Teljes méretre nyitVissza a linkek oldaláraApophisz és Szekenenré vitája

Az alábbi történetet, mely a Hikszosz-uralom idején "játszódik", sokan politikai szatírának vélik. Klasszikus interpretációban arról szól, hogy miként próbálja meg egy nevetséges indokkal a hikszosz király, Apophisz provokálni a thébai Szekenenrét, akit nyilvánvalóan ellenfelének tekint. Én a saját fordításomban egy másfajta értelmezés mellett foglalok állást, melynek értelmében egy valós és nem szatirikus politikai konfliktus kibontakozását olvashatjuk ki a kétség kívül erős irodalmi szándékkal írt műből. A szöveghez kapcsolódó jegyzeteimben igyekszem kitérni azokra a kérdésekre, és nem ritkán válaszokra, melyeket az "Apophisz és Szekenenré vitája" felvet.
A történet egy ramesszida kori papiruszon, az ún.
Sallieri papirusz I.-en maradt fenn, mely sajnos igen töredékes. A meglévő rész is sok hiányosságot mutat, a szöveg vége viszont teljes egészében hiányzik, így nem tudhatjuk, mi lett a parázs vita végeredménye.
Kétség sem férhet hozzá, hogy minden irodalmi jellege ellenére a mű történeti forrásként is értelmezhető. Ezt egyéb, párhuzamos, írásos és régészeti források is megerősítik.
A fordításban
eltérő szín jelzi azokat a részleteket, ahol az eredeti szöveg hiányzik, vagy hiányos, és így a fordító kénytelen a mondatokat saját feltételezései, megérzései szerint kiegészíteni, kipótolni. Ahol még ez is lehetetlen, ott a {...} jel áll. Ezeken a helyeken semmilyen jel, támpont nem áll rendelkezésre ahhoz, hogy hiteles fordítást lehessen adni.
A magyar változatot természetesen szép anyanyelvünk nyelvtani és stilisztikai szabályainak megfelelően fogalmaztam meg, ügyelve viszont arra, hogy a speciális és "nagyon egyiptomi" szófordulatok megmaradjanak. Ha egy-egy kifejezést, szóösszetételt furcsának találsz, akkor erre gyanakodj. A szó szerint történő fordítást viszont meghagyom a vizsgáimra.
:-)

csík

Történt egyszer, hogy Egyiptom földjét nagy nyomorúság sújtotta, mivel egyetlen úr sem volt, ki királyként uralkodott volna. Egy napon aztán Szekenenré király (élet, üdv, egészség) lett a Déli Város[1] fejedelme. Nagy nyomorúságban volt {...} városa is, mivel Apophisz[2], az idegen herceg (élet, üdv, egészség!) Hut-Uaretben[3] volt és neki adóztatták az egész országot, az övé volt a beszolgáltatás és minden jó terménye a Deltának / Egyiptomnak[4].
Ezután Apophisz király (élet, üdv, egészség!) Széth-et tette meg urává. Nem szolgált ő az egész ország egyetlen más istenének sem, csak Széth-nek. Építtetett egy templomot mesteri munkával az örökkévalóságnak Apophisz király (élet, üdv, egészség!) palotája mellé és megjelent ott minden napnak a kezdetén, hogy bemutassa mindennapos áldozatát Széth számára, míg az udvari hatalmasságok virágfüzéreket hoztak, mint ahogy Ré-Harakhti templomában szokás az ő tökéletessége miatt.[5]

Ami Apophisz királyt (élet, üdv, egészség!) illeti, üzenetet akart ő küldeni a felségsértő Szekenenrének (élet, üdv, egészség!), a Déli Város fejedelmének. Sok nappal ezután Apophisz király (élet, üdv, egészség!) összehivatta palotájának magas rangú hivatalnokait és utasította őket, hogy küldjenek egy követtel panaszt a Déli Város fejedelméhez. Mivel azonban ő maga nem tudta az üzenetet összeállítani, írnokait és bölcseit bízta meg a feladattal.[6] A magas rangú hivatalnokok a következő üzenetet írták: A fejedelem (élet, üdv, egészség!), a mi urunk követeli, hogy vondd vissza a mezőkről a katonákat, melyek a város keleti részén állomásoznak, mert nem hagynak nekünk nyugtot sem nappal, sem éjjel, amikor hangjuk a fülünkbe jut.{...}[7]

A Déli Város fejedelme {...} vele együtt védelmezőként. Nem bízott ő az egész ország egyetlen más istenében sem, csak Amon-Rében, az istenek királyában.

Majd sok nappal ezután Apophisz király (élet, üdv, egészség!) el is küldte a panaszt a Déli Város fejedelmének, melyet írnokai és bölcsei megfogalmaztak számára. Amikor Apophisz király (élet, üdv, egészség!) követe megérkezett a Déli Város fejedelméhez, azonnal elé vezették. Ekkor így szólt ő Apophisz király (élet, üdv, egészség!) követéhez: Miért küldtek téged a Déli Városba hozzám? Mi végre ez az utazás? Erre a követ így felelt: Apophisz király (élet, üdv, egészség!) küldött engem, hogy megmondjam: "Vondd vissza a mezőkről katonákat, melyek a város keleti részén állomásoznak, mert nem hagynak nekem nyugtot sem nappal, sem éjjel, amikor hangjuk a fülembe jut."[8] Ezt hallván a Déli Város fejedelme igencsak elcsodálkozott és úgy tett, mintha képtelen lenne válaszolni Apophisz király (élet, üdv, egészség!) követének. Végül így szólt a Déli Város fejedelme: Valóban elhall a te urad eddig, hallja a mezőkről a katonák hangját, akik a Déli Város keleti felén vannak? Erre azt mondta a követ neki: Intézkedj, hogy végrehajtsák a parancsot, mellyel engem hozzád küldött.

Ezután a Déli Város fejedelme gondoskodott róla, hogy Apophisz király (élet, üdv, egészség!) követét ellássák minden jóval, hússal, süteménnyel, majd így szólt hozzá: Mondd meg a te uradnak, mindent, amit üzen, meg fogom azt tenni. {...} Így Apophisz király (élet, üdv, egészség!) követe felkerekedett és elindult vissza az ő urához.

Ezután a Déli Város fejedelme hivatta az udvari nemeseket, valamint minden kiváló katonáját és elismételte nekik a panaszt, amit a király, Apophisz (élet, üdv, egészség!) őket illetően üzent neki. Mind némán álltak, nem tudtak felelni se jót, se rosszat.
Ezután Apophisz király (élet, üdv, egészség!) üzent neki ... [9]

Szekenenréről a Királylistában olvashatsz, a hikszoszokkal kapcsolatban pedig ajánlom szíves figyelmedbe a "Puszták fejedelmei" c. írásomat a Mi Témáink között. Pauline Gedge "A Két Föld Ura" trilógiája is ezt az időszakot dolgozza fel.
Ha bármi ötleted van azzal kapcsolatban, hogy miként végződhetett a történet, oszd meg velünk a fórumon.

ÉSzAH

csík

Egy szinttel feljebb Előző oldal Következő oldal Vissza a lap tetejére

csík

Jegyzetek

1 Théba, amit Uaszet mellett Déli Városnak (Niut Reszit) és Felső-Egyiptomi Heliopolisznak (Iunu Sema) is neveztek.
Vissza a szöveghez
2 Egyiptomiul Ipepy. Ezen a néven több király is uralkodott, itt Apophisz Auszerréről van szó. A nevet a napnyugati kígyótól kölcsönözte, aki minden éjjel feltartóztatja a Napbárkát égi útján, és akit minden este Széth győz le.
Vissza a szöveghez
3 Avarisz városa a Delta keleti felében, melyet a hikszoszok székhelyüknek választottak.
Vissza a szöveghez
4 Itt egy írnoki hiba folytán nem lehet eldönteni, hogy egész Egyiptomról vagy csak a Deltáról van szó, a kettő között ugyanis igen kevés a különbség a hieroglif írásban és a meglévő jel alapján nem lehet megkülönböztetni, hogy melyik is van oda írva. Pedig egy az elenyésző különbség egyátalán nem bagatell, ha a történeti jelentőségét nézzük: Ma sem tudjuk, hogy a hikszosz befolyás meddig terjed Szekenenré és Apophisz korában. Ha az írnok egy kicsit gondosabb, akkor most ezzel a tudással gazdagabbak lennénk.
Vissza a szöveghez
5 A mű szerzője ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy Apophisz nem átallta Széthet egyenrangúvá tenni Ré-Harakhtival. Ugyanakkor nyilvánvalóvá válik a szövegből, hogy a hikszoszok átvették az egyiptomi szokásokat, amint ez a vallás területét illetően a szövegen keresztül kiviláglik.
Vissza a szöveghez
6 Ez az a pont, ahol a történet propaganda-jellege a leginkább előtérbe kerül. Az egyiptomi király-ideológia szerint a bölcs király mindig a saját bölcsességében bízik. Meghallgatja tanácsadóit, de a rendre másképp dönt, mint ahogy ő tanácsolják. Apophiszt, a negatív hőst alkalmatlan, az egyiptomi mércével mérve nem megfelelő királynak állítja be. A motívum a történet végén tér vissza, amikor Szekenenré is behivatja a embereit, de a királynak nincs szüksége rájuk ahhoz, hogy döntést hozzon.
Vissza a szöveghez
7 A kitört szövegrész nagy bizonyossággal rekonstruálható, mivel ugyanez idézetként megvan szóról szóra a történet egy későbbi szakaszában és az egyiptomi irodalom kedvelt és gyakran alkalmazott eszköze volt az ismétlés.
Vissza a szöveghez
8 Ez a mondat az egész történet csúcspontja és egyben legvitatottabb része is. A klasszikus fordítás így szól: "Távolíttasd el a vizilovakat a csatornából, mely a város keleti szélén van." Ezt a fordítók úgy magyarázták, hogy a vizilónak, mint Széth szent állatának vadászatát Apophisz az ellene irányuló ideológiai hadviselésnek tekintette és a tiltás valójában erre vonatkozik. Továbbá úgy értelmezték, hogy Apophisz egy nevetséges indokkal próbál konfliktust provokálni Szekenerével szemben. Azonban ha megnézzük az általam támogatott fordítást, akkor kiderül, hogy Apophisz panasza mögött nem kell ilyen szimbolikus problémákat keresni. Egy város mellett állomásozó sereg nagyon is jogos panaszra adhat okot egy hatalmát féltő uralkodó esetében.
Vissza a szöveghez
9 Sajnos nem tudjuk meg, hogy Szekenenré király milyen ügyes fondorlattal bújt ki a parancs végrehajtása alól, de a mű hangvétele kétséget sem hagy afelől, hogy Apophiszt végük a saját kötelével fojtotta meg. Kettejük harcában a történelem nem ismer győztest és vesztest. Ennek a történetnek a vége valószínűleg megadná a választ a kérdésre. Nagy kár, hogy elveszett.
Vissza a szöveghez