Deprecated: Function set_magic_quotes_runtime() is deprecated in /var/www/clients/client1470/web7997/web/forum/common.php on line 106 [phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/session.php on line 885: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
[phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/session.php on line 885: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
[phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/session.php on line 885: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
[phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/functions.php on line 3391: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
[phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/functions.php on line 3393: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
[phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/functions.php on line 3394: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
[phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/functions.php on line 3395: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
KEMET = Az Ókori Egyiptom • Téma megtekintése - Karcolatok a földfelszinen
Szárnyas napkorong

KEMET = Az Ókori Egyiptom

Üdvözlet a betérőnek!
* GyIK  * Keresés  * Társalgó  * Képtár
Pontos idő: 2018.06.20. 23:41

Időzóna: UTC + 1 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 12 hozzászólás ]  Oldal 1, 2  Következő
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: Re: Karcolatok a földfelszinen
HozzászólásElküldve: 2009.06.18. 21:56 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
2006. május 22., hétfő

#12
2006.05.04.



Szuvenírezek délelőtt, aki ismer, tudja, ez tőlem szokatlan, elhozom példul az elején említett Ramszesz-papiruszt. Aztán persze irány a múzeum, a sértődött Sesunak ma nem tudok rózsát venni, a kisöreg nincs ott és a szálloda melletti boltba nincs kedvem elbumlizni, ahhoz megint át kelle rágnom magam a Tahrir forgalmán. Hol lehet a ksiöreg a gyönyörű, keményfejű virágokkal... Ramszesz majd húzza a száját - mint egyfolytában... Fáj a hasam, őrjöngenek a gyomornedvek odabenn, enni sem kívánok, ez már a hazaút depressziója... Ramszesz lelke szintén őrjöng, vár nagyon, fél négyig váratom én is, illik-nem illik, hiába, Sesu, aztán alig férek oda hozzá, akkora a tömeg, pedig eldöntöttem,ma újfent extrém pozitúrát választok, jön a lábtul-fej rajz... A turisták egyre jönnek, nem baj, nekiállok pár kimaradt arcnak, mindjárt I. Thotmesz, ni', valaki lecserélte a névtáblákat, egyedül Ramszeszé volt normális, a többi felragasztott ánégyes', kommersz cédulák plexi alatt, de jó lenne megszerezni Ramszesz régi, szép réztábláját... Az őr persze nem érti, mit akarok, azt hiszi, fotóznék, a fenébe is'!!! Még mindig jobb a plexibe bújtatott egyenidentitás, mint az ánégy'... Thotmesz arca egy alvó gyermeké, hosszú szempllái vannak, arcán nincs fájdalom, kevesen vannak akinek az arca nem tükröz kínt, Merenptah, Szeti és a gúnyosan mosolygó III. Thotmesz, szemben Ramszesz keserű fájdalmával vagy Tao haláltusájával. Thotmesz után névrokona, IV. Thotmesz szinte nőies arca, ha látod, el sem hiszed, ő a Szfinx legendájának egyik hőse. A másik maga a Szfinx... Amerikai gyerekek állnak körül, szét akarják hordani Conquistador skicceit...



Aztán mindenekés a turisták ellenére Sesu jön, lábtul-fej, hatalmasak a lábai, kissél groteszk a nézet, két csontvázkeze ott messze fenn, szegletes álla, hatalmas karvalyorra. Szomorú-szép... A turisták taposnak, ceruzahegy a vádlikba!!! Bökök rendesen, mégsem szünnek, teremőrünk pedig továbra sem érti, mit akarok tőle, csupán Ramszesz tábláját, a fenébe, a fenébe, még azt mondja magáról, perfekt angol, akkor én meg indogermán'!!! Ráhagyom, magamban átkozódom, mibe is fogtam, kifognak rajtam az öreg Sesu lábujjai. A végeredmény aztán borzongat megint... Lassan zárnak, kérek két percet, egyedül Ramszesszel, aki nem biztat most, hogy szóljak...



Köszönök neked mindent... Köszönöm a csendeket... a hallgatást... Most sokáig nem látlak, tudod... De majd üzenek ha valaki erre járna az enyéim közül... Ha elaludnál, kérlek, szólj, mert érzem ha nem vagy éber... Viszlát, Ramessu... Ja, a virág... ott a Völgyben... Ezek innen úgyis elvinnék megint... Elvégre tudják, nem csaphatsz a kezükre... Mindig hagyok majd egyet a Völgyben... Hátha ott megmarad a következő eljövetelemig... Na, megyek...



Bőget megint, egész este, bár azt mondják, a sírás megtisztít, nosza rajta'!!!



2006.05.05.



Korán kivitettem magam a reptérre, bár csak hajnalban indult a gép, de nem volt kedvem a szálláson busongani, Conquistador mélyen beleragadt a hazamenetel-depresszióba, mint mindig. Egy padon üldögéltem éjfél tájt, egy szakadt asszonyság néha odajött tüzet kérni, én meg kelletlenül gyűrtem bele a gyomromba valami Kairóban vásárolt olajos-édes lepényforma kulimászt. Merenptah meséje járt a fejemben, Michael mesélte még a kopt Kairóban, az öreg Ramessuval kapcsolatban. Mert nem ám Ramessu sétált bele a függönyként széttáruló tengerbe, hanem a fia, bele is veszett, a lábujjait megették a halak, a bőrét szétmarta a só. Megint látom a képet, a hetveneseit taposó Merenptah hosszú bottal a kezében a csontszáraz mederben gyalogol, egyszerre csak összecsapnak a feje felett a hullámok és campobasso'... Merenptahnak tényleg hiányzik pár lábujja és furcsa, vörösfehér a bőre - ami rajzolásnál irtó zavaró - eltünteti ugyanis a fényárnyakat - de hogy a halak csócsálták volna meg a lábujjait, azt kétlem...

Más királysztori, Karnakból kifelé menet megállok II. Széti kápolnájánál a bejáratnál, imádom a középső fülke falán lévő arcát, jobbfelől, állandó fotó,- és rajztéma. Egy pasas kuporog a bejáratnál, kérdi, ugye én is szeretem Amont,- Rét,- és Khonszut... Conquistador nagy szemeket mereszt, aztán leesik, persze, ez az egész itt a háromság tiszteletére épült, bezonyám'... Vagy legalábbis úgy tudom. Nem, mondom, ennyire nem értem a csíziót, engem csak Ramessu lelke ragadott meg - a pacák arcán erre épp ugyanaz a kifejezés mint előbb a sajátomon - miért pont ő? Hiszen nem ő a legjobb fáraó, bár azt állította magáról... Harcosként a legkülömb III. Thotmesz, emberileg I. Széthi... Valóban, a mostani tartózkodáasom alatt megigézett Széti szelleme, főleg, hogy a történetéhez most már arca is van, amit megrajzoltam a múmia után és amit valószínű, odahaza majd ugyanúgy elkunyerbálnak, mint a kövér nő a Szecskában az első Széti-portrémat. Pedig akkor még csak sejtettem az arcát, de mostanra magamévá tettem azt is, igaz, nem olyan mélyen, mint az öregét. Ramszesz csak szájhős - mondja emberem - sok gyereket csinált és sokmindent építettett, mindenkinél mélyebbre vésette neveit a kövekbe, hogy mindenütt fennmaradjon örök időkre.



Conquistador lelkébe is legalább ennyire mélyen véste be magát... És oda is mindörökre...



A tranzitba beérve aztán meglepem Gecispanyolt azzal a gyűrűvel, amivel egy hónapja annyira szemezett, megetetem, egy itten papírember pedig egy kérdőívet nyom a kezembe a tartózkodásra vonatkozólag. Kezdő tripező avagy haladó - elsőre/másodjára/három vagy több alkalommal jártál itt? És mennyibe került ez neked? A pénzkérdéseket még számos alkalommal taglalja, hol a szállásra, kajára, bazárra, nézelődésre vagy utazásra kiélezve... A végén egy "megjegyzések" rovat - ŐRIZZÉTEK MEG A RAMESSZEUMOT!!! Azt már nem írtam oda, nyissátok meg a KV7-et úgy, hogy azt még járóképes koromban megnézhessem... Bevagoníroznak, mellettem magyar skőc egy doboz sört dajkálgat, valami nyomdászcéget képviselt Kairóban a főnöke helyett négy napig - nekem is jó lenne egy ilyen góré... Hazfelé alszom a gépen, de utálok hazajárni, gondolom, aztán a végére újra Ákos, hogy szép legyen a vége...



"... csak el ne áruld

gyengeségedet ne

ne

mondd ki nevét a láznak

amit kaptál

és úgy maradtál

mint akit várnak de

mégis nekiindul a vakvilágnak

hang nélkül

forraszd rá magad

a csend-hordó dongáira

abroncsként szorítsd az űrt

magadba

a füst majd égeti érzékeny szemed

nem az úton jársz

magad vagy az út

lassan már ezt is

megértheted..."

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Re: Karcolatok a földfelszinen
HozzászólásElküldve: 2009.06.18. 21:55 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
2006. május 20., szombat

#11


A vers amit eddig Karnakra hittem vonatkozónak inkább ideillő...



"Uram, a tél bevert templomodba

álltam vaspántos portádon belül

s ámulva néztem botra-font

kezemre sugárban omló fényességedet

Térdelt a nép, én álltam egyedül

úgy hallgattam amit beszélt papod:

Ezt a világot szívedben megutájad

s úgy menj ki belőle meztelen...

Uram, te ezt így nem akarhatod..."



S a sorsom azóta úgy hozta, a folytatása is rám illő lett, idézhetném tovább is akár, ha eszembe jutna.



"Tudom, hogy földed nagy

területéből egyetlen barlangod

jutott nekem,

s megreng az is, ha viharod zenéje

végirobajlik fenn a tölgyeken.

De ha tavaszod jő, enyém az erdő,

és jó hozzám az erdő:ennem ad,

rigószavaddal kelt a kora reggel

s odvamba surran este sünfiad.

gazdám, a nyár, az ősszel hullt

levéllel új őszig minden gondot

eltemet:mezítláb járom harmatos

meződet

s verőfényed füröszti mellement.

S ha kóborolni küld a

nyugtalanság s nótázva fut

mellettem patakod, kurjantással

köszöntöm kék lakásod, s

fütyürészem, s Uram, te hallgatod.

Zöld asztalomon vadgyümölcs az

étel, otthon-kínáló tűz nem int felém,

de mondd, volt-e valaha szép

világod valakié úgy, ahogy az

enyém?"

Ott üldögélek az oszlopok tövében Philippe-pel, a belga rendőrrel és a Ramesszeum őrével, aki már messziről kérdi, hol a mai virág - a tegnap persze már nincs a helyén - sírós a kedvem, tudom már, ha bármikor erre vet majd a sorsom, ide biztosan eljövök. Vágyom Szeti templomát látni, nem vettem jegyet mert tudom, ez a hely időt kér, de Philippe térképén az utikönyvben innen öt centire van Szeti temploma, de mivel állítólag négykor bezár, marad az ejtőzés, társalgom Philippe-pel, angolom sokat combosodott az ittlét során, Philippe mondja, gyalog jött fel a kikötőtől idáig, megjárta a Völgyet is, ami nem piskóta! Eszelősen kísért a Szeti-templom gondolata, két kilométer, a Carter-házon túl a körnél, a picsába, meleg van, Ramszesz meg folyamatosan borzongat és mintha örökre marasztalni akarna. Ideje indulni, legurulok, odalenn aztán bevárom Philippe-tvisszanézek és megint elbőgöm magam, előjönnek a vers utolsó sorai...



"Ha menni kell vállamról rongy-ruhámat

egy rándítással elhullathatom

saruim szíja sem marad velem...

Uram, utálni nem tudom világod

de indulhatok amikor kívánod

igéd szerint - egészen meztelen..."



Philippe aztán jó kedvre derít, hazáig gyalogolunk és ökörködünk,Conquistador egy papirusz-ház előtt feltalál egy harciszekér-másolatot, ráállok, fotó, MASTER OF CHARIOTS OF HIS MAJESTY... Sajnos hamar leérünk, estére marad a busongás, villámfuvar a pályaudvarra, alvás egy álmában beszélő japán kisnő alatt majd a holnapi ébredés Kairóban...

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Re: Karcolatok a földfelszinen
HozzászólásElküldve: 2009.06.18. 21:55 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
2006. május 20., szombat

#10


Karnak persze messzebb volt, mint ahogyan arra a kis fejem emlékezett, de mire káromkodni kezdtem volna, feltünt az odavezető jobbkanyar. Megláttam és újfent csak campobasso'... Ramszesz az udvaron mered - lábaitól a virágot egy óra múlva majd el is lopják - és minden változatában jelen van, persze a legszebb megint a Hypostil csarnok jobb szárnyán szemben térdelő alakja, angyalarccal, sok egyéb más kíséretében, amit fél éve - a fenébe is, több mint fél éve jártam itt először - észre sem vettem. Ezekkel szemben végre megtalálom I.Szétit, akiről kicsit most úgy tartom, besegít Sesunak ezekben a napokban őrizni Conquistadort, mikor a legelső portréján dolgoztam az itteni tartózkodás alatt, a legelső napon, akkor is éreztem, ott áll mellettem. Aztán jönnek a külső falak, a tó felől és hátulról, majd kétoldalról a Hypostil külső részei, eldugott csodák megint, olyan helyek ahová a gyagyásokon kívül megint senki nem lép be... Itt is van kőtár, Conquistador fejében meg is fordul, valami kisebb, vésett darabot el kellene hozni, ki is nézek egyet, alig pár tenyérnyi de kurva nehéz, de gyorsan elhessegetem... Tegnap a Völgyben mindhárom sírból hoztam egy darab követ, bocs', Pramesséében nem volt mit elhozni, KV7, Siptah és Thotmesz, elég lesz odahaza szorongatni őket egy kiadós facsaráshoz...



Aztán van itt egy elhagyott templom, a feliratok szerint III. Ramszesz, végtelenül szomorú, az állaga egyenest életveszélyes, elhanyagoltságában is gyönyörű, mélyen megérint... Denevérek sipítanak és szarnak a hajadba az oldalkamrákban, ahol vaksötét van, egyetlen oszlopot sejteni, puritán oszlopcsarok középen, mókás páviánalakokkal. Bentebb a varázs, egy oltár, apró udvaron, ohonnét négy-hat kis kamra nyílik, színes képeik sötétben megbújva várják Conquistador lelkét. Furcsa - gondolom - ezt mintha itt hagynák pusztulni, egyes sírokban ezeknél jóval gyengébb minőségű falképeket láttam tegnap, amiket gondosan üveg alatt őriznek, de egyáltalában, ha ezt a helyet rendbe tennék, felérne errefelé sok mindennel... A hátulsó részben megint csak Ptolemaiosz kontárkodott, arrébb egy jó derékig érő kődarabon Sesu alakja. A busongást folytatandóirány a szabadtéri múzeum, ahol a kápolnákban leülve elsőrangúan lehet magad agyturkálásban részesíteni - önkielégítés a neuronoknak... Egy hozzáértőnek látszó ipse írogat az Amenhotep-kápolna tövében, egy pillanat alatt beleveri Conquistadorba a következő nevet - AmnehotepHekaWaset... A név egy ajtófélfa-töredéken áll, a félfa történetesen mintha márvány lenne, ha volt egyáltalán márvány Egyiptomban... De annak látszik...Utána további szomorkák, egy elhagyott kis kápolna maradéka, kétoldalt gerendákkal megtámasztva, a kis ajtórésen épp beférsz lapjával, az oldalkamrába már guggolva sem... Vajon mi ez és mire jó... Aki ezt ott bent kifaragta, vajon hogyan fért ide, vagy tán utólag rakták össze előre elkészített kődarabokból?! Újabb szomorka, Ptah és Szakhmet temploma, előtte a porban óriási macskaként karikába hengeredett őrrel. Ptah és Szakhmet szobor alakban ülnek-állnak koromsötét kamráikban, Ptah fejetlen szobrát magam is fellelem, fekete gránitba faragva hűsöl odabenn. Szakhmethez beenged az őr, egy szál cigiért, alig van fény, a mennyzet egy hasadásán át esik a pászma az oroszlánarcra, megsimogatom, mint az emberi bőr, olyan lágy a tapintása... Erre sem nagyon jár turista...

És a végére végre meglelem Ramszesz aprócska templomát a legnagyobb külső kapu tövében, az öreghez képest elég szerény de méreteihez aránytalanul két hatalmas kőszobor mered a közepén, az alig nagyszobányi térben, arcukat grimasszá koptatta az idő és a szél... A fenébe is, gondolom, inkább ide kell letenni ezek után a virágot, itt megmaradt volna, nem úgy mint a nagy szobornál, az épnél az első udvaron... Itt lám, a szemét megmaradt ismét, kartonpapír és műanyagflakon csúfít, Conquistador megint bőg, hiába a megszokottnál sokkal durvább kidolgozású falak, tudjátok - "Crazy for Ramses"... Már csak Amenhotep színeskéire és pár Hatsepszut-villanásra marad erőm, és egy kordon mögé bemászva Ramszesz-arcokat lopni megint, és a fotók alá odaírni a fejezet címét - KARNAKI BUSONGÁSOK... Aztán újra üres, fehér lap az agyam...





Picsába, elfelejtettem megnézni III. Thotmesz tarka kis cuccait...



Apropó, lap'!!! Biciklire pattanva soványmalac-vágtában meglátogatom Pramessét a múzeumban, sietnem kell, negyed kettő és kettőkor zárnak... Az őrök becsodálkoznak Conquistador célratartó és igencsak gyors léptein, Pramesse arca tényleg gyönyörű, kingának igaza van. Tavaly hasadt ajkú bal profilját rajzoltam, most a szebbik jobbot választom, Pramesse segít, a skicc igencsak jól sikerül, az őrök is békén hagynak, csak néha figyalmezetnek a kettőkori zárásra - "Kukri, kukri..." Pramesse ábrázata megint arról győz meg, Sesu arca mindent elárul a jelleméről, agresszív és keserű, hiába szerelmes vagyok az arcába, ez van... Kettőre végzem is, elköszönök Pramessétől, szinte fáj a hűs fekete márványkamrából kilépni a forró, vakító valóságba. Egy, az idefelé hozónál kevésbé tömött komppal visszacsorgok a nyugati partra, előbb azonban Lance megmutatja a helyieknek, mennyit fut Karnak-kompkikötő távon, sietni kell mert még a végén rám akaszkodik valaki... Vízadag bevételezése a tavaly Hishammal rendszeresen látogatott bódéban meg valami gyümölcsmixtúra, egy liter egy hajtásra, komp, nyugat, az álcázás tökélyének köszönhetően kommunikálni próbáló asszonyok, szégyellem hogy nem beszélem az arabot, sürgősen bepótolandó hiány... Aztán a túloldalon elővesz a fájás, Lance majdnem orra bukik de az utsó' pillanatban megkapaszkodik a korlátba, majd igen nagyot káromkodva manuálisan pedált fog újfent...





IRÁNY A RAMESSZEUM... mert nem tudok többé ellenállni...

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Re: Karcolatok a földfelszinen
HozzászólásElküldve: 2009.06.18. 21:54 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
2006. május 20., szombat

#9
2006. 05.03..



A kompozás nagy kaland, bár tegnap egy helyi skőc felajánlotta, átfuvaroz a túloldalra a "Scandinavián", marad a kompos trip, az ára több mint baráti, egy font egy irány... A fedélzeten egy gombostűt neml lehet leejteni, aggódom, is hogyan marad majd fenn a felszínen, szorongunk mint a heringek, az orrban bögrecsárda, csicseriborsó és lepénykenyér a választék. A túlparton húzós a menet, bár egy idős arab segít kihajózni a pléhcsacsit, utána azonban véghetetlen lépcsősorokon kell felcígölnöm, azonban a csúcshoz közel felbukkan a Luxor-templom, s máris nincs fájás... Tavaly, esti kivilágításban nem érintett meg igazán, de most már a legelején, a kis I. Széti kápolnában elkap a facsarás, persze Sesu arcai teszik, apja napbárkája előtt lógatja a füstölőt, más falon apró pilulákat igyekszik belecélozni valamiféle ibrikbe, érzékeny profilja rögvest megríkat. Most aztán van idő nyalakodni, körbejárni, kimegyek tehát az előudvarra és a külső falakra, meglelem kedvenc íjászomat és Ramszeszt harci szekerén, szobor,- és kőtöredékek kordonnal lezárt végtelen sorai között lapos, fekete hasát. Aztán megint az udvar, immár belül, hatalmas oszlopok elől kilépő szobraival, újabb megkapó portrékkal, némelyik szerényen rejtőzködik. A mai trip címe ez lehetne - RAMSZESZ ARCAI...



Kíváncsi vagyok, az itt rejtező csodákat, arckifejezéseket és kőbe merevített gesztusokat az erre kiélezetteken kívül ki látja, veszi észre, persze Meritet' kivéve, aki hozzám hasonlóan őrülten kattog UszerMaatRé-re, kíváncsi lennék, melyikünknél nagyobb a fordulatszám... Oké, Merit egyiptológus és harmincöt éves, én dilettáns harmincas, műkedvelő lóidomár... Így nekem, mint laikusnak, elég nehéz elkülöníteni a templom egyes részeit egymástól, a legeleje tuti a Sesué, még az udvar utáni tág oszlopos csarnok is, aztán az udvar már megfog, nem tudom, a csupasz oszlopok mögött mi lehet, aztán Amenhotep oszlopai, egy helyen grékoromán belerondítással, a következő helyen pedig a feliratok sűrűségéből és minőségéből ítélve Ptolemaiosz barátom ténykedett. Egyszervolt szerint ő is a csillagok szerelmese volt, újabb kattanás, miután pedig beteltem mindennel, még fotódzkodom egy utolsót, csak úgy németesen a dundiarcú Ramszesszel az obeliszk tövében a bejáratnál, ni', ott egy őr cígöli a Conquisatdor virágát, mondom, tegye vissza, az az enyém, a fenébe is, a sok szemét nem zavar titeket?!!! Tegnap a Völgyben egy turista nekem szegezte a kérdést, miért hordom tele a műemlékeket virágokkal, kérdem, honnan tudja, hát látott egyet a Ramesszeumban, és a Völgyben is az egyik síron - ezek szerint legalább egy lepillantásra méltatta a KV7-et... A virágok Ramszesz emlékéért szólnak... Ha csak arra a pár pillanatra is, mint példul' a múzeumban, amíg közelérnek a lelkéhez... A csóka kombinációs képessége bámulatra méltó, ügyesen összehozta a virágcsokor-Conquistador-Ramessu egyenletet...



Kíváncsi vagyok, a Ramesszeumban megmaradt-e a virágom Ozymandias vállánál... A Ramesszeumra visszatérve egyébként, az a hely romjaiban is tökéletesen betölti funkcióját. Földöntúli csendben és nyugalomban pihenhet Ramszesz testétől megfosztott lelke, te is zavartalan gondolhatsz az emlékére, miközben kőbe metszett arcait nézed. Nekem az villan be, ha az óriás szobor le nem dől, bizony hazavágná az oszlopcsarnok és az Ozirisz-udvar jelen fonomságát. A romos pülont alulról benőtte a gyom, ki-kikandikál néhol a kövek között a falból, másutt hatalmas csomókban igyekszik felfelé a trónoló Sesu lábaihoz. Ozymandias meztelen kőlábai között-mellett a canis merga, a mesterségesen emelt rámpánál kicsavart törzsű fa Csontváryt idézőn, a hátsó rész ami a pülon és a bejárat között terül, üdezöld, de lehet, ennek az öreg Ramszesz nem örülne túlzottan. Csend van, csak a madarak csicsergését hallani, néha távolról egy szamár ordít bele a képbe, egy pillanatra szétszakítandó a csodát... Ha felnézel, az oszlopfők még őrzik élénk színeiket, mintha csak vékony porréteg lepné, amit egy érintéssel letörölhetnél, fehér alapon vörös, zöld, sárga és kék, és ha belegondolsz, minden fal hasonlóan tarka lehetett - mindez a már halott UsiMaRe számára - kicsit faramuci és szomorú érzés... A tarkaság túlélte gazdáját, de a templom lassan mintha feledésbe merülne, csak egyetlen hitvány szolgálója akad momentán Ramszesz lelkének, aki itthagy neki valamit - kiváncsi vagyok, utoljára mikor jártak itt ilyen célla, MIKOR ÁLDOZTAK UTOLJÁRA A LELKÉNEK... S ha emlékeztek, annak idején Karnakban azt írtam, több mint egy éve - "Itt felejtettem a lelkem egy darabját, ha megtaláljátok, hagyjátok ott, ahol van, majd visszajövök érte..." S a másik darabot most itt hagyom, szántszándékkal, eldugom majd, hogy senki ne lássa...



Luxorban kevés a turista, a meleg teszi, azt mondják, na meg a múlt heti dahabi robbantás... Nekem is jöttek a telefonok meg sms-ek a trip előtti időben, volt aki szinte könyörgött, el ne induljak, volt aki szó szerint sírva kapaszkodott Conquistadorba, ott bőgött a kajánul vigyorgó Gecispanyol rojtosra égett vállán.

Ja, igen, a virág, azt szépen visszatettem Ramszesz sejtelmesen mosolygó feje mellé, aztán visszamenet a kőtöredékek közt fellelt lapos hasához, az övébe szúrt tőrrel, ami hogy a fenébe nem szúrhatta, valószínű, csak dekoráció, de leülni tuti nem lehetett ha rajtad volt...



GYORSAN MÍG EL NEM FELEJTEM, FOTÓ,- ÉS KRONOLÓGIAI LISTA...

1.Ramesszeum

2.KV - KV7, Siptah, Pramesse, IV. Thotmesz

3.Luxor-templom - I. Szeti kápolnája, udvar, belső falak, külső falak, III. Amenhotep

4. Karnak - Hypostil bemelegítés, külső falak, III.Ramszesz szomorkái, kőtár, Ptah-Szakhmet facsarós, Hypostil belső falak, balkézről Sety a Hypostilben, jobbról meg a Sesu már...

Az, hogy Luxorban nappali fényben lehet látni minden részletet, jelentősen emeli a flash erejét, de az időt is, amit rá kell szánnod - és jó tudni, már HATKOR nyit - nekem két és fél órába fért bele, és még így se nem túl mélyen hatoltam bele a szentségbe, azt hiszem... Aztán nyeregbe szálltam s meg sem álltam Karnakig...

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Re: Karcolatok a földfelszinen
HozzászólásElküldve: 2009.06.18. 21:53 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
2006. május 20., szombat

#8
2006.05.02.



Még egy adalék, amit kifelejtettem tegnapról, és ami megmagyarázhatja Főhősünk sanyarú ábrázatát...
Michael azt monja, Ramszesz valójában száztíz évet élt és kilencven éven át uralkodott...

A vonat mint mondtam, két órát késik, kalauzom kedves, rém finom és művelt ember, igyekszik türelemre inteni a Conquistadort. Kiderül, a műveltség nem véletlen, emberünk idegen vizekre tévedt archeológus, kényszerpálya a kallerság', az áskálódást nem fizették meg eléggé... Legalább nem unatkozom vagy idegeskedem... Luxori fogadóbizottságom rendíthetetlen, már négytől talpon vannak miattam, kimenekítenek a pályaudvar káoszából, a túlpartra való átvergődés pedig felér egy körutazással. Jó messze van a nyugati part, annyi szent... A szállásom ezúttal idilli, bicikli is kerül, Clandes' meets Lance Armstrong, indulhat a trip, irány vágyaim netovábbja, a Ramesszeum... Kurva meleg van és a vizem is meleg, ráadásul viszonylag kevés is van belőle, és tekerni is kell, de rendesen, még dombnak fel is, de ni', ott van!!! Gyönyörű... Opplá', jegyet nem vettem pedig a Kingtut odahaza megmondta, hogy is működik ez errefelé, irány a központi jegyiroda, azaz vissza kettő', padlógáz... Újra felfelé, Lance fárad, könyörgöm némi töltetért Ramszeszhez, ezúttal kegyes, így nemsokára ott állhatok kőbe vésett óriási alakja előtt... A romos pülont tilos megmászni, főleg kívülről, belülről ugyanis amúgy is lehetetlen lenne fehér embernek felfelé haladni a sík falon, bár egy lelkesen ajánlkozó gájd' felajánlja, némi baksisért az egekbe is felmászhatok, és Lance minden egyes felfelé irányuló próbálkozását letorkollja. Aszfaltmocskos oszlop mered a semmibe, a kőtörmelék közepén, Ramszesz neveivel, bentebb Ozymandias hever, megsimogatom a vállát.

Szabó Lőrinc (???) - A föld álma



Álmodtam: test nélkül lebegtem,

mint az ég, mint a gondolat,

és egy sivatag volt alattam,

poros és sáros sivatag.



A sivatag, a nagy, nehéz föld,

aludt és talán álmodott,

s egyszerre csak mozogni kezdett

s azt mondta: - Én! - és hogy - Vagyok!



- Én! Vagyok! - kiáltott fel hozzám

és feltérdelt a föld, a por,

és kitépte magát a sírból,

és nőtt és nőtt és lett szobor.



A por felbírkózta magát

másfél vagy két méternyire:

ahogy megindult két méterrel

a sír föllött volt a feje.



Ment a szobor a sivatagban

(figyeltem mozdulatlanul)

s néha hátranézett a helyre,

oda, ahonnan szabadult,



irtózva nézett az üregre,

s az összezárult nyomtalan,

s ment a szobor, mint akin az

álomkór részegsége van.



Ment a szobor, ment támolyogva,

a szeme folyton rám tapadt,

és nem fogyott soha körötte

a föld, az örök sivatag.



valahová el akart jutni,

s már félt és folyton szólított:

- vagyok? - kérdezte gyanakodva,

- mondd, Isten, csakugyan vagyok?



ment a szobor reggeltől estig,

s a sírját látta mindnütt,

s egy este még egyszer fölnézett rám,

aztán fáradtan lefeküdt.



- Mi volt ez? - sóhajtotta végül,

s a por megnyílt a por alatt.

És végignyújtódzott fölötte

s már nem mozdult a sivatag.



Foltos bőrű profifotósé bent a terep, lehetetlen miatta fényképezni, a zord őr minden próbálkozást retorzióval kontráz, marad tehát újfent a rajz... Ott ül Conquistador Ramszesz tövében, egyik kezével skiccel, másik kezével zabál, közben élvezettel hallgatom az udvarból felém szűrődő német idegenvezetést... Nehéz rajzolni, kő-kövön furcsa rendszerekben... Aztán a profi odébbáll, a zöldeké a pálya... Meglelem Ramszesz néhány csodás, érzékeny profilját az oszlopokon, MÉLYFACSARÁS, gyönyörű szinek, az Ozirisz-oszlopsor mögötti falon csendesen megbúvó Kádes... A harci szekerén feszítő Sesu látványa mindig ezeket a sorokat hívja elő, szinte a bőgetésig... Abu-Szimbelben is ez adta meg az első facsarást... " Reszket a tér a lábunk nyomán/ijedten illan a csend/tudja minden élő,- s halott/a két harcos ismét megjelent/hogy vérrel írja a fákra az égre/itt járt a kettétört Titok/csitul a táj de várja, érzi/még ilyen küzdelmet látni fog..."

Nem is tudom, hol kezdjem, ezzel nem lehet betelni, Conquistador annyira mélyre merül a lelke kútjában, hogy ha valaki most hozzám szólna, meg sem tudnék mukkanni... Két kőoszlop, kék kövek, rajtuk Ramszesz alakja, hatalmas, letört feje az udvaron, a sártégla raktárfalak tele szeméttel, feldolgozásra váró kőemlék-töredékkel és az anyátok úristenit, kinek van lelke idesz... Gyíkoltam a világ legszebb helyén, stop... Pedig mennyivel megkapóbb, mennyivel emberléptékűbb ez a hely, mint Karnak, amire első érzésre rásütöttem a Világ Legszebb Helye frázist - pedig itt ábrázolják legszebben az öreg Vigyázót... Hatalmas orra, kicsi, érzéki álla, és a színek, főleg az oszlopfőkön, ott szinte csak alszanak, picsába, ez bőget és Conquistador lelke megszelidülve átadja magát a sírásnak... CSODÁS VAGY... Azt hiszem, most már ide is mindig eljövök... És itt nem bántják majd a virágaidat sem, UszerMaatRé, hisz alig járnak erre... Azt mondják, elég romos... azért nem... Egy kisebb csarnokban épp némi malterral próbálnak gondoskodni - a feledés és az enyészet ellen - a dolgokról, és Conquistador lelke belefacsarodik, ahoyg a nedves szürke maszlag a leheletfinom faragások határán találkozik a kő bőrével. Nekiállok fotózni, a nagytotál persze lemarad, aztán kicsit fekszem még az udvaron, a nap alatt, kék ég a takaróm, s miután az érzékek minden bemeneti nyílása csordultig betömve, Conquistador nehéz szívvel, de odébbáll...

A Királyok Völgye kifogott rajtam. Az őrök a női szakaszba - Queens Walley - irányítottak, aghol aztán egy lelkes zsibárus rögtön motorra akart pakolni hogy elvihessen a rendeltetési helyemre, a KV7-Project helyszínére. Addig győzködött, mennyire messze van, amíg engedtem a csábításnak, aztán pár perc múlva mégis visszafordítottam - nagyon fájt a motorozás, a bal felem sírva könyörgött a leszállásért. Aztán persze akadt másik fuvar, Mohamed, a qurnai nagycsaléádos, rozzant Zsigával', de olyan műszerfal és kárpitszerkezet, hogy a Fábry sikítva élvezne, tíz font hinundcurükk', tehát Conqusitador navigál egy ócska Zsigulin. Amúgy tényleg messze van... Lance kifingott volna félúton. A víz odafenn' - kapaszkodj meg! - tíz font a félliteres - nekem is marad hát a fél liter maradék, húgymeleg lötty... Na, irány a célobjektum... A lézengő turisták kiguvadt szemmel nézik, ahogyan az elborult elméjü Gecispanyol eltünik a lezártnak hitt - és valójában az is - KV7 lejáratában... Még mindig elfeledettnek tünik, por lepi a lépcsőket, bár kevésbé van kupi, mint tavaly... Az ajtó leplombálva és lakatolva, Conquistador azért reménykedve megpiszkálja, persze reménytelen... Egy órán át ülök az alsó fokon, bámulva a semmibe, a sejlő faragásokat és a sötétséget, a falak rendkívül finom munkát sejtetnek, akár a halasi csipke, ez ellenkezik öreg barátom megalomán arányérzéketlenségével, lásd a hatalmas Ozymandiast a hozzá képest kis Ramesszeumban... Most fotogénebb a KV7 látható része, talán a Nikon teszi, vagy az is lehet, világosabb van, amott egy napkorong benne egy ganétúró, a falakon függőlegesen futó végtelen faragások, mit is mondanak, AmDuat, Kapuk Könyve meg ilyesmik, az ajtó mellett kétoldalt szárnyas, guggoló nőalakok, a félfákon Ramszesz rommá ázott kartusai. Fent alig-sejtem faragott arc, fotózhatatlanul halavány. Itt megmarad a virágod, Sesu, ide teszem a legszebbet, ez a legnagyobb is. Fel is kötözöm, ott figyel, rajta a cédula Ákos versével... Karcolatok a földfelszínen...

"...hogy hírt adjunk magunkról a később jövőknek
a velünk élőknek és az örök létezőnek
nyomot kell hagyni magunk után
jelet kell rajzolnunk magunkból.
Égjenek karcolatok a Föld felszínén
bennük maradjon meg minden ami voltunk
minden ami múlandó...
Így lesz miénk az örökkévalóság
így leszünk egyek mi és az Idő.
Ez az, amit tenni kell..."

A cetli hátoldalán hála Ramszesznek... Honoring the soul and the high spirit of UsiMaReSetenpRe... Thank you for standing by my side...

Kis időre ott hagyom, megyek, megnézem a saját síromat, azaz Siptah-ét.Az őr szunyókálni próbál, mutatja, fáj a foga, elnézést kér, amiért nem kísér le. Nem sértődöm meg, ellenkezőleg, vakumentes üzemmód a szomorkásan szép, sebzett falú sírkamrában, három oszlop maradványai közepette egy csodás arcú szarkofág, fiatalon elhunyt sorstársam, a nyomorék Siptah végső nyughelye. Az arcát csak profilból látni, így is megkapó, hatalmas kődarab, képzeld csak bele a kicsi, aszott testet, na jó, minden cugehőrrel egyetemben. Falfestmények csak a lefelé tartó folyosó elején vannak épségben, de azok csodásak, védik is üveggel, lentebb a sírkamrához közeledve a Ramesszeumban már megismert malteros restauráció közepette egy-egy befejezetlen skicc látszik.Dugiforókat csak a kamrában csináltam, ezután ugyanezt tettem a hatalmas örömmel fellelt Pramesse-sírban. Ott aztán van mit fotózni és rajzolni, csak a vaku nélküli létezés életlensége fog vissza. Az egész kamra alig nagyobb az intézeti szobámnál, közepén négy oszlop között Pramesse óriási, kissé bumszli, vörösgránit szarkofágja. Természetesen ez is üres, hisz Pramesse a keleti parton, tehát épp az ellenoldalon, egy Sesuéhoz hasoló vitrinben, bár sokkal méltóbb környezetben tölti unalmas evilági napjait. Egy kicsi, alacsony oldalkamrában - ahová állva jó, ha egy négyéves gyerek besétálhatna - Ozirisz gyönyörű, színes alakja, a falakon mindeféle istenek ajnározzák a halott Pramessét, akit meg sem kérdeztem, engedi-e a paparazzózást, embereim pedig itt is lusták ilyen mélyre lejönni. Idelent fojtó meleg van, odafenn sört dajkálva hűsölnek az őrök. Ugyanez a helyzet IV. Thotmesznél, na, az ő sírját jól eldugták és Conquistador ott követte el élete egyik legnagyobb baklövését, mikor az őr felajánlotta - mivel egyedül kódorgok és nem csoporttal - ne tépi le a harmadik fecnit-sarkot a jegyről, én meg mondtam, tépd csak le, annak már butt'... Így kihagytam egy ingyen ejtőzést Thotmesznél. Kevés ép faldekoráció itt is, a sír pokoli mély, mászom, nevetm, egy éve képtelen voltam felkapaszkodni III. Thotmeszhez, most azt is megtenném... A sír tehát elég félreeeső és jóval mélyebb, mint Pramesséé, de sejtehő benne valami raktározott múmia, mert a kamra egyik oldalán aprócska japcsik kukucskálnak elemlámpával egy sebitben rakott fal mögé - a betekintést baksisbiznisz és elragadtatott sikkantások követik, fordított sorrendben.

Aztán megint nagy szerelmeim, szeméttel borított, elhagyott, eldugott, betömött szájú sírok jönnek, ott a KV63 is, megrakva kövekkel a torka, fegyveresek viccelődnek velem, kérdik, hol voltam és mit láttam, és mire vagyok kíváncsi, hát igen, Szétie jó lenne, igen, zárva, ezer fontért megnyitjuk neked, nevetem, jó, ezerért a KV7, azt már nem lehet, na jó, akkor II. Amenhotep, ő ott fekszik bent de zárva, a fenébe is, így a fegyveres, mind csak olyan helyekre akarsz bemenni ami zárva. Gondolkodom erősen, leballagjak-e újabb körre szóló jegyért - közben a KV55 szomorkája, egy hatalmas sírbejárat mocsokkal és motorkerékpárral dekorálva, Merenptah facsar a bejárat feletti gyönyörű festéssel, de nincs erőm lemenni újabb körökre érvényes belépőért... Egy padon pihegek, a mellettem ülő ipse a nyakamat méregeti, aztán megjegyzi - a te királyod sírja zárva van... Na jó, menjünk le... Leballagok az őrportáig, aztán kimegy az ihlet, vissza, az őr mondja, várjak, holnap kinyit a KV7... Ja, én meg a római pápa... De jövőre lehet, kinyit... Ja, ha épp itt érem LeBlanc-ot, és bekéredzkedem, talán igen... Aztán végül megyőz a még ne látott sírokba - IV Ramszesz, IX Ramszesz, III Ramszesz- áramló turistatömeg - bár a látható faldekorációk beindítják a vezérhangyát, az mégis szembefordul a többivel így marad az ejtőzés a KV7 lépcsőinek aljában... Ülök egy törölközőn és merengek, órák telnek el, Conquistador agya lassan üres lap - "Megíratlan könyv vagyok/sok-sok fehér lappal/festhetsz rám tiszta képeket..."... Aztán letéved egy német, akit szintén megragadnak a finom díszítések és Conquisatdorhoz hasonlóan próbálja likvidálni a rácsokat a képből, ide-oda dugdosva az optikát , nevetem csupaszőr, vörösre égett virgácsait, lefényképezi a virágot meg az ütődött Conquistadort... Megintcsak órák múlva egy galabijás fickó jön takarítani, szedi össze az elhányt palackokat, rámcsodálkozik, aztán felkattitja a hatalmas villanykapcsolót balfelől, és újfent elbőgöm magam... Ugyan csak a legalsó üregben van fény, pár apró lámpa húz fénysávot kétoldalra, alul óriási, végtelen tér sejlik, mint a Lánchíd odahaza esténként, itt talán a másvilágba vezető híd UszerMaatRének, apró, melegsárga pontok sora a folyosó két oldalán, egyre-egyre kisebbek, végül eltűnnek a legutolsó látható ajtó ásító szájában. Conquistador könnytengeren keresztül bámulja az ajándékba kapott csodát s bár a kurva Nikonban az elem már feladta, egyetlen csoffadt fotót még kicsikarok, s a dolog annyira megérint, hogy segítőmnek egy egész dollár a jutalma. Aztán mikor felballagunk a lépcsőkön, kérdőre vonja egy helyi górénak látszó fehéringes ipse, mit kerestem én odalenn, amaz még készségesen ki is magyaráz...

OTT HAGYTAM EGY GRAFITTAL ÍRT ÜZENETET, NA NEM A LEBLANCNAK, RAMSZESZNEK ÉS MAGAMNAK - NEVER FORGET YOUR MEMORY CLANDESTINO HUNGARY 2006. 05.02. Majd ha legközelebb visszajövök, megnézem. Még visszafordulok,galabijás jótevőm ekkor a virágra bök, igen, az marad ott lenn, kérlek, el ne vigyétek...

Alkalmi sofőröm pontos, mint a patekóra', és bár nagyon mozgat Ay sírja a félreeső Nyugati-völgyben, de Conquistador már a kiszáradás szélén, vendégségben Mohamednél, egyszerü kis ház, olajfestékkel bilikékre mázolt falak, öt gyerek és nagy adag szeretet.Forró karkadi a kutyamelegben, csicseriborsó szárítva hogy megint legyen mire innod, aztán tekerés haza... Nem lopták el a biciklit... Lance fáradt és szerintem büdös is, mint a puma, a mérleg - tíz óra leforgása alatt csupán két hely, ebből öt óra a KV7-Braindrain-Project, öt liter víz és mélymerülésa lelkem kútjának egész a fenekére... Conquistador ehhez képest csak kicsit szomorú... Este bő vacsora, az asztal körül vernyogva kunyoráló CrazyCats', holnap pedig irány a keleti part - és persze vissza a Ramesszeumba - mert hisz a Világ Legszebb Helye...

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Re: Karcolatok a földfelszinen
HozzászólásElküldve: 2009.06.18. 21:52 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
2006. május 18., csütörtök

#7


Szóval, délután a szállodás fiúk egyikével malacságokra tanítjuk egymást, és magyarul, ő arabul ő meg is jegyzi, én már nem. Habrahab'... Azt akarja ő is, rajzoljam meg az arcát, mostanában mindenki azt akarja... Ezután a cejg kihajózása a pályaudvarra, Szadattól Mubarakig a metrón, a pályaudvar fullon, a Nyugati ehez képest kutyafasza.. Kaja van bőven, ez már jó dolog, két kiadós szendvics egyhuszonöt', és nagyon finom... A hordárfiú dollárt kérne a felcejgolásért, "mafis flus" - mondom erre én, beéri két fonttal. A kupé osztályon felüli, Conquistadornak saját mosdója, gardróbja és természetesen ÁGYA van, a kaja ágyba jön, ébresztéssel, ritkán van ilyen jó dolgom...

(EL SEM HISZEM, MEGYEK LUXORBA!!!)
Michael óva intett a nyugati parttól, azt tanácsolta, dörgölődzzek valami turistacsoporthoz, mert a felső-egyiptomiak lehet, nem néznének jó szemmel egy egyedül csatangoló férfiasszonyt, és talán meg is fogadom a tanácsát, de a sorsom úgyis Sesura bízom... Vigyázó, most ne aludj!!!

2006. 05. 02. Sesu alszik, a vonat két órát késik - gyanús volt az az éjfél körüli ácsorgás.. A picsába, vajon megvárnak-e az állomáson, vagy kénytelen leszek egyedül kivágni magam a slamasztikából...

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Re: Karcolatok a földfelszinen
HozzászólásElküldve: 2009.06.18. 21:52 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
2006. május 18., csütörtök

Harmincadik... -
2006.05.01. Harminc lettem...

Korán felkelt aznap a Conquistador, rohanva gyűrte magába a reggelijét, de arra még akadt időm, hogy a szomszédos boltban rózsát válasszak Ramszesznek... Vicces, nekem van születésnapom és más kapja a virágot... Itt általában csak rózsaszín és piros van, és a reccsenő bimbók csábításának ellenállva ma elfogadtam a tulaj ajánlatát, csodás, félig nyílt fej, természetesen csomagolás nélkül. Hatalmas turistatömeg ígérkezik ma is, magyarok is feltünnek, most aztán loholhatok elsőként beérni az Öreghez...

Sikerül, lehet, csak azért, mert vár rám - ennyire egyszerü...

Jó reggelt hát, Ramszesz... Elborult kinn' az ég, nem süt rám a nap... Otthonról azt írták, hideg van és esik az eső... Ugyan, nagy dolog... Egy versrészlet van a fejemben, figyeld csak! "Ideje jött Uram, hogy kiüljek eléd a dombtetőre/Látom, elsötétült az ég templomaid fölött/Szervezkedik már a romlás elenünk, Uram..." Harminc vagyok... Megígértem, emlékszel, ha harminc leszek, aznap itt leszek, itt fogok állni a fejednél... S, no, tessék...

Nézd csak', reszket a tenyerem az arcod felett, adj erőt, hisz elkél mindig, tudod...

Senki nincs itt rajtunk kívül, előbb voltak ugyan ketten, de hamar végeztek, úgyhogy akár félhangosan is beszélhetek... Öreg lettem, Sesu, bár ez csak eddig a pillanatig nyomott, ahogy kimondtam itt előtted, nézd, ősz a hajam és visszeres a lábam, ráncaim is vanak, de kevesebb, mint neked, még szép, mondhatnád...

Megint arra kérlek, adj nekem tisztaságot... Adj hideg fejet... Ne haragudj meg, ha bárahányszor is jövök, mindig van mit kérnem újabbat, pedig nem hiszem magamról, hogy telhetetlen lennék... Tegyél képessé, hogy segíthessek azoknak, akik hozzám jönnek... Add meg a hallgatást... Szeretnék úgy hallgatni, ahogyan te tudsz, ahogy most te hallgatsz engem... Nekem nehezebb, én élek, és rém türelmetlen alak vagyok... De hiszen ismersz... Tudod jól... És mégis, bár sokan azt mondják, veszélyes kívánság, kérem, add meg nekm, hogy vigyázni tudjak másokra... Magamra már tudok eléggé, hidd el nekem.. Szeretem a lelkedet, Sesu... És azt, ahogyan halgatsz... Ha éltem volna akkoriban, talán azt is szerettem volna hallani, amikor nevetsz...

Tudod, most, hogy mindezeket elmondtam, nem is akkora baltacsapás ez a harminc.. Érzed a rózsa illatát? Morbid, mi'? Tudom...

Nekiállok egy elégé extrém pozitúrából - homloktól - fejtül-láb' - a mennyezet felé vájó, hatalmas orra, húnyt szeme és a széles arccsontok, csodálatos, hosszú ujjai, és a vékony, bepólyált karok... a fakoporsó és az üveg reflexiója... A végeredmény eléggé borzongató... Aztán a bal profil, immár a borostákkal, és a ritkás, ősz szemöldökkel, a ráncok, a félig nyitott szemben az alig-sejtem pupilla...

(HÁROM PERC ÉS IRÁNY LUXOR!!!)

Csoda vagy te, Ramszesz... Egy fölébe hajló éppen azt mondja, mennyire szép az arca... Hamar befejezem most, eleddig zord teremőreim már barátságos érdeklődésel nézik, mit is művelek.. Szeti arcélénél már rajongója is akad Conquistador skicceinek, német az ipse', megvan mindjárt a szóértés'... Szeti arca most is megfog, a finom, érzékeny ajkak, szinte árnyéktalan az arca, sima, igaz, ha jobban megnézed, imitt-amott ő is ráncos már. Lágyan keskenyedő álla csupasz, haját se igen sejteni... Szétroncsolt teste letakarva, nem látni csodás kezeit, az ujjai állítólag nyújtva vannak és fantasztikusan hosszúak... Rááll a kezem az arcára, csodálkozom is, Sesué ehhez képest kissé agresszív vonásait is csak napok alatt tanultam meg...

Aztán elköszönök Tőle, a rózsa, ami elég hamar kinyílt a Barakás palackban, megint ott figyel a lábainál...

Délután Minával és egy barátjával-kollégájával, Michaellel csavargunk a kopt Kairóban, persze belevesszük Szent Györgyöt is, Michael mondja, milyen szerencsés az öreg Sesu, vele töltöttem az egész délelőttöt, a fiúknak meg szűk pár óra jutott csak... Igaz, őt akár csak nézni is órákig képes vagyok...

(RÁZ A VONAT! KÉNYSZERSZÜNET...)

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Re: Karcolatok a földfelszinen
HozzászólásElküldve: 2009.06.18. 21:51 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
2006. május 18., csütörtök

#5


"Odakinn' tavasz van.. minden csupa zöld.. Kék az ég és gyengéden simogat a nap.. A falumban, ahonnét jövök, rózsaszinüek a reggelek és az alkonyok. Gyönyörű a világ, ugye tudod.."

S mit mondhatnék most... "Nyár van..vagy harmincöt fok.. Voltam valamelyik nap a parton, csodálatosak a szinek és az illatok. Forró a nap, annyira, hogy már nekem is rejtőzni kell előle, mint a lángba mártott penge, olyan az ereje.."

És kiürül a terem. Kiveszem a rózsát, szerencsére ismeri a mértéket és nekem is hagyott a Barakából... Leülök Ramszesz homloka mögé.. Ott van, érzem, most rám figyel.
- Miért hitetted el velem, hogy lehet bízni a szóban...? Hiszen ma háromszor is megtapasztaltam, a szó semmi, az ígéret semmi, ha csak szándék van mögötte s nincsen tett.. Itt csak tebenned bízhatok, te legalább állandó vagy.. Mina Dubaiba készül dolgozni, kérdezte, mi a véleményem, nem nagyon tudtam beleszólni, csak azt amit a saját dolgomban - meg kell próbálnia egy időre.. Kedvelem őt és köszönöm neked...

Azt hittem, ismerem az arcod, de mégsem.. A bal félen az áll csúcsa felé az állkapocs éle mentén apró, fehér szőrszálak, egy centi hosszan és kábé' fél centi szélesen.. Hatalmas, mély ráncok, közel a szájhoz és az orrháton... És én még azt hittem, túl sok ráncot tettem elképzelt arcodra. De nem...

Adj nekem tisztaságot... Nyugalmat mindenek felett... Hogy megőrizhesem a békét magamban bármi áron és bármi körülmények között is...

Jobbfelől is borostás az öreg úr, a szája sarkában, de itt már nem akadok ismeretlen ráncra. Parancsoló most az arca, le is teszem a rózsát a lábaihoz, mielőtt még kizavarna a lelke, aztán viszlát', Sesu...

Most itt ülök és írok mint a gép és a kurva rózsaillat sehogyan sem megy ki az orromból...

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Re: Karcolatok a földfelszinen
HozzászólásElküldve: 2009.06.18. 21:50 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
2006. május 17., szerda
#4


2006.04.30, délután



Még mindig HÚSZON INNEN…



Belebuktam Ibrahimba, nem részletezem, hogyan, a lényeg, maradok még egy darabig, mármint otthon, Magyarországon… Itthon – és otthon, jó, mi… Talán a sorsom akarta, nem tudom, lényeg, hogy az öreg Ramszesz óriási bőgetés kíséretében válaszolt délután, de ne menjek mindjárt olyan messzire…



Búfelejtőképp piramisoztunk Minával, most megfogtak, facsarás egészen a bőgetésig, főleg Kheprénnél, a romtemplom miatt ott a tövében. Megleltem a Szfinx farkát is, le is fényképeztem a hozzá tartozó tomporral egyetemben, valamint készült fotó a Menkauré-völgytemplomban, pont annál az oszlopnál, ahol egy évvel ezelőtt fájva-káromkodva, ahová tavaly csak nagy kínnal tudtam felcipelni Conquistador testét, mankókkal és ortézisekkel felfegyverkezve. Most fájdalomtól szabadon… Konflis és ló megint csak dögivel akadt, ajánlkoznak is rendesen, nevetem a cejgot, a lovak némelyikén bokában illetve a csüd felett ósdi, megynúlt csuklószorító vagy frottírzokni, a konflisok pedig jó szokás szerint áll alá akasztott vassal hajtanak. Egy csóka jaszkarizna kapukulccsal és fix martingállal felszerelt hátasán, de a sok fékező cugehőr miatt amaz tapodtat sem megy előre, mire előugrik három helyierő, korbáccsal, ketten lentről, egy fentől csépeli, mígnem irtózatos sebességgel ki nem robban a Kheopsz-piramis tövéből.



Idefelé a helyi bumlibuszok egyikével jöttünk, rém mókás, egy öreg fauvé', fullra teleüljük, a szemben ülő dagadt arab a kasszás, az üléseken nagyikötésre emlékeztető takarók, valószínű alattuk már mállik a gyári cucc. Visszafelé neccesebb a fuvar, csomó hasonló járgány megy el mellettünk, az ajtóból csüngve rikoltozzák a célirányt. Mina nem éppen valami szerencsés utitársat választott a Conquistador személyében, hiába vagyok cigányképü még mindig kirívó az idegenség. Így képtelenség akár csak egy metrómegállóig is olcsó taxit fogni. Végül begurul egy csicsás bumlibusz, belül a fejtámlákon vörös műbőrön fehér kereszttel, és Conquistador tiszta ablakon át bámulhatja a káoszt…



Hogy mi fogott meg most a piramisokban? Az, hogy mennyire kicsik vagyunk… Ha nem történik itt helyben valami nagy katasztrófa, ezek az építmények csupán a világ idejével mérhetők, s a világgal együtt pusztulnak majd egyszer. A Szfinx hétezer éves, Sesu csupán háromezer múlt… A Kheopsz több mint kétmillió óriási kőtégla… Az embernek extra esetben is csupán egy évszázada van egy testben… Hihetetlen, el is tudom képzelni, mennyire forog Daniken agya…



Lefürdöm, elmegyek netezni', valami kanadás arab akaszkodik rám, utazási irodája van, de Conquistador nem áll kötélnek. Ayman is felbukkan, próbál rávenni, menjek el vele a Sheratonba valami vámmentes boltba viszkit venni az este rendezendő partijára, mert őt ott nem szolgálják ki. Egy hónappal ezelőtt jól behúzott a csőbe, most el is hajtom. Meglátogatom Ramszeszt, talán kérdőre is vonom a mai fiaskót illetően. Kis utcában egy kisöreg virágokat nyeseget, rózsaillat lepi be az utcát, gyönyörű, bimbós sárgák és vörösek, veszek is egyet Sesunak. – Baksis, neked – így az öregúr, de nem fogadhatom el, azt hiszem, tegnapelőtt a boltban két font volt a rózsa szálja, most ő is ennyit kap, sűrűn ágál de aztán hálálkodva mégis elteszi.



A beengedős őr már vigyorogva fogad, „Uarda, uarda” – szajkózza, ez arabul rózsát jelent, forgószékes kollégája pedig megjegyzi – ugye, neki vittem… Mára is akadna gájd’ de rögvest, kérdi, mi járatban, elcsodálkozik a válaszon és leszáll rólam. Ja, tulajdonképpen igaz, látogatóba jöttem egy régi ismerősömhöz…



A pultos ipse nem hajlandó odaadni a magyar diákkártyát, amit valaki időtlen ideje veszített el ott, hiába magyarázom kézzel-lábbal, elviszem és odaadom a gazdijának, szerintük az ott jó helyen van, több hónapja ott hever a pulton.



Ramszesz lelke most éber, rögtön megérint, arca fölé tartott tenyerem szinte égeti, mintha fanyarul mosolyogna…- Tudod-e, mi történt… Bár hogyisne’ tudnád… te… Miért mondod, hogy odahaza a helyem? Hiába tartozom kicsit talán ide is, mégis idegen vagyok… Követ… Nos?!



Leülök a lábaihoz, a látvány facsarni kezd, mint régen…



- Hol voltál mostanáig? Ma jól felsültem, annyi szent… És tudod, ma vagyok utoljára huszonéves’…



Japán invázió érkezik, Conquistador leszorul a múltkori botrány fő kellékének számító székre… Kicsit csitul a nép, üdvözlöm holnapi modellemet, Szétit, aztán visszamegyek a székre…

Ezek csak nem szünnek meg jönni, körbeállják Ramszesz vitrinjét, a plexire támaszkodva nézik aszott testét, én meg látom az arcát magam előtt, pedig a falnak támaszkodva lelkizek éppen - mély megvetés az arcán, meg is érteném, ha valóban igy lenne, hiszen kik is vagytok ti valójában Őhozzá, kik is lehetnénk, lehettünk volna Őhozzá... Hiszen ő is Emberisten, legalábbis állitólag Istenkirály, vagy netán Isten-Ember... Tudomisén'... De időtlen, az biztos... Bizonyám'!!! Uarda a sarokban szomjazik, a feje már egészen lekonyult, beleállitom egy palack frissen bontott ásványvizbe, hamar magához tér, illata kisértetiesen lengi be a termet. Most már el tudom képzeléni, mekkor kárt tehetett annaki idején a testekben a bámészok mindennemü kipárolgása - kis latin - perspiratio insensibilis - mindennemü, az emberböl származo párolgás összefoglaló neve - ha ez a kis rózsa igy feladta, mert a teremben a légkondi ellenére iszonyatosan meleg van. Magamban elmosolyodom a rózsaillaton, Ramszesz betömött orrlikaira gondolva, mint amikor múltkor a tavaszról meséltem neki, emlékeztek még?

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Re: Karcolatok a földfelszinen
HozzászólásElküldve: 2009.06.18. 21:48 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
2006. május 10., szerda

#3


MAHOLNAP... - dátum nélkül...

Tizenegyig csak tespedtem, aztán lementem a partra, de megint beletört a cerkám a csoffadt felukkákba. Egy kedves núbiai kisöreg próbált vízre csalni, kevés sikerrel, aztán két boltos, az egyik némi zsábzsábot' is bevetett a siker érdekében. Figyeljetek csak'!



Ahmed, a boltos, ül a pultnál, nem néz ki többnek tizennégynél' és ha nagyon akarom, gurítani is lehet. Kezében egy olvasó, mondja, az anyja meghalt, ekkor az apja tíz embernek maga körül kérés nélkül elkezdett ajándékokat osztani. A téma onnan vetődik fel, hogy hol hagytam a barátomat - ez itt sarkalatos kérdés - én mondom, "odaát" van. Nos, az apja mindezt azért tette, hogy a halott lelkének boldogságot és megnyugvást szerezzen, és az ajándékok közt ilyen ni'! - is volt, az ilyen'ni! - egy szaporán lengő olvasó Ahmedünk kezében. Emberem előkapott egy füstölőt, meggyújotta és rázni kezdte felette a kegytárgyat, közben buzgón mormogott valamit serkenő bajuszkája alatt. Ezt csinálta az apám is - vetette néha közbe, aztán a szemközti falra bökött virsliujjával, ahol annyi olvasó lógott, hogy nem láttad tőle a drapériát. - Válassz ebből tízet... - De minek? - Add oda tíz embernek úgy találomra... - Ja, értem már, hogy Egyszervolt lelke boldog legyen!

Igenám', de ahhoz meg kell venni ezt a rakás üveggyöngyöt...

Ahmed azért - biztos ami biztos - kiválaszt tízet, kipakolja az asztalra, leoltja még a villanyt is, a füstölőt belerakja valami küblifélébe, a küblire padig ügyes-bajosan de felaggatja az olvasókat. Újfent motyogni kezd, szája előtt összetett két kezébe dumál, te nem látsz az orrodig sem és józaneszű, parás' európaiként kétségbeesetten kapaszkodsz a cejgodba. Jóég', mire készül itt emez... aztán persze lőn viágosság - és megszületik az ajánlat, Fábry után szabadon ugyebár - csak itt, csak most, csak neked... A tíz gyöngyfüzér mindössze száz font, tíz csodálatos, bejáratott, felszentelt, Egyszervoltat a Túlsó Oldalon a boldogsághoz segítő gyöngysorocska... Ne haragudj - képzeleg Conquistador - ezt most talán nem kéne, érd be Athén félsikerével és fájdalmával, és amúgy meg nem hiszem, hogy te annyira szomorú lennél Odaát... Ahmed már dobozolná az árut, hitetlenkedve hümmög,mikor végre tudatosul, ez itten bizony nem turista, nincs pénze sem, és eszébe sincs megvenni mindezt. A szorult helyzetből épp a cimborája ment ki, aki már megjárta velem nem is annyival ezelőtt - ő papiruszban és szobormásolatokban utazik. Szerintem ha az egész környék összes ilyen szuvenírbodegájának teljes készletét repülőgépekre raknánk és szépen lájtosan' szétszórnánk onnan a sivatag felett, egy tenyérnyi homokot nem látnál a sok kacattól'... Bár a másod8ik fickó üzletében a sarokban figyel egy csodás Ramszesz-profil, ugyan láttam mátr ugyanezt tavaly Ágiékkal a tour egyik állomásául szolgáló papiruszcsárdában, ez mégis más... Valami reliefmásolat, szigorú az arca, nagy az orra, száját dacosan szorítja össze - lehet, őt az utolsó nap még elviszem. Bolt egyik helyen sem köttetik, a skőcök csalódottan a kezembe nyomják sajtcédulára felfirkantott mailcímüket - gondolom a VIP-feeling érdekében...



Na, most akkor merre? Netcafé', beszámolok a németjeimnek a tegnapi japcsicsókáról', Tawabet kéri, ne legyek rasszista, nevetem... Találok egy isteni pékséget - érdekes, oadahaz már herótom van a reggeli pékés kalandoktól - de ez kivételesen nagyon finom, elég duci és ötven piaszter csak a kettő, akad hozzá valami pezsgő, zöld lónyál is, mint valami vévésav'... A vércukorszint hamar helyreáll, irány a múzeum, Ramszesz legnagyobb bánatára - ma nem tervezen őt meglátogatni. Azt az átkozott fehér vázát akarom megkeresni, amit egy hónapja nem volt türelmem lerajzolni, egyszerü darab, rajta Ramszesz nevei fekete berakással. A nagykapun túl az egyenruhás, aki a kettes számú röntgenberendezést kezeli, már ismerősként köszönt, de társa - még az utca elején - alaposan megturkálta a hátizsákomat. Na és mi van - gondolkodott a kellemetlen szituációban Conquistador - ha a plasztik éppen análisan vagyon felhelyezve?! Sesu ma tuti, mérges lesz hogy nem megyek be hozzá... Majd hétfőn... De hol lehet az a kurva váza?! Kicsi, hófehér, lapos, karimás szája van, és a hasán fekete hieroglifákkal a nevek... Még egy hónapja ott figyelt Tut harci szekereinek szomszédságában az árkádok alatt egy szekrényben, a fal mellett. Most, majdnem ott csak cserépből készült hasonlatait lelem meg. Hiába járom végig háromszor az egész emeletet, meresztem a szememem - itt bizony ez nincs... Amúgy csomó mindent átrendeztek a múzeumban, a tegnap ramszeszes' tégla sem volt ott, mikor előzőleg itt jártam... Egy átjáróban akad egy más fazonú váza, fehér ez is és elég gyanús, repedésekkel teli, festetlen alabástrom, csodásan vésett, a kartusok Ramszeszt sejtetik. Conquistador tehát sokak legnagyobb megdöbbenésére leguggol a vitrin előtt - mert a cucc egy alsó pocon figyel, feltűri jobbján az ingujjat és fixírozni kezdi az alkarját... Oda pedig - mily szerencse - ugyanaz van írva mint a vázára - UserMaatRe-SetenpRe-RamessuMeriAmun... Igen, ez az izé itt Ramszeszé.

Érdekes lenne egyszer felkutatni az öszes, a múzeumban elszórt, nevét viselő tárgyat, megkeresni és lerajzolni őket, el ne illanjanak, mint az az ominózus váza... Gyorsan meg is rajzolom, aztán irány a széf, mármint Tut kincsei, és a mellette lévő - számomra ugyanolyan finom-érzékeny dolgokat rejtő szoba.Találok egy meseszép, vörösarany gyűrűt (Felette akkora fülbevaló pöffeszkedik, hogy a gombja akkora mint egy biciklicsengő, a csüngők olyan vastagok, mint a kisujjam. II. Szétié odalenn ehhez képest szolidan elegáns. A fülbe rakandó részek vastagságából ítélve már akkoriban is ismerték a fültágítás maceráját. Ez itt IX. Ramszesz nevét viseli, de nem nála - egy alattvalójánál - találták meg, valszeg' valamiféle jutalomként kaphatta bőkezű urától.) A gyűrű kegyetlen érzékeny munka, férfiujjra való, a mintáját le is rajzolom, és közben valaki engem is bőszen skiccel egy sötétbe búvó padon. Szemüveges, alacsony arab fiú lép oda, egy papírlappal, mondja, örül hogy végre valakit így lát rajzolni - nyújtja a lapot, azta', hiszen ez a Conquistador! Gyakorlott rajz, a lapon vonalak csupán, reflexek húzta fényárnyékok, játékukból kibontakozik a Conquistador, amint hátizsákkal a vállán áll a vitrin előtt és skiccelget. A fickó nagyon örül nekemc - az itteni, magukat művésznek tituláló papiruszbetyárokkal ellentétben ő igazi MŰVÉSZ. Grafikus, viszket a ♥♥♥♥, mint nekem, Angliába vagy Skóciába akar menni dolgozni, mondja, már lassacskán kirajzolta az egész múzeumot, és ha istent ismerek, ne akarjak Egyiptomban dolgozni, nehéz munkát találni és ♫♪☺ a fizetés. Nem ő az első aki ezt mondja... Ő ilyen rajztudással seperc' alatt talál majd munkát, Conquisador álla leesik a rajzai láttán. Este újra belefutok, illetve ülök a kertben és szokás szerint Sesu profilját rajzolom - odabent azt mondta, ő lerajzolta már végig az összes múmia arcát - és Sesué a legnehezebb, mert csupa ránc, a sok apró, selymes haj na és a kampóorr - ötször rajzolta le mire elégedett lett az eredménnyel. Na', párszor én is próbálkoztam - néha elhiszem, egy ismerős arca... Tegnap én is sokáig időztem Szeti arcán, finom, apró ráncai világos vonalakként rajzolódtak ki selyemfekete bőrén. Fady,a grafikus, öt éve heti háromszor jár a múzeumba - kíváncsi vagyok, vajon mit rittyentett Tao arcát illetően- de a váza hollétéről ő sem tud... Hozzá képest alaposan le vagyok maradva, tegnap Szeti, múltkor Sesu talán elég alaposan, régebben I. Thotmesz, Merenptah és Pramesse - Luxorból. Tetszik neki Sesu arca, azt mondja, Dalíhoz hasonló a stílus - Salvador gondolom megperdül néhányszor a sírjában - és lőttek a topiccímadó frázisnak - "Clandes' meets Delacroix"... Hát nem tudom... Fady elborzad a hajtűvonalakhoz használt Rotring láttán, persze neki csomó-féle-fajta cerkája van, gondosan blankolóval megfaragva a végük, amit tetszés szerint forgathatsz aszerint, hogy milyen vastag, vékony, sötét vagy mély tónust-vonalat-árnyat akarsz... Mutat is egy skiccet, Conquistador megint csak bámul, téglavörösnél valamivel sötétebb papíron egy ülőszobor, háttal neked, fehérrel és feketével rajzolva, borzongatón tökéletes módon...



Fady kellemes csóka', hétfőn tán újra összefutunk, Conquistador csendesen ejtőzős, meditálós-busongós szülinapján.

Este töröltem a Cairo by Night kiruccanást, Gecispanyol' hamar elaludt... A tegnapot is ma írtam meg, tehát megvan a dátum... Harmincadika van...

HOLNAP HARMINC LESZEK...

HOLNAP LESZEK HARMINC...

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 12 hozzászólás ]  Oldal 1, 2  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
© 1999-2008 KEMET = Az Ókori Egyiptom - minden jog fenntartva.
Forum powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség