Teljes képernyőre nyit Egy szinttel feljebb

Az igazi "Titkok Kamrája"

Tovább a szöveghez -- >
 
A Nagy Piramis Henutszen és Merititesz piramisa közül
A Nagy Piramis
Henutszen és Merititesz piramisa közül
© 2006 HoremWeb felvétele

A piramisokat évszázadok óta mindenféle szóbeszéd övezi: már az ókorban az elrejtett tudás búvóhelyének vélték őket. A Westcar-papirusz szerint Thot termeinek számát – afféle egyiptomi Bölcsek Kövét, a világrend ősmisztériumának kulcsát, avagy a "42"-höz tartozó kérdést – rejtette Khnum-Khufu a piramisába. Harún ar-Rasid fia, al-Mammún kalifa a fáma szerint kincset és hatalmat keresett ugyanott, de csak egy kis korsó aranyat talált, ami éppen csak fedezte az addigi költségeit. Ő még szerencsés volt, állítja a legenda, mert nullszaldósra hozta ki a vállalkozást. Szaladdin fia, al-Malík kalifa Menkauré piramisának már nem kincseket és tudást keresve esett neki, hanem a puszta hatalmát, képességeit akarta fitogtatni. Munkásai több mint fél évig próbálkoztak a piramis lebontásával, és emberéleteket kockára téve, nyolc hónap alatt mindössze egy kürtőszerű hasadékot tudtak vágni a piramis északi oldalába. Giovanni Battista Belzoni egészen kézzelfogható javakat: értékesíthető műtárgyakat keresve bányászott utat Khafré piramisába, Karl Richard Lepsius, vagy Sir William Matthew Flinders Petrie már az ismereteket tartotta fontosnak. Módszereik megalapozták a modern tudományos kutatás módszertanát, amely messzemenő következtetéseket tesz lehetővé, sőt, sok esetben bizonyíthatóvá. Napjaink egyiptológusai tulajdonképpen visszatértek a gyökerekhez, és rejtett tudásért kutatnak (Belzoninál, Vyse-nál, de még Mariette-nél vagy Lepsiusnál is sokkal kíméletesebb módszerekkel), amikor az építés körülményeiről, az építők tudásáról, gondolatvilágáról, mindennapjairól faggatják az épületeket. A Nagy Piramist felderítő robotgenerációk ismét rejtélyes kamrákat, titkos járatokat kerestek, újabb és újabb falakba ütközve. Eddig leginkább csak újabb kérdéseket találtak, válaszokból csak keveset.

Egy különleges hely

Van a piramiskörzetekben egy helyiség, ami sokkal inkább lehetne rejtélyek titkos kamrája cím büszke tulajdonosa, ha valamivel több figyelmet kapna. Elegáns, francia névvel szokták illetni, ez is jelzi, hogy valami különlegesről van szó. (Elvégre a mindennapos dolgok, mint a perisztyludvar, hiposztylcsarnok, pronaosz, naosz, portikusz, stb. – ezek csak egyszerű, görög nevet kaptak. Az igazi különlegességek, mint a Chapelle Blanche, Chapelle Rouge, vagy a Ramesséum kaphatnak francia nevet. ;) ) Ez az apró, egyetlen oszloppal díszített kamra magyarul a nem túl fantáziadús, de annál praktikusabb egyoszlopos kamra (esetleg a túlzó egyoszlopos terem) nevet viseli. A francia név is legfeljebb hangzásában misztikusabb: antichambre carrée, avagy négyzetes előszoba. A magyar név a szerkezetről, a francia az alakról és elhelyezkedésről árul el többet. :) A funkcióról persze egyik sem szól. Ez bizony nem is véletlen. A funkciójáról ugyanis gőzünk sincs.

Egy kis fejlődéstörténet

Tovább a szövegre -->
 
A Tört Piramis áldozókápolnája
A Tört Piramis áldozókáponája
© 2004 HoremWeb felvétele

A Hamis Piramis áldozókápolnája
A Hamis Piramis áldozókáponája
© 2004 HoremWeb felvétele

Khafré halotti templomának öt tárolókamrája a szoborfülkék mögött
Khafré piramisának öt szoborfülkéje mögötti tárolókamrák
© 2004 HoremWeb felvétele

Jelenlegi ismereteink meglehetősen hiányosak a piramiskörzeteket alkotó épületek, és azok részei funkcionális szerepét illetően. A szerkezet viszonylag hamar kialakult, bár a kezdetek behatóbb ismeretének gátat vet az az aprócska tény, hogy a Lépcsős Piramist követően – a jelek szerint – hosszú ideig egyetlen piramiskörzet sem készült el. Egészen Sznofruig hiába keresgéljük a látványos halotti templomokat, feljáróutakat, völgytemplomokat. Ezek nyomai elsőként a mejdúmi Hamis Piramis mellett bukkantak elő, legalábbis részben. Ez az építmény építészeti (és talán ideológiai) forradalom képviselője. Először bukkanhatunk a feljáróút nyomára, amelynek alsó vége termőföldek alatt tűnik el. Ezek talán ma is őrzik egy völgytemplom emlékét, bár arra, hogy ennek kézzelfogható nyomaira lehessen lelni, vajmi kicsi az esély – a mezőgazdasági művelés a rejtőző emlékekre is gyilkos hatással van, és a feltárásnak is olyan akadálya, amit egy jóérzésű ember, józanul gondolkozva, a térség gondjait ismerve, aligha kérdőjelez meg. (Azaz néha mégis, ha nagyon nagy jelentőségű területről van szó – de többnyire a földművelés eleve annyira tönkreteszi a lelőhelyeket, hogy a várható eredmény nem áll arányban az élelmiszertermelés kiesése okozta problémákkal.) Mejdúmban épült elsőként mellékpiramis, még a déli oldalon. Ennek ma nyoma sem látszik: ami megmaradt belőle, azt elfedte a piramis leomlott feltöltéséből származó törmelékhalom. A szorosan értelmezett halotti templomot itt még a keleti oldalhoz helyezett, kisméretű áldozókápolna helyettesíti, hotep hieroglifa alakú, fedett oltára mögött két jókora, de vésetek nélküli sztélével. Hasonló a Tört Piramis "felszereltsége" is, ahol a mellékpiramis is kapott egy apró kápolnát a keleti oldalára, és a feljáróút aljánál hihetetlen művészi színvonalon díszített völgytemplom is felszínre került. Az innen származó domborműveket a kairói Egyiptomi Múzeum nyelte el, magát a völgytemplomot homok fedte be, de a kis áldozókápolna ma is látható "előírásos" helyén, a piramis keleti oldalának közepénél. Mai állapota némileg megtévesztő: még az Óbirodalom idején jelentős mértékben bővítették, ami azt is jelzi, hogy a piramiskörzet hosszú ideig kultuszhelyként működött.

A nagyméretű halotti templom, mint a templomkörzet központi eleme, Khnum-Khufu Nagy Piramisánál jelent meg először. Mára csak a padlózat fekete bazalttömbjei emlékeztetnek a helyére, de a kutatóknak sikerült annyit feltárni belőle, hogy Rainer Stadelmann egy alaprajzrekonstrukcióval is megpróbálkozhatott. Később Khufu fia, Khafré építészei kiváló mintát hagytak az utódokra, mert a legtöbb, később "kötelező" elem megtalálható halotti templomában. Egy kétoszlopos kamrán és egy keresztirányú, oszlopos előcsarnokon át lehetett eljutni a hosszúkás, fedett előcsarnokba, amely a vaskos pillérekkel körülvett udvarra nyílt, vele szemközt egy oszlopos előtér mögött öt szoborfülkével, ahol a királyság öt aspektusát megjelenítő királyszobrok kaphattak helyet. Az öt fülke mögött öt tárolóhelyiség, majd egy kisebb szentély lehetett. Kétoldalt különféle tárolóhelyiségek lehettek, esetleg további szoborfülkék. A templom és a piramis között szabad tér maradt, és ott helyet kapott a korábban használatos áldozókápolna is, amihez feltételezhetően álajtó is tartozott. (A Nagy Piramis körzetében újdonság volt a három királynői piramis is, amelyek ekkor még a piramis keleti oldalára épültek. Khafré nem építtetett királynői piramist.)

Khufu és Khafré piramiskörzeteinek két feltűnő közös vonása, hogy egyikhez sem épült pylon, sem antichambre carrée. Mindkét elem később jelenik csak meg: a pylon Abu Szírben, az egyoszlopos terem pedig Dzsedkaré Iszeszi Szakkara fölött őrködő piramisán, amelyet sajátos elhelyezkedése miatt Szentinel-piramisnak, azaz Őrszemnek hívnak.

Ideológiai változások

Tovább a szövegre -->
 
Dzsószer Netjeri-khet szobra a "szerdábból"
Dzsószer Netjeri-khet szobra a "szerdábból"

Khafré dioritszobra a Völgytemplomából
Khafré Hóruszos dioritszobra a Völgytemplomából

Uszerkaf halotti temploma
Uszerkaf halotti temploma a piramisának déli oldalán
(középen egy későbbi betemetkezés aknasírja látható) © 2009 HoremWeb felvétele

A IV. dinasztia vége a trónutódlásért folytatott hatalmi harcokkal ideológiai és társadalmi változást is hozott. Az ideológia az uralkodásra jogosító isteni meghatalmazás, mondhatni örökség körül, mint egy sarokvas körül fordult el, az eddig saját jogukon a Nappal azonos királyokat, mint Dzsószer Netjeri-khet Nubré, vagy Khnum-Khufu, Dzsedefrétől felváltották a saját jogukon nem, csak származásuk révén isteni uralkodók, mint fiai. A királyság emberi megtestesítője fokozatosan kisebb, az isteni eredet és felhatalmazás nagyobb jelentőséget kapott, és ez az uralkodó kultuszában, sőt, annak épületeiben is szembetűnik. A piramisa felemelkedés helye, de a lényeg az isteni eredetű királyság folyamatosságának biztosítása, amihez szükséges, hogy a halott király megistenülve folytassa az utód patronálását, közbenjárva a nagy istenek támogatásáért. A király, mint ember, életében egyre távolabb állt az isteni, eszményi királytól, és egyre nagyobb „hátszélre” volt szüksége a megfelelő uralkodásához, a Maat fenntartásához.

A piramisok egyre kisebbek, a halotti templomok egyre nagyobbak, és ahogy az uralkodók gazdagsága és gazdasági ereje csökkent, a piramisok méretéből és minőségéből engednek, de a halotti templomokban továbbra is igényes anyagokat és mesteri díszítést terveznek. Az már a sors keserű fintora, hogy a szükségszerű építési sorrend miatt a halotti templom sok esetben nem készült el, és befejezése az inkább a saját emlékműveikre koncentráló, és az elődök felé kompromisszumra készebb utódokra maradt. Ugyanakkor fontos felfigyelnünk arra, hogy lelkesen beletemetkeztek olyan piramiskomplexumba, amelynek a piramisa alig jutott túl az alapok kialakításán, de volt egy, használható állapotig elkészült (nem feltétlenül befejezett) halotti temploma – de hiába volt a piramis szinte befejezett, ha a halotti templom nem készült el a megfelelő mértékig, nem vették igénybe az épületegyüttest. Ez jelzi, hogy a mai megítéléssel ellentétben a teljes körzet fő eleme a halotti templom volt, és nem a piramis.

A nagyobb méretű halotti templomok fő elemei alig változtak. Az udvar sem lett sokkal tágasabb (arányaiban aztán főleg nem!), viszont megjelent az épületek járószint változtatásával hangsúlyozott tagolása. Dzsedkaré Iszeszinél, sőt, valószínűleg már Niuszerrénél a királynői piramisok is saját mellékpiramist kaptak, megjelentek a piramisok bejáratánál az északi kápolnák, és egységesedett a méret és az alépítmény, amivel szinte szabványosították az építménytípust. (Erről már írtunk a Szabványosított piramisok című témánkban.) A folyamat az épületegyüttesek koronájánál, a piramisnál a leglátványosabb, de a halotti templomokban is nyomon követhető. Az elrendezésük a VI. dinasztia idejére jellegzetessé vált, különbségek a helyi adottságoknak és a rendelkezésre álló erőforrásoknak megfelelően alakultak, és elsősorban a méretekben, tárolóhelyiségek számában, kisebb elrendezésbeli eltérésekben nyilvánultak meg. A halotti templom Uszerkaf piramisánál "ránőtt" a piramis (nála rendhagyó módon déli, de általánosan keleti) oldalára. A kis áldozókápolna eltűnt, a templom szentélyében, vagy az oda vezető folyosón általánossá vált az egy vagy több álajtó. Az öt szoborfülke Tetitől kezdve már bizonyosan ajtókkal rendelkezett, és a szoborfülkéktől csak az antichambre carrée-n keresztül vezetett út a piramis és a kerítésfal felé, illetve az álajtókhoz és a szentélyhez. Ilyenformán az antichambre carrée határvonalat, vagy inkább átjárót képezett az uralkodó király és a halottként Ozirisszé váló király, földi királyság égi patrónusának territóriuma között – ha helyes az értelmezésem.

A piramiskörzet szerepe

Tovább a szövegre -->
 
A "fáraó futása" Dzsószer déli sírjából
A "fáraó futása" Dzsószer Déli Sírjából

Márpedig ez az értelmezés nem teljesen légbőlkapott. Korábban elterjedt az a feltételezés, hogy a piramiskörzet a királyi temetés rítusainak, illetve a halott király túlvilági életének biztosítására épült. Azoknál a piramiskörzeteknél azonban, ahol a dekoráció fennmaradt, nyoma sincs a temetési és halotti rítusokra vonatkozó ábrázolásoknak. Ehelyett az uralkodás aspektusai jelennek meg, a király oltalmazóként, gondoskodóként jelent meg, tartós uralkodását pedig a szed-ünnep ábrázolása idézte fel. A szobrok a király isteni pártfogását hangsúlyozzák, illetve a király isteni származását vetik előre. A piramiskörzet tehát a királyság isteni eredetét hivatott hangsúlyozni, megerősíteni az istenek jóváhagyását és pártfogását, valamint az elhunyt király pártfogásán keresztül biztosítani az éppen aktuális uralkodónak, aki tulajdonképpen nem más, mint az általános, isteni eredetű királyság eszményének pillanatnyi megtestesítője, a megfelelő támogatást. Ez az elgondolás fejeződik ki abban, hogy egyes szerzők mostanában nem halotti templomokról, hanem kultusztemplomokról vagy emléktemplomokról beszélnek. Érdemes mérlegelni azt a tényt is, hogy az abu-szíri piramisoknál előkerült papiruszok szerint a piramisok fontos gazdasági és közigazgatási központok voltak, ami elég nehezen összeegyeztethető egy halotti kultuszt szolgáló intézménnyel. Ha viszont a piramiskörzet a királyság isteni voltának szolgálatában áll, magát az isteni eredetű királyságeszményt jeleníti meg, akkor sokkal helyénvalóbbnak tűnik a közigazgatási tennivalókban való aktív szerepe is.

Sokismeretlenes ismerős

Tovább a szövegre -->
 
Menkauré feljáróútja
Menkauré feljáróútja és piramisa
© 2004 HoremWeb felvétele

Nyerstégla bélés Menkauré halotti templomában
Nyerstégla falazás Menkauré halotti templomában
© 2004 HoremWeb felvétele

Mastabet el Faraun
A Mastabet el Faraun, Sepszeszkaf masztabája
© Free Use, 2007 John Bodsworth felvétele, egyptarchives.co.uk
forrás: Wikimedia Commons

Eddig gondosan igyekeztem elkerülni egy kínos kérdést, ami egy furcsaságokat felsorakoztató piramiskörzethez kapcsolódik. Ezt a piramiskörzetet mindenki ismeri, még azok közül is sokan látták, akiket nem érdekel különösebben az egyiptomiak halotti építészete, és a Nagy Piramis mellett is a bazár, vagy a szálloda étterme, bárja, netán az úszómedence vizének hőfoka foglalkoztatja a képzeletüket. A szóban forgó komplexum ugyanis a gízai plató három nevezetes piramisa közül a legkisebbhez, Menkauré piramisához tartozik.

Aki veszi a fáradságot a halotti templom bejárására (ami viszonylag kevés látnivalóért cserébe sok-sok napsütés és meleg, no meg pár tolakodó árus elviselését követeli), az maga is rábukkanhat néhány különös dologra. Az egyik rögvest az, hogy a templom rátapad a piramis falára, sőt, az utóbbi burkolata sincs szintre faragva, egy síkba összecsiszolva a halotti templom mellett. A másik, hogy a templom állapota egyre rosszabb, ahogy távolodunk a piramistól. A figyelmes szemlélő még furább dolgokat talál – például nyerstégla "béléseket", amelyeket szemmel láthatóan a mészkő falak burkolataként építettek oda. Ennek látszólag semmi értelme! Ez a szép ünneplőruha koldusrongyok alá rejtése – de az építészetben mi vihet ilyen tettre bárkit is?

A rejtély kulcsa ebben az esetben is a halál, és az örökös tiszteletének és anyagi lehetőségeinek az egyensúlya. A halotti templomot még korántsem sikerült befejezni, amikor Menkauré "felszállott az égbe". Utódára, Sepszeszkafra maradt a nagy feladat, hogy a félkész halotti körzetet használhatóvá tegye. Menkauré nem takarékoskodott a drága anyagokkal, és Khafré mintájára asszuáni vörös gránittal tervezte beburkoltatni a halotti templom falait. Néhány helyen meg is találták a gránitburkolat maradványait. Nem tudom, hogy a költségek, vagy az idő szorongatta-e jobban Sepszeszkafot (bár az a tény, hogy piramis helyett jókora masztabába temetkezett, a piszkos anyagiakat előrébb helyezi, sőt, még ideológiai visszalépést is jelent abból a szempontból, hogy mintegy leereszkedik az alattvalók közé azzal, hogy az övékéhez hasonló sírt építtet magának), mindenesetre az olcsóbban és gyorsabban kivitelezhető megoldást választotta, és a helyben előállítható nyerstégla mellett döntött. A mészkő falakat ezzel burkoltatta, és a vályog felületét később meszelték, vagy a gránit színéhez hasonlóra festették. A feljáróút is döngölt agyagpadlót kapott a szokásos mészkő helyett (hogy a drága burkolatokról már ne is beszéljünk), és Herbert Ricke kutatásai alapján elképzelhető, hogy kő helyett csak pálmarostokból készült tetővel volt fedve. A völgytemplom, ami jelentős részében Sepszeszkaf munkásaira maradt, szintén főleg nyerstéglából épült meg. Hogy ez bármi gondot jelentett volna, az nem valószínű: Menkauré kultusza évszázadokig fennmaradt, amit az is bizonyít, hogy a völgytemplomban lelt királyi dekrétumban a századokkal később uralkodott II. Pepi biztosította Menkauré síralapítványának adómentességét.

Menkauré halotti templomában ma is többé-kevésbé felismerhető az egyoszlopos terem, ami annyira anakronisztikus, hogy egyes tudósok nem is tartják annak – bár a feltűnő hasonlóságot tagadni elég nehéz. (Egyszerűbb átsiklani felette.) Sepszeszkaf aligha építtetett antichambre carrée-t Menkauré számára. Miért is tette volna? Bizonyára azt se tudta, mi az. Ugyanezen okból Menkauré sem tett ilyet. A kis kamra viszont ott van. Pontosan olyan, mint az egyoszlopos kamrák. Ki lehet a "tettes"?

Egy feltételezésünk éppenséggel lehet, de ehhez a völgytemplomot is szemügyre kell venni.

A kulcs a völgytemplomban van?

Tovább a szövegre -->
 
Antichambre carrée Menkauré halotti templomában
HoremWeb Menkauré halotti templomában –
tőle balra az antichambre carrée
© 2004 ÉSzAH felvétele

Menkauré halotti templomának alaprajza
Menkauré halotti templomának alaprajza
a – feljáróút
b – hosszú előcsarnok
c – udvar
d – oszlopcsarnok
e – szentély
f – tárolóhelyiségek
gantichambre carrée
h – piramis
© Public Domain, 2009 HoremWeb rajza
Herbert Ricke nyomán
forrás: Wikimedia Commons

Ezt az épületet Herbert Ricke némi számolgatás, és egy jó adag szerencse segítségével találta meg. Tudta, hol futott a feljáróút, és sejtette, hogy milyen magasan lehetett a völgytemplom. E két vonal kijelölt egy pontot, ahol Ricke próbaásást végeztetett. Már az első nekigyürkőzés fantasztikus sikert hozott, a próbaásás nem csak az épület felszínre bukkanását, de az egyik híres szoborpár, Menkauré és II. Khamerernebti párosszobrának megtalálását eredményezte. A nagyszerű diád ma a Bostoni Múzeumban látható.

A völgytemplom megépítése, mint már említettem, a talált maradványok alapján szinte teljes egészében Sepszeszkafra maradt, aki az épületet nyerstéglából emeltette. Egy sajnálatos problémát azért mégis jelentett a nyerstégla használata: a VI. dinasztia idején egy felhőszakadást követően a vádin lezúduló víz elmosta a völgytemplom felét. A sérült részt tessék-lássék újjáépítették ugyan, de valamivel (valószínűleg alig pár évtizeddel) később viskók, lakások jelentek meg a völgytemplomban – Menkauré kultuszát valószínűleg nem ápolták tovább, de ha mégis, jelentősége igencsak megcsappant, és a kultusz esetleg a halotti templomba szorulhatott vissza. Az uralkodó a völgytemplomával új módon nyújtott oltalmat népe leszármazottainak: a védett helyet nyújtott otthonaiknak.

Elég nehézkes dolog a különféle szakkönyvek időnként egymással is vitában álló adataiból pontos, vagy legalább hitelesnek tűnő időrendet felállítani. Nehezíti az is, hogy bizonyos események ilyen időbeli távolságból nézve szinte egyszerre következtek be, de az addig eltelt időszakról alig tudni valamit. Amikor a datálás pontatlanságát 50-100 évnek deklarálják a kutatók, mit jelent pár évtized? Egyidejűséget. De hát mégis mi történhetett? Feltehetőleg az, hogy az V. dinasztia idején fennálló kultusz a VI. dinasztia alatt lanyhulni kezdett. Ennek akár gazdasági okai is lehettek, ha a piramis forrásait biztosító síralapítvány nem hozott elegendő jövedelmet a kultusz fenntartásához. Ennek okait ne firtassuk most, bár ha sikkasztásokra és korrupcióra gyanakszunk, talán nem is járunk messze az igazságtól, elvégre az Óbirodalom utolsó, erősen hanyatló szakaszában járunk. De lehetnek a háttérben olyan, kevésbé emberi tényezőre visszavezethető okok is, mint a rosszabb terméssel járó gyengébb áradások. Erre is vannak adatok. A VI. dinasztia alatt már vészesen meggyengülő központi hatalomról szerzett ismeretek viszont valószínűsítik az előbbit. Sőt, a visszaélések elburjánzásában a kedvezőtlen klímaváltozás is közrejátszhatott: Egyiptom időjárásának szárazabbra fordulása az akkori, félig-meddig szavannás területeket félsivataggá, sivataggá változtatta.

Az is bizonyosnak tekinthető, hogy a piramiskörzet bőven kétszáz éves épületei már erősen leromlott állapotban lehettek. Elképzelhető, hogy az adómentességet is a felújítás fedezetére kellett nyújtani, bár ez egy nagyon bátor, és meglehetősen alaptalan feltételezés. Sajnos a felújítás is, és az adómentesség is csak kis haladékot nyújtott, a kultusz nemsokára már csak a halotti templomban összpontosult, majd elhalt. Amikor a felhőszakadás elmosta a völgytemplom keleti felét, az újjáépítés már csak a külső falak hevenyészett újrarakására korlátozódott, a belső falakra nem terjedt ki a figyelem – a völgytemplom megszűnt működni. Nem telhetett bele sok idő, hogy az életük jobbá tételére minden kis kínálkozó alkalmat megragadó egyszerű emberek bemerészkedtek az oltalmat adó falak közé, majd még egy kicsivel később már oda építették kalyibáikat, és megtelepedtek a hajdani völgytemplom belsejében. Így múlt viszonylagos feledésbe Menkauré dicsősége.

Itt jön be a képbe a rejtélyes kis helyiség, a Menkauré-piramiskörzetben lévő antichambre carrée. Ez, a korban oda nem illő épületrész irányította a figyelmet a piramiskörzet utóéletére, és ez jelzi, hogy a piramiskörzetben a kultusz a V-VI. dinasztia idején még aktív volt. A halotti templom nyerstégla délnyugati része olyan mértékben károsodott, hogy a rekonstrukciója legfeljebb hipotetikus lehet. Az antichambre carrée azonban nem nyerstéglából, hanem kőből épült, tehát az azt létrehozó átépítéskor a templom még fontos szerepet játszott. A VI. dinasztia idejére tehető renováció valószínűleg nem használt volna ilyen drága anyagot – hacsak a templom délnyugati oldalának köveit nem. Az egyoszlopos terem tehát jó eséllyel még II. Pepi hosszú uralma előtt készült.

Ebben az eszmefuttatásban – szokásom szerint – számos spekulatív elem van, sok-sok kutatás során összeszedett apró részleten alapuló, de végső soron ellenőrizetlen következtetés. Semmit ne higgy el belőle anélkül, hogy magad is utánanéznél, csak egyet: a piramisok, templomok, műemlékek ma látható állapota szinte sohasem egy adott történelmi pillanat rögzített képe, hanem mindig egy, többnyire évszázadokon át tartó folyamat lenyomata.

Figyelmedbe ajánlom továbbá a Wikipédia Menkauré-piramis című szócikkét, amelyben ellenőrzött forrásokra hivatkozó, tényszerűbb anyagot találsz, és amelynek létrejöttében, kiemelt minősítésűvé fejlődésben magam is komoly szerepet játszottam.

HoremWeb
HoremWeb kukac kemet pont hu

Egy szinttel feljebb Előző oldal Oldal nyomtatása (többi keret nélkül) Következő oldal Vissza a lap tetejére
Valid HTML 4.01 Transitional  Valid CSS 3