Deprecated: Function set_magic_quotes_runtime() is deprecated in /var/www/clients/client1470/web7997/web/forum/common.php on line 106 [phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/session.php on line 885: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
[phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/session.php on line 885: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
[phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/session.php on line 885: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
[phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/functions.php on line 3391: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
[phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/functions.php on line 3393: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
[phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/functions.php on line 3394: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
[phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/functions.php on line 3395: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
KEMET = Az Ókori Egyiptom • Téma megtekintése - Karcolatok a földfelszinen
Szárnyas napkorong

KEMET = Az Ókori Egyiptom

Üdvözlet a betérőnek!
* GyIK  * Keresés  * Társalgó  * Képtár
Pontos idő: 2018.09.21. 14:36

Időzóna: UTC + 1 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 12 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: Re: Karcolatok a földfelszinen
HozzászólásElküldve: 2009.06.18. 21:47 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
2006. május 8., hétfő

#2


Te ismeretlen és ruhátlan,

te kelsz ki minden hamuból.

Te vagy a hetedik szobában,

nem haltál meg, csak aluszol.



Csak aluszol, háncsból az ágyad,

körül a hamuszín falak,

roncs függöny ád a némaságnak

nagy, mozdulatlan szárnyakat.



Nem mozdulok.

csak mint áramló, lassú rendek,

csak alvó látomásaid kerengnek,

mint láthatatlan csillagok.



Ébredj, ébredj! Mutasd a vállad!

Sebesülten is megtalállak.

Szólj, hogy szólhassak holtomiglan.

Mondd, mondd el végre, merre jártál

kimondhatatlan álmaidban.



(Nemes-Nagy Ágnes - Az alvóhoz - részlet)

Délután két óra, tán kissé korai még bemenni Ramessuhoz. Mina tündér, mint mindig, mintha testvérem, hoztam neki pár apróságot, úgy örül hogy én meg majdnem bőgök az örömén. A röntgenkapus ember kétszer is átvilágítja a pakkomat - még mindig fennakadnak a tűhegyes cerkákon - pedig megszokhatta volna igazán - egy hónapja lett volna ideje bőven.

Ramszesz némán fekszik, furcsa érzés, most nem facsar, hiányzik a szép-szomorú flash. Szikár arcába most valami méla undort látok bele - menjetek már innen, a fenébe is - gondolhatná - mint ahogyan akkor is éreztem, amikor életemben először léptem be ide. Nem látok újat az arcán, azt hiszem, ismerem már minden foltját és árnyékát, ráncát és mélyedését, s hiába mondom neki - nézd, újra itt vagyok - a lelke nincs ott vagy csak nem felel. Talán tényleg megpihent, hiszen most csak pár száz méterre van tőle a fizikai valóm, ilyen közelségből nagyobb lehet a hm... rossz szó - térereje - mint amikor otthon vagyok, mégis furcsa, hogy nem állt ott, lehet, haragszik amiért intézetbe zártam odahaza kettőnket. Mina reflexből a plexire támaszkodik, óvatosan lefejtem, a fenébe, gondolom, míg Ramszesz életben volt, csakkevesek lehettek vele ilyen közelségben, húsz-harminc centire fekszik tőled, itt, az esendők szeme előtt, meztelen-kifosztva... Ákos sorai villannak - "S ha végül/a harag ékszerét levéve/meghalni/dísztelen megyek/az lesz az utolsó szívesség/amit a világnak megteszek..." Ha annak idején, életében valaki túl közel merészkedett Őfelségéhez, azt valószínű, még reflexidőn belül levágták. Conquistador borzong, itt fekszik kiterítve, most akkor mi is ő?! Sokaknak talán nem több, mint bármely kiállított vitrintárgy ebben a múzeumban, egy darab kő, fém vagy cserép, van leltári száma és odébb lehet őt tenni vitrinestül, le lehet takarni, leporolni, satöbbi... Hirtelen a zsugorított fejek hasonlata ugrik be... éppen most, írás közben - és milyen szerencsések Ramszesznek azok a dél-amerikai társai, akiket magasan a sziklák sebeinek mélyén rejtettek el, olyan gondosan, hogy onnét emberi kéz többé le nem hozza őket. Ha mégis, az a szó szoros értelmében az életével játszik.



Jó, ha nem szólsz - hát nem... Ramszesz dacol, valami láthatatlan örvény egy pillanatra kiszippantja az erőt arca felé kifeszített tenyeremen át az egész bal karomból, úgy hogy a könyököm majdnem a plexire zuhan, ugyanaz a hatás szíven is facsar, na most mi van?!

Itt a virágod, ilyet még nem hoztam soha. Friss... Illata is van...



Mina dolgozni megy, vagy lehet, csak elege van Conquistador lassú, fokozatos, helyszíni meghasadásából, én meg nekikezdek Széti arcának. Régóta készülök már rá, most a szó legszorosabb értelmében nekiállok. Ott meredek ugyanis felette. Az ő arca-lelke aznap sokkal kommunikatívabb, mint Sesué, és mikor a terem kissé kiürül és rápillantok az utóbbira , elmosolyodom, békésebb arcfelén mintha irigység, ehhez még jön egy elszólás valami mögöttem álló turistától - "Bezzeg ha én meghalok, az én arcommal nem fog foglalkozni senki..."... Szétinek gyönyörű arca van még halálában is, csodásan nyugodtak a vonásai, finom, keskeny ajka résnyire nyílt csupán, ellentétben Ramszesz fájdalomtól legörbült szájával, ja', egy régi dolog Sesu arcáról - viaszt találtam az orrában, szürkésen fénylő anyagot, de még mingig rejtély, vajon mivel lehet tele a szája?! Mindegy, félre és vissza, egy kisjapán' jön, Szeti papírlapját nézegeti a falon. Nem hiszem - tűnődik, apró mutatóujjával a dátumon radírozva - létezik, hogy tizenegy éves lenne?! - no', erre Conquistadorból kibuggyanna a nevetés, ha nem ott lennék ahol éppen vagyok, gondolom valahol távol Széti lelke is elmosolyodik, de csak halványan... Hűvös, visszafogott eleganciát sejtet az arca, ilyen kép vésődik be róla a lelkembe is. - Azok ott az uralkodási évei - jegyzi meg kurtán a grafitmocskos kezű főinkvizítor, akit ezután - mint eddig mindig - nyakon csíp egy teremőr, a fotózási tilalmat a rajzolásra is kiterjesztendő. Lehet azonban, hogy az öreg Sesu a szomszédos vitrinben már kialudta magát annyira, hogy végre mellém álljon - és Conquistador végül - FŐNÖKI BELEEGYEZÉSSEL - tréfás, mi'?! - visszamehet rajzolni...



Nagyhangú nő jön - a múzeumban amúgy nem lehetne vezetni a megtévedésre hajlamos idegent - ráadásul csoporttal van, így marad a gyors skiccelés és a be-ki üzemmód, azaz bent vázolsz és kint élesítsz, a fenébe is, Ramszeszről eltűnt a rózsa!!! Bár gondolom, ez eddig mindig így történt Conquistador virágaival, nem baj, a KV7 táján szerintem nem sokan járnak, ott biztosan megmarad, talán még a Ramesszeumban is... Conquistador minde eddigi virága - ccö'. mondhatná Ramszesz,hiszen eddig csak kettőt hoztál - a múzeum ide közelebb eső vécéjének apró vázáiban végezte. Este félötre' végzem Szétivel "en face", mostanra egész jól ráállt a kezem az arcára, és belejöttem a fejtül-láb' pozícióból rajzolt portréba is. Az előzőleg még mord teremőr próbálja körbeudvarolni a zord Conquistadort, végimutogatja az állatmúmiákat, randit kér fél hétre, és a vitrinben található kisebb tetemeket - éppenséggel egy páviánt és egy macskát - felajánlja, persze csak poénból - szuvenírként való hazavitelre. Minden hiába azonban, Conquistador hajthatatlan, azért este kifelé menet még megmozdul bennem valami - mit gondoltok, mit találtam az egyik vitrinben ami egy hónappal ezelőtt még nem volt ott?! Nem nagy durranás, csak nekem. RAMSZESZES TÉGLA!!!

Ezek után - mivel odabenn' a múzeum büféjében a félliteres víz üvege öt font - a városban a másfeles' kettő' ötven - mennem kellett vízlelő tourra... Felsétáltam hát az óriási III. Amenhotep-szobor tövében megbúvó vörös kőalakhoz, akinek hiányzott mindkét lábfeje, megsimogattam az arcát és elsétáltam az utca túlsó oldalára. A jól bejáratott kis bodegám persze zárva volt - tán a péntek miatt - és nekem megint egy Ákos-sor, persze Ramszeszhez könyörögve - "Pusztítsd a káoszt!!!"... Akadt is dolga rendesen, mikor a továbbiakban ötször-hatszor nekirugaszkodtam a kairói forgalomnak, az öreg Sesu minden alkalommal pisztolylövésszerű reflexekkel ajándékozott meg - cserébe azonban olyan izomlázat is adott mára, hogy arró' kódulok'!!! Rá kell dolgozni, de Ibrahim és a lovai eddig nem nagyon akarnak feltűnni a színen...



A szikkadt "en face" alapján még aznap este elkezdtem és mára be is fejeztem Széti rekonstruált arcát. Szemben Brunton kisasszony szomorkás-elegáns alakjával - egy huszonöt-harminc körüli,na jó, inkább harminc-harmincöt - emberfeletti nyugalmat árasztó, olyan valaki lett általam-bennem, aki mellett biztonságban, nyugalomban tudhatnád magad, és ha lehunyom, ott állok mellette gondolatban, és a felkarjába kapaszkodom, ő meg csak hűvösen bámul valahová. SESUT MEGEHETI A MÉREG, hiszen ő az én Vigyázóm, bár ezt tegnap nem nagyon mutatta. Lehet, kicsit irigykedett, mert neki kevesebb figyelem jutott... Nem baj, hétfőn úgyis ráébredek', illetve vele, az ígéretem és a Harmincadik kötelez, csak sikerüljön elsőként belépnem a márványba reggel! Tuti facsarás lesz, úgyhogy öltöztsd fel a lelkedet!

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Karcolatok a földfelszinen
HozzászólásElküldve: 2009.06.18. 21:46 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
Még mindig nincs honlapom, nem is baj mert nem lenne hozzá türelmem, bár lehet,Őfelsége örülne egy neki cimzett internetes cuccnak, s adna cserébe érte türelmet. Viszont böngésztemben megtaláltam életem első utinapjóját. Imént...

2006. május 8., hétfő

Bemelegítő...


Elhatároztam, ezt a tripet már mindenképp megírom, bár a legelső félig már gépben és öncenzúrát gyakorolva a befejezésre vár, a második trip skizofrén beszámolója pár oldalon Gábor gépében, asszem'az első napig sem jutottam az ötből.... Most sem fogok messzire jutni, azt tudom, mert odakinn, ha elindul a trip, csak nagy nehezen tudom majd elhajtani Conquistadort olyan köznapi helyekre, mint élelmiszerbolt, patika és netcafé. Márcsak' azért is, mert mindezek az út túloldalán vannak, mármint a szálláshoz képest, és hiába vetekszik Conquistador reflexideje a kairói meleg hatására egészséges önmagáéval, csak hosszas rábeszélésre hajlandó átszelni a Tahrir környékén jaszkarizó autók tömegét. Meglátjuk... Szóval, ÚjraTrip, esetleges jobb élet reményében, megunva az egyhelyben' topogást, bár szeretem a mostani munkámat, de mégis, Conquistador kilátástalannak találja az intézeti hat négyzetméterre szükitett létet - nevessetek nyugodtan, tegnap írtam alá a Gondozási Szerződést, így mindketten, Ramszesz és jómagam egy szociális otthon lakói lettünk. Az öreg király sértetten néz rám a falról, méltatlan ez mihozzánk, mondhatná, én is tudom, ezért megyek el. A célállomás Szakkara, egy szabadidőközpont- lótenyészet-lovarda-golfpálya-koncertterem-teniszplacc' és nem is tom' mi még a sivatag közepén. Számomra a lovak autentikusak, hátha megtalálom közöttük a szerencsémet. Nem kerteltem én egy pillanatig sem, a tulajnak, Ibrahimnak kerek-perec megmondtam,nem vagyok sértetlen, meglátjuk, mi sül ki belőle. Tehát munka ürügyén a trip, meg hát ugye a Harmincadik ürügyén... Tavaly, mikor először jártam ott és annyi mindenre kértem az Öreg Ramszeszt, hogy a szavaim végül már lepattantak a vitrin üvegéről, megígértem neki, ha Harminc leszek, visszatérek, ott fogok ülni a fejénél és várni, mikor kattan át az évek virtuális kereke, mert Vic azt mondja - bár a reláció szerinte csak a férfiakra áll - húszévesen az ember legyen szép, harmincéves korára okos, negyvenéves korárapedig gazdag. Hát, én jócskán elmúltam húsz, és nem voltam szép soha, csak Egyszervolt szemében, és most, harminc felé talán megkomolyodtam, sőt, ősöregnek mérzem magam. A hajam is megőszült, írtam is Minának, kairói barátomnak, ha netán mégis kinn érne a Harminc, ülnék Ramszesz mellett és zsörtölődnék - Hát most nézz rám', itt állok, a hajam őszül, szép az nem vagyok és még azt mondják, okos is legyek???! Minával egyébként márciusban a villámtrip során futottam össze először, akkor realizálódott a netes' barátság, amúgy a három nap a múzeum tárgyainak papíron grafittal való kicsempészéséből, múmiák arcának skicceiből, az öreg Ramszesznek kívánt napi jóreggelt'-ből, vitrinpucolásból, pityergésből és búcsúkból állott... Májusra nem volt repülőjegy visszafelé és Conqusitador már lemondott az útról, de Ramszesz arca annyira hiányzott, hogy muszáj volt menni... A trip rövid volt és Conquistador kelletlenül, könnyek között tért meg... A francba, gondoltam, de hiszen Karnakot látni és meghalni!!! Tavaly az Ágiékkal ott járva Conquistador órákig elüldögélt egy kőrakás tetején a Hypostil-csarnokot skiccelgetve, de annyi időm nem volt, hogy körbejárjam az egészet alaposan, ráadásul egy-két relief is kikészítette a lelkemet, de akkor még nem tudtam bőgni, csak facsaródtam belülről. Akkor megfogadtam, visszatérek majd - mondtam is - a lelkem egy darabja itt maradt - aki megtalálja, hagyja ott, ahol van, mert visszajövök majd érte... Napokat terveztem - csak hosszú órák jutnak most is, hisz Luxor csak két nap lesz, abból az első a Ramesszeum, megsimogatom majd az összedőlt kolosszus vállát, aztán a Királyok Völgye, virágcsokor bedugdosása a KV7 ajtaját lezáró rács közeibe, lesz pityergés megint, ücsörgés és lélekturi a lépcsőkön, és jókora adag injekcióval felkaptatok végre a Thotmesz-sírhoz, nemtom' hanyadik, amelyik olyan magasan van, tavaly kihagytam, tavaly még kriplibb volt a Conquistador, most tán csak ortézis kell, mankó nem is... Titokban azért reménykedem, nem akkor kotorászik-e épp valami illetékes a KV7 belsejében és ha igen, akkor bekönyörgöm magam oda. Másnap, a tavalyit lekopírozva, hajnalban, mielőtt a nap kel - most nehezebb lesz, hisz akkor ősz volt, most nyár, előbb kel a nap is, én meg még korábban kell hogy keljek - azta micsoda mondatszerkezet'!!! Szóval falonátmászós' adrenalintúra a Luxor-templomba, közben hesszeled az őröket, aztán elbújsz a legvégén egy sötét kis kamrába, és várod a színeket... Most egész verőfényig. Aztán át Karnakba, rogyásig, amíg a papír ki nem fogy, amíg van filmtekercs és hely a memóriakártyán és háton fekve a köveken csukott szemmel élvezni, ahogyan a nyugvó nap simogat... Akkor már tudni fogom, miért adjak hálát - az Újért, a lehetőségért, vagy azért, amim otthon van, mert lehet, Megbecsülést tanulok majd Én, az örök Elégedetlen... Benne van... Bennem van...Kétesélyes... Első nap meglátogatom az én öreg Vigyázómat, hiszen segíteni kell majd dönteni, mérlegelni, türelemmel lenni és várni. Nem akarom, hogy akár az egyik, akár a másik oldalt támogassa majd, hisz itt is-ott is van pozitív-negatív. A kártya a múlt héten érdekesen alakult, nem mondott konkrétat. A KinnMaradsz' oldalon szerencse mellett a Felelősség volt az utolsó lap, borzongató mód egy vörös koronás, kampóórrú, szikár alak ült a trónon, meg is ijedtem, mit keres akkor ott. Az IttMaradsz' oldalon olyan dolgok szerepeltek, amik érezhetően elkezdődtek bennem, de még nem teljesedtek ki - megtanulsz figyelni, türelemmel lenni mások felé... És a szerencse itt is jön, de lassan... Conquistador és a kártyajós kislány egymással szemben ültek és mint egymás tükörképe, úgy tárták szét a kezüket. A válasz, hogy döntened kell - de hogy hogyan, arra nincs válasz... Egy kérés azonban már megfogalmazódott bennem - hogy megkapjam annak a képességét, hogy másokra vigyázzak... Az nagyon kellene. Bárhol is vagyok. Ps: megjöttek a maradék Brugsch-képek... Borzongatóak, az egyik, a profil annak az eredetije, amit Egyszervolt halálakor összetörtem, darabokra... Most már nem pityergek, ha ránézek, de még csak nem is félek tőle... Holnap irány az IKEA, skandináv dizájnos kínai gyártású keret az öreg Ramessunak. Gagyinak hangzik de jól néz ki... fekete háttér kell hozzá és akkor nagyon komoly... "... reszket a tér a lábunk nyomán ijedten illan a csend tudja minden élő s halott a két harcos ismét megjelent hogy vérrel fesse a fákra az égre itt járt a kettétört titok csitul a táj de tudja érzi még ilyen küzdelmet látni fog..." Ha felnézel a Luxor-templom homlokzatára, ahol a bivalyerős Ramessu épp a csatába kormányozza harci szekerét, ez juthatna eszedbe. Nekem AbuSzimbelben villant, mikor Kádest láttam a falakon. Ákos versének részlete, a vers címe - Testvérharc... Még Kairóban is villant itt-ott... Hülye szövegrészletek ugrottak be a leglehetetlenebb helyeken... Példul a második nap az öreg fejénél emez - ".. ne uralkodj rajtam/ne gyülölj meg engem/belém kapaszkodj/érezd hogy lebegsz/velem vétkezz/velem imádkozz és/ne titkold semmit hogy/szerelem ez..." - Ákos mondja ezt is és így folytatja, ahogy Conquistador is a márvány visszhangok között - "...ne uralkodj rajtam/ne veszíts el engem/belém kapaszkodj.../.../...velem vétkezz/és velem is imádkozz és/ ne titkold semmit hogy/szerelem ez...". Egyszervoltnak sokszor énekeltem a vége felé, ha nem tudott elaludni. Amúgy jobban aludt mindig énnálam... Az eleje tán Kairóban is autentikus lett volna, tudniillik - "Hiszed vagy nem, most/meghaltál bennem, de egy/ szívdobbanással/újjászületsz/rettentő mélyről/bukkansz fel ismét és..." - innéttől nem odaillő mert Ákos ezt mondja "...én szinte sajgok hogy/újra szeretsz..." A kép nyomasztó lehetett. Conquistador ült a magas széken, Ramszesz arca pont egy magasságban az enyémmel, méltóbb aspektus mint mikor lefelé bámulják - fixíroztam az arcát, mint a kompjútertomográf', belevájtam a szöveteibe egészen az apró részletekig, és közben jöttek Ákos dalai. Valami skizofrén festő ecsetjére lett volna való a pillanat, a márványterem sárgáival-barnáival és Ramszesz meg Conquistador fehér vásznaival. Brrr!!! Aztán persze az utolsó nap már feltört a Vengo, mint egy siratódal, de csak halkan szinte magamban miközben az öreg király vitrinjét suvickoltam... Mint valami nővérke aki dudorászva lengedezik a csonttáaszott páciens felett... Micsoda hasonlatok, jobb lesz mára berekeszteni magam! Jóéjt! C - x - Tegnap, azaz huszonegyedikén megrajzoltam, illetve befejeztem a remélhetőleg utolsó "en face"-t... Adtam neki piros drapériát ami alkoholos filc és Delacroix fixatív vegyüléséből keletkezett és egész jó hatást gyakorol a papírra. Ramszesz jót kacag odafenn, valószínü a profikon kívül még senki nem foglalkozott ennyit az arcberendezésével. A németen vannak rajzok, persze mind Meritenramses müvei - Conquistador halálra röhögte magát, Sesu néhol olyan mint egy rocksztár vagy pornóhős. A német szerepjáték amúgyis igencsak fickósnak ábrázolja az öreget - bár mostanában épp harmincöt körül van és valalmi trónjubileumot ül - ha utánaszámolok, nem is jön ki harmincöt, mármint ha a trónjubileum azonos a hebseddel, akkor viszont ötvenöt kellene legyen tehát ez valami más ünnep lesz... Szóval - ellentétben a fejemben létező hüvös, távolságtartó, igencsak arrogáns és gyakran mélymerülő Uszermaatréval - Meritenramses hőse falja az életet, annak ellenére hogy rendetlenkedő carotisa néha elviselhetetlen migrén formájában adja tudtára a léthatárt. Ramszeszt eztán, mármint a fixatívos átmosás után kilógattam a Bajcsy-Zsilinszky útra hogy száradjon mert nedves volt és vegyszerszagú. A végeredmény egy pillanatra megfacsart aztán helyretettem a kérdést és délután lementem Rékához, a virágkötős kiscsajhoz hogy kössön még egy, apróbb csokrot az öreg Sesunak. Réka már nem lepődik meg költeményei illusztris címzettjén, Conquistador meg kiosztotta a virágokat - egyet a KV7 rácsára kötözni, a nagyobbikat, a következő felirattal - "HONORING THE SOUL OF USIMA'RE SETENPRE, THANK YOU FOR STANDING BY MY SIDE..." A lila költemény amit anyám kerített valahonnét, megy a Ramesszeumba - jól fogok kinézni a biciklin a vizesflaskákkal, grafittal-skiccpapírral, virágcsokrokkal meg mindenféle elektronikus képképző apparáttal... A kicsi a lábához megy, utolsó nap... Többet ma nem is mondok, agyondolgoztattam Conquistadort, így az hullafáradt -annyira hogy nem tud aludni és kényszeresen kávét tölt magába, a sok csersavtól már keserü a pofám. C Leltár... Avagy ami az útra jár... Kevés ruha, mosni kell, víz bőven van a Nílusban, jön hát pár méltóságteljesen földigérő ruha - és Conquistador nővé válik. Elvégre nem jelenhetek meg akárhogyan az öreg Vigyázó előtt, és nem titkolt taktika is van a dologban, ha a helyiekhez hasonlóan öltözködsz, talán kevésbé fenyeget a baksisveszély - illetve annak veszélye hogy adni kell, a rádrepülő árusok tömege is átláthatóbb, sőt, ha ügyes vagy és még az arcberendezésed is hasonló - lehet, egyáltalán nem zavarnak...Persze lovasnadrág is kell, hozzá fehér ing - elvégre provizorikusan fel kell ülnöm, aztán meglátjuk... Rajzolós pakk, ezt ma fel is frissítettem, vettem pár új radírt és megfaragtam a cerkavégeket... papír van bőven és Delacroixból is van még vagy fél flakon. Digitális technika is kell persze, hisz van ahol nem lehet nekiülni rajzolni. Ramszesz virágai, cetlikkel és a nagyobbik csokrot majdan a KV7 rácsára rögzítő zsinórral... zsinór, ja, igen, ruhaszárítókötél és csipeszek. Bocicsoki. Két üveg víz a legelső napra... Neszkávé'... Ellem' - így, ahogy írom és ahogyan Egyszervolt mondta volt... Telefon... Szuvenír Minának... Más nem nagyon... Minden van kint, amire szükségem van... Bekereteztem a Brugsch-képeket, az egyik, szinte lehelletvékony papíron, valahogyan beszakadhatott, anyáztam is rendesen, úgyhogy mostantól tilos őket kivenni a keretből. Eredeti Brugsch négy van, háromnak a hátulján kézírás, a negyedik már kemény alapra van szerkesztve és úgy van aláírva - Ramses II... Aztán van egy régi, megsárgult képeslap, ami eddig számomra ismeretlen aspektusból mutatja Sesut, aztán illicent botrányképe, illetve várok egy képeslapot Argentínából - amin ugyan az öreg Ramszesz van - aki a felirat szerint I. Széthi... Ma nyertem egy ötvenes évek beli német képeslapot, szintén Ramszesz profilja, meg még egy licitbe' van, ugyanaz, de ezerkilencszázötös'... Lassan meg kele állni, kezd nyomasztóvá válni a falam...

Repülő tér... megint ugyanitt...

2006.04.28. Ülök a reptéren és várom Minát. Ha nem őt, akkor épp a kairói bkv-buszok egyikét...... Ja, dátum és témaskiccek jóelőre, mert közben tört az idő és a többi részét már a szállodai ágyon hasalva írom. Szóval...

2006.04.29. Szombat... Ramszesz térereje... Távolság vitrinen keresztül... Vonatkáosz Mubaraknál... Okádóbusz és légyinvázió...Rózsa Nagy Ramszesznak... és Ramszesz féltékeny... Ezek lennének a témaskiccek...

Tegnap elkezdtem írni és nem tudom már miért, de félbemaradt a monológ. Reggel, mit reggel, hajnali fél négykor, a reptéren megettek a legyek, s a szúnyogok, miközben valami helyi bumlibuszra várva alvást próbáltam imitálni egy inkvizíciós széksoron, ahonnan túlbuzgó takarítók negyedóránként küldtek tovább, bőszen kopogtatva a márványon a fóka munkára alkalmatlanabbik végével. A bumlibuszon hasznát vettem a fórumos beszámolókból leszűrteknek, kapaszkodtam még ültömben is az életemért, főleg mikor emberem mellé odaért egy kollegája és mint az óvodások, elkezdtek versenyezni. Ja, árak, öt fontot fizettem jómagamért és a csomagért, egy óriási és két kisebb pakkért. Felhajózni nehéz volt - a padló olajos - de ez lefelé a nejlonszatyroknak besegített.

Ja, nejlon, jut eszembe, még odahaza, Ferihegyen, kis öregasszony áll a csekkpultnál', bőszen csicseregve a túlsúly miatt. Figyeld a képet - eszkimócsizma, tudod', az a szőrös, a kézben gondosan szalvettába' és nejlonba csomagolt maciméz, és vagy három, repedésig rakott - "Nemlehethülye" - zacskó. A pultos fiú rendithetetlen, mondja, a madárcsontú fel sem tudná rakni a cuccot a gépre, aztán úgy néz ki, később csak könyörül, mert a nénike perceken belül már ott ücsörög a Budapest-Damaszkusz beléptető kapujánál. A maciméz amúgy hungarikum, de lehet, ezt odakinn' Damaszkuszban nem sokan tudják.

A repülésem felejthető volt, aludni próbáltam, de ez csak szilánkokban sikerült. No, vissza! Katapult a Tahrir téren, Conquistador káromkodva próbálja felrángatni szétégett-szétszabdalt vállára a málhát - Ramszesz lelke szerintem most húzza magára a paplant, gondolja - "Megjöttél, jó, akkor én pihenhetek, hisz annyi dolgom volt veled mostanában, cudar egy életet élsz!" - és meglátjátok, annyira elalszik, hogy... - nos, Conquistador egy mozdulattal lerázza a nyomakodó taxisokat, irányzék és célratart', irány a hotel, leírást lásd egy hónappal ezelőtt... Lecejg', fürdés, de jó lenne egy kávé, hisz a Conquistador legalább harminc órája van talpon, na nézzük, miből élünk és mi kell... VONATJEGY!!!

A metró érdekes errefelé, Szadattól Mubarakig tart a trip. Minden állomáson harsány zene szól, és faramuci, soklyukú automatákba kell belediktálni a jegyet. Legalább öt input van a fémdobozon, elsőre nem is találom... A jegy - meglátjátok, vicces - négy font és hetvenöt piaszter, odafelé. Gondolom, mert mehetnél vele tovább is, teljes vonalra szól. Tréfás, mert visszafelé a Giza feliratú vonalon mindez csak ötven piaszterbe kerül. Kétszer is megjártam az utat, az eredmény mindkétszer ugyanaz volt.

A pályaudvar ki más nevét viselhetné, mint Ramszeszét, és - ehhez némiképpen méltatlanul - itt sem élvezem az oltalmát. Az ablakos ember visszaküld váltópénzért, de mivel péntek van, a bankok zárva, így vissza a szállóra - aztán vissza az ablakhoz. A sztori itt kezd bonyolódni, hely az van, kedves emberem egy cetlit tol Conquistador elé, firkantsam rá a kívánt időpobntokat - írom is - odafelé este kilenc, vissza éjjel nullaötvenöt... Készül is a jegy, persze ide is kell az útlevél, számok, adatok és a lényeg a pénz - kilencven euró a Kairó-Luxor retúr. A fizetési ablaknál a csóka várat, közben időzítek - ha elindulok kilenckor - reggel hatra ott vagyok, illetve ha elindulok éjjel egykor, reggel kilencre a vissza Kairó is meglenne... Na ja', fizetek, a kasszás diktálja a dátumokat és Conquistadort elkapja az agyvérzés... Indulás Kairóból este nyolckor - érkezés hajnali ötkor Luxorba, ez még csak hagyján, de figyeld a visszáját - indulás este fél tízkor Luxorból - érkezés Kairóba reggel hatre... Jóisten', ha én az előre számoltak-írtak szerint negyedikén indulok vissza, ahogyan az eredetileg a nullaötvenötös' indulással stimmelt is volna - nem nagyon érem el az ötödikei négytízes' pesti madarat... Persze rém ideges leszek, de - és ez csodálatos - az ottaniak még csak a szájukat se húzzák el, mikor a negyedikei dátumot sebitben harmadikára variálom meg. Tehát íme a Luxor-trip, főleg neked, Ramszesz, hogy még idejében felöltöztethesd Karnakot napsugárba és felhőkbe, ahogyan ígérted... Elsején nyolckor indulok, másodikán ötkor érkezem, visszafelé durva másfélóra' csúszásban ugyanez a leosztás, Conquistador hullafáradt, fellövöm őt a netre', írni kell a luxori panziósnak, ne ott kapjon majd infarktust, na és én se', hogy senki nem vár...

Közben megkerül Mina, végzett a melóval, hasztalan próbált hívni a békefenntartótól egy hónapja megörökölt, halott aztán újjáélesztettnek hitt számon - ami ugyan reggel látszólag engedte aktiválni magát - anélkül, hogy egy árva piaszter is lenne a kártyán - de azóta is döglődik. Hazafelé beugrom egy boltba öngyújtóért, Adam, egy helyi erő elkísér egy lepukkant trafikba, amivel szemben, mintegy kontrasztként - Ramszesz harci szekerén betonba álmodva - érdekes dekorfal' virít. Kísérőm megeteti a kártyát, cserébe kénytelen vagyok megtekinteni a boltját - ami ugyanolyan, mint az összes többi - papirusz, ezüst, halcsontőrlemény, parfümeszencia és sorolhatnám még... Adam spanyolt és történelmet tanul, idegenvezető akar lenni. Boltra se' idő, se' kedv, különben is, Ramszesz és Mina várnak, nincs idő a bizniszre... Vagyis egyfajtára igen. Figyeljetek, a tavalyi körkérdésre választ lelve - találtam egy virágboltot - mindjárt a szállás mellett két házzal. Veszek egy rózsát az öregúrnak, két font, kőkemény és ropogós, finom illata van. Jobban megéri, mint otthonról a szárazat cipelni, úgyhogy a virágszállítós küldetésemnek befellegzeni látszik. Nehézkes is a megveszem-becsomagolom-nemtörömössze' projekt...

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 12 hozzászólás ]  Oldal Előző  1, 2

Időzóna: UTC + 1 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
© 1999-2008 KEMET = Az Ókori Egyiptom - minden jog fenntartva.
Forum powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség