon-sír feltárója) mégis milyen elismeréssel nyilatkozott a padovai óriásról. A kor ismeretében más mértékkel kell mérnünk őt, mint a későbbi kutatókat: Mariette-t, Maspero-t, Lepsiust, vagy a többieket.

Belzoninak minden hibája mellett azért valóban komoly érdemei is vannak. 1817 októberében a Királyok Völgyében több sírt is felnyitott, melyek közül a legnagyobb visszhangot I. Széthi hatalmas és gazdagon díszített sírja kapta. Belzoni ennél a sírnál már új oldaláról mutatkozik be. Bár a módszerei nem sokat finomodtak, itt már nem csak a "gyűjtés" érdekli, hanem megpróbálja térképen rögzíteni a völgyet és az ismert sírok helyét, sőt, foglalkozik azzal is, hogy lehetne az általa felnyitott sírok állapotát stabilizálni (bár eredményre nem jut), mivel tapasztalja, hogy a sír felnyitása után bekerülő víz milyen pusztításra képes. Asszisztense, Alessandro Ricchi, a ragyogó képességű sienai orvos teljességre törekedve lerajzolja a sír valamennyi dekorációját, gondosan dokumentálva a sírt. Precizitása minden elismerést kiérdemel! Belzoni megkísérli I. Széthi sírjában a sírkamra mögötti rejtélyes folyosó feltárását is, ám sikertelenül. (Erről a folyosóról Kent R. Weeks professzor II. Ramszesz fiainak sírja c. könyvében érdekes feltételezéseket ír, és szemléletesen festi le a feltárásának problémáit.) A sír és Belzoni neve annyira összefonódik, hogy a köznyelv Széthi sírját csak mint "a Belzoni-sír"-t emlegeti. Ennek az is oka, hogy 1828-ban Belzoni közreműködésével Sir John Soane Londonban megnyitja az Egyptian Hall-t, ahol bemutatja az I. Széthi sír  kicsinyített modelljét, és a sírban már üresen talált alabástrom szarkofágot.

Kicsit többet árul el Belzoniról az I. Széthi sírjának feltárásáról készített jegyzete:

"Szerencsenapnak is nevezhetnénk, hiszen életem egyik kiemelkedő eseményét hozta el számomra. Engem ért az az öröm, hogy felfedhettem azt, mely oly sokáig pihent a homályban, s megajándékozhattam az embereket egy tökéletes, antik egyiptomi műalkotással. Úgy találtunk rá, mintha csak aznap fejezték volna be."

(Kent R. Weeks idézi a II. Ramszesz fiainak sírja című könyvében - Kozsup István fordítása)

(I. Széthi sírja egyébként időszakosan látogatható, és valóban az egyik legszebb sír a Völgyben, bár állapota ma már csak nagy nehézségek árán tartható fenn.)

1817. augusztus 1-én Belzoni mintegy meghálálta Burckhardt hajdani segítségét, és négy évvel az után, hogy a svájci kutató felfedezte Abu Szimbel csodálatos templomait, Belzoni megtisztította a nagytemplom bejáratát az irdatlan mennyiségű homoktól, egészen a szentélyig bejutva. Ezzel Egyiptom egyik, ha nem legcsodálatosabb templom-együttesébe is beírta a nevét. Ami nem lenne baj, ha nem a szó legszorosabb, fizikai értelmében teszi - de nála ilyen célokra mindig akadt kéznél vésőszerszám.

1818. március 2-án hatolt be Belzoni a Kephrén-piramisba, a tőle megszokott módszerekkel, és egészen a sírkamráig jutott - ahol szintén letette a névjegyét. Bevésett neve és a dátum ma is ott látható. De megörökítette látogatását a Ramesszeumban is, ahol II. Ramszesz trónjára írta fel nevét. Ezzel olyan divatot teremtett (ha ugyan ő teremtette meg), amely sajnos ma sem múlt el, és sokak bosszúságára számos helyen található a felbecsülhetetlen értékű műemlékeken a látogatók által odavésett graffiti. Tulajdonképpen ebben az ostoba szokásban is az látható, hogy mennyire nem az ókori művészet alkotásait tisztelték, hanem saját hírnevük és egzisztenciájuk megalapozására törekedtek az akkori "kutatók". Nagyon rossz véleményünk lenne egy olyan egyiptológusról manapság, aki az általa megtalált relief-re sürgősen belevésné, hogy ő fedezte fel...

A következő évben az Arábiai-sivatagot és a Vörös-tenger partvidékét járta be, megtalálva Bereniké romjait - azét a kikötővárosét, amit II. Ptolemaiosz Philadelphosz építtetett. Rá egy évre pedig Amon oázisába, Siwába is eljutott, elsőként az európai kutatók közül. A Siwa-oázis felkeresése pedig még napjainkban is embert próbáló feladat, és nem csak a szükséges engedélyek megszerzése miatt!

Belzoninak számos hibáját fel lehet róni, hiszen módszerei valóban képtelenül durvák, de munkája révén ott a helye az egyiptológia nagyjai között. Gyűjtése során a laikus kincsrablóból az akkori viszonyok között kiváló szakértővé vált, és egy idő után felismerte az értékek védelmének szükségességét is. Senki nem vetheti szemére azt, hogy megoldással nem szolgálhatott, hiszen ez a terület mindig is sok vitát kavart, és a mai napig számos problémát vet fel. Megalapozta a későbbi kutatók munkáját - hiszen abban az időben minden, európai múzeumokba szállított darabra úgy gondolhatunk, hogy azt megmentették a még gátlástalanabb kincsvadászok elől. Kitartása révén a British Museum sok értékes darabbal gyarapodott, melyek közül némelyik sorsa igencsak kétségessé vált volna.

1823-ban Belzoni újra Afrikában volt: egy expedícióval Timbuktuba indult. Ez az expedíció azonban számára már nem hozott sikert. Útja során egy még nála is erősebb ellenség talált rá: a halál.

HoremWeb
C. W. Ceram, Alberto Siliotti és mások munkái nyomán

Henry Salt brit főkonzul
Henry Salt brit főkonzul, a megbízó - avagy felbújtó
 

Belzoni térképe a Királyok Völgyéről
A Királyok Völgye térképe, amit Belzoniék készítettek. Feketével vannak jelölve azok a sírok, melyeket Belzoni nyitott fel. A kép közepétől balra és lejjebb, a nagy méretű sír I. Széthi sírja.

A. Ricchi rajzai I. Széthi sírjának dekorációiról

A. Ricchi rajzai I. Széthi sírjának dekorációiról
Ez a két rajz I. Széthi sírjának dekorációiról, szintén Alessandro Ricchi bámulatos tehetségét dicséri. Ebben a sírban fordult elő először, hogy egy sír teljes teljes dekorációját dokumentálták. Ez tette lehetővé az Egyptian Hall-beli kiállítás létrehozását is.

 

 

A Kephrén-piramis megnyitásáról készített rajz
A Kephrén-piramis felnyitásáról készített rajz jól mutatja a nehyézségeket, amikkel meg kellett birkózni.

A Kephrén-piramis keresztmetszete Belzoniék szerint.
A Kephrén-piramis keresztmetszete Belzoni munkatársa, a nagyszerű pontossággal, igényesen rajzoló sienai orvos, Alessandro Ricchi rajzán. Szinte tökéletes!

csík

Egy szinttel feljebb Előző oldal Következő oldal Vissza a lap tetejére