Teljes képernyőre nyitEgy szinttel feljebbAz emberiség első leírt békeszerződése

"Az emberiség történelmének első leírt békeszerződése." Ezt tartja a legenda arról a paktumról, mellyel az egyiptomi II. Ramszesz és a hettita III. Hattusilis véget vetett a két birodalom között évszázadok óta tartó konfliktusnak és háborúskodásnak. A közel-keleti szerződések hagyományát áttekintve azonban látható, hogy ez tényleg csak legenda, hiszen korábban is voltak már hasonló megegyezések a térség államai között.

C. W. Ceram megfogalmazása talán már egy kicsit közelebb áll az igazsághoz: "Az emberiség történetében eddig az első ismeretes és mintaszerű nagy politikai szerződés."


Az előzmények, mint említettem, igen messzire nyúlnak vissza Egyiptom történelmébe. A konfliktus akkor kezdődött, amikor a hettita birodalom kellőképpen megerősödött ahhoz, hogy veszélyeztesse az egyiptomi érdekeket. Bár fénykorában sem volt elég erős ahhoz, hogy Egyiptom határait döngesse, viszont a hettita uralkodók igen messzire nyomultak be olyan területekre, melyek Egyiptom hódításai nyomán a "hagyományos" egyiptomi érdekszférába tartoztak. Ezt az érdekszférát úgy hívták, Szíria. Ez a kis városállamokból és egymással civódó fejedelemségekből álló térség a közel-keleti birodalmak történetében mindig is kiemelt hódítási célpont volt. Nyersanyagai, gazdag kereskedelme, stratégiailag fontos földrajzi fekvése szinte minden terjeszkedési ambíció számára kívánatossá tette.

Amikor Ramszesz a trónra került, azzal együtt, már szinte hagyományként örökölte meg apjától, I. Széthitől a szíriai befolyási övezet tisztázásának problémáját.


Kádes és Amurru (a két legfontosabb fejedelemség) már III. Thotmesz óta Egyiptom befolyási övezetébe tartozott, bár mind a kettő több elszakadási kísérletet is tett. Persze a hettita birodalom, melynek foga már régen fájt erre a két, stratégiailag igen fontos területre, kihasználta a lehetőséget és megpróbálta az ingatag, civakodó államokat a saját oldalára állítani. Erről az időszakról az Amarna-levelek adnak életszerű, bár néha kronológiailag zavaros és számos bizonytalan ponttal teli képet.

I. Széthi volt az, aki stabilizálta a korábbi meghódított területek helyzetét az egyiptomi befolyási övezeten belül, de sikerei sajnos nem voltak tartósak. Ramszesz, az ambiciózus ifjú fáraó célja az volt, hogy véglegesen rendezze a kérdést: megszilárdítsa az egyiptomi befolyást a föníciai partvidéken és visszaszerezze Kádest, illetve Amurrut, végképp megtörve a hettita erőket és visszaszorítva őket Szíriából.

Ami ezután történt - nem csak Egyiptom és Hatti között, hanem az egész közel-keleti térségben - az már mind a békeszerződéshez vezető út közvetlen előzményeként értékelhető.

- = o = -

Az egyiptomi-hettita konfliktus legismertebb pontja a kádesi csata. Maga a csata önmagában is elég érdekességgel szolgál, lévén az ókor egyik leghíresebb csatája és ez nem csak politikai jelentőségének tulajdonítható, hanem annak is, hogy ez az első csata a történelemben, amelyről részletes leírás maradt fenn, mely alapján az események, a hadmozdulatok szinte tökéletesen rekonstruálhatók. Ehelyütt nem kívánok állást foglalni abban a kérdésben, hogy melyik fél számára hozott a csata győzelmet és melyik számára vereséget. Az erre vonatkozó források bár részletesek, de ellentmondásosak. Ramszesz, csakúgy, mint ellenfele, Muwattalis (III. Hattusilis elődje) fényes győzelemről számol be a felirataiban. Az tény, hogy mind a két fél komoly veszteségekkel távozott a csatatérről, és az is, hogy Ramszesz hősies viselkedése ellenére - vagy talán pont amiatt - nem tudta visszaszerezni Egyiptom számára Kádest, sőt, Amurrut sem tudta megtartani. (A kádesi csatáról hamarosan bővebben is olvashatsz A mi témáink között.)

A békeszerződés lehetősége ekkor merült fel először. Muwattalis békét ajánlott Ramszesznek, de a heves vérmérsékletű, harcias fáraó ezt nem fogadta el. A szerződés részletei nem ismertek, de nyilvánvaló, hogy Amurrut és Kádest a hettita Nagy Király magának akarta, Ramszesz pedig nem volt hajlandó elfogadni a korábbi status quo-t. Megegyezés nélkül vonult vissza. A csata kimenetele kétséges ugyan, de ahhoz kétség sem férhet, hogy a hettita fél maradt előnyösebb helyzetben.

Joggal merül fel a kérdés: miért ajánlott III. Hattusilis alig 20 évvel később újra békét Ramszesznek? A választ a külpolitikai helyzet és a Muwattalis halála után bekövetkezett hettita belpolitikai viszály rejti.

- = o = -

I. Adad-nirari asszír király lerohanta a régi Mitanni birodalom hamvain újjáéledő Hanigalbatot (melyet egy ideig még Mitanni nevén is emlegettek) és Asszíriához csatolta. Így birodalma határát nyugaton az Eufráteszig tolta ki, így az határos lett a hettita birodalommal. Az egyre erősödő és határozottan expanzív politikát folytató Asszíria immár közvetlen fenyegetésként tornyosult a hettita Nagy Király feje fölé.

Ezután nem sokkal Muwattalis meghalt és fia, Urhi-Tesub lépett trónra III. Mursilis néven. A trónváltás körüli belpolitikai problémák távol tartották a hettitákat szíriai ügyeiktől, így Ramszesznek lehetősége nyílt arra, hogy saját ambícióinak megfelelően alakítsa a két birodalom befolyási övezetének határát.

Urhi-Tesub tartott ambiciózus nagybátyjától, Hattusilistől, így nem merte elhagyni az anyaországot, ezért a karkemisi alkirályra hagyta az ellenállást. Amint Ramszesz visszatért Egyiptomba, a hettita sereg visszavette az elhódított városokat. Majd Ramszesz újabb hadjárattal ismét elfoglalta őket, majd visszavonult és a hettita erők megint visszaszerezték az érintett pontokat. Ez így ment egészen Ramszesz 11. uralkodási évéig. Aztán Ramszesz figyelme más felé fordult és egészen a 17. évéig félre tette a szíriai ügyet.

Eközben a hettita birodalomban Urhi-Tesub és Hattusilis viszálya egyre komolyabb belső válsággal fenyegetett. A király nem ok nélkül félt. A 7. uralkodási évében Hattusilis átvette az uralkodást és III. Hattusilis néven lett a hettita birodalom királya. Urhi-Tesubot száműzte az észak-szíriai Nuhasse területére, majd egy leleplezett összeesküvés után Alasia, mai nevén Ciprus szigetére. A száműzött azonban megszökött, és Ramszesz 18. évében végül Egyiptomban kért menedéket, melyet meg is kapott

Hattusilis kénytelen volt szembenézni egy újabb potenciális egyiptomi fenyegetéssel, annak ellenére, hogy Ramszesz serege ki sem tette a lábát a birodalomból. Tartott tőle, hogy Ramszesz támogatni fogja a száműzött vetélytársat, annak reményében, hogy vele talán előnyös megállapodást köthet a két birodalom befolyási övezetét illetően.

Hattusilis első lépésként az unokaöccse kiadatását követelte Ramszesztől, de ő ezt megtagadta. Ennek következtében az uralkodók ismét mozgósították seregeiket. Ramszesz Észak-Kánaánban vette fel a pozícióit, míg Hattusilis dél felé nyomult a szíriai partvidéken.

Eközben azonban a mitanni uralkodó, II. Sattuara, akit még I. Adad-nirari nevezett ki a korábbi király, Waszasatta helyére, megszegvén az asszír uralkodónak tett vazallusi esküjét a hettita királyhoz fordult és felajánlotta hűségét. Hattusilis tudta, hogy megtorlásra számíthat Asszíriától. I. Sulmanu-assaridu ellencsapása nem is késett soká és a hettita birodalomnak ezúttal már egy ellenséges asszír sereggel kellett szembenézni a keleti határánál. Hattusilis két front közé szorult: délről Egyiptom fenyegette, keletről pedig Asszíria. Sulmanu-assariduval nem remélhetett megegyezést, csak olyan feltételekkel, melyeket nem volt hajlandó magára venni.

Nem maradt más választása. Muszáj volt megegyeznie Ramszesszel.

- = o = -

A hettita sereg Hattusilis idején a Közel-Kelet legütőképesebb hadi gépezete volt, szinte kimeríthetetlen forrásokkal. Sem az asszír, sem az egyiptomi sereg nem lett volna elég ahhoz, hogy elsöpörje. Éppen ezért kétséges, hogy a megegyezés a hettita birodalom katonai gyengeségére utalna. Mindemellett a hettita és az egyiptomi uralkodó között túlságosan barátságtalan volt a viszony ahhoz, hogy akármelyik is a másik szövetségét keresse. Egy ilyen szövetséghez sokkal komolyabb fenyegetettség kellett volna, mint amit akkor az asszír sereg képviselni tudott. Hattusilis sokkal jobban félt attól a fenyegetéstől, amit Urhi-Tesub egyiptomi tartózkodása jelentett az ő trónjára és legitimációjára. Nem egyenes-ági rokonként nagyon kemény harcot kellett vívnia a hettita nemességgel, azért, hogy trónját biztosítsa, és, amint a szerződés egyik speciális (és érdekes módon egyoldalú) kitételében látható, még a békekötés idején is voltak legitimációs problémái.

De mi késztette a megegyezésre Egyiptomot? Ramszesz már uralkodásának harmadik évtizedében járt, és középkorú emberként talán már maga is a megegyezésre vágyott. Más tervei voltak, és szerette volna erőit a többi vállalkozására koncentrálni, így tehát belső okokból is hajlott a békére. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Asszíria fenyegetését ő sem hagyhatta figyelmen kívül, még akkor sem, ha az ő határaitól még messze volt az asszír sereg. Az erejére ébredt Asszíria expanzív politikájától a térség egyetlen állama sem érezhette magát biztonságban. Másrészről viszont Ramszesz döntéséhez a sikertelen szíriai hadjáratok is nagymértékben hozzájárultak és ösztönözték a megegyezésre. Sok tudós véleménye szerint Ramszesz volt az, aki szorongatottabb helyzetben volt. Ezzel magyarázzák azt, hogy a fáraó a szerződés megkötése után is magánál tartotta Urhi-Tesubot, egyfajta biztosítékként arra, hogy Hatti is betartja a szerződés feltételeit.

Vajon megszelídült a kádesi hős? Vajon belátta, hogy a béke a célravezető eszköz? Szeretnénk hinni, hiszen Nagy Ramszeszt megfontolt, felelősségteljes uralkodónak szeretnénk látni, aki inkább választja a diplomáciát a fegyver helyett. Én azonban úgy gondolom, hogy Ramszesz semmiképpen sem fogadta volna el a békeszerződést, ha ezúttal nem ő van diktáló pozícióban. Ő is tudta, hogy Hattusilis szorongatott helyzetben van. Tudta, hogy itt most határozottabban beleszólhat a szerződés feltételeibe, előnyösebb feltételeket tud kiharcolni, mint ott, Kádesnél. Hattusilis nem volt olyan helyzetben, hogy fukarkodjon, Ramszesz pedig pontosan tudta, hogy meddig mehet el és el is ment addig.

A béke megköttetett, egyik fél sem vesztett túl sokat és nyertek egy olyan szövetséget, mellyel szemben a Közel-Kelet minden állama tehetetlen volt. Egészen a tengeri népek inváziójáig.

- = o = -

A békeszerződés szövege Karnakban - ÉSzAH felvétele
A békeszerződés szövege a
Karnak-templom falán.
(ÉSzAH felvétele)

II. (Nagy) Ramszesz 21. évében, a Peret évszak első hónapjának (Tybi) 21. napján érkeztek meg a hettita követek Per-Ramszeszbe. Egy ezüst táblát hoztak III. Hattusilistől, melyen a hettita Nagy Király békét kér, más értelmezések szerint békét ajánl II. Ramszesznek, Egyiptom fáraójának. Ez az ezüst tábla nem maradt fenn. A szerződés eredeti nyelve babiloni akkád volt, mely abban a korban diplomáciai lingua franca-ként volt használatban. Két verzió készült, az egyik Hattusilistől Ramszesznek, a másik vice versa. A két változat nem egyforma, egyik sem a másik pontos másolata, de virtuálisan azonosak, tartalmi vagy lényegi különbség nincs köztük. Az egyiptomi verzió két példányban maradt meg. Az egyiket a karnaki Amon-templom falán, a másikat a Ramesszeumban vésték fel. Mind a kettő egyiptomi nyelven íródott. A hettita verziónak három, agyagtáblára vésett másolata került elő a hattusasi levéltárból, mind a három akkád nyelvű. Az egyiptomi szöveg harminc paragrafusra van osztva, és mint említettem az ezüst táblák leírásával végződik. Az ékírásos másolat nem maradt fenn teljes terjedelmében. Ez utóbbi tizennégy paragrafust tartalmaz. A két változat nem egyformán volt tagolva (pl. az akkád szöveg tizennegyedik paragrafusa az egyiptomi változat tizenhetedik paragrafusának felel meg).

A paragrafusok tematikusan követik egymást, az alábbi tartalommal:


1. Bevezető:
Mind a két verzió úgy kezdődik, hogy megadja a szerződés feladóját és címzettjét, mind a kettőt annak címeivel és elődjeinek felsorolásával két generációra visszamenőleg.

2. Történelmi háttér:
Felvázolja Ramszesz és Muwattalis hajdani konfliktusát és kiemeli, hogy ezentúl hasonló ellenségeskedés nem lehet a két ország és uralkodóik között. A szövetséget, melyet a szerződés előír, az istenek hozták létre. (Az egyiptomi változaton Ré és Széth, a hettita változaton a Napisten és Viharisten.) Ezzel utalnak arra, hogy a szövetség úgymond "az égben köttetett", így felbontása az istenek ellen való.

3. A szerződés kitételei:
A megadott feltételek mind a két felet egyformán kötelezik, a szöveg mind a két verziójában mindkét uralkodó neve megjelenik a kitételek alanyaként.

  • A szerződő felek nem vonulhatnak egymás országa ellen, attól semmit nem vehetnek el.

  • Ha bármilyen külső ellenség (harmadik fél) támadja meg a szerződő felek egyikét, akkor a másik köteles segítségére sietni seregeivel, lehetőleg személyesen, de ha ő maga nem tud oda menni, akkor is katonai segítséget kell küldenie

  • Ramszesz köteles gondoskodni róla, hogy Hattusilis halála után fia kerüljön a trónra. Amennyiben a hettita birodalmon belül bárki is vitatná ennek jogosságát és vétkezne a trónörökös ellen, akkor Ramszesz köteles neki fegyveres segítséget nyújtani.

  • A szerződő felek kötelesek a másik fél országából érkezett menekülteket elfogni, és a másik fél számára őket kiadni. A menekülteket a kiadatásig elítélni, megbüntetni, tulajdonukat, családjukat, és személyüket bántalmazni nem szabad.

Érdekes, hogy míg a kitételek nagy része kölcsönös és kétoldalú kötelezettségeket sorol fel, addig a trónöröklés rendjének fenntartására vonatkozó kitétel csak egyoldalú. Mind a két verzió csak Ramszesz ilyen irányú kötelezettségét említi. A kapcsolódó kitétel, mely szerint a hettita trónörököst Ramszesz meg kell védje a belső támadásokkal szemben, ráadásul csak az akkád verzióban szerepel.

4. A szerződés hitelességének igazolása:
Megállapítják, hogy a szerződés szövege egy ezüst táblára íratott fel.

5. Isteni tanúk szólítása:
Ebben a részben Egyiptom és Hatti ezer istenét szólítják fel, hogy tanúsítsák a megállapodást. Mind az ezret nem, de jó néhányat meg is nevez közülük a szöveg, mind a két oldalról.

6. Átok- és áldásformula:
A szerződő felek előrevetítik, hogy amennyiben bármelyikük megszegné a megállapodást, Egyiptom és Hatti ezer-ezer istene sújtson le arra, viszont ha megtartják, akkor ugyanezek az istenek éltessék és tegyék boldoggá családjával és háza népével együtt.

Ezen felül az egyiptomi verzión szerepel az írnok már említett leírása az ezüst tábláról, illetve a rajta lévő pecsétlenyomatokról.

- = o = -


A szerződést valószínűleg ünnepélyes körülmények között írták alá. Erre utal a számos gratuláló levél, melyet az egyiptomi és a hettita udvar tagjai (nem csak az uralkodók) küldözgettek egymásnak. Természetesen Hattusilis és Ramszesz kölcsönösen üdvözölte egymást a nagy esemény alkalmából.

Úgy tűnt, hogy a szerződés segítségével végre rendezni tudja a két birodalom egymás között Szíria kérdését. Ez volt az a pont, ahol véglegesen eldőlt, hogy Ramszesznek le kell mondania azokról az ambíciókról, melyeket uralkodásának elején Egyiptom határaival kapcsolatban dédelgetett. Kádes és Amurru nem lett az övé. Cserébe Egyiptom "hagyományos" kánaáni befolyási övezete sértetlen maradt és garanciát kapott jogaira a föníciai partvidéken, sőt, Hattusilis hajlandó volt ezen jogokat kiterjeszteni az által, hogy biztosította az egyiptomiak szabad átjárását Ugaritig. Ezt a jogot Egyiptom III. Amenhotep uralkodása után vesztette el, így ez komoly engedménynek számított, mellyel az Ugaritban talált, Ramszesz nevével ellátott vázák tanúsága szerint Egyiptom élt is.

Sok évvel a megállapodás ratifikálása után Hattusilis felajánlotta Ramszesznek, hogy vegye feleségül a lányát és mellé hatalmas hozományt kínált. A diplomáciai házasság természetes velejárója volt az ókori Közel-Keleten az államok közötti szerződéseknek, szövetségeknek. Sokkal inkább az a meglepő, hogy erre nem korábban került sor.

A hercegnő Ramszesz uralkodásának 35. évében érkezett meg. Az ötvenes éveiben járó fáraó még mindig erős és egészséges volt. Az ara nemcsak a királyi hárembe lépett be, hanem a főfeleségek közé. Egyiptomi nevet kapott (Maathornofruré) és királynőnek kijáró titulatúrát. A későbbiekben még egy hettita hercegnő érkezett Hattusilis családjából, hogy feleségül menjen Ramszeszhez. Apja őt is hasonlóan bőséges hozománnyal indította útnak Egyiptom felé. Ennek az esküvőnek a dátuma nem ismeretes, ez az utolsó esemény a két udvar között, amiről egyáltalán tudomásunk van.

Ramszesz többször kérésre sem adta ki Urhi-Tesubot a hettita uralkodónak, a menekült valószínűleg Egyiptomban halt meg. Ez a körülmény arra utal, hogy minden szövetség és megállapodás ellenére a fáraó és a hettita király között a viszony mégsem volt mentes a feszültségtől. Vajon miért tartotta maga mellett Ramszesz a száműzött uralkodót? A szerződésben vállalta, hogy biztosítja Hattusilis örökösének trónöröklését, így Urhi-Tesub egyiptomi tartózkodása és az egyiptomi udvarra való esetleges barátsága már nem fenyegethette a hettita királyt. Ramszesz ezzel a lépéssel tulajdonképpen megszegte a szerződést. Ez alapján Hattusilis talán joggal tartott tőle, hogy halála után sem minden úgy lesz, ahogy azt a megállapodásban lefektették.

Egyiptom és Hatti ennek ellenére szövetségesek maradtak. Egyik birodalom sem szegte meg a megállapodást sem a szerződő uralkodók életében, sem azután, és ez által a térség legerősebb tömbjét teremtették meg. Máig vitatják a tudósok, hogy vajon melyik fél került ki győztesen és vesztesen ebből a diplomáciai megoldásból. Én úgy látom, hogy mind a kettő nyert. Egyrészről békét, másrészről pedig egy olyan szövetséget, mely távol tudta tartani az asszír és babiloni seregeket Szíria-Palesztina területéről.

- = o = -


A békéért mindig vérrel kell fizetni, és mind a két birodalom súlyosan megfizette az árát. Engedményekre kényszerültek, de szerencsére mind a ketten belátták, hogy a háborúskodás már csak további áldozatokat fog követelni, nyereséget már egyiküknek sem hozhat. Egyikük sem volt elég erős ahhoz, hogy elsöpörje a másikat, így értelmetlen lett volna egymás lassú felőrlése a szíriai csatamezőkön.

Vajon mennyire a józan belátás és mennyire a külső kényszer vitte rá az uralkodókat erre a döntésre? Ez már nem fog kiderülni.

ÉSzAH
eszah kukac kemet pont hu

_____

Egy szinttel feljebb Előző oldal Oldal nyomtatása (többi keret nélkül) Következő oldal Vissza a lap tetejére