Deprecated: Function set_magic_quotes_runtime() is deprecated in /var/www/clients/client1470/web7997/web/forum/common.php on line 106 [phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/session.php on line 885: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
[phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/session.php on line 885: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
[phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/session.php on line 885: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
[phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/functions.php on line 3391: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
[phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/functions.php on line 3393: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
[phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/functions.php on line 3394: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
[phpBB Debug] PHP Notice: in file /includes/functions.php on line 3395: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /common.php:106)
KEMET = Az Ókori Egyiptom • Téma megtekintése - Skizoid 3pnapló avagy hasznos tanácsok magánosan sétálóknak
Szárnyas napkorong

KEMET = Az Ókori Egyiptom

Üdvözlet a betérőnek!
* GyIK  * Keresés  * Társalgó  * Képtár
Pontos idő: 2018.06.20. 23:40

Időzóna: UTC + 1 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 61 hozzászólás ]  Oldal 1, 2, 3, 4, 5 ... 7  Következő
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: Előtte-utána-helyette -az utolsó bejegyzés
HozzászólásElküldve: 2009.02.15. 16:54 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
Megint valamikor máskor, megvan, amikor épp Stannek "kocsikáztunk" istenverte,- és hátamegetti helyekre, pár sör után elvitt egy alabástromos ürgéhez, netán vennék valami szuvenirt a hazaiaknak, de itt is - mint minden hasonló kereskedelmi egységben - minden a fröccsöntés és sajtolás alapelvei szerint készült, tonnaszám állnak a nyugati oldal efféle' műhelyeiben az egyforma kis alakok, a külömbség köztük csak az utómunka minőségében van, miszerint megszaladt-e néhol a reszelő vagy el sem indult... Nagyon nem is volt mit keresnem, volt ugyan egy, múzeumi másolatok minőségével vetekedő, úgy kábé' kétkilós vekni nagyságú, ülő szobor, kicsit olyan Rahotepre emlékeztető, de ez magában üldögélt, s mikor leemelte, majd' összeestem a súlya alatt. Ozirisz nem volt, igy már fordultam volna is kifele, mikor az előző alatti polcon, jól hátratolva, alig-észrevehetőn észrevettem egy kisebb szobrot. Szines volt ez is, mint az előző, s ni', Ozirisz volt személyesen őkelme, de milyen, hmmmm... Akkora mint az otthoni torinói Ramszeszmásolat', tán ha egy A4-es lapra fekteted, ott elfér, ül a trónon nagy, tágra nyitott szemekkel, csudás, kék testén mesterséges antik kosz, gyönyörű arányok, igazi mestermű. Nem is tudom, mit keres ez itt és ki követte el, de hogy nem Ashraf and Co., az tutkó.
No az ára is mesteri volt, 1300-at kért érte Ashraf. Ennyiért már Abydosban csúnyácska, de eredeti bronz votivot lehet venni, olyan hüvelykujj méretű, zöld kutyagumira emlékeztetőt. Miután lecsillapodtam - Úristen, hogy van képe ennyit kérni - s meglebbent előttem, mennyi lehet a nagyobbik ára, bozsemoj' - s lerajzolni méltó lett volna de időm nem jutott, hát lefényképeztem a kis szerencsétlent (kép a Tárban 'KÉK' megjegyzés alatt), persze nem vettem meg, aztán visszaültem zsörtölődni a Ramesszeumba, az legalább az enyém volt estelig.

Na, az utolsó este Ashraf megjelent, s nekiállt meggyőzni Stant, nekem el kell vinnem Oziriszt, holott Stannel épp azt beszéltük, lehet, valójában ezért olyan magas az ár, mert ez egy reprezentativ darab, a "cég reklámja", s valójában Ashraf nem is nagyon akar megválni tőle - igy meglepett mind a kettőnket, mikor felajánlotta, hatszáz s két részletben. Stan gálánsan állta is a felét, én meg beparáztam, jó, azt mondják, ráérek kifizetni ha visszajövök jövőre, de hát itt ez a kis rohadék a hasamban s egyelőre ő tervez, én csak végzek, s nem jelenthetem ki százszázalékos biztonsággal, hogy egyáltalában visszajönnék ide, teljes bizonyossággal biztosan nem, aztán Stan addig győzködött, mig elmentem Ashraffal a boltba, ezúttal egy másikba, még nagyobb volt mint az előző. Képzeljetek el úgy egy ornateremnyi helyiséget, a falakon körös-körül üveg,-és tükörpolcok, a szobrok meg, mint valami őrült törpehadsereg, állnak hosszú sorokban. Olyan ez, mint az ékszer nagy mennyiségben, lehet, egy darab ütős egymagában, de ilyen tömegben élvezhetetlen. Van itt minden, egy halom préselt műkő edény, "gránit" cuccok, a szin ugyan stimmel de az állag nem - huh', az én asszuángránitjaim Abydosból, az már igen - amúgy Tuja kjirályné szobrának töredékén, a Rameszeum udvarán tisztán látszik a kő kétféle volta, egy nagy dudor, mint egy kőbe fagyott hullám, választja el a szürkét a rózsa rétegtől. Ha már gránit, a legszebb azonban III. Ramszesz vörösgránit szobra Habuban, aminek darabjai szerencsére egyre jobban szaporodnak, talán egyszer őt is össze lehet majd illeszteni.

A történet vége persze az lett, hogy a kék Ozirisz itt utazik a tákámban, Luxortól Rómáig az ölembe vettem s a plüssmackó szerepét töltötte be. Őfelsége lelke is itt kószál valamerre, kóvályog a reptéren, megint nem találja a helyét...

Higgyétek el, én sem fogom megint megtalálni, jó darabig...

Most igy, visszalapozva az ütemtervet', kimaradt pár dolog, jelesül...
- nem voltam a Királynék Völgyében, ékszereket rajzolni, pedig ott van aztán izelitő III. Ramszesz cuccaiból, beleértve a göncöt' is, de mikor el akartam indulni, az villant be, mennyit akadékosodnak idén a rajzolással, igy nem indultam végül neki...
- nem voltam I. Széthi templomában Ramszesz összecsapott, félkész reliefjeit megbámulni újra
- Fad sem jött végül, de kimentette aztán magát...
- nem vettem bronz Oziriszt Abydosban
- a bazárt a túlélés érdekében hagytam ki...
- a múzeumban sem rajzoltam meg a kétszinű szobrot, de azt hiszem, ő az, aki mindenképpen megvár...

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Re: Skizoid 3pnapló avagy hasznos tanácsok magánosan sétálóknak
HozzászólásElküldve: 2009.02.12. 19:38 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
Csatolmány:
Magyarázat: Philippe felettem...
filip.jpg [46.06 KB]
409 alkalommal.




Aznap, huszonhetedikén ájulásig kóboroltam később a hegyekben, méásodmagammal, csudáltam is, hogy birják a tempót, dekorált sirt nem találtam többet, csak azokat amiket már ismertem, egyedül bahari felett, egy három sirt befogadó erősen rongált kis udvarban maradt valami gyenge szin a falakon - tapasztás, benne a szalma durva szálai, sárga alapon veres sáv, egy láb és egy ágyékkötő vonala...

Valóban csak az ájulás szélén engedtem meg magamnak valami pihenőt...

Csatolmány:
Magyarázat: Egyetlen nap volt, mikor magam if fényképeztem Őt...
kameraman.jpg [41.55 KB]
402 alkalommal.


Csatolmány:
Magyarázat: S minket is mások...
sese.jpg [47.11 KB]
413 alkalommal.

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Re: Skizoid 3pnapló avagy hasznos tanácsok magánosan sétálóknak
HozzászólásElküldve: 2009.02.12. 19:33 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
Közel van ugyan III. Thothmesz Millió Év Temploma, már a maradékai, egy svájci csapat próbálja majd kiszabaditani a mocsok alól, igy fehérember' már be sem mehet oda... Igy nem lehetett nehéz követ szerezni a recyclinghez, radirként meg megtette pár véső meg kalapács...

Csatolmány:
Magyarázat: Ez már a Ramesszeum, Jean-Claud kövei a királyi konyha betöltéséből, természetesen a fejre ütést nem fotózta le senki közülünk, igy érjétek be emezzel ahol Őfelsége mellye-hasa határán ott diszeleg III. Thothmesz nyakgallérja...
felütés.jpg [66.8 KB]
425 alkalommal.


Csatolmány:
Magyarázat: Opplá, lehet inkébb ezt akartam, beszúrásnál olyan kicsi a kép mint a bolhasz.r...
felütés4.jpg [74.24 KB]
405 alkalommal.


ha már ismét hazaugrottam, mármint a Ramesszeumba, ugyan messziről, s szintén nem az én kamerámból kifolyólag, álljanak itt kedvenc franciáim...

Csatolmány:
Magyarázat: Dr. Leblanc tyúkanyóként terelgeti cseppnyi francia csapatát - ritkaság mikor ilyen keveset gardiroz...
Tour de Leblanc.jpg [50.86 KB]
406 alkalommal.

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Re: Skizoid 3pnapló avagy hasznos tanácsok magánosan sétálóknak
HozzászólásElküldve: 2009.02.12. 19:26 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
Nem tudom, hogyan is forditanám az itt oly gyakran használatos 'velkámdrink' kifejezést, nekem kicsit a jóéjtpuszi' ugrik be erről, mindegy, a párja a búcsúsör lett este, Stannel, Ibrahimmal es a nyafi ingatlanossal, Helennel. Közvest persze egy kevésbé fontos részlet kimaradt, nem is, kettő, az egyik egy szemétben szomorkodó, elhagyatottnak tetsző ramesszida rom, ahová pechemre érkezésünk után öt perccel megjött az állitólagos "gárdján", igy köpni-nyelni nem volt időm, nemhogy' Őfelsége köveivel szeretkezni, kedeves turistáim azonban - akik amúgy a mai napig nem tudom, hogyan találtak rá a cuccra - szerencsésebbek voltak nálam, a nekik jutó helyierő nemhogy' hagyta őket nézelődni-fotózni hanem még mutogatott is nekik ezt-azt.

Igy a képek amiket most láttok, az ő szerzeményeik, köszönet is érette. Igaz, más szemszögből nézték a dolgot, mint én. Ennek a gárdjánnak' én nem tudtam elmagyarázni, meg kell szeretgetnem ezt a cuccot, s ugyan hajtogatta, ásatási terület, nem, mondom, nincs bekeritve, nincs kint tábla, nem, nem lehet bemenni, csak nekem nem volt szerencsém, nem is tudom már, mikor volt ez, ja, megvan, tán huszonhetedike lehetett...

Csatolmány:
Magyarázat: "felfedezői", a két kedves magyar turistahölgy szerint Őfelségének dedikált ez a hely, alkalmi kisérőjük meg azt mondja, egyenest hadifogolybörtön volt, aminek meg is felelne a föld alá mélyitett jó pár sötét üreg... Van itt durva ramesszida s felülütött tuthmoszida cucc, el tudtam volna bájologni az idők végezetéig ha engedték volna
miccsa'.jpg [75.17 KB]
388 alkalommal.


Csatolmány:
Magyarázat: Itten a durva ramesszida', mocskos gány egy munka, annyi szent...
durva.jpg [58 KB]
411 alkalommal.


Csatolmányok:
Magyarázat: Tuthmoszida cucc Ramszesszel felülütve...
felütés2.jpg [31.5 KB]
417 alkalommal.

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz
Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Re: Skizoid 3pnapló avagy hasznos tanácsok magánosan sétálóknak
HozzászólásElküldve: 2009.02.09. 13:22 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
ja', gyerekről jut eszembe, Zoli barátom vizipipáját a helyi "Vasedény"-ben szereztem be, egxy tiz év körüli legényke tartotta a frontot, később megérkezett mellé egy hatéves-forma. Ugyan ha nem is pillanatok alatt, mindenesetre profi módon összerakták a pipát, mindjárt ki is próbálták, hoztak vagy három-négyféle üveget, s még össze is vesztek azon, melyikük mit válogasson össze a dologhoz. A végén a nagyobbik még azt is megkérdezte, kérek-e számlát, aztán fogta a pénztárkönyvet s gyönygy betükkel irta a listát, mit vettem s amit vettem, mibe is került. Gondoltam is rá, a tippekért s az extra kiszolgálásért cserébe adok nekik valamit - ezt ők végtelen udvariasan meg is emlitették - de meg is érdemelték. A végösszeg egy halom extra alkatrésszel, szenekkel, kislapátokkal, mindenféle bádoggal együtt százhetven, jóval barátibb mint egy ekkora méretű cucc ára a bazárban s ez tuti működik - annak idején sajnos őszinbte baráti közreműködéssel sikerült működésképtelen cuccot vennem.

tolsó előtti este volt, 29-e, még átcsobogtam a túloldalra, megnézni a hires-nevezetes "Naccemű'" Ramszeszemet, a luxori templok udvarán. A luxori templom megint dugig volt - s még panaszkodnak, nincs elég turista, bár azt is mondják, a recesszió annyiban érezteti majd a hatását, hogy év elején, január-februárban a kutya sem fog ide jönni, mert az embereknek nem lesz pénze...

Most viszont van s ami van azt el is verik...


Harmincadika, az utolsó nap...
Fél ötkor felkeltem s felsétáltam Őfelsége lelkének hajlékába, nem siettem, kényelmesen, nézelődve baktattam, hatra fel is értem. a panorámát s a napkelte élvezetét úgy néz ki, mindörökre tönkretették azok az átkozott léggömbök, olyanok, mintha egy-egy nagy, tarka kullancs az ég bőrén, s már fél hat magasságában, már a fordulónál láttam, hogyan próbálják erektált állapotba hozni őket, s hamarosan a turistákat szállitó kisbuszok is elhúztak mellettem, hogy letegyék rakományukat Istenapám temploma mögött, az alkalmi le,- illetve felszállópályán.

Nem csak ennek kapcsán, de bizony visszasirtam azt, mikor tán a második vagy harmadik ittlétemkor, hányszor ültem egymagam valamely sirban, a szines, néma falak között, s rajzoltam csendben, hányszor futottam versenyt a felkelő nappal, akár itt, akár Karnakban, hányszor ültem-aludtam-laktam hosszú órákat, délutánokat, néha egyenesen napokat Őfelsége kövei között. Most ezt az érzést csak Abydos adta vissza, a többi részről a dolog tényleg kezd valami nagy, kulturális diznilend'-hez hasonlitani...

Jean-Claude kövágó gépének tárcsái tiz óra tájt ismét s ezúttal véglegesen megadták magukat, tanácstalan arccal tárta szét kezeit s közölte, vége, irány India. Szerencsés fickó, igaz, csak két éve került be a Leblanc-féle csapatbe s mondja is, el nem cserélné semmire. Ha nekem egyszer itt helyem lesz, én sem fogom elcserélni semmire, mondtam is a doktornak, elég fizetség lesz nekem reggelente Őfelsége lelkével ébredni, délben végignyúlni napmelengette kövei hátán, rózsaszin-giccses napkeltéket-naplementéket nézni vagy éppen sirni a szürke esték öt-félhat tájban leereszkedő, randa' ólomkabátját... Jean-Claude most nem hozta a családot, a gallérjába tűzte azonban az egyik Őfelségének szánt füstölőmet, s mig a ramesszida konyhában - mert ahová letelepedtünk reggelizni, eredetileg is az volt - a kajára vártunk, nagyot nevettünk mikor Jean-Claude vagy egy méterre ugrot fel együltő helyéből, mert a füstölő parazsa az ingébe hullott. Körülültünk reggelihez, mint régen, nem féltettem a hasamat, bár tegnap Mohindernél felejtettem a mahomudtól kapott gyógyteát meg az abydosi mézet. Reggeli után azután az orrom alá dugtak pár kopt cserepet, Tayeeb meg lelkesen ecsetelte, mennyire örült az öreg francia a cuccnak, amit vittem neki, éppen valami főmufti is jött látogatóba mikor nekiült a "portfoliónak". Őfelsége aszott, koprsóban fekvő teste láttán igencsak meglepődött (Ez egy tusrajz, tán két évvel ezelőttről, Kairóban készült, a múzeumban, mikor még veszett érdeklődéssel faltam Őfelsége testét :Széth: ), állitólag az tetszett neki legjobban - "Mint az igazi - mondta Tayeeb állitása szerint, a derék melós még a kezeit is keresztbe rakta a mellén épp úgy, ahogy szegény öreg porhüvely karjai állanak... Aztán a fej, egy jobboldali profil, szintén grafitban, ugyancsak Kairóból, a fejfetisizmus jegyében... Őfelsége igy minden fronton, agyagban és papirban is keményen hozzátett esetleges előbbrejutásomhoz kiváncsi vagyok, mi lesz a vége... Nem is nagyon piszkáltam aznap az öreg doktort, reggel meglátogattam egy Bonjour' erejéig, aztán sem Philippe-nek, sem pedig Jean-Claude nak nem engedtem búcsúzkodni, tudtam, annak bőgés lenne a vége, igy befészkeltem és elbarikádoztam magam az egyik Ozirisz-pillér tövében. Ott is maradtam majdnem zárásig...

Tayeeb nagy meglepetést tartogatott az utolsó napra, elvitt a házába, a Ramesszeum mögé - a falurészletet - mint sok előzőt errefelé - hamarosan porig rombolják - irány Új-Gurna, ami szerintem leginkább egy internáló táborhoz hasonlatos, kicsi egyenházak, a falu közepén persze már most ott terpeszkedik valami kormányzati épület, ugyanolyan monstrum, mint tőle nem messze, Gabaui-ban a kaszárnya. Van már itt posta és iskola, meg egy, egyelőre belakatlan piac is... Tayeeb a semmiből isteni ebédet rittyentett, igaz, hideg volt, de nem is volt semmi bajom tőle, aztán nekikállt mutogatni az ásatási fotóit, 16 éves kora óta kulizik Gizától Luxorig, ügyes kezű, megbizható fickó, nem csodálom hogy sokan őt választják.
Aztán persze visszamentem a Ramesszeumba és visszafészkeltem magam Ozirisz-Szetepenré lábaihoz, ott ültem mig be nem esteledett, s olyan halkan, észrevétlen köszönt el a lemenő nap, ahogy talán Őfelsége is leunyta a szemét annak idején. Onnét sem búcsúztam nagyon, úgy mentem el, ahogy Anne mondta, ahogyan Abydosból - s tényleg nem is fájt igy annyira...

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Re: Skizoid 3pnapló avagy hasznos tanácsok magánosan sétálóknak
HozzászólásElküldve: 2009.02.03. 21:49 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
A Völgy közepén nagy gödör van, benne pár elszórtan heverő ásatási felszerelésnek látszó tárgy, s két magamfajta, azaz technikus, támadják a milliméterpapirt, bár sem mérőszalagot sem vizszintet nem látok leszúrva sehol. Az egyiptomi idegenvezetők lelkesen magyarázzák a katlant körbeálló birkanépnek, nyolcadik, azaz bocs, VIII. Ramszesz sirját keresik, én pedig titkon azt remélem, sohasem találják meg, vagy ha meg is találják, a király teste már nem lesz odabent, nem jut arra a sorsra mint szerencsétlenek ott a múzeumokban. A Merneptah-sir és a "Hetes" közötti terület is le van zárva, még a végén a nagy kincsvadászat közepette beszakadnak majd a "Hetesbe" :Széth: ...

Tizre annyi lett itt a turista hogy egy gombostűt nem lehetett volna leejteni, vagy amorf csoportokban, vagy pedig kigyó alakzatban manifesztálódnak. I. Ramszesz sirjától - szegények, még nem tudják, milyen kis helyre is igyekeznek majd bezsúfolódni - a Tut-sirral szembeni fedett pihenőhelyig ér a sor, végét már a padon pilledezők képezik. IX. Ramszesz is népszerű, s még a Völgy legelején, VII. Ramszesz viszonylag eldugott sirjától is a beton főútig nyúlik a farok.

Na de bezzeg ahová én mentem, a talán legfinomabb, már-már nyafogósan affekta' ramesszida sir, ami tavaly zárva volt, idén azonban nagy meglepetésemre nyitva találtam. Montuherkhepesef sirjáról van szó, tavaly ott folyt a nyálam a herceg finom fekete hajtincsin, érzékeny profilján és a csudás szineken. Most, ha lett volna elég időm s szinescerka kéznél, bele is ülök, igy azonban - kihasználva a több mint negyedóra teljes magányt, éltem egy kis lelki életet a sir gazdájával, s mivel a hallgatás egyben beleegyezés is - s ő nem szólt semmit - vaku nélkül végignyalogattam a falakat ától' cettig', csudálatos, bár egy kicsit , mondom, nyafogós, mint a párizsi, piros kontúros osztrakon, azt hiszem az tán IV. Ramszesz, lendületes vonalakkal rajzolt, csak emez szines. Sosem láttam még ilyen érzékeny rajzokat, el is bőgtem magam... Aztán kisétáltam, épp idejében mert mikor felnéztem a fölöttem terpeszkedő sziklára, egy gafir nézett vissza, gondolván, most érkeztem s félek egyedül, le is jöt s máris végigkérdezte, melyik alak kicsoda a falakon, nagyjából tudtam de Gebnél bizonytalan lettem, úgyhogy ő ne is biztos hogy Geb.

Utolára még lementem Őfelsége sirjához, elköszöntem minden kövétől, amik a sirkamrában állitólag újra Leblanc doktor fejére potyognak igy jövőre kénytelen lesz valami francia gárdát hozni hogy stabilizálják a plafont...

Délután a szokott kört tettük Stannel, a turisták által elfeledett helyekre, de mivel két kedves és kiváncsi magyar turistát is magunkkal hoztunk, az Izisz-templomnál már megtámadtak minket a gyerekek, az egyik megintcsak' nekiesett Stan kocsijának, párszor feltépve a hátsó ajtót, igy nem is csodálkozom, hogy a verda miért úgy néz ki, ahogy. A Susanne Mubarak-falu mögötti romot is egy csapásra ellepték, mikor meglátták, mozgás van, ijesztőek voltakm egy itz-tizenkétévesforma' fiú eltorzult arccal kapaszkodott a letekert ablak szélébe, s fröcsögve orditozott - Mani', mani'! Megint mások belecsimpaszkodtak a szerencsétlen öreg hölgyek ruhájába, s rángatták, miközben fejhangon pénzt követeltek. Sajnos vendégeink kedvét még ez sem vette el attól, hogy itt akarjanak élni, nekem viszont még inkább világossá vált, itt meghalni is csak azért tudnék, hogy ne kelljen túl messzire vinni majd, ami belőlem megmarad...

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Re: Skizoid 3pnapló avagy hasznos tanácsok magánosan sétálóknak
HozzászólásElküldve: 2009.01.29. 20:40 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
Aznap este összevesztem Mohinderrel, kiderült, a vacsorameghivásban foglalt ottalvás a vele egy ágyban való szunyát foglalta volna magába - miután diplomaikusan közöltem, ezt már ugyan nem, először vérig sértődött, hogy én őt egyszerűen férfiállattá degradáltam - majd spiritiszta dumába kezdett, hogy ő csak jól akarta magát értzni, beszivni meg meditálni, s különben is, minek hoztam magammal Rubent (holott előző nap még az volt a haditerv, hogy mig én a sirban játszom Őfelségével, addig ő megebédelteti valahil a kedves germánt), úgy volt, hogy egyedül megyek... Ruben időközben jól belakott a jó magyar rakott krumpliból - most végre istenes-kolbászosat rittyentettem a világ végén, olyan messze voltam minden ismert helytől, hogy néha komlyan megfordult bennem, ha baj lesz, hová visznek majd. Mohinder tartózkodott a kiadós koleszterinbombától, de azért nyalogatta a bajszát rendesen - de mikor közöltem, távozom, a fejemhez vágta, a konyhája az ő szentélye, még a saját, a szituáció közepette a falon lógó - feleségének sem engedi meg hogy oda betegye a lábát. Én meg visszaemlékeztem, hogyan vagoniroz be minket a bogárba, s ajánl fel egy vacsit a Zamzam-ban, ahová nem akarok menni mert tele van betépett vagy beba....tt nyugat-európaiakkal, jó, akkor majd ő főz otthon, én meg, védve a kis szörnyet a hasamban felajánlom, majd főzök én, mert tudom, egy indiai kaja most kicsinálna...

Végül beletörődött, elmegyünk, de rendre hajtogatta, mekkorát csalódott bennem, bennem aki dolgoztam neki, bennem akit Anne által ismert meg, s eszerint a konstelláció szerint azt hitte, spirituálisan tiszta vagyok - Őfelsége lelke ekkor kezdett haragr gerjedni a hátam megett. Oké, akkor taxit hiv, mondta, de mit ad isten', nem lelte a mobilt, s hiába csörgettük, ki volt kapcsolva. Ruben szerint csak jól eldugta valahová, én viszont felkaptam a vizet mert fogalmam sem volt róla, hol vagyunk. Nagyon szomorú lettem, Mohider addig egyike volt a legjobb barátaimnak, de úgy néz ki, a hosszú egyiptomi tartózkodás átformálta őt is...

Képzeljétek el a szituációt, reggel kinyitom a kaput, egy pasi házának a kapuját, akinek a felesége valahol a távoli Skóciában fésülgeti a szőke haját vagy kenegeti magára a szemránckrémet, miközben a pasi Kido-nak a kutyának vall szerelmet nap-nap, s én felébredek egy faluban, kinyitom a kaput s mit gondolnak az emberek...

Erre a válasz ez volt - őrizzem meg már az önazonosságom, az isten szerelmére, miért lveszem át ezeket a hülye helyi kliséket...

A férfi vétlen, még ha hibázik is, mi meg mosakodhatunk akkor is ha semmi nem történt...

Két órát gyalogoltunk Rubennel, szerencsére többen amerikai régészeknek néztek bennünket, a rajztábla tette a német hóna alatt, meg a szemüveges, szélfútta-napégette arca, s én meghagytam a falusiakat ebben a hitben. Egy óra járás után felismertem az utat, akkor voltunk abban a magasságban, ahonnét Ronnie a házából lefelé vezető út betorkollik, egyik reggel itt csámpáztam a Ramesszeumba... Az út végére aztán élénkült az éjszaka, találtunk iránytaxit s 11re ágyba is kerültem...

Igy másnap felmentem busongani Őfelsége sirjához, fél nyolcra értem fel, mert előtte elbúcsúztam még Rubentől, de késő, egy francia idegenvezető kvártélyozta be csoportját a 'Hetes' lépcsőire, egész majdnem a tetejéig üldögéltek.

Róma, hideg van... a méreg, ami eddig fűtött, már elszállt belőlem. A Colosseum meglátogatásáról - dacára a rendelkezésre álló több mint hat órának - elriasztott a kapunkénti biztonsági procedúra. Figyeljetek, lehet ti is igy jártok!

1. Vedd le midenedet, ami fém és mozditható rajtad, még a cipődet is, ha nem akarsz tizszer-tizenötször is mezitláb átsétálni a mágneskapun - a márvány k...... hideg ám' - miközben minden alkalommal újabb ruhadarabodtól kell megszabadulj...

2. A táskádban könyvön, papirzsepin, intimbetéten kivül ne legyen más, ha van is, az legyen úgy csomagolva, hogy azt az ipse a táska kinyitása után már lendületből ki tudja boritani

3. ha törékeny cucc van nálad, térdre', imához...

Többször is eszembe jutott, hiba volt az acélbetétesben jönni, az akad fenn állandóan a mágneshálón, bár őszintén megmondom nektek, mikor még odaát', Luxorban Őfelsége bronzérméje akadt fenn, hevesen könyörögtem a lelkéhez, el ne vegyék...

Ezúttal elsőként a cipő volt soron - igy is utálatos, előre gondolkodva levettem az övet, s a nadrág mindjárt lejjebb csúszik vagy öt centivel, hülye érzés - aztán a cipő, és mezitláb végigasszisztálni, mikor a következő állomáson a fickó nejlonkesztyűben matat a cuccaid között. Ráakadt persze a csodálatos, kék Oiriszre, na', mondom, ha ezt viszi, nekem annyi, nem tudom, mire ez az óvatosság, s azt sem, vajon a nagy csomagot megpiszkálták-e már... Csak reménykedem, hogy nem...


No, ott tartottam, hogy a kedves francia idegenvezető elindult egészen a piramisoktól, kicsit olyan volt mint valami levelezőtagozatos előadás, nyomta ami belefért. Egy órán át hallgattam, de aztán elfogyott a türlmem, szerencsére a hallgatóságnak is, így ugyan alig pár órán keresztül, de egyedül és viszonylagos nyugalomban firkálhattam. Őfelsége sirja megint rém koszos, a szél mindent idehord, ahogyan annak idején, évezredekkel ezelőtt a viz is idezúdult, s ha vén teste bent lett volna, mindenféle rétegek alá temette volna Őfelségét, megkövült volna mára, s Ő ott feküdne rejzőzködve, valóban örök nyugalomban... Így kellett volna, hogy legyen...

A virágom, amit ma éppen tiz napja hoztam el ide, már nem látszik, hogy piros, egészen belepte a por...

Csatolmány:
Magyarázat: Őfelsége idei virágai, nem tudom, milyen szempont alapján döntenek a becsületes megtalálók, mit hagynak bent s mit dobnak ki, a bejárat tövében ott porosodik a tavaly tavaszi és téli, az idén tavaszi, amit nem a saját kezemmel raktam be, nincs itt...
KV7.jpg [85.01 KB]
396 alkalommal.

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Re: Skizoid 3pnapló avagy hasznos tanácsok magánosan sétálóknak
HozzászólásElküldve: 2009.01.22. 18:38 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
Előző nap meggyűlt a bajom a 31-es sir gafirjával. Ez Khonszu sirja, aki III. Thothmesz kultuszának papja volt II. Ramszesz alatt, de a sirjában mindjárt három király is összezsúfolódott, nevezetesen Szahnkaré Mentuhotep, III. Thothmesz és Őfelsége. Őfelségét tavaly találtam meg, egészen kicsiben és szinte nyommá kopottan jobbfelől az első kamra rövid falának tetején, ott áll tenyérnyiben valami bárkán a baldachin alatt, valami fakanálszerűséggel a kezében, előtte Khonszu, füstöl az orra alá. A rajz nagyon rossz megtartású, Őfelsége arca kontúrosan van kikopva, hatalmas orra ivét követi a restauráláshoz (???? :Széth: :Széth: ugyammá') használt habarcs foltja.

Egyszer már leskicceltem, de csak golyóstoll volt nálam, de most, lévén nálam szines cerka, a dolog magától értetődött - volna - de az öreg gafir ragaszkodott valami hülye papirhoz az inspektorátusról, elmentem hát amoda. Ültem-ültem, az idő haladt - nem szaladt, itt arra képtelen - s mire sorra kerültem, idejét múlta a dolog - később kiderült, hülye voltam, mikor nem kértem helyből a papirt holnapi dátumra - a sir lassan bezár, s mire a csikos papir előkerült az inspektor asztalán, fel sem érek. Rendebn, ma vagy holnap? - kérdezte, holnap jó lesz, oké, jöjjek vissza holnap, s a papir és a szándék is alábbhagyott, illetve előbbi újra eltűnt a fiókban.

Igy hát ma vissza kellett menni, vittem Rubent is, de a főinspektor nem volt ott, nem baj, irány zabálni egy ismerőshöz meg a gyereket megnézni, de háromkor, mire visszaértünk az inspektorátusra, a kóceráj már bezárt, engem meg azt hittem, a guta megüt. Egy kisebb mufti, aki tegnap is ott volt, vett kezelésbe, hosszasan faggatott, végül bevagonirozott egy taxiba egy fickóval, hogy menjünk el a legközelebbi fénymásológépig s tegyük bele a taszriát...aztán a fickó majd eljön velem s beszél az épp ügyeletes gafirral hogy engedjenek végre dolgozni.

A dolog a következőképpen zajlott...

(Reptér...harminckilós bőröndöket hajózott be előttem egy familia Kairóban, negyven percen keresztül körülöttük forgott a világ, férfi két nővel s gyerekkel. A férfi csodaszép volt, az orrát akár Őfelsége is megirigyelhette volna, finom, érzékeny arc, de kicsi volt s cingár, de az az arc... valami csuda'... kiütött rajtam a fejfetisizmus, ahogyan a templomokban is - a leggyakoribb elhangzó mondatom - "Nézdafejét'... vagy "Aaaaztamííííllllyenfejedvaaaan"... - hisz tudjátok, Őfelsége fejénél számomra kevés szebb dolog van a világon.

Idefelé jövet, már becsekkolva majdnem elájultam - tiltott gyümölcs - csokit ettem - a kis rohadék a hasamban őrjöngve tiltakozott, fájt, csikart s reszketett, párszor komolyan megfordult bennem, hogy mindent hátrahagyva szóljak valakinek, vigyenek kórházba, aztán mégsem... Pár ampulla megtette a hatását, bár az utolsó, mikor bementem a klotyóba egy egészségeset rókázni, kiesett a felső zsebemből s darabokra tört a kövezeten.

A dolog csak újabb bizonyitéka volt annak, hogy Őfelsége jelenlététől függetlenül vagyok jól vagy éppen rosszul, bár egyszer odavetettem neki, mikor az asztal szélét haraptam a váróban - 'Nem küldhetsz el méltatlanul, a fenébe is...könyörülj..."

Igy enni nem nagyon merek, igy indulás előtt egy órával leguritottam egy liter almalevet, csak a teltségérzet végett, fél óra mig végigmegy aztán nosza...')


Nos, ott tartottam hogy taxiba vagoniroztak, s visszahajtattak a faluba, lefénymásolni a taszriát. No, azt amúgy mostanság mindenki igen nagy szigorral nézegeti, Karnakban s a Múzeumban is felirkálták az adatokat, itt meg ugye lefénymásolták.

Gondolom, nem kevés a visszaélés vele...

Ami most épp nálam van az sem az enyém...

Nos, ezek után taxistól meg az inspektorátus által mellénk adott emberestül' megtámadtuk a sirt, persze ma másik gafir volt, oké, minden rendben, persze jatt az inspektorátus által kölcsönzött manusznak, mondja is amaz, üljek neki bátran. Neki is fogtam volna én, de a cerka láttára ez a gafir is vérszemet kapott, elég durván kezdte el követelni az inspektorátusi papirfecnit, Rubennek meg úgy kellett lefognia, mármint engem, hogy a képére ne másszak. Merthogy ide mindenki bejön rajzolni s mindenkinél ott a cetli - mondja a gafir (majd úgy negyedóra múlva megcéfolja önmagát az alábbi mondattal - 'Ebbe a sirba nem jön nagyon turista...'

'Ja persze' - mondom neki - mert rajzolni csak olyan eccerű'... MIndenki hozza a kis mikiegerét s kattogattja, tudom ám...'

Stan is fotózott már a sirban sőt eccer vaku nélkül magam is, mikor még Mentuhotepet véltem Őfelségének a leghátsó kis falmélyedésben...

Hiába magyaráztam, két napja az inspektorátussal kelek-fekszem, de gafirom szerencsére elég kreativ volt, felhivta a főnökét. Meg is jelent a markáns arcú, idős férfi, turbánban, felhivta egyenest Abdul-Azizt, a főinspektort, aztán, mivel ő a lépcső tetején állt, én meg alül a gödörben, tolmácsolta a kérdéseket, miszerint hogy irjam le azt a fickót aki nekem engedélyt igért...

Abdul-Aziz a pontos személyleirást hallva pediglen rábólintott mindenre, a gafir meglágyult de sok időt igy sem adott, nem többet mint a tavalyi tintás akciót felügyelő társa...

Csatolmány:
Magyarázat: Őfelsége, a Csudálatos, akkora mint az alkarom, de nézzétek, a ruhája minden redője gondosan meghúzva még igy is, a falon a szinek ugyanezek, mint a rajzom, finom pasztellre van kopva az egész...
khons.jpg [44.29 KB]
429 alkalommal.

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Re: Skizoid 3pnapló avagy hasznos tanácsok magánosan sétálóknak
HozzászólásElküldve: 2009.01.21. 08:07 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
Ennyi hercehurca és züllés után nem gondoltam, Ruben képes lesz tartani a tempót másnap, jönni akart velem a Ramesszeumba. Jött is, fel is ébredt, a sétát is jól állta, s még ahhoz is volt türelme, hogy megvárja mig én fogást találok a francia doktor fülén s ütemes őrlőmozgással rágni kezdem azt. Egészen meglepett, mennyire kedves, s még ideje is jutott, bőven - ami tőle szokatlan - átnézte az összes papiromat, örült a cuccnak, különösen Őfelsége apró fejének, s bár jövőre semmiképp nem férek bele a keretbe, mert ez egy "complete mission", azaz mindenkinek megvan már a helye, s amúgy francia-egyiptomi koncesszió - s neki épp van egyiptomi rajzolója akit nem túrhatunk ki csak úgy - idén nem, a következő utáni szezonban, amint lehet, szólni fog, mert a munkám magamért beszél...

Közben - feladva a több mint fél éves absztinenciát, már ha nikotin esetében ki lehet ezt mondani - kedélyesen pöfékeltem vele, és megnyugodtam, ez tényleg az a kellemes, visszafogott möszjő' akinek én megismertem, magamban hálát adtam Őfelségének, amiért annyiszor adta nekem az arcát, hogy aztán hirtelen felindulásból agyagba álmodjam s igy térhessen vissza megint...

Kisérteties volt tegnap, ahogy az aprócska "terrakotta" - mert Michel mondta, ez a helyes kifejezés - fej ott állt az asztalon, a Ramesszeumban, ott ahol Őfelésge annyiszor járt, hosszú diszruháival söpörve az alacsony lépcsőfokokat...

A doktor sokmindenről beszélt de nem sok mindent kérdezett, mindössze csak azt, megpróbáltam-e már másik ásatáson érdeklődni, mert tapasztalatnak ugyan jó lenne - nem, mondtam, más nem érdekel, én csak neki szeretnék dolgozni, erre ő mosolyogva bólintott - tudom... Emlitette a Chicago House-t Habuban, két dudás egy csárdában nem férne meg, mondtam neki, azt is elmeséltem, miért... Rosszallóan csóválta a fejét, amiből leszűrtem, nem haragszik mert abbahagytam az iskolát, tudja, hogy megpróbáltam, megérti...

Mutatta balfelől, a hypostil alatt, óriási, mély római meddőket, az van jövőre meg az előttünk lévő, siknak s tisztának látszó placc... Mesélt a sirról, a XXII. dinasztiabeli, karnaki Amon-főpapról, bolygatott volt ugyan de mégis szép, s még beszélt, beszélt, aztán jobbnak láttam békén hagyni mert aznapra vártak valami francia delegációt, inkább elvittem a németemet Habuba...

Találtam pár olyan helyiséget, amit eddig még soha nem láttam, főleg az asztromennyezet kistesójának örültem meg, de Őfelségének dedikált kápolnát most sem...

Csatolmány:
Magyarázat: Habu asztronómiai mennyezete egy Ozirisznek szentelt apró kamrában, ami eddig zárva volt...
Csudás, mi'?

habuastro1.jpg [99.82 KB]
394 alkalommal.


Csatolmány:
habuastro2.jpg [78.44 KB]
408 alkalommal.


Csatolmány:
Magyarázat: Legújabb perverzióm itt is kiütött, III. Ramszesz mint önmaga szobra, kicsiben, saját, hatalmas, vésett lábai között, pár ecsetvonásban...
kicsiramszesz.jpg [88.61 KB]
409 alkalommal.

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
 Hozzászólás témája: Re: Skizoid 3pnapló avagy hasznos tanácsok magánosan sétálóknak
HozzászólásElküldve: 2009.01.17. 20:04 
Rekh Niszut
Rekh Niszut
Avatar

Csatlakozott:
2006.05.12. 07:19
Hozzászólások: 458
Offline
Csatolmány:
Magyarázat: A kiindulási, azaz grafit fejrekonstrukció éltes korában ábrázolja a hűséges MenpehtyRa-t, akinek eredeti neve amúgy Paramesse, ámde I. Ramszeszként hiresült el annak kapcsán, hogy állitólagos testére több mint száz év "attrakció-lét" után rábukkantak a Niagara Falls Múzeumban, pár kiszáradt viziszörny és más unikum társaságában. A grafitrajz publikációhoz készült, egyelőre nem mutathatom meg, ez meg ugyan hatásos, de van benne pár bökkenő. Példul hogy a jó öreg parancsnok idős korában lett fáraó, igy a képen látható korában, jó negyvenöt-ötvenesen nem vislehetett volna soha koronát... és igy tovább... és igy tovább... De ez a legelső szines fejem
MenpehtyRa.jpg [54.95 KB]
405 alkalommal.


A biciklit nem engedték be a múzeumkertbe, végül a kabátom övével kötöztük oda a rácshoz, Őfelsége lelke őrködjék rajt' - gondoltam...

Ruben részesült a kultúrsokkban, végül alig tudtam kiráncigálni, igaz, én is maradtam volna még, csomó új cucc van odabent. A "mindent vissza" avagy "leletmentés mindenáron egyiptomi módra" program keretében III. Amenhotepnek vagy tán Horemhebnek egy, az 1900-as évek eleje óta Európában őrzött szoborfeje - Dr. Shorouzian, a Memnonok mögött ásogató örmény régésznő közbenjárására - hazatért hogy egyesüljön a karnaki szoborcachette-ból előkerült testével.

A mérgdrága amerikai magánegyetem - Dr. Betsy Brian és tanitványai, Mut-körzet - ásatásából előkerült egy 90 szilánkra tört, csodálatos III. Ramszesz-szobor, a restaurátor - bármennyire is dicséri a szobor mögötti brosúra - nem volt épp a helyzet magaslatán, ugyanez a sors jutott III. Thothmesznek, mármint a tré restauráció. Életnagyságúnál valamivel nagyobb, nyomokban aranyozást viselő szobra, a szakáll és annak zsinórja és a fejdisz csikjai... A restauráció minőségét az jelzi, hogy a repedéseket anélkül töltötték ki valamiféle szintetikus anyaggal, hogy a felületeket szintbe hozták volna, igy Thothmesz karja néhol bizony göcsörtös...

Nálam persze továbbra is Őfelsége kétszínű szobra viszi a pálmát - bár a Ramesszeumban is láttam kétszinű gránitot, Tuja királyné szobrának töredékét - de annyian vannak, nem is merek rajzolásra gondolni...

Mohinder vacsorameghivása egy sötét sikátorba szólt, egy asztalosműhelybe. A kissé már betépett Mester, apró, cingár, szemüveges kis egyiptomi, pár doboz sör után tekert egy spanglit, összerakott egy hasissal tele vizipipát - autentikus darab, kókuszdió és egy vörösrézcső végtelenitett szigszalaggal összegyógyitva - miközben magyarázza, a "shisha" névadója tulajdonképp a hasis... Ruben istenesen beszivott, s mivel aznap még nem evett, el is ájult. Ott ült a bútorlapokból és fűrészporral töltött zsákokból rögtönzött széke, előtte a festékesdobozokból rakott asztal, egyszer csak lesápadt s besett a sarokba. Mohinder mondta, leesett a pulzusa meg a vércukra, mivel a szegény ördög nem evett ugyebár. Szerencsére hamar magához tért, meg is evett három, kutyatányérra emlékeztető kistányérnyi májat, három lepénykenyeret és két tányér salátát.

Csatolmány:
hash', alkoss, gyarapits....jpg [67.52 KB]
407 alkalommal.


Utána, újból bikaerősnek érezve magát, vidáman tekert Mohinder zöld bogárhátúja után, egészen a kompig. Mig mi éppen eljövendőben voltunk s bőszen búcsúzkodtunk, a Mester már fullra beállt, cipőstül ugrált a munkapad szélén, s néha bonyolult, a "Cirque du Soleil" művészeit megszégyenitő figurákat meg légtámaszokat adott elő, félő volt, leesik..

.-====o====-.
"Qui multum peregrinatur, raro sanctificatur..."
Homérosz


Vissza a tetejére
 Profil  
Hozzászólás az előzmény idézésével  
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 61 hozzászólás ]  Oldal 1, 2, 3, 4, 5 ... 7  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron
© 1999-2008 KEMET = Az Ókori Egyiptom - minden jog fenntartva.
Forum powered by phpBB © 2000, 2002, 2005, 2007 phpBB Group
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség